Nógrád Megyei Hírlap, 1997. január (8. évfolyam, 1-26. szám)

1997-01-22 / 18. szám

2. oldal Megyei Körkép PÁSZTÓ 1997. január 22., szerda Salgótarján és a kultúra - Hetvenöt éves a város Kávéházi hangulat a könyvtárban Egyesítő jelképünk a Himnusz A salgótarjáni Balassi Bálint Könyvtár január 26-án 14.30 órától rendezi meg a magyar kultúra napja rendezvényét. A vasárnap délutáni - rend­hagyó nyitvatartási időben zajló - kötetlen formájú össze­jövetel tervünk szerint régi ká­véházi hangulatot idéz majd, hiszen a beszélgetésünket ze­neművek előadása, szavalatok elhangzása teszi színesebbé, így a jelenlévők személyes kö­zelségben ismerkedhetnek meg a hetvenöt éves városban ma élő, alkotó, tevékenykedő közé­Tisztelt Szerkesztőség! Szeretném, ha írásom Ma­dách Imre születésnapján megjelenne. Az elmúlt év december 19- én bensőséges ünnepélyt ren­deztek falunkban, Mátravere- bélyben. Iskolánk ezen a napon vette fel Madách Imrének, Az ember tragédiája írójának a ne­vét. A névadóünnepélyen dr. Horváth István, a megyei mú­zeumi szervezet igazgatója megemlékezett az ezeréves magyar iskoláról és avatóbe­szédet mondott. Mi tanulók is nagy figye­lemmel hallgattuk Oláh Sándor polgármester szavait a mátrave­leti szereplők, történészek, mű­vészek gondolataival. A mondanivalót a 75 éves várossá nyilvánítási évforduló jegyében „Salgótarján és a kul­túra” témakörben szeretnénk megfogalmazni. Szólni a gyö­kerekről, értékekről, értékren­dekről, fejlődési ívekről és pá­lyákról, meghatározó csopor­tokról, közösségekről és műhe­lyekről, számottevő, jelentős művelődési formákról, intéz­ményekről és egyénekről. A beszélgetést színesíthetné a résztvevők által „hozott” és rebélyi iskola történetéről, és ugyancsak érdeklődést keltet­tek iskolánk volt diákjainak visszaemlékezései is. Tanulótársaimmal bemutat­tuk Madách Imre életét. Az ün­nepélyen közreműködtek és emlékezetessé tették e szrép al­kalmat a bátonyterenyei zene­iskola pedagógusai. Köszönjük nekik. Nagyon örülünk, hogy isko­lánk a Nógrád megyei szárma­zású, halhatatlan Madách Imre nevét vette fel. Gazdag szellemi örökségéhez igyekszünk mél­tóak lenni. Nagy Zsuzsanna 8. osztályos tanuló oemutatott tárgy, könyv, kép­zőművészeti alkotás, zenemű, vers. A bemutatáshoz esetlege­sen szükséges technikai igé­nyeket (írásvetítő, zongora stb.) előre jelezni kell. A beszélgetés vezetője Korill Ferenc, a városi televízió mű­sorigazgatója lesz. A programot 18 óráig tervezik. Mindenki részvételére szá­mítanak azért is, mert gazdag jelenünk és múltunk képvisele­téből hiányoznának az el nem mondott gondolatok, észrevéte­lek. Rendezvények Salgótarján Megyei Jogú Vá­ros Önkormányzata a József Attila Művelődési Központ színháztermében január 24-én, pénteken 17 órakor a várossá nyilvánítás 75. jubileuma és a magyar kultúra napja tisztele­tére ünnepséget rendez. Beszé­det mond Puszta Béla polgár- mester. Közreműködnek a vá­ros művészeti csoportjai és elő­adóművészei. Ekkor adják át a városi díjakat, valamint kitünte­téseket. Pásztó Város Önkormányzata január 24-én, pénteken 17 óra­kor a Dózsa György Általános Iskolában rendez ünnepséget. Közreműködnek a Mikszáth szépprózamondó-verseny díja­zottjai és a Rajeczky Benjamin Zeneiskola növendékei. Somoskőújfaluban az általá­nos iskola január 22-én, szer­dán 12 órai kezdettel rendez ki­állítást és műsort a magyar kul­túra napja tiszteletére. Kiállító Tomkáné Balázs Mari, az is­kola nevelője. Megnyitja: Lász- lóné György Zsuzsa, az iskola tanára. Az ezeregyszáz esztendőnek csak az utóbbi néhány évében tartjuk meg a magyar kultúra napját, de ez a nap éppen ennek a hatalmas időnek, meg az is­meretlenség homályába vesző korábbi évszázadoknak, évez­redeknek a napja is, ugyanis kultúránkat minden évecske; formálta, formálja valamen­nyire. így talán helyes is, hogy ez a nap nem piros betűs, nem nem­zeti ünnep. Lehetne bármikor az évben, de bölcs volt az el­gondolás, hogy nemzeti himnu­szunk versszövegének születés­napjára is emlékezzünk, hiszen a Himnusz az a mű, és egyúttal a jelkép, amely a legbiztosab­ban egyesíthet minden magyar ajkú embert, bárhol is éljen a nagyvilágban. S az ellentétektől szabdalt magyarság számára aligha lehet fontosabb, mint az összekötő jegyek keresése, őr­zése. S ha magát az elnevezést, a jelentését kezdjük taglalni, el­lentétek sorába ütközünk. Mit is jelent az, hogy magyar? A kér­dés nem új, a válaszok is sokfé­lék. Sőt manapság bizony gya­Van egy-két furcsa vállalko­zás a megyében. Ilyen a salgó­tarjáni Földi Péteré is, akinek eredeti szakmája autóvilla­mossági szerelő, de mostan­ság lakodalmas sátrat és egész felszerelést biztosít a házasodni készülők részére.- E két terület kicsit távol áll egymástól?- Igen, de nagyon szeretem a lagzikat. Bizony kellett hozzá befektetés, nemcsak pénz, ha­nem munka is. Sokszor mon­dom is, büszke vagyok rá, hogy a sátor vascsöveit én terveztem olyanra, hogy bárhol össze le­hessen szerelni. A kivitelezés­ben apósom segített, a vázat együtt csináltuk meg. Négy év­vel ezelőtt még kölcsönpony­korta gúny, ironikus mosoly, vagy éppen hivalkodás kíséri e szót, akár főnévként, akár jel­zőként használjuk. Pedig a Himnusz és az ezeregyszáz év arra kötelez, hogy őrizzük meg e kifejezés tisztaságát, becses voltát. A kultúrához ennek is hozzá kellene tartoznia. S mit jelent a kultúra? Annyit min­denki tudhat, hogy vannak tá- gabb és szükebb jelentéskörei. Van elit- és tömegkultúra, hu­mán- és természettudományos kultúra, elméleti és gyakorlati, tudományos és hétköznapi je­lentéstartalma. S ha a magyar kultúra fogalmán gondolko­zunk, nyilvánvaló, hogy minden lehetséges jelentéskört, minden értelmezési tartományt figye­lembe kell vennünk. A történetiséget is természe­tesen, hiszen a kultúra fogal­mának lényegéhez tartozik, hogy átörökíthető és át is örök­lődik. Vannak szűk rétegkultú­rák, vannak időleges divatok, de ami elfelejtődik, az legfel­jebb virtuálisan része a nemzeti kultúrának. Am a kulturálatlan- ságra is gondolnunk kell. Ironi­vával kezdtem, de azóta sike­rült sajátot venni, igaz, rész­letre. Az étkészlet, kanalak, vil­lák, kések, poharak 270 fő ré­szére állnak rendelkezésre. Mindent viszek ... Emlék­szem, egyszer Bámában, ami­kor öreg nénikék viccelődtek velem, hogy mi lenne, ha a nászéjszakát is nekem kellene végigcsinálnom. Jót nevettünk a dolgon. Földi Péter a négy év alatt mintegy hatvan menyasszonyt látott, mert a kölcsönzés mellett a videózást is ő csinálja.- Már egy héttel a lakodalom előtt oda járok a Iagzis házhoz, hiszen a munkálatok megkíván­ják, és mire eljön a lagzi napja, már szinte családtagnak számí­kus kedvünkben azt is mond­hatnánk, hogy az évek nagy ré­sze manapság a kulturálatlan- ság jegyében zajlik, s ezek siva­tagában emelkedik ünnepé az egyetlen nap. Van ebben igaz­ság, de torzítás is, reményeink érdekében a veszély felnagyí­tása. Mindenesetre kultúránk belső és külső megítélésében nemcsak Bartók Béla, nemcsak matematikusaink vétetnek fi­gyelembe, hanem a negatív je­lenségek is, a feltűnő hiány is, amely áthatja mindennapjain­kat. E nap, a kultúra napja tehát arra is figyelmeztet mindannyi­unkat, hogy ez az ügy nem lehet egyetlen napé, nem lehet né­hány emberé: az egész év és az egész magyarság cselekedetei­nek, viselkedésének, munkálko­dásának összessége fogja megmutatni, milyen 1997-ben a magyar kultúra. Még tágabban pedig mindez abból következik, hogy 1100 éven át milyenek voltak - mi­lyenek lehettek - a magyarok cselekedetei. V. G. tok; Kikérik a tanácsaimat. Érdekes eseteket is említ a salgótarjáni fiatalember.- A Karancs Szállóban vide­óztam. A bársonyszéket nem akartam összetaposni, ezért le­vettem a cipőmet. Amikor le­keltem a székről, félig vakon a hunyorítástól, beleléptem a ci­pőmbe, de elég nagynak érez­tem. Észrevettem, hogy valakik kicserélték a cipőmet egy lega­lább 45^16-os lábbelire, és a másik videós engem vett, hogy hogyan sikerült a tréfa. Másik érdekes eset az volt, amikor egyszerre három menyasszony volt a templomban, testvérpá­rok nősültek és mentek férjhez. Ekkor nyolc videós dolgozott.-dél­A Hírlap postájából A Pf. 96 - A Hírlap postájából - az olvasók fóruma. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a beküldött leveleket rövidítve, szerkesztve közölje. A közölt levelek tartalmával a szerkesztőség nem feltétlenül ért egyet. Madách Imre Általános Iskola Mátraverebélyben Emlékezetes névadás Különös vállalkozás - Családtagnak számít a lakodalmas háznál Három testvérpár a templomban Vasútra épülő turizmus Turisták sínen Brit segítséggel tavaly októ­berben indult a Vasútra Épülő Turizmus nevet viselő program, aminek célja, hogy a MÁV-ot segítse a helyi és a regionális vasútvonalak to­vábbfejlesztésében. Ezt a tar­tósan folytatható turizmus érdekében teszik. Január 27-én Balassagyarma­ton tanácskoznak az érintettek; a műhelymegbeszélés célja, hogy vasúti társulást hozzanak létre a Nógrád-vidéki Regioná­lis Vasút néven. A tájékoztatón ismertetik a tervezet tartalmát, illetve szűkebb hazánk lehető­ségeit a Vasútra Épülő Turiz­musban. Az már előre bizo­nyos, hogy kiemelt szerepet kap a helyi vasútvonalak és a térség gazdasági fejlesztése, a falusi turizmus, a vasúti társu­lások, valamint a helyi lakókö­zösségek együttműködése. A tervek szerint a balassagyar­mati megbeszélésen feltérképe­zik a nevezetességeket is. Kü­lönösen fontos a pozitív kép ki­alakítása a vasútvonalakról, a helyi lakosság bevonása ebbe a munkába, a sajátosságok figye­lembevételével, ehhez kapcso­lódva pedig oktatási és kulturá­lis programok szervezése. A ta­nácskozást a balassagyarmati önkormányzat, a Budapesti Műszaki Égyetem közlekedés­gazdaságtan tanszéke, a MÁV Nosztalgia Kft. a Packard Bell Hungary és a Color Image Bu­dapest nevű cég szervezte. Fele létszámmal lehet-e teljes gőzzel? - Múzeumok, könyvtárak ellenszélben Elveszőben a nemzet emlékezete (Folytatás az 1. oldalról) Az utóbbi öt évben a múzeumi dolgozók létszámát közel fe­lére csökkentette az egyre szű­külő költségvetés - osztotta meg problémáit a Hírlap olva­sóival dr. Horváth István me­gyei múzeumigazgató. Fontos események, jeles pillanatok ennek ellenére persze adódtak az előző évben: Balassagyar­maton a Palóc Múzeum fonto­sabb eseménye a közép-ázsiai miniatúrákat, szőnyegeket, míg a szécsényi, régészeti pro­filú múzeumban a vá­ros iskolatörténetét bemutató kiállítás megrendezése volt. A megyeszékhely történeti múzeumában irodalomtörténeti és képzőművészeti, ipar- történeti kiállítások ke­rültek a figyelem köz­pontjába, a rendezési költségek persze messze az országos át­lag alatt maradtak. A pásztói természettu­dományi múzeumnál jelentős változás tör­tént a múzeum épüle­tének a ciszterci rend­hez való visszakerülé­sével. A rend ugyanis együttműködik a mú­zeummal. A jövőben- egy helyütt lesz lehető­ség a természettudományi gyűjtemény, a ciszterci, egy­háztörténeti, valamint Ra­jeczky Benjamin-emlékkiállí- tás és a Csohány Kálmán-kiál- lítás bemutatására. Megyénk múzeumaiban azonban 1990 óta szünetelnek a szükséges épület-felújítások, ilyen célra nem is tudtak pénzt elkülöní­teni. Tavaly már a karbantar­tási munkálatok is elmaradtak. Legnagyobb veszélynek azon­ban nem is ezt tartja dr. Hor­váth István, hanem azt a szo­morú tényt, hogy a múzeu­moknak szakmai munkára, s gyűjteményük gyarapítására nem telik. Régészek így hiába is szeretnének több leletmen­tést, közművesítések idején feltárásokat, ez gyakorlatilag lehetetlen. Gyűjteményeikből pedig hiányozni fognak azok a leletek, sőt a néprajz terén mindazon dolgok, melyek fel­kutatása 15 év múlva már lehe­tetlen. A gyűjtemények ma már csak alkalmi adományok­kal lesznek gazdagabbak. Fennáll annak a veszélye, hogy egy korszakot elveszít a mú­zeum, melyet a nemzet emlé­kezetének tartanak. A salgótarjáni Balassi Bálint Könyvtár igazgatója, Fehér Miklós munkaidejének jelentős részét pályázatírással tölti, s ha gazdálkodásról kérdem, múze­umigazgató kollégájához ha­sonlóan szaporodnak a ráncok a homlokán. Tavaly a 40 millió forintos támogatás, a 11 milliós saját bevételük mellé 6 millió forin­tot sikerült pályázati úton szerezni. Egy négymilliós további központi pénzalap, va­lamint egy egymilliós energiaszámla-kom­penzációval együtt is alig tudták a működé­süket finanszírozni. Az idén 68 millió forintra lenne szükség az alap- tevékenységükhöz, ez­zel szemben mindössze hatvanhármat fogadott el a fenntartója, a me­gyei közgyűlés és a salgótarjáni önkor­mányzat. Épület-felújí­tásokról itt sem beszél­hetünk 1988-tól. Ami a helyzetet rontja, hogy egy máig folyamatban levő kivitelezői per miatt a szükséges pénz megléte esetén sem nyúlhatnak az épülethez, mely alaposan beázik. Az eső nem vár bírói döntést. Forrásfedezet nincs vagyonvédelemre sem, sőt a létszámleépítések következ­ménye a könyvlopások számá­nak emelkedése. Elkeserítő tény: évente 3-400 könyv tűnik el az állományból. Nyilván a legdrágábbak, melyek pótlása több százezer forintokat is el­vonhat. Nagy leltárral jövő évre készül a könyvtár, szeret­nék ezt már számítógépes rendszeren végezni. Ha a gép­parkjuk addig nem lesz alkal­mas erre, akkor nem várhatnak tovább, újra kartotékozni kell. Amellett, hogy a könyvtár számos kultúraszervező, -köz­vetítő feladatot is fölvállal a pódium-estek, író-olvasó talál­kozók, hangversenyek és kiál­lítások szervezésével, alapmű­ködése forog kockán, ha nem tudja informatikai rendszerét fejleszteni. A Soros Alapítvány támo­gatásával egy évre ingyenes Internet-használati ponthoz ju­tottak, de a számítógépeik ka­pacitása nem teszi lehetővé egy egységes könyvtári rend­szer működtetését, s félő, hogy kimaradnak az intézmények közti információ-cseréből, to­vább növelve helyzeti hátrá­nyukat. Tarnóczi L. A balassagyarmati Palóc Múzeum népviseleteket bemutató kiállítása Január 22: a magyar kultúra napja

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents