Nógrád Megyei Hírlap, 1997. december (8. évfolyam, 280-304. szám)
1997-12-24-25-26 / 300. szám
6. oldal Karácsony ’97 1997. december 24., szerda Beszélgetőpartnerünk Zenthe Ferenc Jászai-díjas, érdemes és kiváló művész, Nógrád megye díszpolgára Szorgalmat, becsületet, hitet tanult a salgói bányászoktól A lehető legszívélyesebb volt már a találkozást előkészítő telefonbeszélgetések során is. Külön is felhívta a figyelmemet, hogy a Madách Színházba délelőtt csak a Hársfa utcából lehet bejutni, az úgynevezett müvészbejárón. Először találkoztunk, de mint régi jó ismerősök beszélgettünk __- Ónt nemrégiben Nógrád Megye Közgyűlése díszpolgári címmel tüntette ki. Milyen érzéssel fogadta a szükebb haza megbecsülését jelentő hírt? Hogyan érintette a szülőföld elismerése?- Nehéz ezt szavakkal kifejezni, elszorult a torkom akkor is, amikor megtudtam, meg akkor is, amikor átvettem. Hozzávagyok szokva a nyilvánosság előtti beszédhez, de ez más szituáció volt. Ezúttal az én legszemélyesebb érzelmeiről, gondolataimról volt szó, amelynek kifejezésében nem segíthettek szerzők, kollégák. Mi sem természetesebb, hogy felidéződött bennem salgói gyermekkorom számos szép emléke, édesapám alakja, aki a bányánál dolgozott, s akitől a munkabírást, az igényességet örököltem. Eleinte kocsis szerettem volna lenni, mert apám hintóval is közlekedett, aztán pedig -a fogaskerekű vasút hatására - fékező. Eszembe jutottak a bányai élmények, a lovak - amelyek „megszámolták” a talpfákat - a robbantások, amelyeket mi csintalan srácok a felszínen karbiddal próbáltunk meg utánozni. Bár csak tízéves koromig éltem ott, azt hiszem, hogy sokat tanultam a bányászoktól: szorgalmat, becsületet, azt a hitet, hogy valamennyien Isten kezében vagyunk.- Zenthe Ferenc számára mit jelent a karácsony?- Számomra világéletemben nagyon fontos volt a család, s ezen a szép ünnepen megsokszorozódik bennem a szeretteimhez kötődő érzés. Szüleim, testvéreim - akik jóval idősebbek voltak nálam - sajnos, már nem élnek. Késői gyerek vagyok, akkor fogantam, amikor szüleim felocsúdtak a 1919-es környékbeli harcokból, lövöldözésekből. Tíz éve meghalt az első feleségem, egy fiunk született, akinek két gyermeke van. De a jelenlegi nejemnek is van két fia, nekik is vannak gyermekeik, úgy, hogy nagyon készülök valamennyi unoka megajándékozására. Annál is inkább mert igen fontosnak tartom az ezzel a gesztussal járó titkolózást, romantikát, amelynek nem szabad elvesznie. Ezért csak kérdezzük úgy hozzátartozóinktól, hogy mit kérnek a Jézuskától, s ne mondjuk, hogy veszek neked ezt, meg azt karácsonyra. Túl sok már úgyis az agymosás, amelyet az amerikanizálódó kultúra hatása tesz a felnövekvő generációkra.-Az egykori Tenkes kapitány hosszú évek óta Kárpáthy Zoltán újságírót személyesíti meg a rádiós Szabó családban. Az éppen tízéves szomszédokban pedig a gépkocsivezető Taki bácsi népszerű figuráját alakítja. Melyik szerep áll Önhöz közelebb?- Mind a kettő én vagyok, nekem írják, az én mentalitásomat veszik figyelembe. Nem az a fontos, hogy mi az eljátszandó személy foglalkozása, a életszemlélete, a magatartása, az embersége a döntő.- Férfiak esetében nem titok a kor: Ön áprilisban múlt hetvenhét éves. Ehhez képest folyamatosan jelen van a rádióban és a képernyőn az említett sorozatokban, s rendszeresen játszik színpadon is. Jelenleg az Olivér című musicalben a Madách Színházban és a Bűnbeesés után című drámában a Játékszínben. Mi a titka életerejének, fizikai és szellemi frissességének?- Félek, hogy olyan receptet nem tudok mondani, ami mindenki számára követendő. Egy biztos: egész életemben nagyon sokat mozogtam, sportoltam a Rákóczi hadnagya című film forgatásától - ami bizony nem most volt - kezdve napjainkig, amikor inkább már csak nagy gyalogtúrákat teszek a közeli erdőkben. Meggyőződésem szerint egészségesen étkezem, nem vagyok ugyan vegetáriánus, de a reformkonyha híve vagyok. Nagyon kevés disznóhúst fogyasztok, kávét egyáltalán nem, alkoholból is csak a jó bort mértékkel. Bármikor hajlandó és képes vagyok egy lékúrára. Egyébként fiatal színészként megettem, megittam már az egész életre szóló adagomat. Kiegyensúlyozott közérzetemhez nyilván az is hozzájárul, hogy nem érdekel a politika. Nem szeretem, mert nehéz, sőt talán nem is lehet becsületesen csinálni. Apám mindig kormánypárti volt, mert azt tartotta, hogy a mindenkori hatalmon lévőktől lehet elvárni, hogy építsenek, hogy tegyenek valamit az ország érdekében. — Ön 1952-től folyamatosan a Madách Színház tagja. Ez nem kevesebb, mint negyvenöt esztendő. Soha nem fordult meg a fejében a váltás igénye. nem gondolt arra, hogy másik színházi közegben kipróbálja magát?