Nógrád Megyei Hírlap, 1997. december (8. évfolyam, 280-304. szám)

1997-12-06-07 / 285. szám

A Palócfóld Mikszáth-emlékszáma Szlovákiában is bemutatkozott Kapcsolat a tájhaza és lapja között Nemrégiben megcsörrent a telefon Salgótarjánban, a Palóc­föld szerkesztőségében, s a budapesti írók Boltja jelentkezett be: - A Mikszáth évfordulóra kiadott emlékszámuk elfogyott, ha lehetséges küldjenek még belőle. Ez csak az egyik sztorija a „si­kertörténetnek” à - már sokak által megismert- szám életé­ből, hiszen amellett, hogy fogy, annyi helyen járt már -a szám szerzői, szerkesztői és a közreműködő előadómű­vészek jóvoltából - amely ta­lán nem nevezhető megszo­kottnak egy folyóirat esetében. Legutóbb a szlovákiai Ko­vácspatakon rendezett Ipoly Szabadegyetemen építettek a szervezők a Nógrád Megyei Közgyűlés kiadványára egy egész estét. A háromnapos rendezvény ezen estjének házigazdája Né­meth Péter Mikola költő volt, bár ezt a címet többször ,.köl­csönkérte” Pál József a Palóc­föld főszerkesztője, valamint a Sándor Zoltán előadóművész által vezetett és Tóth Henrietta színvonalas előadói munkájá­val segített Pódium Vers­mondó Kör. Természetesen ezúttal sem csak Mikszáthról volt szó: a főszerkesztőt és a megjelent szerzőket az irodalom, s más művészetek helyzetéről, a pá­lyakezdésről az ezredvég kul­turális viszonyairól faggatta a közönség. A kérdésekből és a válaszokból az derült ki(?), hogy az orgánumok, a szerzők és az olvasók kontaktusa meg­van, csak talán, akiknek ezek meglétét kellene őrizni, azok figyelme nem megfelelő s ez igaznak tűnt mind a financiá­lis, mind a morális oldalra vo­natkozóan is. Nem elegyes eset megyénk folyóiratának küzdelme sem, amelyben a szerkesztőség - az olvasók által is megszokott - évi hat számot kívánná vissza­állítani. Ennek pedig szinte ki­zárólag anyagi akadályai le­hetnek, hisz’ a szerkesztő bi­zottságon és a szerzőkön nem múlik semmi, s mint a legele­jén említett eset (is) mutatja van igény - a mai médiával el­árasztott világban is - egy ilyen hangra. Annak fontossá­gáról nem beszélve, hogy a fő­városban és a vidéken is szük­ség van az ilyen lapok által képviselt műhelyekre, ame­lyek körül a helyi szerzők összpontosulnak. Általában ezek a kiadvá­nyok adnak legelőször lehető­séget a helyi pályakezdő írók­nak, újságíróknak, költőknek, fotósoknak, grafikusoknak a közlésre. Ezért is komoly büszkesége általában minden városnak, régiónak, ha van fo­lyóirata, hiszen ezzel olyan al­kotói műhelyt tudhat magáé­nak, amely eleve föltételezi az ilyesféle orgánum jelenlétét. Az szintén hozzátartozik a do­loghoz, hogy jó néhány ma­gyar város - köztük Salgótar­ján, de talán más nógrádi tele­pülés is - mennyit köszönhet folyóiratának. Egy lap, mint minden más intézmény, pozitívan járulhat hozzá a tájhaza nevének öreg­bítéshez. Ezt az elismerést számos esetben kivívta magá­nak a nemrégiben Mikszáth- emlékéremmel kitüntetett Pa­lócföld. Bizonyítja ezt az is, hogy legutóbbi, szlovákiai út­ján éjfélig tettek fel kérdéseket a lap képviselőinek, akik ezút­tal talán Nógrádból is vittek pár gondolatot. Remélhetőleg olyanokat, amelyekre szívesen emlékszik majd vissza a hall­gatóság. D. N. Á. Sikeres kettős, a József Attila Művelődési Központ Keddi kabaré-sorozatában Vendég: Balázs Péter és Tahi Tóth László Balassa Tamás, az est zenei vezetője Számomra továbbra is eldön­tetlen kérdés, hogy egy kaba­réest sikere mennyiben függ a szereplők számától. Ugyanis nincs benne semmi tendencia. A József Attila Mű­velődési Központ sorozatában előfordult, hogy egy személy - ha az egyébként személyiség volt - is elégségesnek bizonyult az igényes programhoz, máskor ketten is unalmasat produkál­tak. Különösen, ha párban lép­tek fel ugyan, de egymástól függetlenül. Nos, a legutóbbi előadáson Balázs Péter és Tahi Tóth László, a Víg­színház mű­vészei, igazi kettőst alkot­tak s jól szer­kesztett mű­soruk feltéte­lezte a másik közreműkö­dését, leg­alábbis jelen­létét. Ehhez persze meg­közelítően hasonló szí­nészi habi­tusra van szükség, s arra is, hogy a művészek kö­zötti képzeletbeli sorrendben, értékrendben nagyjából ha­sonló helyet foglaljanak el. Ba­lázs és Tahi Tóth esetében nagyjából ilyen a helyzet. Mindketten - noha drámai sze­repekben is helyt állnak, ha egy rendező gondol rájuk- első­sorban, mint nevettetők lettek közismertek. S azzal, hogy ké­szek énekelni is, akár musical - ezt a „Képzelt riport egy ame­rikai popfesztiválról” című da­rab részletével is bizonyítot­ták -, s még inkább a kupié, a sanzon, a vidám dal műfajában. Erre is jócskán volt példa a tar­jám vendégszerepléskor Ba­lassa Tamás zenei kíséretével. Ami pedig a műsor prózai részét illeti, abban is mértéktar­tóak voltak mindketten. Bár egy kicsit hosszúra sikeredett a bakikra építő sajtószemle, a po­énok kárpótoltak az aránytalan­ságért. íme néhány gyöngy­szem: „Tököl a megyei bajnok; A kamionlopásra egy süket­néma beszélte rá őket; Lakás eladó, gáz, szennyvíz van; A magyar hölgyek megelőzték a német legénységet.” Kedves volt Balázs Péter kisújszállási gyermekkori csínytevésként aposztrofált két története a pa­tikusról és a telefontulajdonos asztalosról, s igencsak találóan jellemezte a magyar idegenfor­galmat Tahi Tóth László, ami­kor három kategóriáról beszélt. A nyugati utasnak dobozos sör jár és megtekintheti a hortobá­gyi kilenc lyukú hidat, az átla­gos utas sört kap és a festmény­ről láthatja a hidat, a magyar utasnak doboz jut és mese a hídról... Talán e példák is érzékelte­tik: kellemesen szórakoztatott a legutóbbi Keddi kabaré.- csébé ­A finálét visszatapsolta a közönség fotó: p. Tóth A mesemondó - A közelmúltban Salgótarjánban is vendég­szerepeit Uitz Zsuzsa, a tavalyi Ki mit tud ?-vetélkedő egyik népszerű győztese. fotó: bábel László Visszatért Quentin Tarantino, a mozimágus Gengsztemyelven beszél Igen, kérem szépen, a hír teljes mértékben igaz! Há­roméves, viszonylagos tét­lenkedés, láblógatás után a nagy mozimágus és film­örült visszatért! Legesleg­újabb gengsztereposza e hónapban kerül az amerikai mozikba - és nem sokkal később nyilván Magyaror­szágra is -, de a müvet máris az év egyik legna­gyobb meglepetéseként em­legetik. Forgatókönyvet ír, rendez és színészkedik: Hollywood ka­rakteres arcú zsenije ismét mindent egymaga csinál: Quen­tin Tarantino, a mozimágus a Jackie Brown című filmjével a visszatérését ünnepli. Jackie Brown (Pam Grier), a hetvenes évek fekete filmjeinek színes bőrű sztárja, a stewar­dess nem éppen az, mint akinek látszik. A hölgyemény ugyanis egy fegyvercsempész bandafő­nök (Samuel L. Jackson) csapa­tához csatlakozva egy nagy ha­lom pénzre pályázik és ezért még némi erőszakra is haj­landó. Ennyi... Egyelőre nincs más informá­ció a Jackie Brown-ról, amit azonban látatlanban is szinte biztosra vehet a mozira­jongó, az a remek, csavaros tör­ténet. Tarantino a forgatókönyvet a nálunk is ismert krimiszerző, Elmore „Szóljatok a köpcös­nek!” Leonard Rum Punch című könyvéből írta: a pergő, izgalmas és laza párbeszédek, a teljesen eredeti figurák: és az egész Tarantino senkit és sem­mit nem kímélő fekete humo­rával fűszerezve. Ha mindez még önmagában nem lenne elég, a további élve­zetekhez a rendező a fél holly­woodi sztárgárdát (például Ro­bert De Nirot, Bridget Fondât, Michael Keatont és másokat) is a kamera elé invitálja. A filmmindenes korábban írt, rendezett és játszott. Most, mintegy poraiból feltámadva ismét a rendezői székbe ült, hogy megmutassa, ki is beszéli a világon a legjobban a gengsz­terek nyelvét. Természetesen Ő, Quentin Tarantino! Szilágyi Gábor „Tiszta Amerika”, a Kohász Művelődési Központ színháztermében „Pincém gyöngyében” a vigasság (is) Sok évvel ezelőtt, gyerek­ként, csodálkozva olvastam, hogy az egyik amerikai mo­ziban a vetítéshez pisztolyo­kat is mellékelnek a nézők széke mellé, hogy a western- jelenetek nézésekor felhe- vült hölgyek és urak maguk is a levegőbe durranhassa­nak a természetesen csak vaktölténnyel töltött coltok­kal. Szerdán este valami hasonlóban volt részem Sal­gótarjánban, a Kohász Mű­velődési Központban, ami­kor a színpadról a nézőtérre is „levonult” a csárdajele­net. A történetet persze ott kell kezdenem, hogy ez évben is megrendezték a Kohászban a borkohászversenyt. Az idén a tavalyinál is több bor, illetve amatőr borász versengett, ala­posan föladva ezzel a leckét a többéves kóstolásban edzett zsűrinek. A Plachy Péter, Krajcsi Jó­zsef, Puffá Sándor, Bártfai Fe­renc, Zsidai Gyula, Plachy György, Czikora Zoltán (a bí­ráló bizottság elnöke) alkotta ítészcsapat két órán keresztül tesztelte a finomabbnál fino­mabb — és legyünk tényszerű­ek -, illetve a gyengébbnél gyengébb borokat. A szakértelem mellett gyer­tyafény, pogácsa, dióbél és al­maszeletek segítették a helyes döntés kialakítását. Aki azt hi­szi, hogy könnyű dolog a bor­kóstolás, az nagyon téved. Nem egy esetben a zsűritagok is vi­tába keveredtek egymással, no, de nagy baj nem történt, mert mindig ittak egyet rá ... Közben a színházteremben elkezdődött a „Borka-napi koc- cintós”, a Bányász-Kohász Da­lárdával (karnagy: Somogyi Zoltánná), valamint a Karancs- berényi Népdalkor és Népize­nekarral (művészeti vezető: Fodor Sándor) rangjelzett mű­sor. A színpadon tökéletes csárdajelenetet produkált ha­gyományőrzők „élesben” szó­rakoztatták a közönséget: a po­harukban valódi fehér, illetve vörös borocskával valódi han­gulatot árasztottak a nagyér­demű felé. A műsor közepe felé a nóták ütemére tapsoló közönséget az­tán még jobban elkényeztették a herényi csárdajelenet résztve­vői. Ekkor következett a „tiszta Amerika”. A népviseletbe öltö­zött menyecskék boroskan- csókkal és poharakkal a kezük­ben a nézőtérre mentek és „fo­lyékony okát” adták, hogy a továbbiakban együtt énekel­jen a publikum a szereplőkkel. A borshowt még tovább fo­kozta a zsűri bevonulása, ami­kor Czikora Zoltán ismertette a borkohászverseny végeredmé­nyét. A szőlőbor-kategória első helyezettje a „Pincém gyön­gye” (Vajda István bora) lett. Ráadásul e nemes nedű készí­tője egy napon keresztül inkog­nitóban maradt, tovább miszti­fikálva a rendkívül jól sikerült este emlékét. Második helyezést ért el a „Gyógygödör III” (Szita Fe­,r fi V ,* je I fi ^ re ne bora), míg a harmadik a „Fehérhaj” (Széles Kálmán bora) lett. A gyümölcsborok ka­tegóriájában első helyezést nem hirdettek. A második helyre a „Babarózsa” (Bolyós Lászlóné bora), a harmadikra pedig a „Jó egészség” (Tolmácsi József bora) „csurgotf ’ be. A helyezet­tek a sorrendnek megfelelő ér­tékű vásárlási utalványt nyer­tek. Czikora Zoltán különdíját a „Pomádé bora” (dr. Kúti István bora), az Országos Magyar Bá­nyászati és Kohászati Egyesü­lés helyi szervezetének külön­díját - amit Krajcsi József adott át - a „Fickó” (ifjabb Galicza János bora) nyerte el. A Nógrád Megyei Hírlap há­romezer forinttal díjazta a sző­lőbor-kategória második helye­zettjét és negyedéves előfize­tési-díjat vehetett át a „Kerti Rose” termelője, Szorcsik Ti­bor, lapunk kereskedelmi igaz­gatójától, Plachy Györgytől. A nem mindennapos bor- show vendégei voltak még a „Féltékenység” című számot előadó tarjáni zeneiskolai fú­vósötös és az elmúlt hétvégén (szintén a Kohász Művelődési Központban) megrendezett diák vers- és prózamondóver­seny helyezettjei, akik az alka­lomhoz és az est hangulatához igazodó műsorszámokkal lép­tek fel. Még talán annyit, hogy a „tiszta Amerika”-akció egyik résztvevőjének, Szőke Mi- hályné Fodor Erzsébetnek üze­nem Karancsberénybe: nagyon finom volt az általa a nézőtéren kitöltött bor. B. M. •/ J

Next

/
Thumbnails
Contents