Nógrád Megyei Hírlap, 1997. augusztus (8. évfolyam, 178-202. szám)

1997-08-21 / 194. szám

1997. augusztus 21., csütörtök Megyei Körkép Nógrád Megyei Hírlap Pádár András jegyzete Természetes anyag meletes házsor, a házak között fakó fű, levegőt és nedvességet szomjazó növé­nyek. A parknak titulált kör­nyezetbe szívesen viszik cse­metéiket a kismamák, meg ku­tyáikat a gazdák. Egyik alkalommal váro­sunk egyik köztisztviselője jólesően szemlélte a parkot, amikor észrevette, hogy egy lakó, egy hölgy kedvtelve né­zegeti a szobafogságban el­gémberedett eb izmainak lazí­tását. A kutya jókedvűen fut- kározott, majd izmainak megmozgatása kiváltotta egy másfajta inger jelentkezését. Olyannyira, hogy a park kis járdájának kellős közepére ürítette ki tarthatatlan terhét. A hölgy arcán enyhe pír je­lent meg, de azért moccanat­lan figyelte kedves ebét, amint megkönnyebbülten emelkedett fel guggoló testhelyzetéből, ösztönösen tett néhány kísér­letet, hogy a kemény járdáról rákaparjon valamit a marad­ványra, majd tovább rohant. A gazdi ekkor vette észre a városi embert - akit egyéb­ként közeli szomszédként is ismert -, feltekintett az erké­lyen állóra, de nem szólt, csak hallgatott. Az meg csóválta a fejét, várt egy ideig, hátha történik valami, végül megunta és le­szólt a hölgynek: „Jöjjön ki­csit közelebb felém.” „Mi­ért?” kérdezett vissza a hölgy meglepetten. A tettetett értet­lenség láttán az illető kissé élesen válaszolt vissza:„Mert azt a kupacot pontosan az ön kutyája csinálta!" A jószág épp' akkor, érke­zett vissza vágtájából. A hölgy lábához dörgölődött, mintha bocsánatot kérne. A gazdi azonban nem zavartatta ma­gát s csak ennyit válaszolt: „Nem baj az. Természetes anyag." Azzal rácsattintotta a kutya nyakörvére a pórázt és szó nélkül távoztak. A meglepetéstől szóhoz sem jutó köztisztviselő - miközben füstölgőit magában - hogy ez már azért mégis csak sok. Ő maga is szereti a kutyát, de vállalja is a tartásával járó kényesebb feladatokat is. Az óvónő (mert az a hölgy) vi­szont, aki rendszeresen sétál­tatja és játszatja a gyerekeket a parkban, fittyet hány a köte­lező teendőire. Miközben ezen a közönyön morfondírozott, a Hupikék törpikék rigmusára fogalmazta meg a következő­ket: „Én vagyok az óvónő/ Minden úgy jó, ahogy jő/ Gyermek játszik a sz .. . báni Természetes anyagban." Felsőpetény vendégségben Felsőpetényi, ősagárdi gyere­kek utaztak az augusztus 20-ai ünnep előtt Felsőpetény test­vérközségébe, a szlovákiai Ja- senie-be. Az Alacsöny-Tátra lábainál lévő település harminc­fős gyermekdelegációja ezt megelőzően a magyar község vendégszeretetét élvezte. A vendéglátók Balassagyarmatot, Budapestet és Szentendrét is megmutatták a szlovákoknak. Focipályán mérkőztek a konzervatív pártok - Győzött a demokrata fórum Ellenzéki ünneplés labdával „Ma még mindig áll az istváni mű, Magyarország. Megcson­kulva, szétzúzva, idegen eszme-jármok súlya alatt talán nem végzetesen megtörve, sokszor széthúzva, de áll” - mondta Frisch Oszkár, az MDF Nógrád megyei elnöke azon a keddi rendezvényen, melyen a tarjáni demokrata fórumosok a FI- DESZ-MPP és a KDNP Nógrád megyei szervezeteit fogadták. pályára vonultak, ahol fizikai erejüket is megmutathatták. Eötvös Mihály, az MDF salgó­tarjáni vezetője kérdésünkre, hogy milyen üzenete van ennek a nem teljes körű ellenzéki