- Azzal kezdem, hogy eleve ragaszkodó típus vagyok. Erősen kötődöm feleséghez, baráthoz. Kautzky Lászlóval például ritkán találkozunk, de ugyanott folytatjuk a beszélgetést, ahol évekkel ezelőtt abbahagytuk. Engem soha nem érdekeltek a kalandlehetőségek, biztonságban, nyugodtam szerettem élni. Hűségem természetesen népemre, nemzetemre is vonatkozik. Ami pedig a színházat illeti: miért kívánkoztam volna valaha is el az ország egyik legjobb társulatától, ahol - csak példaként mondom - Pécsi Sándorral, Márkus Lászlóval, Tolnay Klárival játszhattam együtt. Utóbbival szerencsére még manapság is. Vendégként egyébként szívesen megyek máshová is fellépni.- Több évtizede van a pályán, számtalan remek szerepet megformált, vannak-e megvalósulatlan álmai?- Bármilyen hihetetlen, nincsenek. Ebben biztosan közrejátszik az is, hogy mindig tele voltam jobbnál jobb szerepekkel, olyannyira, hogy egy időben, a hatvanas évek környékén én voltam az ország leggyakrabban foglalkoztatott színésze. Szinte minden este színpadon voltam. Ez már nem bírnám energiával, de szakmai kihívások nélkül is bizonyára rossz lenne. Szerencsére az idősebb férfiak számára több szereplehetőség adódik, mint a nők részére. Emlékszem szegény Makláry Zoltán hatvanévesen visszavonult, s amikor sok év után felkérték újra forgatni, valósággal beleroppant a hirtelen jött nagy feladatba.-Köszönöm a beszélgetést és további sok sikert, jó egészséget kívánok!- Én is köszönöm és üdvözlöm a nógrádiakat. Csongrády Béla Bármily hihetetlen: nincs megvalósulatlan szerepálmom ... rom Rico tibor December 30-án kétévesek lesznek a legkisebb salgótarjáni hármas ikrek Isten éltesse Adriennt, Dánielt és Dorinát ! A salgótarjáni hármas ikrek közül a Horváth házaspár gyerekei a legkisebbek, bár az idén már ők is kétesztendösek lesznek. Horváth Zoltánnak és feleségének, Magdinak már a kezdet kezdetén megmondták az orvosok, hogy három petezsákot látnak, de nem biztatták őket, mivel a kis terhességekkel még akármi is történhet. Szerencsére nem történt, mert 1995. december 30-án megszülettek Budapesten a Horváth hármas ikrek. Először Dániel látta meg a napvilágot 3050 grammal, majd Dorinát segítették világra 2500 grammal és legutoljára Adrienn született meg ugyancsak 2500 grammal. Szerencsésen átvészelték a császármetszéses szülést és 10 nap múlva már otthon, a meleg családi fészekben voltak szüleikkel.- Két autóval mentünk értük, egyben ugyanis nem fértünk volna be - nosztalgiázik az édesapa. - A két év gazdag volt eseményekben - meséli az anyuka. - Bizony, ha a nagyszülők nem segítettek volna, akkor nem is tudom, hogy mi lett volna velünk. Zoltán is nagyon jó apuka és segített mindenben, de hát neki is kötött a munkaideje és ő a családfenntartó. Köszönettel tartozunk a város szociális osztályának is, mert biztosítottak nekünk egy nagyon kedves gondozónőt. Orosz Mária személyében. így nehéz dolgokat viszonylag könnyen átvészeltük.-Mindent egyszerre csináltunk - a fürdést, az étkezést, a sétát- így a gyerekek megszokták a rendszerességet. A csaknem két év alatt nagyon sokat fejlődtek az ikrek. Ez a fejlődés nemcsak súlyban értendő, hanem szellemileg is. A gyerekek a maguk nyelvén, már nagyon jól kommunikálnak egymással, de már tanulnak beszélni is, sőt egy-egy szót már kifogástalanul mondanak. Nagy haladás, hogy lassan megértik, mire is való a bili!