Nógrád Megyei Hírlap, 1997. december (8. évfolyam, 280-304. szám)

1997-12-24-25-26 / 300. szám

1997. december 24., szerda Karácsony ’97 7. oldal „A bölcs ember küzd és bízva bízik” Ünnepi beszélgetés Keszthelyi Ferenc váci megyés püspökkel Szép hagyomány, hogy kará­csony közeledtével a váci egyházmegye vezetője meg­osztja ünnepi gondolatait ol­vasóinkkal, hívők és nem hí­vők közösségével. Keszthelyi Ferenc megyés püspök urat arra kértük: válaszoljon kér­déseinkre. Jézus! egységben Fötisztelendö püspök úr! El­múlt egy év ismét feldereng szí­vünkben a betlehemi csillag fé­nye, de hogyan válhatnánk al­kalmi ünneplőkből a szeretet, egymás megbecsülésének min­dennapi gyakorlóivá?- Karácsony az egyik legna­gyobb keresztény ünnepünk, amikor a hívő nép a szeretet, a béke és az egység forrását a megtestesült, közénk jött Istent, a Betlehemben csaknem 2000 éve megszületett Jézust ün­nepli. Az első lépést Isten tette meg az ember felé azzal, hogy szeretetét - mert Isten a szere­tet - meg akarja osztani velünk a teremtményekkel és meg akar hívni mindannyiunkat az ő kö­zösségébe. Ennek a közösség­nek csodálatos képe pontosan ez a betlehemi jelenet: Szűz Mária, Szent József, angyalok, királyok, pásztorok, de a fősze­replő mindenképpen Jézus. Ő tud egységet teremteni a sok­színűségben, azok között, akik rátekintenek, elfogadják és le tudnak térdelni előtte.- Úgy gondolom, ez így van ma is. Jézus hív és lehetőséget ad a sokféle és sok úton botor­káló embereknek, de a találko­zási pont Ő, csak benne lehet egységre, közösségre találni, közös nevezőre jutni. Ha az én életem, szeretetem mércéje Jé­zus és a mellettem élő ember életének mércéje is Ő, akkor mi már találkozunk és egymás el­fogadásában, megbecsülésében közösségben vagyunk, ezáltal az ő ügye már az én ügyem is. Ez a közeledő szeretet próbál megvalósulni minden templomi hívő közösségben az egyfelé nézők, egy értékrendet köve­tők, egy jászol fölé hajlók kö­zött és nemcsak a karácsonyi nagymisén.-Hogyan látja Ön társadal­munk helyzetét, milyen gondok gyötrik népünket, ebből faka­dóan milyen feladatok hárulnak az egyházakra, többek közt a történelmi, katolikus egyházra?- Sajnos, közismert a két magyar népbetegség nagyfokú elterjedése: a reménytelenség és a boldogtalanság. Lelki elsi- városodás, a materializmus, az anyagiasság megtévesztő, le­begtető bizonytalansága és az egyre gyakoribbá váló durva­ság fertőzi az országot. Minden eladó, minden megvásárolható, mindenki kikezdhető és megté­veszthető. Örök törvény- Ki a mérték, hol a mérték? Ránk, lelkipásztorokra, valóban nagy teherként nehezedik ez a helyzet, mert nagy teherként nehezedik az egész társada­lomra így a ránk bízott embe­rekre is. Mi nem hirdethetünk mást, mint a karácsonyi evan­géliumot éneklő angyalok: di­csőség Istennek és békesség a jó szándékú embernek. Ahol dicsőség van Istennek, ott lesz békesség az embernek. Ez örök törvény.-Az emberiség próbált már sok más utat, de előbb vagy utóbb rá kellett jönnie, hogy a Teremtőt nem kerülheti ki, mert vakvágányra fut. Az egyház mindig azon volt és ma is azon fáradozik, hogy tanításaival, ér­tékrendjével, szociális meg­nyilvánulásaival segítséget ad­jon, hogy mindannyian kikerül­jük a vakvágányokat.- Feladatunk, hogy az Isten­től kapható és kapott biztonsá­got, reményt, erkölcsi tisztasá­got, barátságot, munkakedvet, tüzet és lendületet megosszuk, minden jó szándékú emberrel. Ebben a megmentő misszioná­riusi munkában mindenkinek van feladata. Ez is karácsony üzenete!-A Szentatya legfontosabb­nak tartja a családot, azt az élet és a szeretet közösségének ne­vezi, ahol a béke születik. A magyar családok egy jelentős része válsággal küzd: munka- nélküliség, szegénység, ideg­őrlő bizonytalanság, kapcsola­tok megromlása, válások és ke­serű gyermeksorsok jelzik mindezt. Hogyan lehetne segít­ségül hívni a közelgő ünnepet?