Nógrád Megyei Hírlap, 1997. augusztus (8. évfolyam, 178-202. szám)
1997-08-21 / 194. szám
2. oldal 1997. augusztus 21., csütörtök Bátonyterenye és Környéke Tanévkezdésre Bátonyterenye - A Nagy- családosok Egyesülete a pásztói Papírcentrum jóvoltából kedvezményesen vásárolhatja meg tagjai részére az iskolakezdéshez szükséges tanszereket. A kedvezmény mértéke 10-30 százalék, amely minimum 1500 forint megtakarítást eredményez családonként a taneszközök beszerzésénél. Rövid hírek a Városból és környékéről Közmeghallgatás a művelődési házban Bátonyterenye - Az önkormányzat képviselő-testülete augusztus 26-án, 15 órai kezdettel közmeghallgatást tart az Ady Endre Művelődési Központ konferenciatermében. A lakossági fórumra minden érdeklődőt várnak. Felújítás pályázati és saját forrásból Mátraterenye - Évek óta húzódott a homokterenyei általános iskola felújítása. Az idén azonban megroggyant az épület két sarka, a renoválás nem tűrt további halasztást. Az önkormányzat a több mint 4 millió forintos felújítási költség csaknem 40 százalékát nyerte pályázati úton, a többit saját erőből fizetik. Kutyavilág lesz a kastélykertben ! Bátonyterenye - Országos németjuhászkutya-kiállítást rendeznek augusztus 24-én a kisterenyei kastélykertben. Az ünnepélyes megnyitó 9 órakor kezdődik, délelőtt és délután a kutyák elbírálására kerül sor. A szünetben kutyás bemutató szórakoztatja a nézőket, melyen a Magyarországi Németjuhászkutya Klub salgótarjáni iskolájának kutyái vesznek részt. Búcsú Kisboldogasszony napján Szuha - Az idén először rendezik meg hagyományteremtő szándékkal szeptember 7-én, Kisboldogasszony napján a szuhai búcsút. A rendezvény 10 órakor szentmisével, stáció felavatással kezdődik, a kulturális blokk 15 órakor veszi kezdetét hét hagyományőrző csoport részvételével. A szuhai búcsút a 20 órakor kezdődő bál zárja. Tandíjtámogatás roma fiataloknak Bátonyterenye - A Magyarországi Nemzeti és Etnikai Kisebbségekért Közalapítvány kuratóriuma az 1997-98-as tanévre tanulmányi ösztöndíjpályázatot hirdet magyar állampolgárságú, felsőfokú oktatásban résztvevő nemzeti és etnikai kisebbséghez tartozó hallgatók számára. Az adatlapok beszerezhetők a bátonyterenyei kisebbségi önkormányzat irodájában, Kisterenyén, a Rákóczi út 28. szám alatt. A pályázatok leadási határideje szeptember 30-ika. Papíron van kút, gyakorlatilag nincs? - Csapás ez a Gombás-tó környékén Békétlenség az üdülőtelepen Üdülőtelket általában szép környezetben, hegyvidéken vagy vízparton vásárolnak az emberek, azért, hogy kikapcsolódhassanak, kipihenhessék az egész éves munka fáradalmait. Szuhán a Gombás-tó környékét az Isten is arra teremtette, hogy gyönyörű természeti környezetben, jó levegőn, távol a városok zajától igazi felüdülést jelentsen az ide látogatóknak. így is volt ez, egészen mostanáig, egy szomszéd között sem volt harag, nézeteltérés, de még csak hangos szó sem hallatszott soha. Most azonban felütötte fejét a békétlenség. Az ok pedig nem más, mint egy engedély, amelyet az egyik újdonsült tulajdonos kapott az önkormányzattól, melynek birtokában közvetlenül rácsatlakozhat az egyik közkútra.-Ahhoz, hogy teljesen világos legyen ez a helyzet, a következőket kell tudni: annak idején, amikor ezt a telepi részt létrehozták, a tulajdonosok megvásárolták a telkeket - tekint vissza az időben Balta István, aki az első telekvásárlók között volt. - A telekárakat úgy állapították meg, hogy azok magukba foglalták a játszóteret, négy közkutat, mindenki kifizette az út rá eső részét is, így közös tulajdonok jöttek létre. Az évek persze teltek, tulajdonosváltások történtek, új igények is felmerültek. A játszótérből kisajátított telket egy lakitelki család vette meg, aki arra is engedélyt kapott, hogy rácsatlakozzon a közkútra. Arra a közkútra, amelyet jelenleg 20-25 család használ, és nem egy nagy vízhozamú kút: nagy szárazság idején többször is előfordult, hogy kiszáradt. Felháborítónak tartjuk, hogy amikor mások súlyos ezresekért fúrattak kutat, most valaki ingyen és bérmentve hozzájut! Az üdülőtulajdonosok nem akartak ebbe belenyugodni, ezért küldöttséget menesztettek Szuha polgármesteréhez, hogy vonja vissza az engedélyt. Mint mondták, ilyen „privilégiumokkal” tönkre teszik a lakók nyugalmát. A polgármester igazat is adott nekik, ígéretet tett a küldöttség tagjainak a munka leállítására. Néhány nap elteltével azonban azt láthatták, hogy a munka tovább folytatódik, sőt rá is kötöttek a közkútra. Újra ment a küldöttség, de nem sikerült dűlőre jutniuk. Hiába volt az érvelés, hogy vannak tulajdonosok, akik sokkal közelebb építkeztek a kúthoz, nekik nem engedélyezték a rácsatlakozást, hiába hangoztatták az igazságtalanságot. Beszéltek az új tulajdonossal is, aki szerint neki felajánlották ezt a lehetőséget.-A polgármester ezzel a hajthatatlan- sággal vihart vetett -mondja Batta István. -Az ilyen viták megmérgezik a légkört, és ez nem jó az új tulajdonosnak sem, mert eleve egy ellenséges környezetbe, rossz légkörbe kerül. Arról persze nem is beszélve, hogy felesleges költségbe verik, mert eldöntöttük, hogy akár jogi útra is tereljük ezt a problémát: nem létezik, hogy a többiek rovására engedélyeznék. Ha valami nem köztulajdonként funkcionál, azt el kell adni, és a bevételt a köz javára fordítani. Nem lehet megkerülni, semmibe venni a tulajdonosokat, le kellene ülni az érdekeltekkel, és megbeszélni a dolgokat. Többszörösét fizetjük annak az adónak, amit a község más részein fizetnek, elvárhatnánk érte, hogy partnerként kezeljenek bennünket. Bata József, Szuha polgár- mestere a probléma tisztázására fórumot hívott össze a tóparton. Bár csaknem 80 üdülőtulajdonosról van szó, mindössze 10-12 fő gondolta annyira fontosnak a kérdés tisztázását, hogy elmenjen az összejövetelre. Az is igaz viszont, hogy a megjelentek kivétel nélkül osztották azt a véleményt: sehol az országban nem engedélyeznek közkútra történő egyedi rácsatlakozást.-Az engedélyt valóban én adtam ki -bocsátotta előre a polgármester. - Még pedig azon oknál fogva, hogy a közkút önkormányzati tulajdon. Nem csak engedélyt tartalmaz a szerződés, amit az új tulajdonossal kötöttünk, hanem kötelezettségeket is. Én azt nem mondtam a küldöttségnek, hogy visszavonom az engedélyt, mindössze annyit ígértem, hogy leállíttatom a munkát, és beszélek az új tulajdonossal.-Ez nem így van, hogy a közkút önkormányzati tulajdon - vágott közbe Czinege József. -Az én adásvételi szerződésemben az áll, hogy egy hetvenötöd részben az én tulajdonom a közkút, mivel a telepítési költségeket beépítették a telkek árába! A játszóterek üdülőtelekké történő alakításába beleegyeztünk, de a közkútról szó sem volt!- Azt már többször is hangoztatták, hogy a közkút az üdülőtulajdonosoké - foglalja össze Bata József. - De a tulajdonosoknak nem csak joga van, hanem kötelezettsége is! Előírás, hogy évente két alkalommal meg kell vizsgáltatni a vízminőséget, ezt is az önkormányzat csináltatja, nem pedig a tulajdonosok! Csaknem két óra hosszáig tartott a vita, megegyezésre azonban nem jutottak: Bihari György véleménye szerint a polgármesternek nincs joga közös tulajdon egyedi használatára engedélyt adni, ezért csak azt a megoldást tudják elfogadni, ha a polgármester visszavonja a kiadott engedélyt. A polgármester viszont erre nem hajlandó. Amint azt több jelenlévő megjegyezte, konszenzuskészség hiányában falra hányt borsó minden beszéd, semmi értelme az órákig történő szószaporításnak. Olyan vélemények is elhangzottak, hogy az ügyben az országgyűlés emberjogi biztosához kell fordulni. Hegedűs Erzsébet Batta István a kérdéses kúttal Csirkét és libát tenyésztenek, mert nem futotta legelő bérlésére - Segítenek a családtagok Baromfi a marhaistállóban - Aki abból szeretne élni, amit tanult Mátraverebélyben a major rég a szövetkezet tulajdona volt. Hosszú éveken keresztül szarvasmarha-tenyésztés folyt itt. Ma már azonban hiába keresnénk a tehenészetet, jelenleg csirkék és libák találhatók az egykori istállókban. Klimó József egyik kedvencével A telep gazdája Klimó József, aki - ha beleszámítjuk a szé- csényi technikumban töltött éveket is - lassan harminc éve dolgozik a mezőgazdaságban. A hetvenes években a kisterenyei tsz-nél kezdett, telepvezetőként szarvasmarhákkal foglalkozott. A nagy átalakulások idején úgy látták jónak egy munkatársával, hogy kiválnak a szövetkezetből, vagyonjegyüket forintra váltották, és elkezdtek gazdálkodni. Később azonban kollégája is inkább másfelé kereste megélhetését, így annak tulajdonrészét megvásárolta, volt egy kis készpénze, hitelt vett fel, most teljes egészében övé a verebélyi major. Eleinte szarvasmarha-tenyésztéssel is foglalkozott, de az ma már nem „piacos” állat. Legelőbérletet nem tudott fizetni, a befektetett tőke csak három év alatt térült volna meg, így aztán másban kezdett el gondolkodni.- Akkor kezdtem el csirkével foglalkozni, amikor mindenki más abbahagyta - gondol visz- sza a kezdetre Klimó József. - Csaknem 400 ezer forintos beruházást eszközöltem induláskor, hiszen át kellett alakítani az istállókat számyasállat-tar- tásra. Az idő engem igazolt, lassan stabilizálódott a helyzet, ma már kevesen foglalkozunk baromfival.- Nem ártana, ha nagyobb támogatást kapnánk, de az Agrárkamara - tisztelet a kevés kivételnek - nem egészen úgy áll a dolgokhoz, ahogyan kellene. Négyezer forintot fizetünk évente, s mit kapunk érte? Fel kellene fogni, hogy itt nincs fix munkaidő, aki a mezőgazdaságban dolgozik, annak hiába van fogadónap! Az a véleményünk, hogy nekik kellene járni a vállalkozókhoz, meg a kisgazdákhoz, elmondani a változásokat, a lehetőségeket. De fordított a helyzet: ha mi nem megyünk, ők bizony nem jönnek. Dühösen legyint a kezével, mosolyogva ingatja fejét: az indulat már megint elragadta, mint már annyiszor, amikor ez a téma szóba kerül. Fordít a beszélgetésen, inkább a gazdaságról kezd mesélni. Évente 25-30 ezer csirke fordul meg a telepen, a minőségről a környékbeli háziasszonyok igen csak tudnának mesélni.-Mindenki tudja, aki tőlem vásárol, hogy a Klimó csirkéi minőséget képviselnek. Tudja, hogy miért? Mert nem csak táppal etetem őket, hanem egy idő után átváltok a kukoricára. Ettől pedig sokkal finomabb a húsuk, igaz, hogy 20-30 forinttal többe kerülnek, mint más, tápos csirkék, de mindenki azt mondja, megéri. Nem szerződök le csirkeértékesítésre, mert a szabadpiacon jobb árat lehet értük kapni. Akkor járok a legjobban, ha innen, a telepről viszik el őket. Nagyban én csak akkor adom el, ha a piac telített.- Mennyit dolgozik naponta?- Reggel négykor kelek, este héttől előbb nem kerülök haza. A családtagok segítenek, ismerősök, szükség esetén alkalmazok egy-két alkalmi munkást. Itt rugalmasnak kell lenni, olyan nincs, hogy az állat nem eszik vagy nem iszik. Itt nincsen se vasárnap, se ünnepnap. De még így is kudarcra lennék ítélve, ha az épület nem lenne az enyém. Persze, előfordult aztán már olyan is, hogy csak valamikor késő éjszaka vetődtem haza, mert valami probléma volt. Töltöttünk már mi a feleségemmel itt karácsonyt is, sőt köszöntöttünk új évet is, mert a helyzet éppen úgy kívánta. De hát, tudja, ezt tanultam, és azon kevesek közé tartozom, akik abból szeretnének megélni, amit tanultak, amihez értenek. Tavaly végre már nullszaldós voltam, az idén remélem, lesz egy kis haszon is.- Látok itt libákat is, esetleg „profilt" akar váltani?.-Szó sincs róla, a csirkék megmaradnak, de az idén hoztam libákat is, 3100 darabot. Ideális hely a libatenyésztésre, van ivóvíz, legelő, sőt még legalább 200 hektárt szeretnék vásárolni a mátraverebélyi tagi földekből. Terveztem én már vagy két éve, hogy jó lenne foglalkozni „zabos” libával, de csak most jött össze. Háromszor tépjük, majd egy hónapos gyorshizlalás után mennek a vágóhídra, a debreceni Hajdúbét Rt.-vel kötöttem szerződést. A tollat a kecskeméti tollfeldolgozó üzemekben értékesítem. A tollat és a húst egyaránt minőségre veszik át, de úgy számolom, hogy libánként a 200 forintnak meg kell lenni. Ha marad egy kicsi a költségek levonása után, már megérte. A libázáshoz is be kellett fektetnem 300 ezer forintot, át kellett alakítani az istállót, ki kellett alakítani a teret, hogy a jószág abrakoltatható, itatható legyen. Itt nincs gépesítés, kézi munkával kell mindent megoldani, mert csak így lehet kis költséggel dolgozni. Hegedűs Majorsági életkép, libákkal fotó: rigó