-Ami pedig a személyiségüket, egyéniségüket illeti, teljesen különbözőek - mondja az édesanya^ - Dániel nagyon szófogadó. Ő alszik a legtöbbet és igazi férfi, mackós típus. Nagyon rendszerető, takarít és erre ösztönzi a lányokat is. Dorina akaratos. Válogatós a ruhák és az ételek szempontjából is. A főzeléket egy szóval intézi el: - Nem! - Adrienn imádja a zenét. Gyakran járunk a főtéren és ha muzsikát hall, rögtön táncra perdül, forog. Érzékeny, de roppant barátkozó típus. Nagyon kell figyelni, mert képes az óvodásokkal elmenni. Ezért is kell a sétákhoz két-három ember, mert nekem ugye csak két kezem van, ők pedig hárman öt felé szaladnak. Szerencsés módon még alig voltak betegek, de ez betudható annak is, hogy hét hónapos korukig anyatejen nevelkedtek. Az édesanya elmondása szerint a végsőkig szoptatott, de ez nem lett volna elég, így az anyatej begyűjtő állomásról pótolták a hiányzó adagokat. Nagyon jó étvágyúak, nyugodt, kiegyensúlyozott gyerekek.- Sokan és sokszor megkérdeztek már, hogy bírok egyszerre három gyerekkel? Szerintem a rendszeresség a titok nyitja és a szeretet, a türelem. Ezt tudom tanácsolni minden kezdő és gyakorló anyukának. Érdekességként említették a kedves szülők, hogy a gyerekek mindenből hármat vesznek el, gondolván a másik két testvérkéjükre is. Nagyon szeretik etetni egymást és ilyenkor nagyon aranyosak.-Az Erzsébet téren egy néniké megkínálta őket cukorkával és addig nem tágítottak a nénike mellől, amíg el nem fogyott a cukorka. De a néni nagyon jól szórakozott azon, amint csipegettek a gyerekek a zacskóból. Mondta, hogy másnap is menjünk, mert akkor is jönni fog.- Egyébként lázas készülődésben vagyunk, hogy karácsony után méltóképpen megünnepeljük a gyerekek születésnapját is. Cserhalmi Adél Dupla ünnepre készülnek az öttagú Horváth családnál fotó: gyurián tibor Father Christmas, azaz Télapó létezik ... „Nincs ennél igazabb” A nyolcéves Virginia O Hanlon annak idején, 1897-ben, sok mindent nem értett és szeretett volna megtudni. Ezért úgy gondolta, legjobb, ha a New York-i „Sun” című újság szerkesztőihez fordul. Virginia és Francis P. Church főszerkesztő levelei azóta fogalommá váltak: a népszerű újság megszűnéséig, 1950-ig, minden évben közölte azokat a karácsonyi szám címoldalán. A kislány és az újságíró levélváltását 1977 óta viszont már nemcsak a tengerentúlon közlik, hanem a világ sok újságjában és vagy száz nyelven. íme a világhíressé vált levélváltás:- „Nyolcéves vagyok. Néhány barátom azt mondja, nincs Father Christmas, a Télapó. A papa azt mondja, ami a „Sun”-ban áll, az mind igaz. Kérem, mondják meg Önök nekem: van Télapó?" Virginia O Hanlon * Virginia! A kis barátaidnak nincs igazuk. Ók csak azt hiszik el, amit látnak: azt hiszik, olyan nincs, amit kis lelkűkkel nem tudnának felfogni. Minden emberi lény kicsi, legyen az akár felnőtt, akár gyermek. A világmindenségben olyannak tűnik, mint egy icipici rovar. Igen, Virginia, van Father Christmas, a Télapó. Egészen biztosan, ugyanúgy létezik mint a szeretet, a nagylelkűség és a hűség. Az életünk azért lehet szép és vidám, mert ez mind van. Ha nem volna Télapó, akkor nem lenne a kis Virginia sem, nem lenne hit, nem lenne költészet, egyáltalán semmi olyasmi nem lenne, ami az életet elviselhetővé teszi. A látható szépséghez hiányozna valami. Kihunyna a gyermeki lét fénye, az, ami a világba ebből kiárad. Van Télapó, különben Te sem tudnál hinni a mesékben. Természetesen, Te is megkérhetnéd a papádat, hogy karácsony szent estéjén küldjön szét embereket, hogy kapják el a Télapót. De közülük senki nem láthatná saját szemeivel a Télapót. Mit bizonyítana ez? Csak azt, hogy senki sem láthatja öt szemtől szembe. De ez semmit nem bizonyít. A legfontosabb dolgok többnyire láthatatlanok maradnak. Ugyan ki gondolhatná ki a világ minden csodáját? Nem is szólva arról, hogy ki lenne az, aki mindazt láthatná? Ez a Földön a legokosabbnak sem sikerülne. De Te látsz, ha nem is láthatsz mindent. Foghatsz egy kaleidoszkópot és kereshetsz benne szép színes ábrákat. Tarka-barka cserepeket találsz majd, ennyi az egész. Miért? Mert egy fátyol befedi a valódi világot: egy fátyol, amelyet erőszakkal sem lehet szétszakítani. Azt csak hit, költészet és szeretet lebbent- heti fel. Az viszont egyszeriben felismerhetővé teszi a mögötte rejtőző szépséget és ragyogást. Virginia, a világon semmi sem igazabb és maradandóbb, mint ez. A Télapó élt és örökké élni fog, hogy az olyan gyerekeket, mint Te is vagy, s minden nyitott szívet örömmel töltsön el. Boldog karácsonyt, Virginia! A Te Francis Church-öd