-A társadalom alapsejtje a család és ha ez megbillen, szét­esik, az egész társadalmat ko­moly veszély, sőt tragédia fe­nyegeti. A Szentcsalád példa lehet, ahol mindenki fontos, mindenki a másikra figyel és önzetlenül szolgáló szeretettel keresi a másik javát. Az élet azért szép, mert odaajándé­kozható. Ok ezt tették, mi pedig sokszor ezt elfelejtjük.- A család akkor marad meg, minden probléma és külső vi­har ellenére, ha egymásra tud­nak figyelni, időt tudnak szen­telni egymásnak, meg tudják hallgatni a másikat és le tudnak mondani saját akaratukról is a másik kedvéért, ha szolgálni tudnak. Akkor ha a család, védő, óvó szeretet-közösség és nem munkásszállás vagy ka­szárnya, hanem egy biztonságot adó légkör - mert a miliő nevel - az életet és az életkedvet táp­lálja.-Itt van a nagy tévedés, hogy ez elsősorban nem az anyagi jólét és pénz kérdése, hanem a lelkületé. Annak kell örülni, ami van és nem azon ke­seregni, ami nincs. A bölcs em­ber megelégedett és a panasz­kodás, kesergés helyett lehető­sége szerint küzd és bízva bí­zik. Ezt a hitre épülő lelkületet és optimista derűt erősítse ben­nünk a mostani ünnep.- A karácsony a legkiseb­beké is, a gyermekkor emlékké­pei az embert egy életre elkísé­rik az útján. Fötisztelendö püs­pök úrnak van-e olyan élménye, amit örökre a szívébe zárt, ho­gyan gondol az ajándékot váró, szeretetre, melegségre áhítozó mai gyermekekre?- Karácsony közeledtével mindannyiunkban felmerülnek régi, gyerekkori élmények. A várakozás fojtó izgalma, édes­anyánk sürgése-forgása a konyhában, kalácsának illata, édesapánk visszafogottabb ké­szülődése, az ajándékok rejte­getése, az angyal csengősza­vára megtörtént csoda, soha nem jön vissza, de meghatáro­zóak és egy életen át ebből élünk. Boldog az a gyermek, akinek ilyen emlékei vannak. A védtelen Kisded- Mi otthon nem voltunk gaz­dagok, szerényen, édesanyám bölcs beosztása szerint éltünk, de amire kellett, mindig jutott. Nem volt ez a vásárlási láz, nem voltak ajándékhegyek a fenyőfa alatt, de volt szeretet és megelégedés, és a kicsinek is tudtunk nagyon örülni. Ma mintha a lényeg veszett volna ki és nem értjük, hogy minden a titokért van, hogy a fontos va­lahol máshol rejtőzik.- Szeretem a gyermekeket és a fiatalokat és azt hiszem, meg is tudom érteni őket, különösen is azokat a vágyaikat, amik erre a meghittségre, élmény- és sze- retetgazdagságra irányulnak. Mennyi a sóvárgó, vigasztaló, bátorító szóra vágyó gyermek körülöttünk, akiknek nem kin­csek kellenek, odalökve kará­csonykor, hanem szülő, testvér és egy jó barát. Mindannyian valahol gyermekek vagyunk karácsonykor és ezért vágyunk erre a védtelen Kisdedre.- A felnőtt társadalom re­ményvesztett helyzetbe kerültjei is segítségre szorulnak, hogyan lehetne hatékonyabbá tenni ezt a munkát, növelni az emberek szolidaritását?- Az egyháznak mindig gondja volt a kivetettek, magá­nyosak, megkülönböztetettek. valamilyen oknál fogva hátrá­nyos helyzetben lévők sorsa. Erre Jézus mutatott nekünk példát, már ott a betlehemi sze­génységben, mint ahogyan Ő, mi is próbálunk erőnk és lehe­tőségeink szerint valóban sors­közösséget vállalni velük. Tud­juk, hogy ezeket a feltomyo- suló, sűrűsödő problémákat csak egy nagy társadalmi ösz- szefogással lehet megoldani.- Mi a sajátos eszközeinkkel, elsősorban lelki támasznyújtás­sal és aktív, karitatív munkával szeretnénk ehhez továbbra is hozzájárulni. Hála Istennek, sokakat megmozgat a segíteni vágyás szép emberi érzése. Hisszük, hogy Isten tud, mint akkor most is, az emberek be­vonásával egy istállóból mennyországot teremteni. „Egy a gazdánk”-A szentestét kispapjai kö­rében tölti, mit jelent Ón szá­mára a velük való együttlét?