Nógrád Megyei Hírlap, 1998. február (9. évfolyam, 27-50. szám)

1998-02-14-15 / 38. szám

A NÓGRÁD MEGYEI HÍRLAP MELLÉKLETE ________________________________________________1998. FEBRUÁR 14 - 15. | Művészi illusztrációk - Képek az Andy Warhol Társaság kiállítására „Életfa” - tisztelet Lucfalvának Legutóbb az év elején találkozhattak az érdeklődők - igaz, csak közvetett módon - az 1934-ben Lucfalván született, de mindig is Salgótarjánban élő Mustó János festőművész alkotásával, amikor a tv-híradó beszámolt a magyarországi szlovák önkormányzat székházának átadásáról Budapesten. A Fadrusz János utcában lévő gyönyörű villaépület nagy előadótermének falát a művész „Életfa” című nyolc négyzetméteres pannója díszíti, amellyel Mustó János a szülőfalu, Lucfalva és népe előtt tiszteleg. A kis, szlovák nemzetiségi falu így immár ország-világ előtt ad hírt ön­magáról, múltjáról, jelenéről és jövendőjéről festő fiának alkotá­sán keresztül. A mű születéséről annak idején Palócvilág című kul­turális mellékletünkben számoltunk be. Hogyan él, min dolgozik most a művész? Erre kerestük a választ. Mustó János egyik jellegzetes metszete A műterem falai mellett gondo­san rendszerezve, leendő kiállí­tásokra előkészítve sorakoznak a már kész művek, olajképek és hatalmas mappákban a nagy­méretű színes linómetszet-so­rozatok. Ha pillanatnyilag nem is készül olajkép a műterem­ben, annak barátságos előteré­ben komoly, elmélyült munka folyik, amint arról az egymás mellett sorjázó verseskönyvek, folyóiratok, tankönyvek is val­lanak. Ezeket mind Mustó Já­nos illusztrálta, akinek baráti, művészileg is kölcsönösen gyümölcsöző kapcsolata a ma­gyarországi nemzetiségi iroda­lom jeles képviselőivel immár hosszabb időre nyúlik vissza. Köztük például Kormos Sán­dorral, aki 1995-ben néhány kollégájával együtt megalakí­totta az Etnikum Kiadót, amely jelenleg nyolc nyelven ad ki tankönyveket és más kiadvá­nyokat a magyarországi nemze­tiségiek számára. Ő alapította a SME (Vagyunk) című szlovák nyelvű irodalmi, kulturális és társadalmi folyóiratot is, amelynek főszerkesztője. A fo­lyóirat grafikai tervezője Mustó János, akinek alkotásai folya­matosan emelik annak vizuális eleganciáját. De barátai között tudhatja Fuhl Imrét, a Magyarországi Szlovák írók és Művészek Egyesületének elnö­két is, a hazai szlovák irodal­márok fiatal nemzedékének egyik meghatározó képviselő­jét, akinek verseit ugyancsak rendszeresen illusztrálja. De az említetteken és még több más ismert magyarországi nemzeti­ségi írón, költőn, képzőművé­szen kívül ide kívánkozhat Bolyki Lajos neve is, a Ma­gyarországi Ruszinok Szerve­zetének elnöke, maga is festő, szobrász és költő. E szerveze­ten belül működik az Andy Warhol Társaság, amelynek Mustó János szintén tagja. Nemrég látott napvilágot Bu­dapesten a társaság kiadásában, az Etnikum Kiadó gondozásá­ban egy szép könyv, az Ég és föld között - Tisztelet Andy Warholnak című több­nyelvű vers­antológia. A társaság feb­ruár 27-én ki­állítást rendez Budapesten, a XI. kerületi Bocskai Galé­riában. Ennek anyaga képezi a Fáklya Klubban jú­niusban, va­lamint a ké­sőbbiekben Dániában megrende­zendő Andy Warhol Tár­saság-kiállítás törzsanyagát. Erre a művész a Kék Duna és a Sámson című sorozatából küldött két-két alkotást. Köz­ben készíti a magyarországi szlovák tankönyvek illusztrá­cióit, most éppen a nyolcadiko­soknak készülő kötetet. Tervei között szerepel, hogy befejezi azt a tizenöt képből álló Madách-sorozatot, amely­ből eddig három nagyméretű kép már elkészült. (bte) Filmjegyzet: A szórakozott professzor - Tűzhányó Lángelme és forró láva A nagyszerű Robin Willi- amsre nem mondhatjuk rá, hogy egy kifejezetten otthon­ülő típus lenne. A vígjátéki és drámai szerepekben is egy­aránt brillírozó, többszörös Oscar-jelölt színész évente három-négy filmben is fősze­repet vállal. A könnyed szó­rakozást nyújtó „A szórako­zott professzoriban is a ka­merák elé állt. Az általa megformált Brai- nard professzor valóban lángelme, csak éppen egy baj van vele: mindig megfeledke­zik az esküvőjéről. Menyasz- szonya, Sarah (Marcia Gay Harden), történetesen a prof főnöke, a helyi Medfield főis­kola igazgatónője. A lagzi azonban harmadszorra is kútba esik ... Az arajelöltet ez természetesen nem hatja meg, ezért faképnél is hagyja Brainardot. A szórakozott professzor kátyúba kerül: mi­közben a szeretett hölgy szí­vét igyekszik visszanyerni, egyre többen vadásznak a szenzációs felfedezésére is. A szorult helyzetből persze csak egy valami vághatja ki a Brainardot: a rugacs! A filmet február 5-től lát­hatta Balassagyarmaton, 12- től pedig Salgótarjánban lát­hatja a közönség. A mozikban forró láva iz­zítja a kedélyeket. No nem ná­lunk, hanem néhány ezer mér­földdel nyugatra, Los Angeles városában. A napsütötte, sztá­roktól hemzsegő, tengerparti Éden nem mindig a szebbik arcát mutatja a világnak. Mike Roark (Tomy Lee Jones) sokat tudna erről mesélni! A helyi katasztrófaelhárítók főnöke mostanában ki sem látszik a munkából, hiszen egyre fur­csább dolgokról kap jelentést. Felmelegedett vizű tavak, ki­sebb földlökések és rejtélyes robbanások jelzik, hogy va­lami egészen nagy készülődik a föld mélyében. Ugyanerre a következtetésre jut dr. Amy Barnes (Anne Heche) szeiz- mológus is. Nemsokára be is bizonyo­sodik a sejtésük, mivel hatal­mas robaj és pusztítás köze­pette egyenesen a város szí­vében tör ki egy félelmetes erejű tűzhányó. Lángtenger, forró láva, hamueső és bom­bákként becsapódó izzó kőda­rabok rombolják Los Ange­lest és veszélyeztetik a lakos­ságot ... A Tűzhányót február 5-től Tarjánban már vetítették, feb­ruár 11-től pedig Gyarmaton „gyújtja lángra” a vetítővász­nat. Szilágyi Gábor Úgy mennek, hogy nem jönnek - Márciustól élőben Sztrájkol a Sing Sing Vesszen a drog - éljen a sör! A felcím némileg félrevezető, szégyellem is magam nagyon. A Sing Sing ugyanis nem sztrájkol. Sőt. Márciustól több mint kilenc hónapig járja az országot, s turnézik rendületlenül. Ezt egy gyertyafényes sajtótájékoztatón hallottam néhány napja, s hozzá még annyi jó hírt, hogy úgy döntöttem: ezúttal mellőzök minden egyénieskedést, meg kommentárt - ma­radnak a szigorú, objektív tények. Válogatás nélkül. Az első tény, az hogy az album címe: Sztrájk. A második tény az, hogy alig egy hete jelent meg, s a meetingen ígéret hang­zott el arra nézve is, hogy min­den jelenlévő tudósító kap majd hanghordozót és sajtókiaján- lást(!). Én eddig nem kaptam, igaz, nem is írták fel a címemet. Elhangzott még, hogy ez egy komoly lemez, „a szöveg­világa azt fejtegeti, hogy me­lyik úton induljunk el”, vala­mint barátságosabb lett a hangzás (ez a rádiós szerkesz­tőknek szólt), ennek ellenére nem mondtak búcsút a kemé­nyebb hangzásnak sem(?). Gép és hang Az előkészületekről megtud­hattuk, hogy a régi albumok még úgy készültek, hogy a ze­nészek lementek a próbate­rembe, s ott addig csörömpöl­tek, amíg össze nem jött va­lami (ez szó szerinti idézet volt); ezzel szemben most Szabó Pista bácsi felajánlotta a stúdióját, ahol az alapoktól kezdték, s áprilistól szeptem­berig dolgoztak (ez is szó sze­rinti idézet volt). Az album címe elvont és eredeti gondolkodásmódot tükröz, tudniillik itt nem a „sztrájk” szó hétköznapi, a köztudatban már leülepedett jelentéséről van szó, hanem arról, hogy a Sing Sing a gép­zene terjedése ellen, az élőze­néért sztrájkol. Első koncert­jükre (március 14., Petőfi Csarnok) ennek megfelelően meghívták az Animal Canni- balst, Császár Elődöt, Závodi Gábort és az Irigy Hónaljmi­rigyből Sipos Pétert... Nemes emberek Újabb jelentős informá­ció, hogy a kiadó szeretné, ha aranylemez lenne a Sztrájk, hogy a bandának van egy saját újságja (Jill- house Bűnügyi Magazin, mintegy 5200 nyilvántartott rajongóval), s „az a célunk, hogy az emberekben érzése­ket és gondolatokat ébresz- szünk a szövegeink által”. E szövegek egy része drog­ellenes (konkrétan csak a Ha­rang című számot említették), elmondható tehát, hogy az együttes - sok más mellett ­nemes celt is szolgai, raadasul nem is egyedül, hanem kéz a kézben az ORFK-val. Az egyébként a gyertyafényes bemutatón is elhangzott, hogy 1993-ban volt egy olyan al­bum, hogy Bűn az élet, s rajta egy olyan szám, hogy Jelszó: halál a májra, de ez már a múlté, s különben sem lehet összekeverni a kettőt. Plusz és mínusz A Sing Sing zenészek itt és most megmutatják a jó ol­dalt, s cserébe ugyanezt vár­ják a közönségtől is (ez me­gint szó szerinti idézet volt). Itt kell még elmondani, hogy a szavakban és akkor­dokban drog ellen küzdő ze­nekar májustól szeptemberig minden szerdán a Sing Sing- sörkertbe várja rajongóit a PeCsába, ötödik táborát pe­dig Tokajban rendezi a nyá­ron, nyilván a lehető legtávo­labb a borospincéktől. A sajtótájékoztatón több­ször is hangsúlyozták, hogy a zenekar március 15-től de­cember 31-ig turnézik, fo­lyamatosan, szerte az or­szágban, (plusz még Szlová­kiában is) hogy minél széle­sebb körben terjeszthesse an- tidrogkultúráját. Aztán a má­sodik pótlólagos telefonhí­vás után az is kiderült, hogy mindez Nógrád megyére nem vonatkozik. S. J. F. Marlene Dietrich-kiállítás Frankfurtban - A pompa és a magány dokumentumai Mítosszá lett egy mozgalmas élet Sztárként és eleven szobor­ként tisztelték. Csábító szép­ségét istenítették, filmjeiért és sanzonjaiért rajongtak. Szinte semmit sem tudtak azonban gyűjtőszenvedélyéről, amellyel Marlene Dietrich (1901-1992), minden más hollywoodi színésznőnél job­ban dokumentálta közszereplé­sét és magánéletét. Majna- Frankfurtban, a német filmmú­zeumban e hét szerdájától meg­tekinthető a világhírű né­met-amerikai színésznő és di- zőz kivételesen gazdag hagya­téka. Az április 19-ig nyitva tartó kiállításon rangos válogatás te­kinthető meg több mint 3000 textíliából, számtalan fénykép­ből és filmből, valamint 300 000 oldalnyi levelezésből, táviratból és feljegyzésből. Látható szinte minden, ami Dietrich mozgalmas életét „Marlene-mítosszá” tette. A szülőváros, Salgótarján is köszöntötte R. Várkonyi Ágnes történettudóst Hetvenéves a „tudományos nagykövet” Az Eötvös Loránd Tudo­mányegyetem Középkori és Koraújkori Magyar Törté­neti Tanszéke a salgótarjáni származású kiváló törté­nész, hetvenedik születés­napja alkalmából a na­pokban ünnepséget rende­zett az ELTE tanári klub­jában. Az eseményen jelen volt Puszta Béla, Salgótarján me­gyei jogú város polgármes­tere, aki a honi tudományos élet jelentős személyiségei társaságában, a szülőváros és az önkormányzat nevében kö­szöntötte az ünnepeltet. A professzomő nagyívű tudo­mányos munkássága elisme­réseként egy R. Várkonyi Agnes-emlékkönyvet jelente­tett meg az ELTE Bölcsészet­tudományi Kara, többek kö­zött Salgótarján Megyei Jogú Város Önkormányzata száz­ezer forintos támogatásával. A meleg, baráti hangulatú összejövetelen R. Várkonyi Ágnes meghatottan köszönte meg a szülőváros gesztusát, nagylelkű támogatását. Salgótarjánban, a Nógrádi Történeti Múzeumban a kö­zeli napokban, - konkrétan február 26-án - köszöntik a helyi tudományos élet képvi­selői, tanítványai, barátai és a városi önkormányzat vezetői a komoly tudományos pályát befutott történészt, aki jelen­leg a város leghíresebb tudo­mányos „nagykövete” mind Magyarországon, mind hatá­rainkon túl. Ezen ünnepi rendezvényso­rozatot szintén a város ön- kormányzata finanszírozza. Téli fényterápia gyengébb idegzetű, melankolikus emberek számára „Napfényes” kávéházak... Azok az északiak, akiknek min­den évben meg kell küzdeniük a téli búskomorsággal, mostanában különleges kávéházakba sietnek és nemcsak tejszínnel isszák a kávét, hanem „napfénnyel” is. Stockholm és Helsinki divatos kávéházaiban a mesterséges nap­fény különleges izzókból árad. Tudományos kutatások eredmé­nyei igazolják, hogy a fényterá­pia hatékony gyógymód az év­szakhoz kötött kedélybetegség­ben szenvedők számára. A svédek és a finnek koffeinnel próbálják leküzdeni a melankó­liát, de ez nem hoz elégséges eredményt a skandináv télben. „Portrék” - Ezzel a címmel mutatta be műsorát Ayala (balra) és Maksa Zoltán Salgótar­jánban, a József Attila Művelődési Központ Keddi kabaré-sorozatában. fotó: p. tóth László

Next

/
Thumbnails
Contents