Nógrád Megyei Hírlap, 1997. november (8. évfolyam, 255-279. szám)

1997-11-05 / 258. szám

Megyei Körkép Rubinoklevelet kapott a hetven éve végzett igazgató-tanító Lámpásként szolgált Dorogházán A közelmúltban, tanítói oklevele megszerzésének nem keve­sebb mint hetvenedik évfordulóján vehette át a rubinokleve­let Misóczki István nyugdíjas igazgató-tanító. Az elhivatott életpályára a szegedi római katolikus taní­tóképzőben készült fel. A jele­sen végzett fiatal tanítót 1927- ben - az akkor még Heves megyéhez tartozó - Doroghá­zán választották meg a katoli­kus elemi iskolai tanítónak. A közvetlen modorú pedagógus - akit a kisdiákok és a felnőt­tek is megkedveltek - hamaro­san a település szellemi irányí­tója, „lámpása” lett. Palatábla helyett áttért a füzethaszná­latra, tankönyveket vásárolta­tott, értékelte, osztályozta a ta­nulók feleleteit és az előmene­telüket megbeszélte a szüleik­kel. Szervezte a március 15-ei, október 6-ai és a karácsonyi műsorokat és bevezette az anyák napi, madarak-fák napi, majálisi, valamint a tomaün- nepélyeket, amelyeken beszé­deket is mondott. Az iskolaszék és a községi elöljáróság mind több feladat­tal bízta meg. 1929-ben leven­teoktató, majd főoktató lett, 1933-ban a Hangya ügyveze­tője, 1934-ben szervezte és megalapította az önkéntes tűzoltó egyesületet, amelyet szintén vezetett. 1930-ban megszervezte az első ismeret- terjesztő előadást a faluban, 1936-ban a szövetkezeti és ezüstkalászos gazdatanfolya- mot. Ugyanabban az évben megkísérelte meghonosítani Dorogházán a falusi vendéglá­tást, turizmust. 1938-ban taná­csainak felhasználásával a községi elöljáróság elkészí­tette a település rendezési-fej­lesztési tervezetét, amelyben felvetette belső út- és járdahá­lózat, községháza, iskola, mű­velődési otthon, tűzoltószertár, sporttelep építését. A terveze­tet hiába hagyta jóvá az alis­pán, a háború közbejötté miatt a községben csak a Hangya új épülete, a római katolikus templom kórusának és orgoná­jának felújítása, valamint a 3. tanterem megnyitása valósul­hatott meg. Mindegyikben je­lentős társadalmi, szervező munkát végzett, a tűzoltószer­tár építését-bővítését lakossági összefogással valósította meg. 1927-től gyűjtötte a szel­lemi néprajzi hagyományokat. 1933-ban irodalmi, néprajzi pályázatot nyert, amelynek ju­talmaként tagjai közé vette a Gárdonyi Géza Országos Iro­dalmi Társaság. 1934-től tagja volt a Katolikus Népszövet­ségnek, amelynek keretében társadalomismereti előadáso­kat és irodalmi esteket rende­zett. Közgyám volt és a polgári lövészegyesület helybeli el­nökhelyettese. 1930-ban meg­szervezte a tizenöt éven át te­vékenyen működő műkedvelő kört, amellyel 28 népszínmű­vet mutatott be. Vezette az is­kolai énekkart és a háború alatt a községben ő látta el a kántori teendőket is. A frontot családjával együtt Dorogházán vészelte át. 1945- ben megszervezte az iskola új­jáépítését. Hívó szavára a la­kosság felújította a felszere­lési, berendezési tárgyakat is. 1946-ban újjászervezte a há­ború előtt általa vezetett római katolikus szívgárdát. 1946/47- ben a községi elöljáróság be­vonta a bizottságba, amely ki­járta, előkészítette a település villamosítását. 1948-ban meg­rendezte a szabadságharc cen­tenáriumi ünnepségét, a kul- túrházban községtörténeti kiál­lítást rendezett és felavatta az újtelepi sportpályát. Miközben elindította a 8 osztályos taní­tást, hozzáfogott pedagógiai és iskolatörténeti, valamint köz­ségtörténeti jegyzeteinek, írá­sainak rendezéséhez. Misóczki István (archív fel­vétel) 1948 januárjában az egri római katolikus érsek iskolai­gazgatóvá nevezte ki. Az or­szágosan végrehajtott államo­sítás után az állami általános iskola igazgatója is ő lett. Nagy elismerés volt részére, hogy meghívták az 1948. évi országos, IV. egyetemes neve­lésügyi kongresszusra, ame­lyen azonban az erősödő szembetegsége miatt nem je- lenhetétt még. 1950-ben Dorogháza közi­gazgatásilag Nógrád megyé­hez került és az iskolai körzet központjává emeltetett. A Nógrád Megyei Tanács meg­bízta Dorogháza, Nemti, Mát- ramindszent, Szuha és Szuha- huta (ma Mátraalmás) iskolái­nak és óvodáinak körzeti igaz­gatásával. A felsorolt helyeken beve­zette az iskolarádió tanórai al­kalmazását és elindította a felső tagozatos osztályokban a szaktárgyi tanulmányi verse­nyeket. 