- Nagy öröm számomra, hogy minden évben együtt ün­nepelhetek a szentmisében és a terített asztalnál, kispapjaim- mal, sőt idén az újonnan meg­nyílt szeminárium más egy­házmegyéből jött növendékei­vel is. Az ünnep mindig közös­ségi, mert az említett szeretetre épül. Az együttlét, a közös imádság, a kötetlen beszélge­tés, a bizalom, a derűs vidám­ság bennem a hitet növeli. Isten nem hagy el bennünket, újra és újra hív követőket, akik majd átveszik a munkát tőlünk és folytatják Jézus művét.- Mi - püspökök, papok és kispapok - munkatársak va­gyunk, egy a feladatunk, egy a gazdánk. Ez erő és boldogság mindannyiunk számára. A kö­zös karácsonyunk a közös re­ményünket is növeli, mert hisz- szük, hogy mindenen túl, végül is győzni fog az a szeretet, ami Jézust lehozta közénk a já­szolba. így kívánok mindenki­nek Istentől megáldott, lelkiek­ben gazdag, szép karácsonyt!- Viszonozva a jókívánságot, megyés püspök úrnak köszön­jük a beszélgetést. Szabó Gy. Sándor Gyertyaszentelő Boldogasszony napján ér véget a karácsonyi ünnepkör Evangélium Jézus születéséről A negyedik adventi gyertya lángja is ellobbant, elérkezett a mindenki által áhított ünnep, Jézus születésének ünnepe. (Egyik evangélium sem utal arra, hogy Jézus december 25-én született volna, mégis a kereszténység főünnepeként tartjuk; egy régi római kalendáriumban jelenik meg így, a 354. évtől. Aurélius császár vezette be Rómában a téli napforduló napját, mint a Napistennek szánt ünnepet. Ezt ültették át a kereszté­nyek Jézus, a Messiás születésnapjává.) Böjt az éjféli miséig - Palóc népszokások Szalma és ekevas az asztal alatt A néphagyományokban a karácsonyi ünnepkör Kata­lin, András, Miklós és Luca napján kezdődik, vidéke vá­logatja, hol melyik nap az érdekesebb. A karácsony vi­szont már csaknem minde­nütt a betlehemes játékoké. Manga János feljegyzései alapján a pásztóiak az Észak-ke­letre fekvő községeket is felke­resték. Balassagyarmat környé­kén a gyarmati szegényebb csa­ládok 10-12 éves fiúgyermekei a városban, a valamivel időseb­bek a környékre jártak betlehe- mezni. Őrhalomban például 1950 körül három pásztor járta a házakat, karácsony böjtjének reggelén. A pásztorok vessző­hordása mellett a karácsonyböjti ebéd egyik részeként népszokás volt az ostya elfogyasztása, ennek sütése a kántorta­nító családjának feladata volt. Dömötör Tekla leírásából tudjuk, hogy az ostyahordásért begyűlt pénz a tanítók rendes évi jövedelemforrásának számí­tott. Egerbocson a 30-as évek­ben már a harangozó feladata volt az ostyasütés. . A karácsonyböjti étkezés kö­rül is sok hiedelem, babona élt a falusi nép között. Tartózkodtak a vízivástól, mert, aki ilyenkor vizet ivott, arra a következő év­ben nagy szomjúság várt. A tyúkokat megpiszkálták a szén­vonóval, hogy sokat tojjanak. Karancslapujtőn a vacsora pá­linkával kezdődött, majd mézes ostya, fokhagyma, káposzta, tú­rós és mákos guba volt a menü. A gazda ekkor egy almát tett az asztalra, és annyifelé vágta, ahányan körülülték az asztalt. Mindenki kapott egy kis szele­tet, erre azért volt szükség, ha netán valaki elkalandoznék a családból, eszébe jusson, hogy kivel ette a karácsonyi almát és hazataláljon. A vacsora dióevés­sel fejeződött be. Nevezetes szokás volt az asz­tal alá helyezett szalma és eke­vas. Mátraderecskén özv. Hor­váth Károlyné mondta a hetve­nes években, hogy erre azért volt szükség, hogy a Jézus sza­marának legyen ennivaló és hely. Az étkekből néhány mor­zsát .karácsonyi morzsalék” címen eltettek, ennek teáját vagy például Nógrádsipeken az elégetett morzsa füstjét torokba­jok ellen használták. Az éjféli mise után már meg­szűnt a böjt, időjóslásra, párvá­lasztásra is akadt bőven népi szokás ezután is. Egészen hús- vétig. (d. f.) Holdfénytől szikrázik a hó a romantikus Karácsonyországban Lappföldön most csudajó ! Karácsony megünneplésének gazdagságát a kereszténység - a betlehemi hagyományok alap­ján - három szentmisével tárja elénk. Az éjféli mise ragyogá­sában Jézus születéséről szól az evangélium és ekkor csendül fel az angyali ének: „Dicsőség, mennyben az Istennek, Békes­ségföldön az embernek!" A „hajnali”, második szent­mise a pásztoroké, itt azt az evangéliumi részt olvassák fel, amelyben a betlehemi pászto­rok felkeresik a jászolban fekvő Kisdedet. A harmadik szentmise már délelőttre esik, evangéliuma Is­ten Fiának örök születéséről szól. Karácsony másnapja a Szent Családé. Jézus születésének történetét az Újszövetségben olvashatjuk, Hogyan tudja a Télapó idejé­ben eljuttatni az ajándékokat a világ minden tájára? Egy brit matematikus kiszá­molta: úgy, hogy a Mikulás rénszarvasok röpítette szánja Máté és Lukács nagyon eleven képekkel tárja elénk az esemé­nyeket, ám sehol nem említik a december 25-i dátumot. Mint már a bevezetőben em­lítettük, a Natalé Solis Invicti, azaz „a győzhetetlen Nap szüle­tésnapja” nyomán terjedt át a keresztény Rómából a világ ke­reszténységéhez. Az Ószövet­ség is utal Malakiás próféta jö­vendölése által arra, hogy a Messiás születése az „Igazság Napja” lesz. Egyszóval pogány ünnepből lett keresztény ünnep. A karácsonyt követő fontos ünnepek egyike a 34 körül vér­tanú halált szenvedett Szent Ist­ván, az apostolok közül válasz­tott hét diakónus egyike, em­léknapja. Másnap, 27-én pedig Jézus kedves tanítványát, Szent János evangélistát ünnepeljük. másodpercenként 297 600 ki­lométert tesz meg! Chris Budd, a Bath Egyetem matematika ta­nárának számításai szerint a Té­lapó csak akkor képes eleget tenni minden évben visszatérő December 28-án megemlé­kezünk az „aprószentekről”, a Heródes által Betlehemben ki­végeztetett szentekről. Kará­csony nyolcada a „Kiskará­csony”, január elsején - a ke­resztény egyházban ez nem új­évi nap, hisz' az egyházi év ad­venttel kezdődik: - elsősorban Szűz Máriáról, valamint Jézus névadásáról emlékezik meg a liturgia. (A zsidó vallásban a születés utáni nyolcadik napon kapott nevet a gyermek.) Január 6-án Vízkereszt (epiphania), a „Három kirá­lyok” napja, hisz' a Napkeleti bölcseket ekkor vezette a „fé­nyes csillag” a gyermek Jézus­hoz, hogy aranyat, tömjént és mirhát vigyenek neki ajándé­kul. Ezen ünnepkörben történik Jézus megkeresztelése is a Jor­dán folyóban, azaz Jézus ki­nyilvánította magát, mind a zsidó népnek, mind pedig a ta­nítványok előtt. Első csodája is ekkor volt, a kánai menyegzőn. A karácsonyi ünnepkör feb- ' ruár 2-án, Gyertyaszentelő Boldogasszony napján ér véget, Urunk bemutatásával. D. F. kötelezettségének, ha a fény sebességével közlekedik. Ez a sebesség légüres térben 299 792,458 km/másodperc. Ha piszkos a levegő, akkor vala­mivel lassabban terjed a fény. Éppen negyedszázaddal ezelőtt mondta ki a finn parlament: az ország északi térsége, Lappföld lesz ezentúl a híres, nevezetes Karácsonyország. Az ötlet, a kezdeményezés Niilo Tarvajrvi finn rádióriporter érdeme, ő javasolta, hogy a karácsonynak legyen országa. így a Mikulás/ Télapó ezen ország lapp nemze­tiségű „állampolgára”. A gazdag finn mondavilág­ban úgy szerepel ez a vidék, mint a Korvatunturi, magyarul: Fül-hegy. És ha már fül, akkor kötelessége meghallani a gye­rekek elsuttogott, elrebegett kí­vánságait, óhajait, amelyeket aztán a Mikulás, azaz Joulu- pukki teljesít. ■ Tervetuola Joulumaahan! Isten hozott Karácsonyország­ban! így köszönti ilyentájt egyre sokasodó vendégeit Jou- lupukki a Lappföld kedves­szép városában, Rovaniemiben, ahová ezrével látogatnak, első­sorban gyerekes családok. No­vembertől januárig tartó sarki éj idején, csak a hold fényétől szikrázó hó, meg olykor a sarki fény világít, különösen roman­tikus a Télapó birodalma. Mi­kulás nagy szeretettel fogadja a gyerekeket, elbeszélget velük, megnézi rajzaikat, elolvassa le­veleiket, megajándékozza őket. De sok látványosságot is kínál a környék: rénszarvas-szánkó­zást, kutyaszántúrát és gazda­gon terített asztalt, ahol a lazac a fő fogás, majd irány a szauna! Rénszarvasok röpítik az ajándékokat a sok ezernyi fenyőfa alá Fénysebességgel száguldó Mikulás

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents