Nógrád Megyei Hírlap, 1998. április (9. évfolyam, 77-101. szám)

1998-04-04-05 / 80. szám

A NÓGRÁD MEGYEI HÍRLAP MELLÉKLETE ___________________________________________________1998. ÁPRILIS 4-5, | P léhasztal és Denevér Költészet napi előzetes - József Attila nem veszített időszerűségéből Szerepváltozás az irodalomban Idén április 10-én tartja költészet napi megemlékezését, iro­dalmi ankétjét a Balassi Bálint Könyvtár, a József Attila Művelődési Központ, a Palócföld folyóirat és a salgótarjáni önkormányzat. Az ünnepség 15 órakor koszorúzással kez­dődik a József Attila Művelődési Központban, ahol Tomkiss Tamás költő mond ünnepi beszédet. A rendezvény a Balassi Bálint Könyvtárban folytatódik fél négytől, ahol az intézmény vendégei lesznek Zalán Tibor Radnóti-, Graves-, és József Attila-díjas költő, továbbá az Irodalom Visszavág című lap szerzői, így Janox, Kánya Krisztina, Molnár András köl­tők, illetve a lap főszerkesz­tője -a már említett- Tom­kiss Tamás és a Pódium Versmondó Kör. A rendez­vény házigazdája Pál József író, a Palócföld főszerkesztője lesz, aki érdeklődésünkre el­mondta, hogy a költészet napja azon túl, hogy minden évben megemlékezik József Attiláról, egyúttal mindig az élő költészet ünnepe. Azért kell József Attilát újra és újra értelmeznünk, mert költészete nagyon régen klasszikussá érett, de semmit nem veszített időszerűségéből. A kérdés természetesen az, hogy miben véljük fölfedezni a világirodalmi nagyságrendű költői életműnek napjainkra is érvényes tartalmait. Az élő költészet esetében az is fejtö­rést okoz, hogy az irodalom egészének szerepváltozása mit jelent ma, a magyar kultúrán belül. Azért izgalmas esetünkben az Irodalom Visszavág itteni bemutatkozása, mert elgon­dolkodtató, hogy a frissen je­lentkező alkotók, hogyan vá­laszolnak műveikkel a kiala­kult helyzetre, képesek-e a sa­ját, önálló attitűd kialakítá­sára - mondta a házigazda. A vendégül látott fiatal al­kotók egyébként már jelent­keztek egy közös antológiával „NEM mind egy” címmel, melyben többé-kevésbé kör­vonalazódik az olvasó szá­mára az a hang, melyet min­den bizonnyal ezek a szerzők fognak a későbbiekben képvi­selni. A Szivárvány könyvek sorozatában megjelent kötetet egyéb iránt éppen Zalán Tibor szerkesztette, s előszavát is ő írta, amelyet stílszerűen így kezd: „Itt vannak a legújab­bak.” (dná) Salgótarjáni művész a budapesti magyar karikatúra-fesztiválon Mosoly - határok nélkül Sanfaári esték „Mindent merhe­tünk a színházban, és ez az a hely, ahol általában a legke­vésbé merünk. Azt akarom, hogy semmi ne korlátozzon a színházi gépezet technikai le­hetőségein kívül - írta Eugén Ionesco, a huszadik századi drámairodalom egyik - ro­mán származású, de francia­ként világhíres - „fenegye­reke.” Meglett felnőttként kezdett a színpadi művek írásához, még­hozzá dacból. Angol tanulmá­nyai közben tapasztalta, hogy a nyelvkönyvekben mennyire semmitmondó, az élettől elru­gaszkodott szövegek találha­tók. Ez a felismerés lódította meg fantáziáját a valóság és a fikció, a tények és a fantaszti­kum gondolati elegyítésére, a komikum és a tragikum közötti klasszikus határvonal megszün­tetésére. Nem véletlen, hogy szinte minden műve - így a minap Salgótarjánban bemutatott Kü­lönóra (A lecke) is - realistának tetsző jelenettel kezdődik, s fo­kozatosan tolódik el az abszurd szituációk felé. Más kérdés, hogy a rendező miként érzékel­teti már az előadás legelején, hogy ezúttal nem a szokásos dramaturgiai építkezésről lesz szó, hanem valami szokatlant, sőt meghökkentőt fognak látni a nézők. Ez utóbbi kritérium a salgó­tarjáni előadásban jó néhány te­litalálat révén érvényesül. A nyitott színpadon pléhvel be­vont a tanári asztal, amely mellé, ugyancsak lemezeit székre, rozsdamarta ajtók közé várja és fogadja a különórára érkező tanítványokat a magán­tanár. S a boncasztal képzetét sugalló díszletben a házveze­tőnő andalító Strauss-zenére - a máskor flitterekhez, tülldíszek- hez szokott nagyoperett, a De­nevér dallamaira - rendezget, takarítgat. Nagy ellentmondás feszül tehát a látvány és a mu­zsika között, megadván az egész előadás groteszk alap­hangulatát. Mert valóságos ugyan a szituáció, hogy egy cseperedő fruska minél előbb okosnak szeretne látszani -s ezért leckéket vesz - de amint kiderül, hogy néhány óra után már dupla kandidátus is akar lenni, azonnal lelepleződik a személyisége, mint ahogyan a tanáré is, aki az eleinte csak könnyű, később viszont értel­metlen kérdésekkel belelovalja magát egészen a sokadik gyil­kosságig vezető képtelen hely­zetbe. A humoros jeleneteken át tragikumba torkolló cselek­mény nem több ennél, viszont a mögöttes gondolatok igencsak súlyosak. Pontos lélekrajzát ad­ják az emberi természetben rej­tőzködő hatalomvágy, felszínre törésének, felvetik, hogy a féle­lem, a kiszolgáltatottság, a lelki terror az egyik legnagyobb kor­láta a szabadság érvényesülé­sének. S így - bár a jó negyven évvel ezelőtti varázsa, divatja csökkent ugyan Ionesco ezen darabjának is - aktualitása mindig - akár egy politikai rendszerváltást követően is - van. Az ezzel a művel debütált salgótarjáni M.E.R.T. Színházi Közösség jól választott, amikor a Különóra bemutatása mellett döntött. A mindössze három szereplőt, statikus díszletet (egyébként Mészáros Péter igényes munkája) igénylő ka­maradarab alkalmas a megmé­rettetésre, a gondolati színházat szerető közönség érdeklődésé­nek felkeltésére. (Mert nem csupán arra a bő száz emberre gondoltak, aki az első előadást megnézte a József Attila Műve­lődési Központban, hanem azokra is, akik Szlovákiában, vagy éppen a fővárosban kí­váncsiak lesznek rájuk.) Skoda Róbert rendezését - a fenti érdemeken túl - a feszes ritmus is dicséri. A Marie-t ját­szó Patakiné Kerner Edit képes arra, hogy csekély szövegével is egyenértékűvé tegye szerepét a másik kettőével. Ezt ezúttal fegyelmezett, kifejező mozgás- kultúrájával éri eL A régen lá­tott Csányi Tibor - újrafelfede­zése ugyancsak a rendező ér­deme - alkatilag kiválóan al­kalmas a nagy tudású, de vaska­lapos, meghasonló értelmű ta­nár megszemélyesítésére. Ugyanez mondható el a Lányt alakító, jól dialogizáló, profi színésznek készülő Milák Me­lindáról is. Fogfájását szinte a nézőtéren is érezni. Az előadás egyetlen „hi­bája”, hogy hetven percével nem tölt be egy egész estét. Ezért szokták általában „A ko­pasz énekesnőivel társítani. Csongrády Béla Hét kategóriában -fenti cím­mel - rendezték meg a II. ma­gyar karikatúra-fesztivált, amelyen a Salgótarjánban élő Gelencsér János festőművész- grafikus munkáit is kiállítot­ták. A fesztivál tulajdonképpen egy pályázat volt; a képek elbí­rálását szakzsűri végezte. Kérdésünkre az alkotó el­mondta, hogy a fesztiválról, a tárlatról egy szórólap kapcsán szerzett tudomást, a közismer­ten szatirikus rajzok így kerül­Ezekben a napokban 38 magyar város 104 helyszínén 107 kiállí­tás és 29 rendezvény irányította a figyelmet a fotográfiára. A Magyar Fotóművészek Szövet­tek Budapestre a Szenthárom­ság téri kiállítóterembe. Itt egy hónapig volt látogatható a kiál­lítás egésze, miközben a Ma­gyar Kultúra Alapítvány kurá­torai fölosztották azt a 600 ezer forintot, amely az idei év leg­eredményesebb művészeit il­lette. Ebből az összegből Gelen­csér János nem kapott, de ő nem is karikaturista. Munkáira inkább jellemző egyfajta intel­lektuális töltet, míg az „igazi” sége és a Spectrum 21 Reklám- ügynökség hagyományt kíván teremtem, közelebb akarja hozni egymáshoz az alkotót és a befogadót. karikatúrák afféle rajzolt vil­lámtréfák. Ennek az elvárásnak ez évben leginkább Sajdik Fe­renc grafikus felelt meg, aki amellett, hogy a pályázat legel­ismertebb alkotója volt, a fesz­tivál emblémáját is megter­vezte. Gelencsér János egyébiránt új kiállítási anyagán dolgozik, amely minden bizonnyal -a tőle megszokott módon - ismét teli lesz meglepetésekkel. (dukay) Salgótarjánban a József At­tila Művelődési Központban április 20-ig látható Környei Gyula „Csak az első 75 év ne­héz” című tárlata. Nemcsak a tapsot, az érdeklődést is köszönték: P. Kerner Edit, Milák Melinda, Csányi Tibor. fotó: p. Tóth László Ilyen sem volt még - Országos fotóhét Magyarországon: „Az exponált világ” Csak az első hetvenöt év nehéz” Filmjegyzet: Egértanya A jogtalan albérlő Tom és Jerry? Kik ők? Ha valaki kisétál az Egértanya című fergeteges vígjátékról, könnyen megtörténhet, hogy egyszerűen megfeled­kezik e