1950-ben először bú­csúztatta a vándortarisznyás nyolcadikosokat iskolai ünne­pély keretében. Megszervezte és vezette a községi népkönyv­tárat, amelynek 1950-ben 1020 felnőtt és 120 gyermek volt a beiratkozott olvasója. 200 ifjú­sági könyvvel megvetette az iskolai diákkönyvtár alapját. Megrendezte az első pedagó­gusnapot és az első gyermek­napot. Bár az MDP-be nem lé­pett be, 1950-ben tagja lett a községi tanácsnak, de abból még a választási ciklus lejárta előtt önként kilépett. Szembetegsége nemcsak terveinek megvalósításában gátolta, hanem a történelem szakos tanári oklevelet sem szerezhette meg. 1957-ben rokkantnyugdíjas lett. Tanít­ványainak sokasága búcsúz­tatta, amikor elköltözött. Felesége és hűséges segí­tője, Chila Gizella - aki szin­tén sokat munkálkodott Do­rogháza közéletében- 1988- ban hunyt el. Misóczki István kilenc- venegy éves. Örömét gyerme­keiben, unokáiban, családjaik­ban és dédunokáibán leli. M. L. Sjk r PÁSZTÓ 1997. november 5., szerda Tamássy István hozzászólása a Parlamentben Kin segít a lakáspolitika? Az Országgyűlés a múlt héten fejezte be a jövő évi költségve­tés általános vitáját. A záró­napon Tamássy István, Nóg­rád megye szabad demokrata országgyűlési képviselője hozzászólásában a magyaror­szági lakásügyet elemezte, ki­térve arra is, hogyan érdemes felosztani az e területre szánt összeget. A képviselő elmondta, a tíz­milliós népességszámot figye­lembe véve hazánkban 2,5 fő jut egy lakásra, ami megfelel az európai átlagnak. A lakások komfortfokozata lehetne jobb is, bár az elektromosenergia-el- látás és a vezetékesivóvíz-ellá- tás gyakorlatilag 100 százalé­kosnak tekinthető, de a szenny­vízcsatornázás, a földgázellá­tás, az utak állapota és a távköz­lés területén javítanunk kell még pozícióinkat. Az állami és önkormányzati tulajdonú laká­sok a teljes állomány nyolc szá­zalékát teszik ki, a további 92 százalék természetes személyek tulajdonában áll. Tamássy István felvetette, bár a fenti adatok kedvező ké­pet nyújtanak a lakáshelyzetről, a közvélekedés mégsem egyér­telműen pozitív. A lakáshelyzet megítélése országrészektől, tér­ségektől, de akár településektől függően is változik. Az ország fejlődő területein lakáshiány tapasztalható, a stagnáló vagy visszafejlődő területekre a túl­kínálat jellemző. Míg Budapes­ten egy összkomfortos, 60 négyzetméteres panellakásért akár 4-5 millió forintot is ad­nak, addig egy kelet- vagy észak-magyarországi városban ennek felét sem adják egy ha­sonlóért. Problémás az 1974 előtt épült lakások hőszigete­lése, valamint az elmaradt felújítások kérdése is. A képviselő kifejtette, hogy sokat tehet a lakásügy helyze­ténekjavításáért a kormány és a parlament egy jól átgondolt la­káskoncepcióval és a megfelelő törvényekkel. A jövő évi költ­ségvetési törvénytervezet 83,2 milliárd forintot irányzott elő a lakásügy különböző területei­nek támogatására. 14,4 milliárd forint jut jövőre az önkormány­zatoknak a szociális normatíva részeként a lakásépítés és fenn­tartás támogatására, míg a fegyveres testületek lakásépíté­sére 3,2 milliárd az előirányzat. A lakásépítési kedvezmény 20 milliárd forinttal támogatja az építeni szándékozókat. Kétmil­liárd forint jut a mozgássérültek lakásgondjainak támogatására, további 5-8 milliárdot irányoz elő a költségvetés a lakás-taka­rékpénztárakban takarékosko­dók számára. Tamássy István felvetette, a rendszerváltás előtti lakástá­mogatások szociálpolitikai szempontból nem töltötték be megfelelően funkciójukat: a ko­rábbi támogatási rendszer nö­velte a társadalmi egyenlőtlen­ségeket, az újraelosztás a ma­gasabb