Nógrád Megyei Hírlap, 1996. december (7. évfolyam, 281-304. szám)
1996-12-24-26 / 300. szám
6. oldal Karácsony ’96 1996. december 24., kedd Smitnya Sándor: Hiszem, hogy ennek a népnek van jövője, bízom abban, hogy az ország hosszú távon felvirágzik „Bennünk - tehetségünkben, szorgalmunkban - rejtőznek a csodák”- Minden karácsonyfa alá békességet kívánok - válaszolta kérdésünkre Smitnya Sándor, a Nógrád Megyei Közgyűlés elnöke az alábbi beszélgetésben, amely azonban nemcsak az ünnepről szól, tekintve, hogy a választási ciklus „félidejében” vagyunk.- Ön két évvel ezelőtt ipari szférából, a Magyar Kábelmüvek Balassagyarmati Gyárából került a közgyűlés élére. Mindennapi munkája során nem érezte hiányát az államigazgatás különböző lépcsőfokainak? Hogyan sikerült elfogadtatnia magát a testületben, a hivatalban és azon kívül?- Közigazgatási gyakorlatom valóban nem volt, de versenyszférában szereztem vezetői tapasztalatokat. Olyan területen, ahol a kemény, a pontos munkának, a mindennapi küzdelemnek tétje és becsülete van, mert a létfeltételek forognak kockán. A közigazgatás kívülről nyugodtabb területnek látszott, de aztán kiderült, hogy nem így van. Sok munkával, tanulással, éjszakázással viszonylag gyorsan sikerült a legfontosabb ismeretek birtokába jutnom. Úgy érzem, hogy elfogadtak, a közvélemény értékeli a munkámat s azokat az eredményeket, amelyeket elértünk. Persze azzal is tisztában vagyok, hogy mindenkinek egyformán nem lehet megfelelni. „Kitartó vagyok”- Eredményeket említett. Szíveskedjen ezeket konkretizálni. -Nagy dolognak tartom például, hogy a megyei önkormányzat intézményeiben dolgozó mintegy kettőezerhatszáz főből gyakorlatilag senki nem került az utcára. Ez abból a következetes erőfeszítésünkből, törekvésünkből ered, hogy ne okozzunk újabb feszültségeket, s ha nem muszáj ne rontsunk a közhangulaton.-Horn Gyula a minap úgy fogalmazott, hogy jó néhány miniszter nem bírta a „gyűrődést” . Ón is sok kritikát kapott az elmúlt időszakban. Soha nem fordult meg a fejében, hogy megbízatásának lejárta előtt feladja?- En olyan típusú ember vagyok, hogy amit vállaltam, azt, minden nehézség ellenére végigcsinálom. Ebből az következik, hogy a négyéves ciklus lejárta előtt nincs szándékomban felmentésemet kérni. Tudatában vagyok annak, hogy egy közgyűlési elnök munkáját a nyilvánosság előtt végzi, tehát gyakran felvetődhetnek jogos kifogások is. Ezért a kritikákat meghallgatom s mérlegelem, hogy mi bennük az igazságtartalom. Időközben persze arra is rájöttem, hogy a kritikusok legtöbbször kevés s gyakran nem is valós információval rendelkeznek az adott témában. Ezért a döntéseimet ma is meggyőződéssel vállalom, most is így döntenék. Egyet viszont másként csinálnék: jobb, szélesebb körű elékészítést végeznék, hogy a lakosság, a közvélemény mélyebben legyen informálva arról, hogy mit, miért csinálunk. A jövőben ezen az úton szeretnék járni. Főjegyző kerestetik- Mint köztudott vezetőtársai más-más pártokat képviselnek? Nem okoz ez gondot a munkában? S az sem zavaró Önök számára, hogy valamennyi megyei vezető vidéki lakos?- A különböző pártok jelenlétét, érdekeit minden koalíciós jellegű működésnél figyelembe kçll venni. A munkában, döntéseinkben azonban valameny- nyien félretesszük a pártpolitikai vitákat s megtaláljuk a közös hangot. Az pedig, hogy nem Salgótarjánban lakunk egyáltalán nem befolyásolja tevékenységünket. Ami konkrétan engem illet, én szeretem Tarjánt, nekem nem okozott gondot, amikor a megyeszékhelyen laktunk, de a családomnak -feleségemnek, két- és ötéves gyermekemnek- nem sikerült a beilleszkedés. Ráadásul apósom egyedül él, s ez is motiválta, hogy visszaköltöztünk Dejtárra.-Igaz az, hogy döntéseiben túlzott mértékben hallgat közvetlen környezetének, tanácsadóinak a véleményére?- Nem tudom konkrétan mire és kire gondol. Mindenesetre közvetlen tanácsadóim a hivatalban, a szakapparátusban vannak. Az ő véleményüket természetesen minden fontos kérdésben kikérem.-A megyei közgyűlés hivatala immár jó ideje főjegyző nélkül dolgozik. Önnek mint első számú megyei vezetőnek mi a véleménye arról, hogy nincs betöltve e fontos állás? Vagy talán - mint egyesek tudni vélik - Önnek nem is hiányzik, hiszen egy politikai ellenféllel kevesebb van házon belül?- Számomra áz a fontos, hogy hivatali munkában nincs semmiféle fennakadás, mindenki zökkenőmentesen végzi a dolgát. Egyébként pedig nekem a főjegyző már csak azért sem lehet politikai ellenfelem, mert az nem politikai tisztség. A főjegyzői pályázat december 31- én jár le. Remélem sikerül valamennyi párttól távol álló, jó szakembert találnunk.-Év végén vagyunk. Kikerülhetetlen a kérdés: hogyan ítéli meg a megyei önkormányzat ’96-os teljesítményét?- A költségvetést sikerült stabilizálnunk s ez nem kis mértékben a Belügyminisztérium pályázati támogatásával volt elérhető. Megvalósítottuk beruházási terveinket, köztük a délnógrádi vízműrendszer működtetését. Elkezdtük a kétszáz személyes bátonyterenyei szociális otthon kialakítását és a fent említett vízmű műszaki korszerűsítését, költségcsökkentését. A népjóléti és a belügyi tárca segítségével pontot tettünk a megyei kórházi beruházás forráshiányára és pótköltségekhez jutottunk. Bensőséges ünnep — Megközelítőleg a választási ciklus felében járunk. Mit gondol: Ön hol fog dolgozni két év múlva?- Az sok mindentől függ: az állampolgárok szavazataitól, a pártok akaratától, de természetesen tőlem is. Ha számomra kedvezően alakulnak a politikai erőviszonyok, akkor majd az adott helyzetben mérlegelek, hogy kivel, milyen célok érdekében kell együtt dolgoznom.- Ön számára, mint vallásos ember számára mit jelent a karácsony?-Bensőséges, meghitt családi ünnepet, amikor félretesz- szük a hétköznapokat, s csak egymásra figyelünk.-Mit tenne az ország, a megye és a saját családja karácsonyfája alá?- Nem tudok különbséget tenni: mindenki karácsonyfája alá mindenekelőtt a békességet tenném s azt a hitet, hogy ennek az országnak, ennek a népnek van jövője. Csodák nélkül, de kemény munkával képesek leszünk kibontakoztatni képességeinket. Mert a csodák bennünk- tehetségünkben, szorgalmunkban - rejtőznek. Bízom abban, hogy az ország hosszabb távon felvirágzik, s ehhez a küszöbön álló új esztendő, 1997 is egy lépcsőfokot jelent majd. Addig azonban még sok családnak kell elviselnie a nehézségeket. Fő a biztonság-Van-e olyan téma, amelyet nem érintettünk a beszélgetés során, de Ön szívesen szólna róla?-Igen. Például a területfejlesztéssel kapcsolatban szeretném azt elmondani, hogy folyamatban van a tanács koncepciójának a kidolgozása. Párhuzamosan készülnek kistérségi tanulmányok, s megyei programok. Ezek „összefésülésével”, a prioritások megjelölésével alakul ki a konszenzus.- A másik témakör, amelyet megemlítenék, kevéssé ismert a közvélemény előtt: egyrészt a védelmi bizottság munkájáról, másrészt a közbiztonsági programról van szó. Ugyanis alapvető feladatunk az állampolgárok biztonságának védelme és a katonai feladatok megszervezését is segítenünk kell. Átfogó, az önkormányzatokkal és az országos polgárvédelmi parancsnoksággal összehangolt program hivatott elhárítani a szlovákiai Mohiban hamarosan beinduló atomerőmű veszélyeit. A lakosságnak is tudnia kell, hogy műszaki hiba esetén mit kell tennie. Ugyancsak nagy figyelmet fordítunk a közúti katasztrófák, a kömyezetszeny- nyező, veszélyes hulladékok okozta károk elhárítási lehetőségeinek megismertetésére. A megyei főkapitánysággal indított közbiztonsági programunk megvalósítása mind az állampolgárok biztonságérzetét, mind pedig a tényleges biztonságot javítja. Azt pedig nem kell magyaráznom, hogy a mai világban ennek miért van fokozott jelentősége. Csongrády Béla A megyei közgyűlés elnöke A Szeret Tanár Űr, avagy egy fanatikus pedagógus, aki nem ismer kezelhetetlen gyermeket „Ön fontosabb számomra, mint az apám...” Botár Béla a baglyasaljai hétközi diákotthon lakói között FOTÓ: RIGÓ TIBOR A lélek napja Aligha kell attól tartani az idén, hogy karácsony a nagy eszem-iszom alkalma lenne, legalábbis sokaknak. Nincsenek kevesen, akiknek egyébként is alig jut betevő falatra, vagy éppenséggel segítségre szorulnak nap- ról-napra. Vannak, akik már egy ideje takarékoskodnak, hogy aztán az ünnepen kitehessenek magukért. Régi szokásokról szólva az is eszünkbe ötlik, hogy ilyentájt sokan látogatóba utaztak rokonaikhoz, szüleikhez, gyermekeikhez, unokáikhoz, vagy a barátaikhoz. Úgy vélem, most majd ezek száma is megcsappan: drága az utazás, akár vonaton, akár autón. Mások talán még az ősszel, halottak napja tájékán keresték föl nemcsak a sírokat, hanem az élőket is. Nem minden otthonba jut majd karácsonyfa, s ha mégis, nem túlzottan magas. Lesznek, akik beérik egy-egy ággal, rajta egyetlen gyertyával. Sajnos, számítani lehet arra, némelyek éppen a szeretet ünnepének előkészületekor vetemednek arra — akár kényszerből, akár hányavetiség- ből - hogy vétsenek a „ ne lopj!” parancsolata ellen. A keresztényeknek karácsony a Megváltó születésének napja, de mindenki számára a család, a közösség, a szeretet ünnepe. Kényszer bántja most le erről mindazt, ami rátapadt, s késztet talán arra, hogy magunkba tekintsünk, magunkba szálljunk, a bennünket körülvevőkre tekintsünk. Z. L. Hosszú evek óta, karácsony tájékán egy olyan levelet kézbesít a posta Botár Bélának, a baglyasaljai diákotthon igazgatójának, aminek a tartalma még a kívülállókat is arra készteti, hogy a zsebkendőjük után nyúljanak. A levél egyik visszatérő sora mindig így szól: Kedves Tanár Ur, ön fontosabb számomra, mint az apám. Jövőre lesz huszonöt éve annak, hogy Botár Béla a gyógypedagógusi pályára lépett. Már maga sem tudná összeszámolni, hogy hány lelkileg sérült, kallódó fiatallal hozta össze a sors. Nem csak a hozzá írt levelek, a telefonok az értékmérői munkájának, hanem azok a „névtelenek” ezrei is, akik megtalálván a helyes utat, beilleszkedtek a társadalomba. Nem beszélve azokról a gyerekekről, akik a megelőzést célzó pedagógiai nevelésnek köszönhetően - bár a veszély közelében voltak - rá sem tértek a rossz útra. Tragédiák után- Egyre több gyerek kerül lehetetlen helyzetbe -mondja az igazgató, amikor leülünk beszélgetni az egyszerűséget árasztó, de patyolattiszta diákotthon igazgatói szobájában.- Nő a perifériára kerültek száma, akik súlyos tanulási gondokkal és magatartási zavarokkal küszködnek. Ez a velük foglalkozó pedagógusoktól is folyamatosan növekvő erőfeszítést igényel. A hétközi diákotthon tulajdonképpen az első otthonuk az ottani gyerekeknek, hiszen hétfőtől péntekig tartózkodnak a falai között. Jelenleg telt házat jegyeznek, 83-an kelnek, járnak iskolába, étkeznek, vesznek részt programokon, térnek nyugovóra — azaz kapnak teljes ellátást a diákotthon lakói. Az általános iskoláskorú gyerekek (néhány olyan óvodás is található, akinek iskoláskorú testvére is itt van) nagy része térítésmentesen él az otthonban. Hogy miért vannak itt, és nem a szüleiknél?-Nem egy gyerek tragédia után kerül ide - kezdi az okok ismertetését Botár Béla. - A sérüléseket a szülők válása, vagy halála, de olyan tényezők is előidézik, mint a verés, az éhezés, a fűtés hiánya, a családi alkoholizmus, az utcán való kéregetésre kényszerítés. Fiatal életük nagyobb részét ugyan itt töltik- a gyerekek, mégis elsősorban amolyan köldökzsinór szerepet kívánunk betölteni a családok irányába. Az anyagiérzelmi védettség nem hiábavaló, mert lépten-nyomon tapasztaljuk, hogy a fiatalok igénylik az emberi hangot, a szeretetet. Az alkohol, a kábítószer, a prostitúció mind olyan leselkedő veszély, amitől megóvjuk őket. Az elültetett mag számára az a fontos, hogy megfelelő táptalajt, a környezetétől pedig éltető feltételeket kapjon. Ezt kell nekünk is biztosítani a gyerekek számára, hogy meg tudjanak kapaszkodni az értelmet nyert életben. Jellemformálás Botár Béla múltja a bizonyíték arra, hogy gondolatai helyén valók. Legutóbb a közoktatási szakot is elvégezte az egyetemen, mert szükségét érezte a még elmélyültebb munkához. Hosszú évek óta foglalkozik önvédelmi sporttal, ami szintén a jellemformálás egyik legjobb iskolája. Tanítványai közül többen így is a keze alá kerültek már, de a fizikailag kemény helyzetekben is a tanár úr melegséget sugárzó szeme számít a legélesebb fegyvernek. Á diákotthon (köszönhetően az önkormányzatnak) áll, működik, éltet, nevel - szemben más városokkal, ahol bezárták a hasonló intézményeket. A jövőben pedig újabb kapcsolódási szálakat erősít az intézmény.-Ez év szeptemberétől tartunk fenn szoros kapcsolatot a Salgótarjáni Pénzügyi és Számviteli Főiskolával - avat be egy friss program részleteibe az igazgató.-Az intézmény egyik adjunktusa, Paróczai Péter felkeresett, s megismertetett egy olyan izraeli módszerrel, amit azóta átültettünk a mi gyakorlatunkba is. Ennek az a lényege, hogy az izraeli egyetemisták, főiskolások választanak maguknak egy lelkileg sérült, kallódó gyereket, akit pártfogásukba vesznek, s figyelemmel kísérik életük alakulását. Mi ezt kortárskapcsolatnak nevezzük, s ez indirekt módon segíti tevékenységünket. Védőszárnyak- A számvitelis hallgatók ennek a programnak a részesei, és már eddig is igen kedvezőek a mindössze néhány hónapos tapasztalataink. Nemrégiben az izraeli nagykövetségről is itt jártak, s támogatásukról biztosították a programunkat. A magas szintű diákotthoni nevelőmunkát dicséri az is, hogy Botár Béláék egymillió forintot nyertek egy a megelőző gyermekvédelmi intézmény- rendszer átalakítása témakörben benyújtott pályázatukkal. A pénzt feltehetőleg a személyiségfejlesztést és a felzárkóztatást elősegítő eszközök vásárlására fordítják majd. S ha marad egy kevéske, akkor meg próbálják „felzárkóztatni” a bútoraikat is. December 18-án tanévzáró búcsú vacsorát is rendeztek, a számvitelisekkel közösen. A gyerekek két hétre ki röppentek a diákotthonból, de utána újra visszatérnek a nevelők és az igazgató védőszárnyai alá. Benkő Mihály
