Nógrád Megyei Hírlap, 1997. április (8. évfolyam, 75-100. szám)
1997-04-17 / 89. szám
2. oldal 1997. április 17., csütörtök Pásztó És Környéke Takarékos falu Szarvasgede - Az önkormányzat falugyűlésen számolt be a település lakosságának az 1996. évi költség- vetés végrehajtásáról. Nagy Gábor polgármester a fórumon megjelent állampolgárokkal a többi között azt is közölni tudta, hogy takarékos gazdálkodással több mint 300 ezer forint maradvánnyal zárták az elmúlt, illetve kezdték az idei évet. Hírek „Sej, a tari réten” Tar - Az általános iskola a „Sej, a tari réten” című zenei programsorozathoz pályázat útján 50 ezer Ft-ot nyert a Pro Renovandától. Az események Stadler Árpád ecsegi iskolaigazgató fotókiállításával kezdődnek, majd május 2-án népdal-emlékversenyt tartanak. Viszontlátogatás Pásztó - A tavalyi látogatás viszonzásaként önkormányzati delegáció utazik április 29-én a franciaországbeli Ruffec városba. A képviselő-testület döntése szerint a küldöttség tagja Reviczki László alpolgármester, Tóth László, dr. Káposztás Józsefné képviselő, Bottyán Zoltán, a Mikszáth középiskola igazgatója, Tolnay Béla, a Tit- tel Pál kollégium igazgatója és Karsai Gábor vállalkozó. Színpadot avatnak Mátraszőlős - Az önkormányzat május 1-jén sorra kerülő majálisra a helyi vállalkozókkal közösen új, szabadtéri színpadot épít a sportpályán. Avatására a munka ünnepén kerül sor. Leszerelte az öntödét, feladta a kohászatot Bátran váltó vállalkozó Mészáros József A palotási Mészáros József az egyik biztosítótársaság üzletkötője, korábban csaknem húsz évig a fémiparban dolgozott. Udvaron működő öntödéjét év elején leszerelte, s csak az udvaron heverő kupacnyi színesfém-hulladék emlékezteti a múltra. — Egyik öntödés kollégám kérésére átvétellel még foglalkozom. Magát a házi kohászatot feladtam. Húsz év nagy idő, betelt a piac, meg az egészségemnek sem használt. Ideje váltani, gondoltuk a feleségemmel, csak azt kellett eldönteni, milyen irányban.- Az ügynöki munka az egyik . . .- Csak az egyik, számomra ez kevés - tiltakozik a 39 éves fiatalember, miközben benyitunk a kétszintes lakás egyik földszinti helyiségébe, ahol ketrecek sorjáznak. Mészáros úr az egyikből kiemel egy hófehér csincsillát.- Huszonöt anyát vásároltam és három bakot, talán ennyi elég lesz a nyúltenyészet indításához- állítjamagabiztosan. -A nyúl most nem megy, régebben valóságos csemegének bizonyult főleg külföldön, de hiszek abban, hogy újra keresetté válik. Ennek próbálok most elébe menni, lesz, ahogy lesz. Persze nem bíz mindent a véletlenre. A polcon található szakkönyveket, tenyésztési, élelmezési tanácsadókat már mind átolvasta.- Ősz óta készülök a nyúltenyészet beindítására, mert nagyon jól tudom elméleti és gyakorlati tudnivalók, kellő ismeret nélkül nem megy.- Próba, mondjuk úgy, kísérlet az egész, de biztos vagyok benne: sikerülni fog, megtalálom a számításom. S akkor bátrabban mehetek előre.- szgys Dolgos hétköznapok, szűkre vett ünnepnapok Héhalmon - Rohanás az élet Egykoron a delet is rájuk harangozták Ifjabb Kovács Gábor és neje agyondolgozza magát- Mindig gazdálkodtunk, ebbe születtünk bele - vág a téma közepébe ifj. Kovács Gábor (Nagy) héhalmi gazda, amikor otthonában a mezőgazdasági termelők, magángazdák sorsáról beszélgetünk.- Se hétköznap, se ünnep. Agyondolgozza magát az ember. Reggel ötkor kelek, este a Híradó után már nem bírok fönt lenni. A napi munka elfárasztja az embert, pedig besegít a feleségem is. Annak idején rajtunk kezdték a termelőszövetkezet szervezését, mégis kimaradtunk belőle.- Édesapám, s vele együtt én is nemet mondtam... - fogja tömören össze a múlt egyik számára emlékezetes, nem éppen kedves epizódját a gazda. Jelenleg 16 hold, 228 aranykorona értékű földön gazdálkodik.- A szülőktől örököltük- kapcsolódik a gondolatcserébe a feleség. - Búzát, árpát, kukoricát, zöldborsót, meg az állatoknak takarmányt termelünk. A szövetkezeti szervezés előtt édesapámnak 18 szarvas- marhája volt. Három adott tejet, amit a tejbegyűjtőbe vittünk el- utal a régmúltra a gazda. A bekövetkező csendet ismét ő töri meg: - A két lóról 'nehogy elfeledkezzek. Majd a következőkkel folytatja: - Ma két növendék szarvasmarhánk és két lovunk van. Tehenet már két éve nem tartunk, nem éri meg, nem nagyon, veszik a borjúkat. Csak az tudja, aki foglalkozik vele, hogy az állattartás ráfizetéses. A gazdálkodó jövedelme, ha kegyes az időjárás hozzá, akkor is csak a gazdálkodáshoz és a szerény megélhetéshez elég.- Bizonytalan a piac, nem tudja az ember, mikor és milyen áron tudja eladni terményét. Nincs hosszú időre szóló fix ár. A maffia uralkodik a piacon, tönkreteszik a gazdákat. Mi nem tartozunk a milliomosokhoz, de nem is fogunk — hangsúlyozza a gazda, majd témát váltva a következőket mondja:- Hol van már a régi összetartás, amikor a templomnál mise előtt, majd utána annyira belemelegedtünk a beszélgetésbe, hogy a delet is ránk harangozták, annyi mondanivalónk volt. Most pedig rohanás az élet, nagy a hajsza, idegileg is kivannak az emberek, nem beszélve a bizonytalanságról. A hatvanhatodik évében járó ifj. Kovács Gábor határozottan állítja, hogy jól bírja még magát. Felesége viszont műtét előtt áll. Most ő ragadja magához a szót: - Ugyanazt termeljük az idén is, mint tavaly. A borsót, az árpát a hidegebb részeken megkapta a hűvös időjárás. — Fémzárolt, vagy saját vetőmag került a földbe?-Két évvel ezelőtt az elvetett búzánk fémzárolt volt, őszszel viszont a saját termelésünkből került a kenyér magja a földbe. Kénytelenek voltunk így tenni, mert a fémzárolt vetőmagok nagyon drágák. Például 20 kg kukoricáért 350 forintot kémek, száz négyzetméterre egy kiló kell.- Lesz-e utánpótlás?- A fiam üzemi dolgozó, lányom Gödöllőn tanárnő. A fiatalok hátrafelé néznek, kiszámíthatatlan a mezőgazdasági élet. Amíg bírjuk, addig csináljuk -vélekedik, majd Luther Mártont idézi: amikor halálos ágyán volt az édesanyja, megkérdezte tőle, hívjon-e katolikus papot. Luther elhárította, mondván, „reformátusnak szülöttem, úgy is halok meg.” A szülők gondjait megszenvedik a gyerekek - Megszökött a pénzzel a brigádvezető Igazolt távoliét - árokásásra A jobbágyi általános iskola igazgatónője, Madaras Klára aggódik. A családok gondja-baja elérte az iskolát, az intézmény nem tehet úgy, mintha elefántcsonttoronyban működne. rontja el FOTÓ: GYURIÁN A jó kedvet olykor a „matek Csupán néhány keserű tényt említ: a 220 tanuló 30 százaléka cigány. Bár minden családnak megvan a problémája, különösen a roma családok nélkülöznek. Különösen azok, akik még a hetvenes években dolgozhattak, kölcsönre építkezhettek, hosszú ideje ' munkanélküliként viszont teljesen eladósodva az árverezés veszélye fenyegeti őket, mert nem bírják fizetni tartozásaikat. Az igazgatónő él-hal, aggódik gyer^pért. Állandóan felteszi magának a kínzó, nyugtalanító kérdést: mi lesz velük, ha már most végletesen lemaradnak. Nincs olyan konferencia, vagy az etnikai kisebbség gondjaival foglalkozó tanácskozás, ahol ő vagy valamelyik kollégája ne venne részt. Szavainak tehát hitele van, érzi és átérzi a gondokat. A Jobbágyi és Apc közötti szeméttelepek rendszeres guberálói között sok tanulója is megtalálható, ők a tanítás után, vagy sokszor ahelyett turkálnak az égő, füstölgő szemétben, nem ritkán sebeket, fekélyeket szerezve. Az önkormányzat április 1- jétől megemelte a napköziotthoni étkezési hozzájárulást. A pénzt beszedő pedagógusoknak szabályos .közelharcot” kellett vívni a szülőkkel. Az eredmény: lassan, de biztosan csökken az étkezést, napközit igénylők száma. Az óvoda még működik, de a bölcsőde — s ez országos helyzet — már megszűnt Jobbágyiban is. Az önkormányzat egy ideig még fenntartotta, s aztán kifulladt: bezárta az intézményt. — Az élet nagy úr. A községi telefonkábel-fektetésnél egyedülálló eset történt - meséli az igazgatónő. — Számos szülő vállalta az árok kiásását, s ennek fejében némi pénzhez juthattak. Velük együtt szegődtek a gyerekek is, akiknek néhány napos távolmaradását igazolta az iskola. A vállalkozás csak félsikerrel járt, mert a pásztói Hoffmann Rt. még csak részben fizetett - hírlik a faluban, és állítják bennfentesként a munkában részt vett gyerekek is. Felhívtuk telefonon Pong- rácz Kornélt, az rt. menedzserét, aki elmondta: az ottani alvállalkozó brigádvezetője megszökött a kiutalt pénzzel. Kijelentette, sokam megkapták járandóságukat, de ha valakinek még van jogos követelése, akkor jelentkezzen a cég pásztói központjában és kifizetik, amiért megdolgozott. Szabó Gy. Sándor Babka László evangélikus lelkész, az egyházasdengelegi gyülekezet lelki vezetője Ős- agárdról származik. Abból a nógrádi falucskából, ahol korábban Győri János Sámuel lelkész szolgált. A fiatal egyházfi szinte vonzotta maga köré a fiatalokat. Hit és kultúra, emberség és szeretet munícióival vértezte fel őket. A munka termése: négy ősagárdi fiatal is a lelkészi szolgálatot választotta élethivatásául, közöttük Babka László is.-Mindig azt tanultuk tőle: egymás hite, a jó példa által erősödik az ember. Valójában négyen voltunk „gyümölcsei” annak a szolgálatnak, melyet a hetvenes években Győri úr végzett. Nézzük a takaros, tágas lelkészlakást, a tavaly átadott ima- és gyülekezeti termet. Felmegyünk az emeletre: villanyfűtés, tágas ablakok, játék a gyerekeknek, akik örömmek töltik Az ifjú lelkész tanítója útján kíván járni Egyházasdengelegen Egymás hite, példája erősíti az embert A tavaly átadott gyülekezeti és imaterem itt idejüket. - Szép példája mindez egy kis település élni akarásának.- Nagyra becsülöm a szór* galmukat, azt az állhatatosságot és áldozatkészséget, ahogyan újból megteremtették, hogy legyen papja a gyülekezetnek. Azóta sem tudok olyat kérni, amit ne teljesítenének. Ilyen viszonyok, hozzáállás mellett teljes szívvel, testtel és lélekkel tudom teljesíteni lelkészi szolgálatomat. Dengelegnek új óvodája van, nyolctantermes saját iskolája. Nem kevésbe kerül a fenntartásuk, de ebből nem engednek: amíg csak lehet gyerekeiket a faluban tartják, idővel úgyis kirepülnek, mégis könnyebb lesz számukra a visszatérés. Talán nem véletlen, hogy mint egykor Ősagárdon Győri János, ugyanúgy Babka László is a dengelegi gyerekek, fiatalok lelki gondozását tartja egyik fontos feladatának.- Az egyház „veteményeskertjének” tartom a fiatalságot, rajtunk, felnőtteken múlik, hogyan nőnek, cseperednek. Hittanórák, gyülekezeti prograBabka László egyházfi mok, komfermandusok rendszeres táboroztatása segíti fejlődésüket. Két éve alakult énekkarunk, fiatal és felnőtt korosztályból verbuválódott. A község polgármestere is tagja egyházi kórusunknak. Legutóbb Lucfalván szerepeltünk, az ottani gyülekezet meghívására. Szeretnénk, ha idősek és fiatalok egymást segítve élnék mindennapjaikat. Volt egy kezdeményezésünk: az általános iskolások hordták ki az ebédet az idős, magányos embereknek a faluban. Bár csak egy ideig tették mindezt, de a szándék egyértelmű, fotó: GYURIÁN Tibor ismerjék meg és érezzék át a fiatalok is az idősek baját, gondját. Közösségformáló erő ez is, mint minden más együtt- lét, amply segít, hogy átvészeljük és leküzdjük a nehézségeket — itt Dengelegen is.