két, legendás, halha­tatlan figuráról. A világ leg­jobb egeres hajtóvadásza­tának dicső címe ugyanis mától Ernie és Lars Smunt- zot, a két ügyefogyott test­vért illeti meg. A háttérben természetesen Spielbergék új álomgyára, a DreamWorks bújik meg. A nagy mesélők A The Peace­maker című George Clooney- filmmel nyitottak, aztán az Amistaddal folytatták a sort. De az akció és a dráma közé még beszorítottak egy „álla­tira jó”, kacagtató filmecskét. Reszkethetnek a Disney-nél is: az Egértanya Mickey és Minnie trónját követeli! Emié (Nathan Lane) és testvére, Lars (Lee Evans) ap­juk halála után jó pár, kisebb- nagyobb kacatot, egy családi madzaggyárat és egy düle- dező házikót örökölnek. A házról azonban nemsokára kiderül, hogy egy ritkaság- számba menő, építészetileg egyedülállóan kivitelezett épület. Mivel éppen ezért több millió dollár az értéke, a Smuntz testvérek hozzálát­nak, hogy eladható állapotba hozzák. Egy valamivel azon­ban nem számolnak: a jogta­lan albérlővel! A romhalmaz kellős közepén ugyanis ille­téktelen behatolóként egy egérke éldegéli az életét és esze ágában sincsen, hogy át­adja a területét. Emié és Lars felfegyverkezik és minden szóba jöhető eszközzel hozzá­látnak az apró rágcsáló likvi­dálásához. Próbálkozásaik azonban kudarcba fulladnak, ezért kénytelenek vérbeli szakemberhez, egy egérirtó- hoz (Christopher Walken) fordulni. A végső csata meg­kezdődik! Az Egértanya remekül öt­vözi a Reszkessetek, betö- rők!-sorozat és a legpergő- sebb rajzfilmek pozitívumait. A DreamWorks mesterei ki­tettek magukért: vadonatúj, kacagtató ötletek, remek trükkök és különlegesen ki­képzett színész-egerek teszik könnyed és nehezen felejthető élménnyé a filmet, amely áp­rilis 2-től látható a gyarmati Madách moziban. - szilágyi ­Sztárvendégek: Hot Antic Jazz Band Az elmúlt héten indítottuk sorozatunkat, s ezután is, szombatonként dixie-hírekkel (is) szolgálunk, ugyanakkor bemutatjuk az idei salgótar­jáni dixielandfesztivál sztár­vendégeit. Ezen a héten már dixie-kvízt is kínálunk játékos kedvű olva­sóinknak. A Hot Antic Jazz Band 1979 szeptemberében alakult meg a dél-franciaországi Nimesben, azzal a céllal, hogy felélesszék a '20-as évek végén Chicagó­ban játszott tüzes „hot” dalla­mokat, különösen Jabbo Smith trombitás repertoárjának meg­szólaltatásával. Háromévnyi együtt zenélés után a Hot Antic kezdett Európa-szerte ismertté válni és mind amerikai, mind európai részről felmerült az igény, hogy szervezzenek egy nagy európai tűmét. Ennek nagy sikere volt és mivel a tra­dicionális jazznek számos kül­földi fesztiválja van, a Hot An­tic Jazz Band fellépéseinek több mint 90 százalékára kül­földön kerül sor. A Hot Antic 1987. januári, a new yorki Carnegie Hallban aratott óriási sikere tovább fo­kozta az együttes népszerűsé­gét. Felléptek többek között a sacramentói Dixieland Jubilee fesztiválon (amely kétségtele­nül a tradicionális jazz legna­gyobb fesztiválja a világon), valamint a San Diego Great American Jazz Festival-on is. A Magyarországon első íz­ben szereplő Hot Antic Jazz Band Európa egyik legjobb old- timer (tradicionális jazzt játszó) zenekara. „Játsszon a dixielanddel és lapunkkal! Nyerjen a fesztivállal!” Április hónapban minden hét végén jelentkezik játékunk. Az olvasók feladata, hogy az alábbi kérdésekre adott válaszok kö­zül válassza ki a helyeset. A négy fordulót követően a helyes válaszokhoz tartozó be­tűkből ki kell rakni a fesztiválhoz kapcsolódó értelmes szava­kat. Ezt kell beküldeni a József Attila Művelődési Központ cí­mére (3100 Salgótarján, Pf. 100., („Rejtvény”). Beérkezési határidő: április 30. Akik helyesen küldték be az összerakott szavakat, részt vesznek a május 1-jén délután a dixielandmajálisan sorra ke­rülő sorsoláson, ahol a fesztiválhoz kapcsolódó ajándékokat nyerhetnek. 1. Mi volt az elnevezése az első alkalommal rendezett dixieland­programnak?- P-Dixielandtalálkozó- T-Dixielandfesztivál- K-Dixie- és jazzfesztivál 2. Mikor volt az első dixieland-hétvége?- J-1984. május 5-7.-0-1984. május 19-20.-V-1984. április 25-26. Michel Bastide, Bemard Antherieu, Philippe Raspail, Martin Seck, Jean-Pierre Dubois és Christian Lefevre B. M.

Next

/
Thumbnails
Contents