Nógrád Megyei Hírlap, 1997. augusztus (8. évfolyam, 178-202. szám)

1997-08-05 / 181. szám

1997. augusztus 5., kedd Nógrád Megyei Hírlap Hegedűs Erzsébet jegyzete Hol üdül a melós ? / tt a nyár, az üdülési szezon. Ismerőseim körében ál­landó téma az üdülés. Ha va­laki azt hiszi, arról folyik a szó, ki hová megy, téved. A beszélgetésekből az derül ki, ki hová nem megy az idén. De hát hová is mehetné­nek? A vállalati üdülőket - amelyeket annak idején a nyereség terhére építettek - eladták, a SZOT-beutalót pe­dig nem tudják megfizetni a családok. Arról nem is be­szélve, hogy a fizetett szabad­ság manapság már ismeretlen fogalom a legtöbb munkavál­laló számára. Mert aki fekete­vagy a szürkegazdaságban dolgozik, a legritkább esetben számíthat arra, hogy a „zseb­ből fizető" vállalkozó belátja, a melósnak is pihenni kellene. Legtöbben már álmukban sem mernek nyaralásra gon­dolni. Az emberek nagy része már az álmodozásról is leszo­kott, vagy ha mégis ábrándo­zik, az álmok netovábbja, hogy kifizethesse a számlákat, vagy éppen keressen annyit, hogy iskoláztatni tudja a gye­reket. Ezért vállalja, hogy na­ponta bumlizik a fővárosba, dolgozik napi tíz órát - ter­mészetesen feketén -, utána hazaér, félájultan bedől az ágyba, és másnap kezdődik újra minden. Ez megy hete­ken, hónapokon keresztül, amíg a szervezete azt nem mondja: elég! Akkor aztán ki­pihenheti magát, csak az a nagy baj, hogy ezért a pihené­sért senki nem fizet. Egy hétig jóformán csak alszik, és épphogy regenerá­lódik egy kicsit, s ha szeren­cséje van, folytathatja, ahol abbahagyta. Üdülés? - sajdul bele a keserűség. Jó lenne, csak egy hétre is, amikor nin­csen gondja semmire, csak arra, hogy nagyokat egyen- igyon, süttesse a hasát a nap­pal, jókat aludjon, foglalkoz­zon a gyerekekkel. De nem le­het. így aztán átlapozza az új­ság azon oldalát, ahol arról olvashat, hogy mennyi időre és hová mennek nyaralni a politikusok, a miniszterek. L egfeljebb magába fojtja a sóhajt: rossz helyre és rossz időben született. Nagyobb rakományhoz „termetesebb” mérleg ­A napokban adták át rendeltetésének a Nógrád Gabona Rt. szécsényi malomüzemének új, háromtonnás hidraulikus mér­legét és a hozzá tartozó mérlegházat. A régi ugyanis a kisebb tömegű tehergépkocsikhoz és vontatókhoz készült, az új már alkalmazkodik a mai típusokhoz. fotó: gyurián tibor Megyei Körkép è BATONYTERENYE Szerény az eredmény - Varga Imre hasznosi gazda hétfőn aratta le földjén, Pásztó hatá­rában, a Homoki-dűlőben a búzát. Tavaly 22, idén csak 15 mázsa gabonát sikerült betakarítania, igy ez évben sokkal fösvényebbnek bizonyult a természet, hát még ha azt is figyelembe vesszük, hogy pár évvel korábban ezen a helyen 35 mázsa is termett. :. fotó: gyurián Kényszerű ivóvíz-takarékoskodás a rétsági Takarék utcában „Késhet”-e a vízóra ? (Folytatás az l. oldalról) rendszer - például mosó­konyha, vagy öntözőkifolyó - a lakóépületben (bár azokra is le­het almérőket szerelni), akkor a két összegnek természetesen egyezni kellene.-Milyen eredményre jutot­tak a szolgáltatóval?-Épp’ ez a gond. Már június közepe óta alkalmazzák meg­szorító intézkedésüket. Ez, ké­rem, egy áldatlan állapot. Tár­gyalások ugyan voltak arról, hogy a lakók részletekben kifi­zetik a különbözetet, meg arról is, hogy egy új rendszer szerint mérjük ezután a vízfogyasztást. Csak pont a leglényegesebbről nem esett szó: minek „köszön­hető” a 170 ezer forintos kü­lönbözet. A lakók ugyanis tu­domásom szerint a rájuk eső részt rendesen befizetik, tehát a dolgok technikai részét kellene megvizsgálni, azt, hogy mért mutat többet a főmérő, vagy hová szökik a víz.- Tudomása szerint meny­nyire hitelesek a lakók vízórái?- A magaméról tudok szólni, amit ez év elején hitelesítettek. Volt egyébként az intézkedés óta egy próbamérés is, amikor összehasonlították a főmérő és a lakók vízórái által mért mennyiséget, de ennek az eredményéről nem tudok. Kérdésünkre a Vízmű Kft. rétsági (Nyugat-Nógrád) üzemvezetője elmondta, hogy a kft. igazgatója intézkedett a víznyomás csökkentéséről, így ő a közvetlen illetékes. Annyit azonban még hozzátett, hogy a főmérő és az almérő közötti szakasz a lakóké, ami azt is je­lenti, hogy lopják a vizet, vagy „késnek” az almérők. A Vízmű Kft. balassagyar­mati központjában a szabadsá­gon tartózkodó igazgató távol­létében a műszaki vezetőt ke­restük, de vidéki elfoglaltsága miatt őt sem sikerült nyilatko­zatra kérni. A kérdés tehát to­vábbra is nyitott: ,Jcéshet”-e a vízóra, vagy más a probléma, s meddig lehet (szabad) „alig vízen” tartani embereket? A kérdés semleges alapon fogal­mazódott meg, s szívesen helyt adunk a válasznak. B. M. Húszán az éjszakában - Három óra alatt előállították a tettest Halálos cserbenhagyás (Folytatás az 1. oldalról) kiderítette, hogy merre ku­tassanak tovább. Sikerült egy, az Ipolyon hor­gászó személyt találniuk, aki elmondta, hogy hallotta egy közlekedő jármű hangját, majd egy tompa csattanást. Néhány másodperc múlva felbőgött az ismeretlen motor, s a jármű el- viharzott. A tanú úgy fogalma­zott, hogy a motorhang hasonlí­tott egy „férfias dízelmotoréra”. Innentől kezdve a rendőrök számba vették a környéken is­mert dízel-haszonjárműveket is. Időközben a nyomkutatás so­rán meglelt anyagmaradvá­nyokból az egyik nyomozó arra következtetett, hogy az elkö­vetőjármű öreg, húsz év körüli, fekvő lámpás Mercedes lehet, s tudta, hogy egy ilyen van a fa­luban. Kapta is magát, hogy megnézi, mi van az általa is­mert gépkocsival. Tíz perc sem telt bele. rádión jelentette, hogy megtalálta az autót egy diófa alatt. Biztosnak látszott, hogy a keresett gépkocsiról van szó, mert a szélvédőjén ütésnyom látszott. A helyszíni szemle tovább folytatódott, egy másik csoport a megtalált gépkocsit biztosí­totta. A tulajdonosát jól ismer­ték. Amikor bekopogtak hozzá a rendőrök, csak azt kérte, hogy felöltözhessen, majd megadóan tűrte, hogy megbilincseljék. Mivel a rendőrök valószínűsí­tették, hogy a halálos gázolást elkövető P. Zoltán ittas állapot­ban van, intézkedés történt a vérvételre, majd előállították a kapitányságra, ahol meggyanú­sították a halált okozó cserben- hagyásos baleset elkövetésével. Három órát vett igénybe, hogy felderítsék a rendőrök, hogy ki gázolta el és hagyta cserben V. Alfonz ludányhalászi lakost. A gyors siker a köz- rendvédelmi, bűnügyi és a köz­lekedési rendőrök példás együttműködésének köszön­hető. A szakértőkkel együtt mintegy húszán dolgoztak az éjszakában. Pádár András RÉT5ÁG oIdal Hírek Újra lesz napközi Nógrádszakál - Kétéves szünet után, szeptembertől ismét lesz napközi az általá­nos iskolában. Az önkor­mányzat a növekvő szülői igényekre és elvárásokra való tekintettel hozta meg ezen döntését. Tóparti a parti Bátonyterenye - A város­környék egyik kedvelt ki­rándulóhelyén, a szuhai tó mellett töltenek egy napot augusztus 6-án, szerdán a Kastélykerti Művelődési Ház és Könyvtár nyugdíjas­klubjának tagjai. Támogatás nélkül Becske - Korábban évi 10 ezer forinttal támogatta a polgárőrség működését a képviselő-testület. Idén elő­ször nem tudtak pénzt bizto­sítani a költségvetésből tá­mogatásukra, ugyanis for­ráshiányos a költségvetés. A csapat létszáma egyébként átlagban tíz fő. Falunap Cserhátsurány - Augusz­tus 10-én az általános iskola pályáján, a sportpályán fa­lunap lesz. Délelőtt a sport- rendezvények lesznek, délu­tán szabadtéri misével és kultúrműsorral folytatódik, majd este szabadtéri bállal zárul a program. Gáz lesz mindenhol Dejtár - A községben a la­kossági gázhálózat kiépítése után a kivitelező az intéz­ményekben látott munká­hoz, s két hét múlva végez. Kinevezték az új bírósági elnököket Megtörtént a városi bírósá­gok elnökeinek, illetve a munkaügyi bíróság elnöké­nek kinevezése. Dr. Halász Zsolt, a Nógrád Megyei Bí­róság elnöke augusztus else­jével a Balassagyarmati Vá­rosi Bíróság élére dr. Po- ráczkiné dr. Verebélyi Edi­nát, a Pásztói Városi Bíró­ság élére dr. Hegedűs Já­nost, a Salgótarjáni Városi Bíróság élére pedig dr. Ör­kényi Évát, a Munkaügyi Bíróság élére pedig dr. Muzsnayné dr. Luby Zsuzsát nevezte ki. A kinevezések ötéves időtartamra szólnak. Erdész és kertész egyszerre a salgótarjáni házaspár Örökzöld nyugtatok között (Folytatás az 1. oldalról) rögtön elmondom, hogy nekem az is rögtön szemet szúrt: mi­lyen varázslatos formájúak és nagyságúak e „szikár” növé­nyek. A félcentistől az öles méretűig orgonasípként „zen­gik” gondozójuk szakértelmét. A feleség, Erdész Kázmérné az üvegházban egy japán tör­pefát (bonsai) ültet át. Akár­csak férje, ő is kertész, s látha­tóan együtt lélegzik, gondol­kozik a gyönyörű növények­kel, amelyek egyszerűen nem tudnak olyat „kitalálni” amire az Erdész házaspárnak ne lenne megfelelő válasza.-Nézze meg az örökzöl­deket és a díszfákat is - kala­uzol Erdészné egy újabb, ker­ten belüli birodalomba. Bizony van látnivaló, de érezni való is, hiszen az itteni séta közben az embert észre­vétlenül keríti hatalmába va­lami fenséges nyugalom. Hát, kérem, ez az igazi „Andaxin”, nem a patikai. Az udvar arborétumszerű kialakításához, a faiskola megalkotásáig persze hosszú út vezetett. Erdész Kázmér és felesége először a fővárosban dolgoztak egy kertészeti kuta­tóintézetben. A férjet a jelenleg is tevékenyen alkotó Márk Gergely, a rózsakutatás (ugyanis a kertészet is számos munkaterületet alkot) specia­listája tanította, a feleség pedig az üvegházi cserepesekkel, majd a hagymanemesítés rej­telmeivel foglalkozott. 1975- ben költöztek Salgótarjánba, Erdész Kázmér szülővárosába, ahol ő már gyerekkorától fogva tudatosan készült a ker­tészpályára. Választását az is megkönnyítette, hogy Erdész papa annak idején a nevével jelzett hivatást választotta, s Kázmér fiába hamar beleol­totta a természet szeretetét.-Hogyan győzik ezt a ren­geteg munkát? - fordulok a há­zaspár felé, miközben gondo­latban a két-három cserép átül­tetésre váró növényemet állí­tom szembe a Platán faiskola talán több ezer gondozást igénylő darabjával.-Csak úgy, hogy egyetlen napot sem hagyunk ki, s reg­geltől estig valaki mindig tar­tózkodik a növények mellett - mondja a „mi sem természete- sebb”-et Erdész Kázmér.-Nem csak öntözésről és más egyszerű műveletekről van szó - fűzi tovább a gondo­latot felesége. - A féljem sze­lektál, kísérletezik is, és igyek­szünk minél több külföldi ér­dekességet is beszerezni a ha­zai vásárokon, kiállításokon.- Hol van a növények Mek­kája Európában?- Hollandiában - válaszol Erdészné. -Csodálatos növé­nyeket hoznak onnan. A teraszon megpihenve még számos érdekességről is tudo­mást szerzek a kertész házas­pártól (akik az idelátogató, a szakma iránt érdeklődő fiata­lokat is hasznos tanácsokkal látják el), és „egy világ dől össze bennem”, amikor meg­tudom, hogy tökéletesen fekete színű tulipán nem is létezik. Ami viszont létezhetne és jó lenne: gondoskodás, nagyobb odafigyelés környezetünkre. Olyan magatartás, amit Er­dészné mondatával lehet iga­zán jól érzékeltetni: ha nem sokkal a kapunkon túl, a szom­széd területén veszünk észre egy gazt, azt is tépjük ki! Ja, és még valami. A látoga­tásom óta otthon átültettem a virágaimat... B. M.

Next

/
Thumbnails
Contents