Nógrád Megyei Hírlap, 1998. április (9. évfolyam, 77-101. szám)
1998-04-29 / 100. szám
2. oldal Megyei Körkép 1998. április 29., szerda Május elseje előtti beszélgetések - Szakszervezeti vezetők a kiszolgáltatottságról, a bizonytalanságról és sok minden másról Esély az érdekvédelemre, a feszültségek csökkentésére Egy-két nap és ismét itt van május elseje. Ebből az alkalomból néhány szakszervezettől megérdeklődtük, a piacgazdaság mai körülményei között mit tettek, mit tehettek tagjaik érdekvédelméért, s milyen eredménnyel.- Milyen a szakszervezeti mozgalom jelenlegi állapota megyénkben?- Nógrádban is befejezés előtt áll a privatizáció, a tulajdonviszonyok átalakultak, kialakult a versenyszféra, a közösségi, valamint a lakossági szolgáltatásban, a kereskedelemben meghatározóvá vált a magántulajdon - kezdte válaszát Agner Gyula, az Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége Nógrád megyei képviseletének vezetője. Esélyegyenlőtlenségek Visszafordíthatatlanná vált a piacgazdaság. Ennek kísérőjelenségei megyénk lakosságát, munkavállalóit fokozottan érintik. A foglalkoztatási feszültségek a sokirányú erőfeszítések ellenére sem csökkentek, a munkanélküliségi ráta továbbra is 16,4 százalék, a szociális feszültségek a lakosság egyre nagyobb hányadát érintik, áthidalhatatlan esélyegyenlőtlenségek jöttek létre. A foglalkoztatási bizonytalanság, a munkavállalói kiszolgáltatottság, a munkavállalók félelme munkahelyük elvesztésétől nem kedvez a szakszervezeti szervezkedésnek. Több esetben, elsősorban a külföldi tulajdonban lévő vállalkozóknál be sem engednek bennünket a gyárkapun, de az is előfordul, hogy a magyar tulajdonos meggyőzte a dolgozókat, milyen rosszul járnak, ha szakszervezetet alakítanak. A negatív hatások ellenére a megye gazdaságának stabilizációjával együtt az elmúlt évben megállt a szakszervezeti taglétszám csökkenése, sőt bizonyos területeken (bányász, vasas) növekedett. Erőre van szükség- Mire lehet számítani?- Salgótarján-Bátonytere- nye vállalkozási körzete, a balassagyarmati Ipoly-park, a gazdaságfejlesztés különböző központi és egyéni forrásai reményeink szerint mérséklik a foglalkoztatási feszültségeket, jelentős létszámú munkahelyeket hoznak létre. Mindez csökkenti a kiszolgáltatottságot, nagyobb esélyt teremt a valós érdekvédelemre. Az eddigi kárt enyhítő szakszervezeti feladatok helyébe a gazdasági növekedésből, termelékenységből eredő többlethozamokon történő osztozkodás tennivalói kerülnek.- Több helyütt elhangzott, jó lenne egy szakszervezeti érdekvédelmi törvényt megalkotni a kiszolgáltatottság, a bizonytalanság erőteljes csökkentése érdekében.- Nem hiszem, hogy nálunk törvényi háttér hiánya akadályozza az erőteljesebb érdek- védelmi tevékenységet. Az alkotmány, a Munka törvény- könyve, a munkaügyi ellenőrzések, az üzemi tanácsokról szóló törvények biztosítják a szabad szervezkedés jogát, a munkavállalók szervezeteinek működési feltételeit és jogosítványát. A gond sokkal inkább a jobb érvényesítésnél, a kikényszerítésnél van. Ehhez viszont a piacgazdaság viszonyai között a munkavállalók és szakszervezetek részéről erőt kell felmutatni. Ez alatt nem hangerőt értek. Meg kell találnunk a módját annak, hogy a munkavállalók minél nagyobb számban ismerjék meg a szakszervezetek társadalmi funkcióját, amely ma már nem a korábbi „hajtószíj” szerepét jelenti. Nem tartható sokáig az a gyakorlat, hogy a munkavállalók 30-40 százaléka tartja fenn azt a szakszervezetet, amely a munkavállalók egészének érdekeit védve száll síkra, például a kollektív szerződés megkötéséért, az éves bérmegállapodások aláírásáért. Ebben természetesen nem lehet még egyszer kényszert alkalmazni, kötelező tagságot előírni, de az érdekvédelem költségeihez a „potyautasoknak is” hozzá kell járulni. Szolidaritás- A munkásság arculatához hozzá tartozik a szolidaritás. Milyennek ítéli meg a jelenlegi helyzetet, mit tudnak tenni erősítéséért?- A szolidaritás a szakszervezeti mozgalom, a szociáldemokrácia egyik meghatározó alapértéke, amelynek hangsúlyozása május elseje kapcsán különösen időszerű. A munka- vállalói kiszolgáltatottság, a munkahely elvesztésének félelme az elmúlt években elsősorban az egyén túlélési stratégiáját erősítette, amelyhez, sajnos, hozzájárult a szakszervezeti mozgalom megosztottsága, atomizálódása. Ezen túllenni hosszabb idő után lehet, melyhez az egyénen, a foglalkoztatás bővítésén, a szociális feszültségen át vezet az út. A szakszervezet megerősödése, a bizalom helyreállítása segítheti a kollektív összetartozás eszményét, mert a kapitalizmus viszonyai között (ma) a történelem tanúsága szerint csak keveseknek adatik meg az egyéni túlélés. Kis lépések taktikája- Régen nem látott kiegyensúlyozott évet hagytunk magunk mögött - kezdte tájékoztatóját Valenta György, a Közúti Közlekedési Szakszervezet Nógrád Megyei Szervezetének elnöke, mint az Autonóm Szakszervezeti Szövetség Országos Konföderációjának tagja. - Alapvető céljainkat, köztük a 22 százalékos bérfejlesztést elértük, nem kellett foglalkoznunk azzal, hogy az elért vívmányainkat megvédjük. A kollektív szerződésben foglaltakat maradéktalanul teljesítettük. Legalább ilyen fontosnak tartjuk, hogy nem kellett a foglalkoztatással foglalkoznunk. E tekintetben is nyugodt évünk volt. Vagyis nem volt veszélyben a részvénytársaság 780 dolgozójának - akik közül 720 szak- szervezeti tag - munkahelye. Nagyon szerényen előreléptünk a munkakörülmények javításában. Mivel jelentős pénz kellene a megoldáshoz, kényszerből elfogadjuk a kis lépések taktikáját.-Milyen újabb célokat tűztek maguk elé?- A Közúti Közlekedési Szakszervezet kongresszusára készülődve elkészítjük a zárszámadást, megfogalmazzuk a következő időszak tennivalóit. Fel kell készülnünk az Európai Unióhoz igazodó követelményekre. Ez elsősorban az autóbusz-vezetők foglalkoztatását érinti, melyet érdekveszteség nélkül szeretnénk megoldani. Az igazodás kevesebb szolgálatban töltött időt jelent a gépkocsivezetőknek. Készülünk az üzemitanács-választásra is, ahol jelenleg a mi jelöltjeink vannak. A Magyar Köztisztviselők Közalkalmazottainak Szak- szervezeti Országos Irodája megyei képviselőjét Farkas Sándorné dr.-t is arra kértem, foglalja tömören össze eredményeiket. Köztisztviselők napja- Szakszervezetünk szorgalmazására felülvizsgálták a munkaügyi törvényt, javaslataink jó részét elfogadták. Sikerült az illetménytáblázatban az eddigi 29 éves korhatárt 35-36 évre emelni. Részben csökkent a bér- és kereseti különbség a versenyszféra és köztünk. A költségvetési törvényben meghatározott illetményalapok az önkormányzatoknál biztosítva vannak. Jó dolog, hogy a szak- képesítést pótlékkal ismerik el. Gond, hogy nem garantálják az előbbit. Törvényi előírás, ahol szakszervezet, alapszervezeti csoport van, ott azt be kell vonni, a munkaügyi érdek- egyeztetésbe, a bér- és szociális kérdések tárgyalásánál. A július elsejei köztisztviselők napja az itt dolgozók erkölcsi elismerését is jelenti. A pedagógus megyei szak- szervezeti bizottság a Szak- szervezetek Együttműködési Fórumához tartozik. Mind a megyei, mind a megyei jogú városnál (Salgótarján) elérték, hogy az idén 16 százalékkal emelték a béreket, 7 százalékkal a dologi kiadást. A tizenhatodik kongresz- szusra készülődve új alapszabályukba kívánják belevenni, hogy az érdekegyeztető fórumon kívül hallassák szavukat a munkaügyi tanácsban, a nyugdíjbiztosítási önkormányzatnál. Egészségügy Dr. Ferenczi Györgyné, az Egészségügyi Dolgozók Demokratikus Szakszervezetének Nógrád megyei elnöke, a SZÉF Nógrád megyei koordinátora az egészségügyi dolgozóknál elért eredményekről a következőket mondta:- A megyei egészségügyi intézmények közül a szociális területen nem mindenhol sikerült a 16 százalékos bérfejlesztést elérni, mert a fenntartó önkormányzatok nem mindegyike juttatta le az intézményhez a bérmegállapodásnak megfelelő 16 százalékot. Magától értetődik, hogy ez ügyben tovább folytatjuk a tárgyalásokat az önkormányzatokhoz tartozó intézmények vezetőivel. V. K. „Tiltakozunk!” A nógrádgárdonyi tüdőgyógyintézet betegei a Nógrád Megyei Flírlapból értesültünk arról, hogy a megyei tüdőszanatóriumot a balassagyarmati kórházba kívánják áttelepíteni. Mi betegek ezen intézkedési terv ellen tiltakozunk. A tiszta levegőből, a jó klímából, a benzinkút mellé akarnak minket telepíteni? Miért? Minek? Kinek jó ez? Mert nekünk betegeknek nem. (Tizennégy beteg aláírása az alábbi sorok tanúsága szerint) Tanulmányi, sport- és kulturális versenyek Körösi-napok Szécsényben A szécsényi Körösi Csorna Sándor Gimnázium négyéves történetében hagyomány, hogy minden év tavaszán megrendezik a Körösi-napokat. E hét elején a különböző egyéni és csoportos tanulmányi versenyek döntőit rendezték. Kedden a tanárok helyett a tanulók álltak a társaik elé. Fülöp Erna az iskola névadójáról tartott előadást, Szedlák Zoltán a játék- elmélet rejtelmeibe vezette be, Damkó Dalma egy párizsi sétára hívta társait. Szabó Adrienn és Smelkó Veronika, diaképekkel a Loire-völgyi kastélyokat mutatta be. Borik Agnes, Dér Agnes és Szabó Orsolya a szavak sokszínűségéről beszélt. Deák Péter, Tarnóczi Szabina, Király Éva kémiai kísérleteket végzett. Előadások hangzottak el írók, költők életéről és sok egyébről. Ma különböző labdajátékokban, ügyességi feladatokban mérik össze tudásukat a tanulók. Csütörtökön, a kultúra napján lesz ének, tánc, hangszeres zene, jelenet, kamarazene. 17 órakor a művelődési központban a díjkiosztás után rendezik a gálaműsort. Köszönjük, ennél még szebbek is lehetnénk - Bűnöktől az unikumig Ipolytarnócon Füst a víz felett, part a gát helyett Nincs annál nagyobb meglepetés, mint az, ha az ember egy folyóparton nem látja a folyót. Nincs annál nagyobb bűn, mint az, ha egy falu egyik végén a természet épít, másik felén az ember pusztít vagy pusztulni hagy. És újabban nincs annál nagyobb furcsaság, ha valahol összeáll pár ember és azt teszi önként, amit más hivatalból sem. Ipoly- tarnócnak az elmúlt öt-tíz-húsz évben bőven jutott meglepetésből és mindenféle bűnből is - ideje hát, hogy végre legyen ott egy kis furcsaság is. A furcsaság neve egyébként faluszépítő és környezetvédő egyesület, de ez most a legkevésbé fontos. Ami ott, helyben fontos, az maga az Ipoly-part, évtizede nem ritkított dzsungelével, szúnyograjaival, mindenféle szemetével, mocskával és bűzével. Csaknem két hónapja már hírül adtuk, hogy mindez a múlt egyik felejthető része lesz - azóta annyit változott a helyzet, hogy a terület mintegy feléről (legalább két kilométernyi partszakaszról) mindez már múlt időben is leírható. Bérköltség a nullánál Meg lehet kérdezni most már, hogy mindez mibe került és kinek és lehet rá válaszolni is: azt, hogy az államnak semmibe, a falunak semmibe, az egyesület harminc tagjának meg annyiba, hogy kimentek és irtották a bozótot, illetve fizették a gépekbe való benzint. Leukó Albert elnök szerint kétmillió forint értékű munkát terveztek, ennek a negyven százaléka készült el hat hét alatt. A hangsúly az érték szón van, méghozzá több okból is: először is ingyen dolgoztak, tehát csak „elvi bérrel” kellett számolni, másodszor pedig, az egyesület összes jelenlegi forrása együtt is inkább tízezres, mintsem százezres nagyság- rendű (tagdíjak plusz adományok plusz ígéretek - ez utóbbiak viszont nem válthatók át benzinre . . .) Alom, park Nem ez (lenne) persze az egyetlen akciója a harminc fa- luszépítőnek, hiszen az Ipoly mentén heteken belül végeznek, s a jó Isten mentsen attól, hogy utána az unalom vegyen erőt a tagokon. Ettől azonban a következő néhány évben aligha kell tartani: van még jócskán bozót, fél- és illegális szemétdomb, gazverte árokpart, pataknak egyáltalán nem látszó patak, valamint romos ház, házmaradvány ás autóroncs. Ezek mind biztosítják majd a szabad idő hasznos eltöltését - különösen azért, mert aki(k)nek kellene, az(ok) nem csináljá(k) és nem is nagyon akarjá(k). Vagy ha akarják, akkor ugyanúgy állnak anyagilag, mint az egyesület. Példa: az elnök beszélt a polgármesterrel, s anyagi támogatást kért parképítésre. A falu vezetője megígérte, hogy a testület elé viszi az ügyet, meg is tette. Ezek után az egyesületiek nekibátorodtak, 100 ezer forintot kértek az ön- kormányzattól, ahol napirendre tűzték, majd a jelenlévők teljes egyetértésével leszavazták a javaslatot. Az egyesületnek igazából nem is ez fájt, hanem a teljes elutasítás (a 100 ezer helyett nem ajánlottak fel kevesebbet sem), s főleg az, hogy azóta sincs park - hacsak három satnya rózsafát, kiszáradt bokrot és mellettük némi pázsitot nem tekintünk annak. Leukó Albert nem tekinti annak, ezért is hívott egy kertészt, akivel kitalálták, hogy ki kell cserélni a teljes termőréteget, utána díszfákat kell telepíteni, végül pedig az egészet beültetni tearózsával, fehértől a bíborvörösig. Ezt még elképzelni is szép - igaz, pár hónapig ezzel az elképzeléssel be is kell érni, mert ígéretért nem csak benzint, hanem tearózsát, sőt díszfát sem lehet venni. Szalmaszál a láthatáron Az egyesület elnöke egy ideje nem csak a szépérzékre hivatkozhat, hanem egy törvényre is, amiben azt találta, hogy az árterület karbantartása helyi feladat, kivéve, ha a folyó három települést összefüggően érint. Az Ipoly nem érint ösz- szefüggően három települést, erre jó példa az utóbbi néhány év két árvize, ami jószerint csak a határfaluban tett kárt. A szlovák oldalon egyébként van gát, nálunk nincs, csak az árterület, de azt sem gondozzák, Amikor a törvényben azt írták, hogy a karbantartás helyi feladat, egészen biztosan nem arra gondoltak, hogy azt helyi egyesületeknek, társadalmi munkában kell elvégezni. Sokkal valószínűbb, hogy az önkormányzat(ok)é a feladat - mivel azonban az ügyben semmi nem történt, Ipolytarnócon maradt a harminc ember, ásóval, kapával, Stihl fűrésszel. Tíz évig a folyót csak „sejteni” lehetett, látni nem. Most viszont, hogy az egész bozótost kivágták és eltüzelték, látni lehet, de sejteni nem. Mármint azt, hogy mennyit tudnak elvégezni abból, amit erre az évre terveztek. Tudniillik a parkosítást, a fásítást és a gépek árát is ugyanabból állják majd: az utolsó szalmaszálat jelentő pályázati pénzből. Ami viszont még nincs. Szép, szebb... Ha már a gátépítés elmaradt, legalább egy járható folyópart legyen. Ha már a romos házakat nem bontatja le a hivatal, legalább (sz)építeni segítsen. S ha már egyszer füst szállt az Ipoly felett, legalább úgy maradjon meg a környék, ahogy azt egyszer rendbe tették. Nagyjából ennyit szeretnének Ipolytarnócon, s azt, hogy megérjék, amikor az ő mércéjük szerint is szép lesz a község. Elhangzott ugyanis, hogy errefelé nincs különösebb probléma, s egyébként is, ez egy nagyon szép község. A faluvédők szerint lehetne szebb. S. J. F.
