Nógrád Megyei Hírlap, 1997. január (8. évfolyam, 1-26. szám)

1997-01-27 / 22. szám

1997. január 27.. hétfő Tarjáni Melléklet 5. oldal Hetvenöt esztendeje város Salgótarján Salgótarján ma megkérdőjelezhetetlen, jelentős centrum Vállalható történelmi gyökerek V alódi születésnap ez a há­romnegyedszázados év­forduló, de azt senki nem gon­dolhatja komolyan, hogy az alapítók fejéből úgy pattant ki teljes fegyverzetben a Város, mint Paliasz Athéné Zeusz fe­jéből ... Az oklevelek ugyanis először 1246-ban említik a te­lepülést. A korabeli Salgótar­ján története ekkor elsősorban Salgó várának históriája ... Vannak vállalható törté­nelmi gyökereink, amiről per­sze jó lenne jóval többet tud­nunk . . . Azt viszont már biz­tosan tudjuk, hogy Salgótarján újkori fejlődését alapvetően a XIX. század második felében meginduló szénbányászat, vasútépítés és az ezekre tele­pülő acél-, vas- és üveggyár­tás határozták meg. Az ipari civilizáció teremtő ereje foly­tán a pár száz lakosú kis job­bágyfalu hamarosan a kör­nyék legnépesebb településévé vált és a trianoni béke után már az ország meghatározó ipari centrumává lett. Olyan stratégiai központtá, amely 1929-ben méltán kapott me­gyei városi státuszt, és amely az 1940-es évek végéig az ipari polgárosodás és tőkés fejlődés angolszász típusú út­ját járta be .. . Salgótarján szerencséje, hogy mindig voltak olyan pol­gárai, akik a létfeltételek érdemi alakításán fáradoz­tak . . . Most közülük - tekin­tettel a születésnapra - d/\, Förster Kálmánt, a város első polgármesterét emelem ki pél­daként, akinek programjában első helyen állt, hogy az új vá­roshoz méltó „szabályozási tervet” készítsen és azt megva­lósítsa ... A városfejlesztő Förster Kálmán munkásságá­ban különös fontosságot ka­pott a kultúra . . . Hogy 1950-ben hogyan és miért lett Salgótarján megye- székhely, annak összetevőit még alaposan fel kell tárni. Az azonban már most is biztos, hogy három tényezőt vettek fi­Puszta Béla polgármester gyelembe a döntésnél: gazda­ságit, közigazgatásit és politi­kait. Ezekből csak a politikait kiragadni és azt a végletekig eltúlozni nemcsak helytelen, de történelmietlen is. A 60-as években megindult városrekonstrukció újabb je­lentős szakasz, amely nemcsak a város főterét formálta át. Gyakorlatilag a teljes város átalakult, felépült. Büszkék le­hetünk rá, hiszen Hild-érem is hitelesíti, amit Salgótarján 1968-ban elsőként nyert el az országban. A város tehát - ha nem is töretlenül - fejlődött, ám ben­nünket is elért a gazdasági válság, megroppant az a gaz­dasági bázis, amire a város egész története során épült. . . Salgótarján 1994-ig csak sodródott az évtizedes, egyre mélyülő válsággal, a város a pénzügyi, működési csőd szé­lére került, az önkormányzat­nak mind a városi és térségi, mind az országos kapcsolatai szétzilálódtak. A feladatunk tehát adott volt: egyrészt ke­mény válságkezelő intézkedé­sekkel kikerülni az adósság- csapdából, s eközben meg­őrizni a város működőképes­ségét . . . Másrészt - miután egy ilyen helyzetből csak előre lehet menekülni - tervekkel és érdemi lépésekkel meg kell alapoznunk Salgótarján új fej­lesztési pályára állítását. Két év után elmondhatom, hogy sikerült a város helyzetét sta­bilizálni: jelentősen csökkent az adósságunk, a költségvetés gyakorlatilag egyensúlyba ke­rült és eközben - bár kemény, népszerűtlen intézkedések árán - megőriztük a városi in­tézmények és közszolgáltatá­sok működőképességét Az elmúlt évtizedekben Sal­gótarján közigazgatási, kultu­rális és kereskedelmi köz­ponttá is fejlődött és ebben a szerepkörében ma is megkér­dőjelezhetetlen, jelentős cent­rum. Mindezek valódi esélyt adnak Salgótarján és a megye számára egy ezredfordulós léptékváltásra . . . rö, hit és türelem - ha ezekkel rendelkezünk, ak­kor biztos vagyok