Nógrád Megyei Hírlap, 1998. január (9. évfolyam, 1-26. szám)

1998-01-12 / 9. szám

Megyei Körkép 1998. január 12., hétfő Át kell tömi a közönyösség falát - Esélyek Nógrádban Lovász (is) kell a lóhoz-Nógrád megye lovas katalógusát kell mielőbb elkészí­teni, hogy lehetőséget kapjanak azok, akik lovasturiz­mussal foglalkoznak. E mellett az is fontos, hogy me­gyénk egyik nagy értékére hívhatnánk fel a figyelmet, hisz a lovasprogramok, rendezvények, túrák alkalmat adnak arra is, hogy mind a táj szépségét, mind pedig a hagyományos vendéglátást bemutassuk az ország más tá­jain élőknek - vallja Renner Péter, a Magyar Turisztikai Egyesület (MATUR) lovas tagozatának nógrádi elnöke. Az őrhalmi fiatalember az egyesületi háttérrel maga mö­gött arra vállalkozott, hogy összefogja mindazon vállal­kozókat, szervezeteket, me­lyek érdekeltek megyénk tu­risztikai fejlődésében. A látszat ellenére e dolog csöppet sem könnyű feladat, hisz sokszor bizonyítottuk már, mennyire kevés alkalmat adunk egy-egy jó ügy közös felpártolására. „Lovasrohan” Indul Egyéni érdekkülönbözőség, pénztelenség, és olykor egy­szerűen csak nemtörődömség vezet ahhoz, hogy Nógrád megyéről még mindig több­nyire csak a bűnügyi rovatok­ban olvasnak, s ezeket a törté­neteket látják azok, akiket mi vendégként látnánk szívesen. Renner Péter „lovasro- hammal” kíván áttörni a kö­zönyösségen. Társaival együtt vallja, hogy a ló szeretetével nemzeti önazonosságunkat erősíthetjük, s mellesleg egészséges életvitelünknek is részévé válhatna a lósport, mely a tömegsportnak is jó eszköze lehet. Mondhatná bárki, hogy igen, de ehhez hozzáférhetővé kell tenni a lo­vaglást. Ha nagy lépésekről nem is, kisebbekről beszámolt az egyesületi elnök. A meg­lévő adottságokat pedig jól koordinálva kiderül, hogy már most vannak lehetőségeink. Az kell legyen a célunk, hogy az osztrákok síkultúrájá­hoz hasonlóan mi is felkészül­jünk a lovaséletre. Ehhez első­sorban jó lovardákra, képzett lovászokra, túraútvonalakra, tisztességes vendéglátásra és olyan marketingre van szük­ség, mely a falusi turizmus nógrádi értékeire kellően rá­irányítja a figyelmet. Lovardák megyeszerte- Vegyük sorba, hogyan ál­lunk ezekkel.- Szép fejlődésnek indult Ecseg-Kercsegvölgypusztán Dolányi József lovardája, de említhetném Salgótarjánban a Korbáss-rancsot, Kakuk József lovardáját, Szandán Kiss József, Magyamándor- ban Bélák Ottó, Pusztaberkin pedig Hesszék gazdaságát. Lassan meglesz annak a le­hetősége, hogy ne csak csil- lagtúra-útvonalakat rajzol- gathassunk a megyetérképre, hanem többnapos portyatú­rákban is gondolkozhassunk. Ami a képzett lovászokat illeti: való igaz, lovász kell a lóhoz. Szécsényben a Lipt- hay Béla Mezőgazdasági Szakképző Iskola többéves lovashagyománnyal büsz­kélkedhet, s ez elsősorban néhány megszállott szakok­tató érdeme. Verseny és tömegsport Szakkörként, s az iskola pro­filját bővítendő már több éve folyik itt ez irányú képzés, s most végre beindulhat a lo­vászok szakmaszerű felkészí­tése is. Az iskola önálló ma­jorral rendelkezik. Egyesületünk minden le­hetséges hátteret igyekszik biztosítani a sikeres munká­hoz. Szita Gabriella például már belovagló, a kaposvári Pannon Agrártudományi Egyetem Lovas Akadémiá­jának hallgatója. Edzői am­bíciói, s a nógrádi kötődése, egyesületi munkája, remé­lem, hogy mind nagyobb eredményeket hoz a közeljö­vőben. A Palóc Lovas Egyesület­tel jó a kapcsolatunk, ők a versenysport terén törnek előre, mi viszont a lósport tömegsporttá szélesítésében, s ennek turisztikai vonzatúi­ban gondolkodunk. Anyagi lehetőségeink azonban meglehetősen szűkre szabottak. Ott kellene legyünk a turisztikai piacon, a megye lovassport-kultúrá­jának reklámozása viszont sok pénzbe kerül. A megyei területfejlesz­tési tanács remélhetően tá­mogatja elképzeléseinket, s mind jobban bekapcsolhat­juk a megyét az országos és a nemzetközi vérkeringésbe. Tarnóczi László Nyolcadikból nem mehet automatikusan a diák szakmunkásképzőbe Változik a szakképzés rendszere A végzős nyolcadikosok 40 százalékát érinti újszerűén az oktatási törvényből eredő idei változás Nógrád megyében. Az eddigi években ugyanis a továbbtanulók negyven száza­léka jelentkezett a szakmunkásképző intézetekbe. A szak­képzési törvény azonban a szeptembertől kezdődő tanévben már nem ismeri az ISZI-kategóriát - mondta el érdeklődé­sünkre dr. Szalánczay György, a megyei közgyűlés közokta­tási és művelődési osztályának főmunkatársa. A megyében 2600 diák végez nyolcadikban, s szinte 95-98 százalékuk a továbbtanulást vá­lasztja. Közülük a többség, mintegy ezer diák jelentkezhet az Országos Képzési Jegyzék­ben feltüntetett képzésekre, amennyiben a feltételeknek megfelel. Pályaorientáció Szinte valamennyien szembe kerülnek majd azzal a ténnyel, hogy a képzések fele 10 osz­tályhoz, mások esetleg csak 12 osztály elvégzéséhez kötöttek. Ezért ők semmi esetre sem je­lentkezhetnek közvetlenül szakképzésre, csak az úgyneve­zett pályaorientációs képzésre. Ez hivatott pótolni a 9. és 10. évfolyamot. Mindössze félszáz olyan képzési forma lehet, amelyhez nincs kötve iskolai végzettség. Ezek közé tartozik például a kiskerti növénygondozás, a gépi varrónő, vagy az üzemi ta­karító. Egyik sem vonzó pers­pektíva. A most végzősök 28- 29 százaléka szakközépisko­lába jelentkezik, 22-25 százalé­kuk pedig gimnáziumba. A hi­ányzó néhány százalék speciá­lis iskolatípust választ, esetleg a megyén kívül folytatja tanul­mányait. A tapasztalat szerint körülbe­lül 250 diák választ megyén kí­vüli iskolát, képzést, s csak 2-3 százalék érkezik más megyék­ből. Ennek az lehet az oka, hogy a Nógrád megye nyugati végein élők sok szempontból kötődnek Váchoz, esetleg Aszódhoz, ráadásul közelebb is van számukra, mint, mondjuk, Balassagyarmat vagy éppen Salgótarján. A pályaorientációs képzés­ben résztvevők a 9. és 10. osz­tályban nagyjából ugyanazt ta­nulják, mint eddig, azaz főleg közismeretet. De ez alatt is­merkednek meg a munka vilá­gával, s ennek alapján dönthet­nek: továbbtanulnak, vagy ké­pesítést szeretnének. Jelenleg két olyan gimnázium is van, ahol az előző tanévben meg­kezdődött a hatodikos végző­sök felvétele: Salgótarjánban a Bolyai János, Bátonyterenyén a Váci Mihály Gimnáziumban. A gimnáziumok többsége a me­gyében négyosztályos, kivétel a 8 osztályos szécsényi és a ba­lassagyarmati Balassi Bálint Gimnázium. Telítődés két év múlva Az új struktúra miatt bizonyos középiskolák telítődése csak két év után várható. Utána vi­szont esetleg férőhelygondok is jelentkezhetnek. Ezért támadt némi vita a megye és a megye- székhely között, a Kós Károly Építőipari Szakközépiskola be­zárása miatt. Szalánczay György szerint ugyanis vár­ható, hogy 2-3 év múlva új kö­zépiskolát kell majd létesítenie a városnak. Az új Nemzeti Alaptanterv nem használja a szakosodás fo­galmát sem. Az iskolának jogot ad arra, hogy tetszése szerinti órakeretet állítson össze, attól függően, mire fektet nagyobb hangsúlyt. Az Európai Unió követelmé­nyeihez igazodik például a bá- tonyterenyei Fáy András Kör­nyezetvédelmi Szakközépis­kola ötéves képzése. Szécsény­ben a Lipthay Béla Mezőgaz­dasági Szakképző Iskola vi­szont saját tangazdasággal ren­delkezik. Határidők Keresztény általános iskolát üzemeltet az egyház Balassa­gyarmaton és Érsekvadkerten, a továbbtanulás azonban csak megyén kívül biztosított e kör számára. Kiemelt tantárgy a testneve­lés, a sport a salgótarjáni Ma­dách Imre Gimnáziumban, s rendkívül jó feltételekkel ren­delkezik a Borbély Lajos Mű­szaki Középiskola a számítás- technika és informatika, illetve a gépjárműtechnika-képzés te­rén. Ugyancsak kedvezően fej­lődik a kereskedelmi és ven­déglátó-képzés Balassagyarma­ton. Pásztón egyedülállónak számít a francia nyelvi gimná­zium, illetve a postaforgalmi szakközépiskola. A fegyveres erők és rendvé­delmi szervek által fenntartott, valamint a művészeti középis­kolákba a jelentkezési határidő január 10. Egyébként elegendő leadni jelentkezési lapjukat feb­ruár 23-áig. Választ április 10- éig kapnak a felvételükről. (németh) Zsarolót keresnek a zsaruk A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Rendőr-főkapitányság zsarolás bűntette és más bűn- cselekmények elkövetése mi­att nyomozást folytat Babos János ellen, aki alaposan gya­núsítható azzal, hogy az ország egész területén több személyt - életét és testi épségét megfe­nyegetve - arra próbált kény­szeríteni, hogy készpénzt adja­nak át neki. Személyleírása: 170 centi­méter magas, zömök testal­katú. 29 éves, kerek fejű, gön­dör, rövidre nyírt, barna hajú, kreol bőrű, enyhén lapos orrú, testén több tetoválás látható. A rendőrség kéri azok je­lentkezését, akik tudnak Ba­bos tartózkodási helyéről, il­letve más, általa elkövetett bűncselekményekről. Jelent­kezni lehet bármely rendőri szervnél. így néz ki Sal­gótarjánban az ÉVI 2 üzletház emeleti részének burkolata. Min­denesetre erős emberek lehet­tek, akik elbán­tak vele ... FOTÓ: R. T. A Hírlap postájából A Pf. 9fi ■ A Hírlap postájából - az olvasók fóruma. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a beküldött leveleket rövidítve, szerkesztve közölje. A közölt levelek tartalmával a szerkesztőség nem feltétlenül ért egyet. Véleméíiy az új társasházi törvényről Néhány kérdés megoldatlan Hosszas előkészítő munka után, 1997. december 15-én az Országgyűlés elfogadta az új társasházi törvényt, amely 1998. március 1-jén lép életbe. Ezt több jelentős változás tette szükségessé. A jelenleg hatályos 1977. évi 11. számú, társasházakról szóló törvényerejű rendelet hatályba lépése óta különösen az 1990-es évektől a tömeges lakásprivatizáció következté­ben a megváltozott helyzet­ben a régi szabályozás meg­haladottá vált. Mindez szük­ségessé tette a törvényi szintű újraszabályozást. Az új törvény jelentős tar­talmi és szervezeti kérdést szabályoz, pontosabban fo­galmazza meg a társasházak­ban lakó tulajdonosok jogait és kötelezettségeit, szigorúbb a közös költséget nem fize­tőkkel szemben. Néhány szervezeti szabályozással egyszerűsíti a működést. Véleményem szerint a tör­vénynek azonban nem sike­rült néhány igen fontos kér­dést megoldania, mint pél­dául a felújítások forrásainak előteremtése, a közös költség behajtása, a gazdálkodás fo­lyamatos ellenőrzése, a szak- szerűség biztosítása stb. Mindezek ellenére az új törvény megfelelő jogi kere­tet biztosít a társasházak mű­ködéséhez. Sok vonatkozás­ban alkalmazkodik a kialakult helyzethez, gyakorlathoz. Továbbra sem nyilvánította a társasházakat jogi személy­nek, így nem sérülnek a tulaj­donostársak jogai. Emellett biztosítja számukra - a gaz­dasági egységekhez hason­lóan - a mindennapi élei ügyeiben való akadálytalan részvételt. Megerősítette á közös képviselő (intézőbi­zottság) intézményét, tovább növelve felelősségét, jogkö­rét, szakszerűségét. Minden olyan közös képviselő szá­mára - bizonyos türelmi idő után —, akik kívülállóként lát­ják el ezt a feladatot, szakké­pesítést ír elő. Ügy vélem, szerencsés lett volna ezt va­lamennyi közös képviselő számára előírni, hiszen ez a munka sokrétű, megkíván bi­zonyos műszaki, jogi, peda­gógiai, pszichológiai felké­szültséget, kapcsolatteremtő készséget, érteni kell ezen a szinten a gazdálkodás szerve­zéséhez, bonyolításához. A közös képviselő jogosult a közösséget bíróság és más szervek előtt is képviselni, amely feltételez bizonyos fel- készültséget. A társasházak jelentős nemzetgazdasági vagyont ké­peznek, és mivel más jellegű rendszeres ellenőrzés nem biztosított, igen fontos a tu­lajdonosi ellenőrzés. A tör­vény előírja, hogy abban a társasházban, ahol a lakások száma meghaladja az ötvenet, és közös képviselőt választot­tak' (nem intézőbizottságot), kötelező számvizsgáló bizott­ságot választani. Itt is talán célszerű lett volna -bár a törvény nem tiltja - mindenhol, ahol közös képviselőt választottak, egy­ben számvizsgáló bizottság választását is előírni. A tapasztalat is azt iga­zolja, hogy ahol jól kiválasz­tott, számvizsgáló bizottság működik, ott a szakszerű és rendszeres ellenőrzések jól segítik a társasházak gazdál­kodását, a közös képviselő ■' rnúnkáját. Egyik kiemelkedő pontja a •töíVénynek, hogy ha a tulaj- tSdöJÉs fél évig nem fizeti a közös költséget, a közgyűlés határozatával jelzálogjoggal terhelheti meg tulajdonát, az ingatlan-nyilvántartásba be­jegyeztetheti, melyet fél­évenként meg lehet ismételni, ezzel is biztosítva a hátralék megfizetését, bár még ez sem elég hatékony a nem fizetők­kel szemben. A törvény elővásárlási jo­got biztosít a tulajdonostár­saknak lakások, vagy nem la­káscélú helyiségek elidegení­tésekor. Kívülállóknak csak akkor lehet ezeket elidegení­teni, ha azokra a lakótársak nem tartanak igényt. Ezzel megszüntethető az a tapasz­talt törekvés, hogy a tulajdon eladásával az esetleges tarto­zástól is „megszabadulja­nak”. A törvény módosuló ren­delkezések között egyértel­műen megfogalmazza, hogy az alapító okirattal létrehozott szervezet gyakorolhatja a kö­zös tulajdonnal kapcsolatos tulajdonosi jogokat, viseli a közös tulajdon terheit. A tu­lajdonosok viszont felelnek lakásuk felújításáéig karban­tartásáért, melyet bekövetke­zéskor jelezni kell a közös képviselőnek. Mindennemű közüzemi díj megfizetése a fogyasztó feladata. Rugalmasabbá teszi a tör­vény a működést azzal is, hogy a közgyűlések - már tu­lajdonosi hányad ötven száza­lék feletti részvételével hatá­rozatképesek. Döntéshozatalnál a tulaj­doni hányad arányában már az egyszerű szavazattöbbség dönt. Viszont fontos esetek­ben, mint pl. alakuló közgyű­lés, a szervezeti-működési szabályzat meghozatala ese­tében a kétharmados többsé­get írja elő. A közös tulajdonban álló épületrészekkel kapcsolatos rendes gazdálkodás körét meghaladó kiadásokról, az alapító okirat megváltoztatá­sáról valamennyi tulajdonos­társ egyhangúlag határoz. Ezekkel is növeli a társasház­közösség felelősségét. A törvény még számos új elemet megfogalmaz, de az eredményes megvalósulást nagyban befolyásolja a tulaj­donosi szemlélet, a közösség tulajdonáért érzett felelősség kialakulása, valamint az aktív részvétel a társasház-közös- ségeket érintő döntések elő­készítésében, meghozatalá­ban, azok megvalósításában. Szilágyi Gábor Bátonyterenye

Next

/
Thumbnails
Contents