jövedelműek, a jobb la­káskörülmények között élők ja­vát szolgálta. Mára jóval köze­lebb jutottunk egy konszolidált piacgazdaság normális állapo­tához. A jelen körülmények kö­zött a szociálpolitika célja tehát az, hogy kiigazítsa a piacon spontán létrejövő elosztást, el­sősorban a lakosság által igé­nyelt etikai kritériumok alap­ján: átlag felett kell támogatni a többgyermekes háztartásokat, a kisjövédelműekét, á szociálisan rászorultakat. D. I. Magyar Államkincstár Nógrád Megyei Fiók 3100 Salgótarján, Rákóczi út 15. Telefon: (32) 410-722 (pénztári órák: hétfőtől-péntekig 08-13 óráig) Szolgáltatásaink: Állampapír-forgalmazás (Magyar Államkötvény, Kamatozó Kincstárjegy, Diszkont Kincstárjegy) • Másodpiaci forgalmazás (vétel, eladás) • Újrabefektetési lehetőség • Ingyenes értékpapírszámla • Vételkor és eladáskor átutalás folyószámláról folyószámlára A Hírlap postájából A Pf. 96 - A Hírlap postájából - az olvasók fóruma. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a beküldött leveleket rövidítve, szerkesztve közölje. A közölt levelek tartalmával a szerkesztőség nem feltétlenül ért egyet. ''V Névadónk munkássága kötelez - Barangolásaink Domyay Béla nyomdokain... Iskolánk ez év tavaszán vette fel a tudós tanár úr, Dornyay Béla nevét. Akkor elhatároz­tuk, hogy megismerjük, be­barangoljuk a környék leg­szebb részeit, nevezetességeit. Első úti célunk a védett ka­zán riolittufa megtekintése volt. Vezetőnk Jánosi Mihály bácsi volt a Zöld-Túra Egyesü­let túravezetője. Háromkilomé­teres gyaloglás után nagyon szép látvány tárult elénk. Fehér színű, növényzet nélküli, teker- vényesen barázdált területet pil­lantottunk meg. Olyannak tűnt, mint egy holdbéli tájrészlet! Megtudtuk, hogy a 20 millió éves tufafelszínt a víz munkája formálta, benne árkokat szab­dalt, közöttük kúpokat, gerin­ceket hagyva. János Mihály mindegyik osztállyal lement a kőzethez és fényképet is készí­tett a csoportokról, háttérben a csodaszép riolittufával. Ezután felderítettük a környező erdő­ket, játszottunk és indultunk haza. Második alkalommal csatla­koz tunk a ZÚTE családi túrá­jához. Vasárnap volt, s nagyon korán kellett kelni, ugyanis a 6.30-as reggeli vonattal indul­tunk. Taron leszálltunk, utána 1 órás gyaloglás következett a szép őszi erdőben. Az úti cél most a Tuzson-arborétum volt. Az élő fagyűjteményt dr. Tu­zson János egyetemi tanár (1870-1943) telepítette kísérleti céllal. Több különleges nö­vényt láttunk, például atlasz­cédrust, ebből csak 1 példány van a megyében, cipruscédrust, kolorádófenyőt, virginiai boró­kát. A lehullott levelekből és tobozokból összeállított gyűj­teményről másnap a biológiai órákon is elbeszélgettünk. A harmadik kirándulás a kö­zeli erdőbe vezetett és az első osztályos tanító nénik szervez­ték. Itt azért kevesebb volt a gyaloglás és több a játék. A kirándulások sorában volt egy munkatúra is. A világtaka­rítási napon (szeptember 22-én) a környezetvédelmi szakkör tagjai a Medves-fennsík gya­logösvényét megtisztították a szeméttől, hulladéktól. Minden alkalommal jól érez­tük magunkat a friss levegőn a szép őszi erdőben. S olyan szép és érdekes helyekre jutottunk el, amelyeket szívesen ajánlunk a természetkedvelő felnőttek­nek és a gyerekeknek is. Rozmann Ágota, 5. o. Balás Nikolett, 6. o. Dornyay Béla Általános Iskola Salgótarján Másoknak is bemutatkoznak a kedvencek Cicaszépségverseny Az állatbarátok biztosan örülnek neki, hiszen sokan szeretik a cicákat: számukra Salgótar­jánban szépségversenyt rendezünk december 6-án, szombaton 10 órától. Bár a dátum még kissé messze van, de a ci­catulajdonosoknak időben kell tudniuk e lehe­tőségről és el kell kezdeniük a felkészülést. A bemutató színhelye a Karancs Szálló. A bírálóbizottságban a Pénzügyi és Számviteli Főiskola Salgótarjáni Intézetének hallgatói foglalnak helyet. Az IBUSZ utazási iroda és az áfész vállalta a patronáló szerepet. Takács Lajosné Salgótarján

Next

/
Thumbnails
Contents