Nógrád Megyei Hírlap, 1996. december (7. évfolyam, 281-304. szám)
1996-12-24-26 / 300. szám
1996. december 24., kedd Karácsony ’96 5. oldal Hármas ikrek Balassagyarmaton - Nagy az öröm, de elkelne a segítség s Noémi, Júlia és Adám „várostörténetet ír” Az édesanya a hathetes csöppségekkel Az Egyiptomból jött dr. Saeb Knita és beregszászi dr. Ács Judit házasságának hatodik évében a budapesti 1. sz. klinikán egyszerre három gyermeke született. Nagy volt a szülők, az országhatárokon messze túl nyúló rokonság öröme, de a balassagyarmati kórház területén lévő kis szolgálati lakásban szűkössé vált a hely és a szülők gondjai is szaporodni látszanak. A látogató úgy érzi, elkelne náluk a segítség.- Mikor születtek a gyerekek? Judit, az anya: - November 14-én. Az első Noémi, 9 óra 33 perckor 2040 grammal látta meg a napvilágot. A második Júlia volt, aki 1980 grammal született, harmadikként Ádám érkezett 2470 grammal. Komplikáció nem volt.- Hány évet vártak a gyerekre? Judit: -Hat évi igyekezet után születtek, orvosi segítséggel.- Hol ismerte meg a feleségét? Saeb, az apa: - Budapesten, az orvosi egyetemet). Én egyiptomi állampolgár vagyok. Tizenhárom éve élek Magyarországon. Először a sátoraljaújhelyi kórház belgyógyászatán dolgoztam, majd két évig Ci- gándon háziorvos voltam és onnan kerültem Balassagyarmatra a feleségemmel együtt, aki a fertőző osztály orvosa.-Sokba kerültek a kis jövevények? Judit: —így is lehet fogalmazni, de most már nem ez a lényeg, hanem az eredmény. Ilyenkor már eltörpülnek az anyagi dolgok az öröm mellett. Saeb: - A feleségemnek kétszer volt méhen kívüli terhessége. Majd harmadszorra három hónapi terhesség után spontán vetélése volt. Ezért kénytelenek voltunk szakemberhez fordulni. Hogy mibe kerültek a gyerekek? Pénzről ne beszéljünk.- Doktor úr! Mikor tudta meg, hogy ikrei lesznek? Saeb: - Kezdetben két gyerekről volt szó, a harmadik úgy nézett ki, hogy ciszta. A tizenkettedik hét után derült ki, hogy ez egy harmadik gyerek lesz. - Ez örömhír — mondtam a feleségemnek.- Mesterséges úton ritka a hármas szülés? Judit: - Ott a klinikán egy szintén orvos házaspárnak is hármas ikrei lettek. Nekik is két lány és egy fiú sikeredett. Úgy tudom, az országban 78 hármas iker van összesen.-Ebben a kedves otthonban még a mózeskosarak is nehezen férnek el. Judit: - Hát igen. Erre szokták azt mondani, hogy sok jó ember kis helyen is elfér!- Hová férne el itt egy gyerekágy, és az milyen is legyen? Judit: - Valami különleges gyerekágyra lenne szükség, egyedileg kell beszerezni, mert a boltban nincs.- Talán Balassagyarmat történetében is ritka a hármas ikerszülés? Judit: - Komócsi doktor, a háziorvosunk, azt mondta, hogy a praxisában még nem volt és nem is tud róla, hogy Balassagyarmaton hármas ikrek születtek volna.-A gyerekkocsi hogy fér be majd az ajtón? Judit: -Egyelőre csak tavasszal kell a kocsi. Az áruházban olyat láttunk, ami végtelen hosszú. Ha pedig széles, nem fér be az ajtón, de sok helyen a járdán sem. Ez még a jövő titka, ráadásul drága, 200 ezer forint, pedig csak egy évre kell.- Úgy . vélem a három gyerek ellátása alaposan próbára teszi Odafordították ilyenkor a kenyeret, ahová a búzát vetették „Legyen előtted mindig út” A hétközi diákotthon nagyterme ünnepi díszbe öltözött. A karácsonyfán színes égők viliództak, gyertyák parányi fénye lobogott. Az ünnepi fehérbe öltözött óvodások, iskolások önfeledten játszottak: karácsonyi történeteket, verseket, dalokat hoztak ajándékul a fa alá. Hálás közönség figyelte őket moccanatlanul. Baglyasalján több mint száznegyven idős, hetvennél több évet megélt férfi és asszony él. A legtöbbnek igen szerény nyugdíjat visz a postás. Az ünnepre majd mindannyian eljöttek, hiszen szíves szóval hívták őket. Másokon segíteni Azt mondja Andó Jánosné, -aki hetvenöt évesen is Marika maradt a legtöbb baglya- sinak-, hogy csak ő maga több mint negyven ajtón kopogtatott. A Vöröskereszt egyik lelkes munkása. Egyedül él, de valójában sosem magányos. Gyerekei, unokái mellett törékeny vállaira vette mások gondját, baját is.- Az évek sem olyan terhesek ha dolgozni tudok, ha másokon egy kicsit is segíthetek, - magyarázta derűs arccal. A hetvenhárom éves Fekete Józsefnében réges régi karácsonyok keltek életre, ahogy a verselő, daloló gyerekekben gyönyörködött.- Ahogy leszállt az este asztalhoz ültünk. Apám mindig odatett egy egész kenyeret és arra fordította, ahová az ősszel a búzát vetette. Ezzel azt akarta kívánni, hogy soha ne fogyjon el az asztalunkról, - emlékezett és hangjában meghatottság bujkált. Bizony vigyázni kellett minden darabra, hiszen népes volt a család.- Most öten leszünk a karácsonyfa alatt, a lányom, az unokámék, meg a dédunokám - sorolta. Egyedül él, férje jó pár éve eltávozott már. A nagyobb családba, az idősek karácsonyára szívesen jött, örült hogy gondoltak rá. Azt mondja ilyen sokan még soha nem voltak együtt. Hosszú, nehéz utat hagyott maga mögött a nyolcvankét éves Kiss Gy. Józsefné is. Ünnepi illat Heten voltak gyerekek és egytől egyig lány. Korán, már tizenegy évesen megismerkedett a munkával. Dolgozott a két üveggyárban, a tűzhelygyárban, majd a bányához került. Negyed századig maradt ott. Közben fétjhez ment, szült két gyereket, de csak az egyiket tudta felnevelni. Nyugdíja szerény, de hát mindig is nehezen élt.-Ahogy múlnak a napok úgy lesz egyre súlyosabb a lábam, a karom ... - De mozdulni mégis muszáj, mert mi lenne velünk, ha nem tennénk a dolgunkat - mondta elgondolkodva. A csomagokban, amelyek a karácsonyfa alatt sorakoztak csupa hétköznapi gondokat enyhítő ajándék lapult: liszt, cukor, olaj, száraztészta. S ün^ népi illatnak kávé, narancs, kivi, meg szaloncukor. Salgótarján néhány üzemének, szervezetének és a Baglyasalján munkálkodó vállalkozók, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat adománya tette lehetővé, hogy ajándékokat is kapjanak a meghívottak. De azok mellé szívből jövő meleg szavak is társultak. Zachar Béla nagybátonyi plébánostól, aki egyre gyakrabban jön haza Baglyasaljára, dr. Bencze Sándortól, a település bizalmat ébresztő, fiatal orvosától, Cserháti Józsefiétől, Szilasi Andrásáétól. Hálás tekintetek Cserháti József mondta, aki városrészt képviseli a salgótarjáni önkormányzatban, hogy a mai nehéz helyzetben értékesebbek lesznek az emberi dolgok, a barátság, az önzetlen tenni akarás, a jobbító szándék. Hogy meghozza-e gyümölcsét mindez a gyűlölködés, az erőszak, a szeretette- lenség, a szegénység mindennapjaiban?- Hitem szerint csak akkor, ha figyelünk egymásra, ha megértjük egymás gondjait, bajait. Ha önös érdekeink elé tudjuk helyezni mások, esetleg egy nagyobb közösség érdekeit - mondta. Az idős emberek meghitt karácsonyi köszöntését a Bag- lyasalja Barátainak Köre szervezte. Horváth László, a kör elnöke ősrégi kelta jókívánságokkal búcsúzott a meghívottaktól:- „Legyen előtted mindig út. Fújjon mindig hátad mögül a szél. Melegen süsse arcodat a nap. Az eső puhán essen földjeidre. S míg újra találkozunk, hordozzon tenyerén az Isten!" Hálás, meleg tekintetek fonódtak köré. V. G. a szülök fizikai és anyagi erejét. Judit: - Két kezem van, egyszerre két gyereket tudok részben ellátni. A férjem sokat segít, még éjszakai etetést is átvállal, amikor nem ügyeletes. Délelőtt van egy kedves segítőnk 8-tól 12 óráig. Ez rövid. Tulajdonképpen nem tudunk pihenni. A budapesti hármas ikrek az önkormányzattól kaptak egy gondozónőt, aki 8-tól 16 óráig segít. Jártunk az önkormányzatnál, de gondunkkal szemben tanácstalanok voltak.-A lakásuk hangulatos, de ötüknek szűknek tűnik. Judit: - Szükség lenne egy tágasabb lakásra. A szociális támogatás járna, de sajnos, azt sem tudjuk itt Balassagyarmaton igénybe venni. Saeb: - Talán a kórházigazgató úr tud segíteni valamit.- Mibe kerül a három gyerek ellátása? Judit: - Anyatejet nagyon kedves emberektől kapunk. De az Aptamil és a Beba I. tápok bizony 4 ezer forint körül kerülnek hetente.- Egyiptomban tudnak a gyerekekről? Saeb: - Igen, tudnak. Mi tizenhármán vagyunk testvérek és most Alexandriában is nagy az öröm, hogy nekem is születtek gyerekeim.- Beregszászról megérkezett Judit édesapja, Ács Vilmos, a nagyapa, aki most az egyik gyerek etetésénél segít. Ács Vilmos nagyapa: -64 éves vagyok. Életemben ez a legnagyobb öröm. Régen vártuk már, hogy egyetlen lányunknak, Juditnak gyereke legyen. Ilyen szép karácsony talán még az életemben sem volt. Szabó Endre Azt akarták, hogy náluk szülessen újra a kis Jézus Krisztusvárás palóc módra Palócföld katolikusainak lelkében a legnagyobb ünnepet a betlehemi csillag feljövetele jelzi. A megújulás misztériuma a gonosz elleni küzdelemmel terhes adventnek, a várakozás időszakának vet véget Krisztus eljövetelével. Vannak Nógrád megyében olyan falvak, ahol szénát, szalmát tesznek az ünnepi asztal alá, hogy náluk szülessen újra a kis Jézus. — A három-négy hetes adventi készülődés valamikor még ettől is hosszabb volt. Már András-, illetve Katalin- naptól Jézus születésének ünnepét várták, a közbeeső ünnepek is ezt készítették elő — mondja Lim- bacher Gábor balassagyarmati néprajztudós, a palóc népesség jó ismerője.- Hegyes-dombos vidékeink városhiányosak, a cserháti, Karancsbeli emberek jobban benne élnek a természetben. Kevésbé polgárosuit szemléletűek, így azt is jobban érzik, hogy egyre rövidülő nappalok milyen démoni, babonákkal, hiedelmekkel terhes időszakot jelentenek.-Az ártó erőknek akkora hatalmat tulajdonítottak a palócok, hogy magam is ismertem olyan „adatközlőt”, aki képes volt eltévedni saját falujában ilyentájt.-Dramatikus játékaik oldották a félelmeket. Ezeket ma népszokásoknak nevezik, ők azonban legsajátabb, élő kultúrájukként élték meg. A gonosz elleni küzdelem győzedelmes időszaka a Krisztusvárás. A kereszténységnek ez adta áhítatát, mely ünnep a húsvétkor megkettőződik. Krisztus születése a palóc ember számára a sikert biztosító tőke.- A parasztember reményét a megújulásra Krisztus születésébe vetett hite éltette. Számára valóban a mindennapi megváltó jött el december 24- én, amíg a betlehemi csillag föl nem jött az égre, addig nem is ettek.- Karácsonyi ünnepi asztaluk alá szénát, szalmát tettek, hogy ott szülessen újra a kis Jézus. A terített asztal ilyenkor a .család halottait is odavárta. Sok helyütt még a pitvarajtót is nyitva hagyták, hogy bejöhessenek az elhunytak. A karácsonyi szentmisék idején beszélni tudnak az állatok, megszűnik a múlt, jelen, jövő. Ha rövid pillanatokra is, de az örökkévalósággal találkoznak.-A terített ünnepi abrosz morzsáit a földeken szórják szét, hogy jó legyen a jövő esztendei termés. Ébben a felfogásban a karácsonyi abrosz vetőabrosz. A gyermek Jézus az új élet ismételt megjelenése. A karácsonyfára aggatott gyümölcs pedig a jövő évi gazdag termésnek megismételt záloga.-Ha mostanság figyelmesen járja a vidéket az olvasó- mondja búcsúzóul Lim- bacher Gábor-, látja, hogy feldíszítettek az útszéli keresztek, a sírokon megjelennek a földi javakkal teleaggatott karácsonyfák.- Mindez ékes bizonyítéka annak, hogy él még az Isten a palócok lelkében. Tarnóczi László „Apám azt tartotta, hogy az asztalról csak az vehet, aki tett is rá” Legszebb ajándék a szeretet Vajon milyenek voltak a régi karácsonyok? Akkor is így várták a gyerekek a Jézuskát, találgatva, mit találnak a fa alatt?- Gyermekkoromban olyan egyformák voltak a karácsonyok - emlékszik vissza a 67 éves özv. Kelemen Józsefné (Giziké néni), aki fiával él Bá- tonyterenyén. - Horthy-gyerek vagyok én, akkoriban más világ volt. Mi nem az ajándékok miatt vártuk a karácsonyt, nem is kaptunk soha. De ez nem is volt fontos: a szeretetet nem csak ajándékkal lehet kifejezni. A készülődés, a fadíszítés, apró örömeink voltak.- Akkoriban is szegények voltak az emberek, de senki nem éhezett. Édesanyámék földet vállaltak, megtermett ott minden. Télen zsákban állt a padláson a krumpli, bab, kukorica, mák. Amit apám a bányában keresett, jóformán a fűszerekre meg apróságokra kellett. Aztán ahogy haladt az idő, úgy változtak a szokások, és már mi is a fűszeresnél vettük meg a szaloncukrot. Az ünnepet az jelentette, hogy ilyenkor összejött a család. Estére szépen megmosakodtak, felöltöztek, a gyerekek játszottak, a felnőttek beszélgettek, este elmentek a templomba.- Haragszom érte, amikor azt mondják, hogy a kommunisták istentelenek voltak -' mondja Giziké néni. - Apám az- volt, de soha, egyetlen szóval sem tiltotta, hogy templomba menjünk. Megtartotta ő is a böjtöt, meg az összes ünnepet. Becsületes ember volt, mindig a családjáért dolgozott. A telhetetleneket nem szerette . .. Mindig azt mondogatta, hogy az asztalról csak az vehet, aki tett is rá. Jó lenne, ha ezt ma is megszívlelné sok ember.- Melyik volt a legemlékezetesebb karácsonya?- A ’44-es, a bunkerban. Az csak a németeknek volt karácsony, azok aztán ünnepeltek. Az emberek meg elbújtak félelmükben. Volt egy unokabátyám, nagyon szépen tudott játÖzv. Kelemen Józsefné szani a tangóharmonikán. Ösz- szejöttünk egy páran fiatalok az egyik bunkerban, ő játszott, mi meg karácsonyi énekeket énekeltünk. Egyszer aztán ránk verik a bunkerajtót: meg vagytok ti bolondulva?! A faluig lehal- latszik a harmonikaszó, még a végén a nyakunkra hozzátok a németeket! Hát megijedtünk, és abbahagytuk. Aztán férjhez ment, megszületett a fia, akiért képes volt Salgótarjánba begyalogolni, hogy az áhított kisautót megvegye karácsonyi ajándékként. De már ez is a múlté. ’90-ben meghalt a férje, most már csak ketten éldegélnek a bányavárosi kis lakásban fiával, aki a munkanélküliek keserű kenyerét eszi. Giziké néni 12 600 forintos özvegyi nyugdíjából és a fiú jövedelempótló támogatásából próbálnak nem éhen halni.- Hogy milyen lesz az idei karácsony? - Semmilyen - gördül le a könnycsepp fényesen, csillogó barázdát szántva a ráncokkal teli arcon. - Amíg az uram élt, csak megtartottuk a karácsonyt, a szilvesztert, ha csak itthon is. De amióta meghalt... Az idén már karácsonyfára sem telik, nemhogy ajándékra. Nyugdíjkor hozattam a fiammal tasakos levest, sütök majd egy kis almáslepényt. Én az istentől csak azt kértem, hogy öreg koromra legyen egy pár gondtalan évem. Soha nem voltak nagy igényeim, és még sem teljesült ez a kívánságom, csak rosszabb lett. Világ életemben keményen dolgoztam, és mit kaptam érte? Felvágottra, de még tejre sem mindig telik. Az újságot már régen le kellett mondanom, a szomszéd- asszonytól szoktam elkérni. Már nehezen mozgok, asztmás is vagyok, meg egy csomó bajom előjött. Hatan voltunk testvérek, a bátyám kivételével még mindenki él, de már nem tudunk egymáshoz elmenni karácsonykor sem, mert az sok pénzbe kerül. Sokszor még a gyógyszert is alig tudom kiváltani, pedig mind a ketten cukorbetegek is vagyunk. Nem igaz, hogy mindenki maga határozza meg a sorsát, mert ha annak idején tanulhattam volna, most sok minden másképpen lenne. Legjobb lenne már nekem is ott kinn, az uram mellett, de akkor mi lesz a fiammal? Nem hagyhatom itt. (Hegedűs)