abban, hogy Salgótarjánnak nemcsak múltja, nehéz jelene, hanem biztató jövője is van. (Részletek Puszta Béla pol­gármester január 24-én el­hangzott ünnepi beszédéből.) Mit mondanak a dokumentumokból kiolvasható történelmi tények? Jobbágyfaluból bányaváros Ezekben a napokban ünnepeljük Salgótarján várossá nyilvání­tásának hetvenötödik évfordulóját. Az alábbiakban felidézzük a várossá alakulás legfontosabb mozzanatait. Előzmények Településünk újkori fejlődé­sét alapvetően a tizenkilence­dik század derekán megin­duló szénbányászat és vasút­építés, illetve az ezekre fel­épülő ipar civilizációt teremtő ereje határozta meg. Ennek köszönhetően az egykori je­lentéktelen jobbágyfalu a szá­zadforduló környékén a me­gye legnépesebb településévé vált és az ország legnagyobb bányavárosa lett. Salgótarján akkori vezetése hamar szembesült azzal a problémával, hogy e fejlődés szétfeszíti az 1872-től önálló nagyközségi státusz közigaz­gatási-szervezeti keretét. Ezt érzékelve többször (1908, 1912-1913) kezdeményezték a magasabb szintű önkor­mányzatiság elérését. Az urbanizációs folyamat, a gazdasági és nem utolsósor­ban Trianon következtében politikai súlyra szert tevő Salgótarján egy évtized múlva joggal pályázhatott a városi jog elérésére. 1920. június 18-án a helyi ipartestület kérte a képviselő- testületet, hogy tegyen lépé­seket a közóhaj megvalósítá­sára. A grémium 1921 tavaszán előkészítő bizottságot hozott létre, amelynek tagja volt dr. Pollatsek Armin, Koós Mihály főjegyző, Olay Gyula és Rá­kos Gyula. Előterjesztésüket a képviselők 1921. szeptember 17-én elfogadták és jóváha­gyólag, illetve támogatólag felküldték a megyei törvény- hatósághoz. A megyei testület október 13-ai ülésén akceptálta a nagyközség kérelmét és dön­téshozatal végett felterjesz­tette a belügyminiszterhez. Indoklásukban egyebek között így fogalmaztak: „ . . . Salgótarján határo­zottan városi fejlödésü köz­ség. A benne lévő ipartelepek, gyárak és bányakolóniák ha­tározottan városi életet ered­ményeznek, amely megkí­vánja, hogy szakszerű képzés­sel bíró várostisztviselők mű­ködjenek a város közigazga­tásának élén ...” Ezen kívül megemlítették a helyi ipar fontosságát és a főszolgabírói hivatal nagyfokú leterheltsé­gét. A belügyminiszter elfo­gadva az érveket, az év végén kiadott 118446/1921. sz. ren­deletével rendezett tanácsú várossá nyilvánította Salgó­tarjánt. A jogszabály kiadásának napját és tartalmát nem ismer­jük, mivel az nem található meg a korabeli Belügyi Köz­lönyben, a Rendeletek Tárá­ban, Nógrád Vármegye Hiva­talos Lapjában, illetve az Or­szágos Levéltár és a Nógrád Megyei Levéltár anyagában sem. A fellelhető iratokon is csak a rendelet száma szere­pel. Az átalakulás A fentiek alapján szinte biz­tos, hogy a városi jogállás 1922. január 1-jén lépett ha­tályba. Ezt alátámasztja az a BM-leirat, amely 1922. ja­nuár 5-én érkezett a „A város elöljáróságának”. A rendelet birtokában fel­gyorsultak az események. Az alispán 1922. január 8-án hir­detett pályázatot a polgármes­teri, városi tanácsnoki, főor­vosi, főügyészi és főszámve­vői állásokra. Január 13-án a még nagy­községi képviselő-testület kimondta a rendezett tanácsú várossá való átalakulást. Január 26-án megválasztot­ták a városi képviselő-testület leendő tagjait, és másnap, ja­nuár 27-én az acélgyári olva­sókör nagytermében megtar­tották a városi képviselő-tes­tület alakuló ülését. Ezzel azonban az átalakulási folya­mat nem ért véget, ugyanis 28-án került sor a városi fő­tisztviselők megválasztására. A polgármester dr. Förster Kálmán lett, aki tevékeny részt vállalt az átalakulásban, hiszen a BM részéről őt bíz­ták meg a várossá válás elő­készítő munkáival, és az előbb említett január 5-i ira­ton mint beosztott polgármes­ter szerepel. A város főorvosa dr. Cel- mentis Kálmán, főügyésze dr. Pollatsek Armin, tanácsnoka pedig dr Horváth László lett. A folyamat befejezésekép­pen Nagy alispán január 30- án kijelentette, hogy „ ... az átalakulás befejezett ténnyé vált. Ezért a Salgótarjánt ér­deklő minden ügyben innentől az eljárásra hivatott hatóság­nak a város polgármestere te­kintendő.” Dupák Gábor levéltáros Három reprezentatív helytörténeti kiadvány is megjelent a 75. évfordulóra Értékőrzés és - teremtés: gazdagodik a közösség éntudata A kötet címlapja Egy település sokféleképpen emlékezhet meg jeles dátumai­ról. A szó elszáll, az írás meg­marad elve alapján azonban célszerű ilyenkor valami ma­radandót is hátrahagyni. így gondolkodhattak a vá­rossá válásának hetvenötödik évfordulóját ünneplő Salgótar­ján vezetői, kulturális intézmé­nyei is, amikor három kiad­ványt is napvilágra segítettek. A Nógrádi Történeti Mú­zeum Baráti Köre - Salgótarján Megyei Jogú Város anyagi tá­mogatásával - jelentette meg a zsebkönyv formájú és méretű Salgótarjáni Új Almanach című kötetet Presits Antal tervezésé­ben, a Polar Stúdió kivitelezé­sében. A könyvet írta, összeállí­totta és szerkesztette Cs. Sebes­tyén Kálmán, illetve Szvircsek Ferenc muzeológus. Az utóbbi­akat is fontos hangsúlyozni, hi­szen a szokásos (földrajzi kör­nyezet, történelem, gazdaság, kultúra stb.) tematikai szerkeze­tet számos vonatkozásban megújították, az eleddig isme­retlen adatok bemutatására, az érdekességek feltárására he­lyezték a hangsúlyt. Példaként a Tradíció és a kultúra című fe­jezetet említjük, amely egyebek mellett a vadaskerti öreg tölgy­fáról, az ország első fogaske­rekű iparvasútjáról értekezik, bemutatja a város címereit, zászlóit, elöljáróit (bírók, pol­gármesterek, tanácselnökök). A város szellemi öröksége címszó alatt harminchat elhunyt sze­mély munkásságát, érdemét méltatja a kötet, amely azzal is jelentős adósságot törleszt, hogy számba veszi (végre) a megyeszékhely köztéri alkotá­sait, emlékműveit, dombormű­veit. A rezümék négy (!) nyel­ven (angolul, németül, oroszul és szlovákul) is olvashatók. * A Balassi Bálint Könyvtár gondozásában, az önkormány­zat kulturális bizottságának tá­mogatásával, magyar, angol és szlovák szöveggel, kiváló papí­ron jelent meg A régi Salgótar­ján képes levelezőlapokon című, ugyancsak esztétikus ki­advány, amelynek anyagát írta és szerkesztette Dupák Gábor. A levelezőlapokat Barják Gyula, Juhász László, Póczos Sándor és a Nógrádi Történeti Múzeum gyűjteményéből válo­gatták. Az ötvenöt kép még azoknak is tud újdonsággal szolgálni, akik már több emberöltőt leél­tek itt, hát még a ma és a jö­vendő generációjának. Az egy­kori Tarján hangulatát kitűnően idézik meg a kor- és várostör­téneti értékű felvételek. * Salgótarján történelmi kro­nológiája (A kezdetektől 1944- ig) című kötetet -a Nógrád Megyei Levéltár és a városi önkormányzat közös kiadvá­nyát - ugyancsak Dupák Gábor jegyzi szerzőként, amíg a szer­kesztést A. Varga László vé­gezte. Hároméves kutatómunka eredményeként, levéltári és könyvészeti források, a sajtó és a szakirodalom felhasználásá­val született 180 oldalas könyv a jövőben főleg a város törté­nelme, köz- és politikatörténete iránt érdeklődő - főként szak­embereknek - nyújt majd nagy segítséget. Annál is inkább mert a kiadványt személynév­mutató is kiegészíti. A Balassi könyvtár nyomdá­jában készült kötet címlaptervét ugyancsak Presits Antal készí­tette. * (A három könyv premierjét ma 15 órakor tartják Salgótarján­ban, a Balassi Bálint Könyv­tárban. Ünnepi köszöntőt mond: Puszta Béla polgármes­ter, a köteteket bemutatja: dr. Horváth István, a Nógrádi Tör­téneti Múzeum igazgatója.) Cs. B. Az 1911-ben épült Somlyói hídra már kevesen emlékeznek Zagyvai-rakodó látképe egy 1912-ben kiadott képeslapon

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents