Nógrád Megyei Hírlap, 1997. augusztus (8. évfolyam, 178-202. szám)
1997-08-05 / 181. szám
4. oldal Mozaik 1997. augusztus 5., kedd Képeslapot hozott tegnap a posta - Szerencsés előfizetők a görög tengerparton Hűség és Hírlap: csodás nyaralás íme, a képeslap: irigylésre méltó környezetben nyaral Réti József és felesége Salgótarjánból Azúrkék tenger, aranysárga homok, zöldellő pálmák és hófehér sziklák. Ezt a képet „élőben” látja maga előtt előfizetőnk, Réti Józsefné és férje Görögországban, a Pef- kochori melletti tengerparton. Ők nyerték ugyanis egy korábbi sorsolásunk fődíját, a kétszemélyes görögországi nyaralást. Képeslapot hozott tegnap a posta Hellaszból. Olvasó-előfizetőink a gondtalan nyaralás közepette sem feledkeztek meg rólunk, pár sorban köszönték meg lapunknak a csodálatos nyaralást. Örömmel vettük a képeslapot, bár a köszönet őket illeti azért, mert előfizetnek a Nógrád Megyei Hírlapra, no, és persze Fortuna istenasszonyt azért, hogy Rétiék nevét húzta ki a kalapból. További kellemes nyaralást kívánunk! Q Jó az ilyen sorokat olvasni: „Üdvözletünket küldjük Görögországból. Köszönetünket fejezzük ki, hogy számunkra lehetővé tették ezt a csodálatos üdülést. Réti Józsefné Réti József ”-Gyertek! - suttogta hangosan. Talán elhiszik, hogy amaz szólt? Hogy csak megbotlott valamiben, innen eredet az előbbi nesz? Sikerült leütnie a másodikat is, bár az csak rövid időre vesztette el az eszméletét. Odarogyott társa mellé, ám tapogatózott a sötétben. Paulnak nem volt ideje vele foglalkozni. Kintről valaki tompán kiáltott. Ugyanakkor az idegenek már látták őt is, egy erős kéz csapott rá, valaki távolabb lőtt. A golyó nagyon közel süvített el hozzá, meg is rendült egy pillanatra. Ugyanakkor furcsamód ez erőt adott - úgy látszik, az idegenek elszánták magukat mindenre, már azzal sem törődnek, hogy zajt csapnak, hogy felébrednek a szomszédos házak lakói...? Akkor villámgyorsan szeretnék befejezni az akciót! Valami torlódás támadt az ajtónál. Még egy lövés dör- rent, lábak dobogtak. Paul leguggolt, aztán hirtelen felugrott és belefejelt a közeledő árny mellébe. Az feljajdult, valamit leejtett és kisodródott a küszöbön. Ott valaki ütéseket osztogatott. Vagy többen is küzdöttek egyetlen hang nélkül? Csak csapásokat osztogatva? Az ellenfél is kapott egyet és többé nem volt ellenfél. A kéz újra felemelkedett.-Hé, le ne üss! Paul vagyok! -kiáltotta a fiatalember. Valaki végre felkattintott egy zseblámpát, többen voltak ott, dulakodás zaját és szaftos káromkodásokat hallottak. Meglelték a terasz lámpájának kapcsolóját, és fehér fény öntött el mindent. Paul pislogott.- Ott vannak bent, ketten - mutatott a szobába. A férfiak bementek. Tina még mindig az ágy alatt lapult. Az idegenek - az egyik az a, jészeg” volt, aki az utcán elintézte a támadók sofőrjét - ügyesen és gyorsan mozogtak. A földről felemelték a szakállas férfit is, vérzett a feje.-Jó erősen adtál neki - mormolta az egyik jövevény. Ők is civilruhát viseltek.-Ami igaz, igaz. Nem sajnáltam - vallotta be Paul. Odakintről kiáltást hallottak, aztán lihegve jött egy korán kopaszodó fiatalember:-Öten voltak. Az utolsó a tó felé rohant, de elkaptuk.- Rendben. Mondjátok meg a főnöknek, hogy holnap találkozunk — felelte Paul, és lassan behúzta az ajtót. A zárat elrontották, nem kattant a helyére, de most már ez sem izgatta. Amazok elmentek mindenki elment. A foglyul ejtett támadókat is vitték. Az utcán autók zúgtak fel. A fények kialudtak. Paul lihegve rejtette pisztolyát zakójába. A szobában most is olyan sötét volt, mint eddig. Egy széket támasztott az ajtókilincs alá, nehogy újabb hívatlan látogatók jöhessenek be. Kinézett az ablakon is -mozdulatlan homályos tükör volt a tó. A tó, amely ma menedéket adott nekik, felszíne alá rejtette nyomorult, életért küzdő, remegő kis testüket.- Paul...?- Itt vagyok. Elmentek. Kijöhetsz.- Elmentek ...? Elvitték őket. Mondd, kik voltak ezek?- Ugyanazok, akik eddig is ránk támadtak többször. Kedden a strandon kezdték, aztán mindennap folytatták. Az úton, az erdei tisztáson, a motelben, a tavon __Nem felőlük kérdeztelek — a lány kigördült az ágy alól. Az a tudat, hogy elmúlott a veszély, keménnyé tette. Paul nyugtalanul tapasztalta ezt a változást a lány beszédében is. Kár, hogy így történt. Ezt az utolsó támadást igazán elhagyhatta volna az ellenség . . . így most újabb gyanúkat ébresztettek szegény lányban. És nem is tévedett.- A barátaim. Segítettek egy kicsit, merthogy már túl sokan voltak az ellenfelek.- Szóval te sem vagy egyedül ...? Mondd már el végre, mi történik itt? A lány leült mellé az ágyra. A férfi már meztelen volt ismét, és most bőrén érezte: a lányból barátságtalanság árad. A bizalom hiánya? Ennyire érezhető, még a könnyű ruhán át is? Odanyúlt, megfogta Tina vállát. (Folytatjuk)