ösz- szejövetelnek, azt a választ Küzdelem a pályán-Azért nem ilyen rossz a helyzet fotó: Bábel A fórum tarjáni bázisán is ün­nepséggel kezdődött a program, ahol az előadó Frisch Oszkár azt a harminc emberöltőt tekin­tette át, amely István korától napjainkig vezet. Szellemes ha­sonlattal példálózott, mikor azt mondta: -Ha egy osztálynyi kisdiák kezet fogna az időn ke­resztül, s mindegyik egy-egy emberöltőt jelképezne, akkor a névsor eleje István korában lenne, a vége pedig napjaink­ban. Harminc emberöltő ke­reste mitől olyan fenséges, időtálló az istváni mű. Az In­telmek idézését követően ek­képp vonta meg a tanulságot: „Harcból, háborúból kijutott nekünk. Növelni kell az orszá­got, naponként növelni kell né­pét, népének erejét, gazdaságát, gazdagságát. Ha ehhez tartjuk magunkat, nem csak szóban, hanem tetteinkkel is követhet­jük legnagyobb királyunkat.” A beszédet követően a meg­jelentek a megyegyűlésben ki­tüntetett tagjukat, dr. Monoki Ferencné nyugalmazott gyógy­szerészt és Frischné Szeredai Emese védőnőt köszöntötték. Ezt követően a pártok a futball­adta, hogy ez a három párt eredményesen dolgozik együtt a megyei közgyűlésben. Az MDF-es győzelemmel végző­dött pártfocis napot bográcso­zás zárta. (tarnó) Hátrányos helyzetű gyermekeket táboroztat a salgótarjáni önkormányzat Hét nap felhőtlen vidámság A vakáció utolsó heteiben még táborozóktól hangos a salgótarjáni gyermektábor. A város hat általános iskolá­jából (Illyés Gyuláné Általános Iskola, Ärany János Általános Iskola, Petőfi Sándor Iskola, Rákóczi Úti Általános Iskola, Hétközi Diákotthon, Beszterce- lakótelepi Általános Iskola) összesen 30 tanuló vesz részt a városi önkormányzat által szer­vezett táborban. Azok a gyer­mekek tölthetnek el itt augusz­tus 18—23-ig egy hetet, akik ne­héz körülményeik miatt nem ju­tottak el évek óta kirándulni, strandolni, üdülni. A részvételi költséget az ön- kormányzat az ifjúságra szánt pénzalapból fedezi. Az MSZP- frakció képviselőinek 90 ezer forintos támogatása pedig lehe­tővé tette a programok gazdagí­tását. A gyerekek kirándulnak a Salgói várhoz, Eresztvénybe, Bükkszékre, meglátogatják az öblösüveggyárat, a bányamú­zeumot és természetesen stran­dolnak. 3. oldal Hírek Kutyakiállítás Bátonyterenye - Németju­hász-tenyésztők versenyét rendezik meg augusztus 24- én (vasárnap), 9 órától a kis- terenyei kastélykertben. A kutyakiállításra Nyíregyhá­zától Pécsig érkeznek a leg­nevesebb németjuhász-te­nyésztők. A szervezők sze­retettel várnak minden ér­deklődőt, a bemutató meg­tekintése természetesen in­gyenes. Falumúzeum Rimóc - További adomá­nyokra lenne szükség a fa­lumúzeum kiállítási anya­gának bővítésére, ezért a kis intézmény gondnoka gyűj­tésre, felajánlásra kérte a te­lepülés lakosait. Aki értékes régiségeket kíván adomá­nyozni vagy információra van szüksége, a polgármes­teri hivatalt is felkeresheti. Volán nívódíjasok Salgótarján - A Nógrád Volán Rt. immár hetedik éve, minden évben augusz­tus 20-án köszönti, illetve ismeri el nívódíjasait, azo­kat, akik a karbantartástól, az adminisztratív munkate­rületről, az autóbusz-veze­tőktől, illetve a vállalatveze­tés részéről jelöltetnek a megtisztelő címre. Az idén a következők részesültek a cég nívódíjas elismerésé­ben: Deák József, Dudás Andrásné, Kiss Árpád, Ko­vács János, Oravecz György, Prokop Miklós, Puszta Tibor, Röffler Antal, Szabó Sándor, Vérségi Pál. Szolgálunk, védünk és autókat várunk - A rendőrségi járműpark'közel fele még Lada Kék lámpával, futólépésben íme, a rendőrség legtartósabb járműve ... igaz, három centi vastag páncéllal (Folytatás az 1. oldalról) kanyarban - két nappal a nagy műszaki vizsga után. Panasznap helyett Aztán itt van a másik véglet: öregember panaszkodik a pia­con, hogy rendőrt nem látni a környéken, pedig ahol laknak, még alig a külváros, oda ki tudna menni a járőrkocsi is.-Jobbnál jobb autóik van­nak, a városban rohangálnak a Fordokkal, meg a Golfokkal. Vidékre meg nem jut semmi, csak néha pár szakadt Lada. Ennyi talán elég is lesz - egyelőre - a panaszból, meg a népmeséből. Á számok elég be­szédesek, kommentár nem is nagyon kell hozzájuk. Csirke Ferenc százados, a Nógrád Megyei Rendőr-főkapi­tányság gépjármű-alosztályve­zetője sorolja az adatokat:-A megyében 112 autónk van, ebből 87 amortizálódott (ezen belül a 98 személykocsi­ból 78, plusz néhány teherautó, busz és a Nysa mentő). Tavaly év végén még csak 77, ami ak­kor 68 százalékos arányt jelen­tett - szemben az országos 55 százalékkal. A bőség kosara már üres- A nyugati autókkal mi a helyzet?- Nagyobb tétel Ford és Volkswagen legutóbb 1991 - ben és 92-ben érkezett, azóta évente csak pár darabot kap­tunk. Idén például egyet sem, csak két Skoda Feliciát, tavaly szintén Feliciákat, Ladát és egy Renault-t. Mi 91-től nem ad­tunk el nyugati kocsit - legfel­jebb totálkárost - akármilyen (agyon)használt is volt egyik­másik.- Amikor körülnéztem né­hány kapitányság előtt, úgy tűnt, a járműpark durván fele még Lada, a többi nyugati ko­csi. A házi statisztika szerint is?- Jelenleg 29 Ladánk van, 27 Fordunk, 16 Volkswagenünk, 15 Skodánk, egy Renault-nk, plusz a Nivák és az Opel terep­járók. De nem is a típus számít, hanem a kor, illetve még in­kább az eddig megtett út. Egy kormányrendelet szerint sze­mélyautót 120 ezer, haszonjár­művet 150 ezer kilométer vagy öt év után lehet cserélni. Eze­ken már régen túlvagyunk.- Régebben volt ilyen gond?- Érdekes módon nem: 89- ben, amikor még csak Ladák voltak, a cseréhez szükséges 120 ezer kilométert alig lehetett összekaparni. Csúnyák, de még futnak-A változásnak van-e valami megfogható oka ?-Mondok egy példát: ami­kor egy, az egész országban fosztogató betörőbanda lebu­kik, a nyomozók sorra járják az összes helyszínt, viszik a betö­rőket - Borsodon át Békésig vagy éppen Baranyáig. Ilyenből pedig egyre több van.- Arról már beszéltünk, hogy az autók cseréje a szükségesnél jóval lassabban halad. Erzik-e ezt a napi munkában is vagy csak akkor, ha kimennek a ga­rázsba és körülnéznek?- A sikeres műszaki vizsga feltétele, hogy a gépkocsi eszté­tikai állapota is megfelelő le­gyen. Ha ezt mindig szem előtt tartanánk, tíz autót most kapás­ból le lehetne állítani.- De nem állítják le .. .- Nem lehet, mert akkor egy kocsira még több ember jutna, akadozna a napi munka, az meg senkinek nem hiányzik.- Autó tehát van - más kér­dés, hogy van-e benne benzin is? Arra gondolok, hogy gyak­ran panaszkodnak a rendőrök - igaz, más megyékben -, hogy véges a benzinpénz, esetenként gyalog járnak, csak azért, hogy túl ne lépjék a keretet.- Nincs ilyen probléma. A kérdést egy ORFK-intézkedés i szabályozza, minden járműtí­pusra megszabja az éves (tehát nem havi!) kilométer-keretet. Ezt egy-egy kapitányság túl­lépheti, ha valamilyen jelentős feladat ezt indokolja. Ilyen volt például Somogy­bán, ahol tavaly az IFOR- és SFOR-egységeket kísérgették - így lett a kilométer-falhaszná- lásuk 135 százalékos. Nálunk 94 százalékos.- Szóval nincs olyan, hogy a rendőr gyalog jár?- Nézze, a főkapitányságnak van egy olyan célkitűzése, hogy minél több gyalogos járőr le­gyen az utcán. Ez az emberek­kel való napi kapcsolattartás­hoz szükséges - s természete­sen üzemanyag-megtakarítást is jelent. De nem ez a fő cél.-Ha rangsorolni kellene a kapitányságok között, melyik lenne a leglepusztultabb - per­sze szigorúan a járműállomány állapota alapján?-Nincs lényeges különbség - most már mindenhol egyfor­mán rossz kocsikkal járunk. Egy kocsi, a sok közül A megye hat kapitánysága tehát elvileg ebben is egyenlő - mégis, az egyenlők között az első alighanem a bátonytere­nyei kapitányság, a maga öt Ladájával, kapitányi Fordjával és az egyetlen, újnak nevezhető Opel terepjáróval. A két járőr­kocsi is régi, de legalább nyu­gati - vagy inkább fordítva: nyugati, de régi. Pető Zsolt őrnagy, hivatalve­zető - és most alkalmi útika­lauz. Az ott dolgozók szerint is inkább túlméretezett őrsre, mintsem kisvárosi kapitány­ságra hasonlító épület udvarán a korai kilencvenes évek három maradványát nézegetjük: két Lada a körzeti megbízottaké, a harmadikba mi ülünk be, egy próbakörre. A hivatalvezető mindjárt az elején közli, hogy ezzel az au­tóval (és még néhánnyal) nem lehet hetvennél-nyolcvannál többel menni, még sztrádán sem, mert fennáll a veszélye, hogy esetleg nem tudnak idő­ben megállni. A togliatti műremeknek to­vábbi jó tulajdonságai is van­nak, ezeket szintén csak útköz­ben lehet igazán élvezni: itt van mindjárt a kormány, ami a tü­körsima, egyenes országúton is rángat, de ennél izgalmasabb a fűtőrendszer, ami az óceáni lé­gáramlatokkal éppen ellentétes hatást fejt ki. Tudniillik télen hűt, ezzel szemben most, nyá­ron, a harminc fokban - fűt. Elszállt három év Azt már nem is illik észrevenni, hogy a kocsi(k) kívül-belül rozsdás(ak), több generáljavítás után is. Igaz, ez tényleg csak esztétikai kérdés, de azért nem érzi magát a hetedik mennyor­szágban az a ladás kmb-s, aki rossz műszaki állapotra hivat­kozva vesz le rendszámtáblát - s közben a saját járgánya is a szétesés határán áll. Nem jobb a helyzet a járőr­kocsikkal sem: amelyik nem öreg, az sem mindig alkalmas üldözésre, főleg ha le is kell térni vele az aszfaltról. Terep­járó Opel ugyan van, de az a bűnügyeseké, különben meg jobb lett volna helyette két Niva - az árából kitelne, s ad­dig azok is eltartanak. Most megint jön a kérdés, hogy érzik-e a munkában is, amit elmondtak. Pető Zsolt sze­rint érzik: mert ha a bűnügye­sek elindulnak valahová (nem is túl messze, mondjuk Hat­vanba), egyáltalán nem biztos, hogy visszaérnek. És egy őrize­tessel meg egy fekve maradt kocsival várni az országút szé­lén nem a legjobb érzés. * * * Legutóbb jó három éve voltam razzián a rendőrökkel. Amikor az akkor hároméves Golf veze­tője ötödször mondta el, hogy cserélni kéne a kocsit, mert nem jó benne egy szög sem, erősen biztattam, hogy majd lesz valahogy. Ez a Golf azóta is fut. S a rendőrség továbbra is az ország egyik legnagyobb használtautó-telepe. S.J.F.

Next

/
Thumbnails
Contents