Nógrád Megyei Hírlap, 1996. december (7. évfolyam, 281-304. szám)

1996-12-24-26 / 300. szám

6. oldal Karácsony ’96 1996. december 24., kedd Smitnya Sándor: Hiszem, hogy ennek a népnek van jövője, bízom abban, hogy az ország hosszú távon felvirágzik „Bennünk - tehetségünkben, szorgalmunkban - rejtőznek a csodák”- Minden karácsonyfa alá békességet kívánok - válaszolta kérdé­sünkre Smitnya Sándor, a Nógrád Megyei Közgyűlés elnöke az alábbi beszélgetésben, amely azonban nemcsak az ünnepről szól, tekintve, hogy a választási ciklus „félidejében” vagyunk.- Ön két évvel ezelőtt ipari szférából, a Magyar Kábelmü­vek Balassagyarmati Gyárából került a közgyűlés élére. Min­dennapi munkája során nem érezte hiányát az államigazga­tás különböző lépcsőfokainak? Hogyan sikerült elfogadtatnia magát a testületben, a hivatal­ban és azon kívül?- Közigazgatási gyakorla­tom valóban nem volt, de ver­senyszférában szereztem veze­tői tapasztalatokat. Olyan terü­leten, ahol a kemény, a pontos munkának, a mindennapi küz­delemnek tétje és becsülete van, mert a létfeltételek forog­nak kockán. A közigazgatás kí­vülről nyugodtabb területnek látszott, de aztán kiderült, hogy nem így van. Sok munkával, tanulással, éjszakázással vi­szonylag gyorsan sikerült a leg­fontosabb ismeretek birtokába jutnom. Úgy érzem, hogy elfo­gadtak, a közvélemény értékeli a munkámat s azokat az ered­ményeket, amelyeket elértünk. Persze azzal is tisztában va­gyok, hogy mindenkinek egy­formán nem lehet megfelelni. „Kitartó vagyok”- Eredményeket említett. Szí­veskedjen ezeket konkretizálni. -Nagy dolognak tartom pél­dául, hogy a megyei önkor­mányzat intézményeiben dol­gozó mintegy kettőezerhatszáz főből gyakorlatilag senki nem került az utcára. Ez abból a kö­vetkezetes erőfeszítésünkből, törekvésünkből ered, hogy ne okozzunk újabb feszültségeket, s ha nem muszáj ne rontsunk a közhangulaton.-Horn Gyula a minap úgy fogalmazott, hogy jó néhány miniszter nem bírta a „gyűrő­dést” . Ón is sok kritikát kapott az elmúlt időszakban. Soha nem fordult meg a fejében, hogy megbízatásának lejárta előtt feladja?- En olyan típusú ember va­gyok, hogy amit vállaltam, azt, minden nehézség ellenére vé­gigcsinálom. Ebből az követke­zik, hogy a négyéves ciklus le­járta előtt nincs szándékomban felmentésemet kérni. Tudatá­ban vagyok annak, hogy egy közgyűlési elnök munkáját a nyilvánosság előtt végzi, tehát gyakran felvetődhetnek jogos kifogások is. Ezért a kritikákat meghallgatom s mérlegelem, hogy mi bennük az igazságtar­talom. Időközben persze arra is rájöttem, hogy a kritikusok leg­többször kevés s gyakran nem is valós információval rendel­keznek az adott témában. Ezért a döntéseimet ma is meggyő­ződéssel vállalom, most is így döntenék. Egyet viszont más­ként csinálnék: jobb, szélesebb körű elékészítést végeznék, hogy a lakosság, a közvéle­mény mélyebben legyen infor­málva arról, hogy mit, miért csinálunk. A jövőben ezen az úton szeretnék járni. Főjegyző kerestetik- Mint köztudott vezetőtársai más-más pártokat képviselnek? Nem okoz ez gondot a munká­ban? S az sem zavaró Önök számára, hogy valamennyi me­gyei vezető vidéki lakos?- A különböző pártok jelen­létét, érdekeit minden koalíciós jellegű működésnél figyelembe kçll venni. A munkában, dönté­seinkben azonban valameny- nyien félretesszük a pártpoliti­kai vitákat s megtaláljuk a kö­zös hangot. Az pedig, hogy nem Salgótarjánban lakunk egyáltalán nem befolyásolja te­vékenységünket. Ami konkré­tan engem illet, én szeretem Tarjánt, nekem nem okozott gondot, amikor a megyeszékhe­lyen laktunk, de a családomnak -feleségemnek, két- és ötéves gyermekemnek- nem sikerült a beilleszkedés. Ráadásul apó­som egyedül él, s ez is moti­válta, hogy visszaköltöztünk Dejtárra.-Igaz az, hogy döntéseiben túlzott mértékben hallgat köz­vetlen környezetének, tanács­adóinak a véleményére?- Nem tudom konkrétan mire és kire gondol. Minden­esetre közvetlen tanácsadóim a hivatalban, a szakapparátusban vannak. Az ő véleményüket természetesen minden fontos kérdésben kikérem.-A megyei közgyűlés hiva­tala immár jó ideje főjegyző nélkül dolgozik. Önnek mint első számú megyei vezetőnek mi a véleménye arról, hogy nincs betöltve e fontos állás? Vagy talán - mint egyesek tudni vélik - Önnek nem is hiányzik, hiszen egy po­litikai ellen­féllel keve­sebb van há­zon belül?- Szá­momra áz a fontos, hogy hivatali mun­kában nincs semmiféle fennakadás, mindenki zökkenőmen­tesen végzi a dolgát. Egyébként pedig nekem a főjegyző már csak azért sem le­het politikai ellenfelem, mert az nem politikai tiszt­ség. A fő­jegyzői pályázat december 31- én jár le. Remélem sikerül va­lamennyi párttól távol álló, jó szakembert találnunk.-Év végén vagyunk. Kike­rülhetetlen a kérdés: hogyan ítéli meg a megyei önkormány­zat ’96-os teljesítményét?- A költségvetést sikerült stabilizálnunk s ez nem kis mértékben a Belügyminiszté­rium pályázati támogatásával volt elérhető. Megvalósítottuk beruházási terveinket, köztük a délnógrádi vízműrendszer mű­ködtetését. Elkezdtük a kétszáz személyes bátonyterenyei szo­ciális otthon kialakítását és a fent említett vízmű műszaki korszerűsítését, költségcsök­kentését. A népjóléti és a bel­ügyi tárca segítségével pontot tettünk a megyei kórházi beru­házás forráshiányára és pót­költségekhez jutottunk. Bensőséges ünnep — Megközelítőleg a választási ciklus felében járunk. Mit gon­dol: Ön hol fog dolgozni két év múlva?- Az sok mindentől függ: az állampolgárok szavazataitól, a pártok akaratától, de természe­tesen tőlem is. Ha számomra kedvezően alakulnak a politikai erőviszonyok, akkor majd az adott helyzetben mérlegelek, hogy kivel, milyen célok érde­kében kell együtt dolgoznom.- Ön számára, mint vallásos ember számára mit jelent a ka­rácsony?-Bensőséges, meghitt csa­ládi ünnepet, amikor félretesz- szük a hétköznapokat, s csak egymásra figyelünk.-Mit tenne az ország, a me­gye és a saját családja kará­csonyfája alá?- Nem tudok különbséget tenni: mindenki karácsonyfája alá mindenekelőtt a békességet tenném s azt a hitet, hogy ennek az országnak, ennek a népnek van jövője. Csodák nélkül, de kemény munkával képesek le­szünk kibontakoztatni képessé­geinket. Mert a csodák bennünk- tehetségünkben, szorgal­munkban - rejtőznek. Bízom abban, hogy az ország hosszabb távon felvirágzik, s ehhez a kü­szöbön álló új esztendő, 1997 is egy lépcsőfokot jelent majd. Addig azonban még sok csa­ládnak kell elviselnie a nehéz­ségeket. Fő a biztonság-Van-e olyan téma, amelyet nem érintettünk a beszélgetés során, de Ön szívesen szólna róla?-Igen. Például a területfej­lesztéssel kapcsolatban szeret­ném azt elmondani, hogy fo­lyamatban van a tanács kon­cepciójának a kidolgozása. Párhuzamosan készülnek kis­térségi tanulmányok, s megyei programok. Ezek „összefésülé­sével”, a prioritások megjelölé­sével alakul ki a konszenzus.- A másik témakör, amelyet megemlítenék, kevéssé ismert a közvélemény előtt: egyrészt a védelmi bizottság munkájáról, másrészt a közbiztonsági prog­ramról van szó. Ugyanis alap­vető feladatunk az állampolgá­rok biztonságának védelme és a katonai feladatok megszervezé­sét is segítenünk kell. Átfogó, az önkormányzatokkal és az or­szágos polgárvédelmi parancs­noksággal összehangolt prog­ram hivatott elhárítani a szlo­vákiai Mohiban hamarosan be­induló atomerőmű veszélyeit. A lakosságnak is tudnia kell, hogy műszaki hiba esetén mit kell tennie. Ugyancsak nagy fi­gyelmet fordítunk a közúti ka­tasztrófák, a kömyezetszeny- nyező, veszélyes hulladékok okozta károk elhárítási lehető­ségeinek megismertetésére. A megyei főkapitánysággal indí­tott közbiztonsági programunk megvalósítása mind az állam­polgárok biztonságérzetét, mind pedig a tényleges bizton­ságot javítja. Azt pedig nem kell magyaráznom, hogy a mai világban ennek miért van foko­zott jelentősége. Csongrády Béla A megyei közgyűlés elnöke A Szeret Tanár Űr, avagy egy fanatikus pedagógus, aki nem ismer kezelhetetlen gyermeket „Ön fontosabb számomra, mint az apám...” Botár Béla a baglyasaljai hétközi diákotthon lakói között FOTÓ: RIGÓ TIBOR A lélek napja Aligha kell attól tartani az idén, hogy karácsony a nagy eszem-iszom alkalma lenne, legalábbis sokaknak. Nincsenek kevesen, akiknek egyébként is alig jut betevő falatra, vagy éppenséggel segítségre szorulnak nap- ról-napra. Vannak, akik már egy ideje takarékoskodnak, hogy aztán az ünnepen kite­hessenek magukért. Régi szokásokról szólva az is eszünkbe ötlik, hogy ilyen­tájt sokan látogatóba utaz­tak rokonaikhoz, szüleikhez, gyermekeikhez, unokáikhoz, vagy a barátaikhoz. Úgy vé­lem, most majd ezek száma is megcsappan: drága az utazás, akár vonaton, akár autón. Mások talán még az ősszel, halottak napja tájé­kán keresték föl nemcsak a sírokat, hanem az élőket is. Nem minden otthonba jut majd karácsonyfa, s ha mégis, nem túlzottan ma­gas. Lesznek, akik beérik egy-egy ággal, rajta egyet­len gyertyával. Sajnos, számítani lehet arra, néme­lyek éppen a szeretet ünne­pének előkészületekor ve­temednek arra — akár kény­szerből, akár hányavetiség- ből - hogy vétsenek a „ ne lopj!” parancsolata ellen. A keresztényeknek kará­csony a Megváltó születé­sének napja, de mindenki számára a család, a közös­ség, a szeretet ünnepe. Kényszer bántja most le er­ről mindazt, ami rátapadt, s késztet talán arra, hogy magunkba tekintsünk, ma­gunkba szálljunk, a ben­nünket körülvevőkre tekint­sünk. Z. L. Hosszú evek óta, karácsony tájékán egy olyan levelet kézbesít a posta Botár Bélá­nak, a baglyasaljai diákott­hon igazgatójának, aminek a tartalma még a kívülálló­kat is arra készteti, hogy a zsebkendőjük után nyúlja­nak. A levél egyik visszatérő sora mindig így szól: Ked­ves Tanár Ur, ön fontosabb számomra, mint az apám. Jövőre lesz huszonöt éve an­nak, hogy Botár Béla a gyógy­pedagógusi pályára lépett. Már maga sem tudná összeszámolni, hogy hány lelkileg sérült, kal­lódó fiatallal hozta össze a sors. Nem csak a hozzá írt levelek, a telefonok az értékmérői munká­jának, hanem azok a „névtele­nek” ezrei is, akik megtalálván a helyes utat, beilleszkedtek a társadalomba. Nem beszélve azokról a gyerekekről, akik a megelőzést célzó pedagógiai nevelésnek köszönhetően - bár a veszély közelében voltak - rá sem tértek a rossz útra. Tragédiák után- Egyre több gyerek kerül lehe­tetlen helyzetbe -mondja az igazgató, amikor leülünk be­szélgetni az egyszerűséget árasztó, de patyolattiszta diák­otthon igazgatói szobájában.- Nő a perifériára kerültek száma, akik súlyos tanulási gondokkal és magatartási zava­rokkal küszködnek. Ez a velük foglalkozó pedagógusoktól is folyamatosan növekvő erőfe­szítést igényel. A hétközi diákotthon tulaj­donképpen az első otthonuk az ottani gyerekeknek, hiszen hét­főtől péntekig tartózkodnak a falai között. Jelenleg telt házat jegyeznek, 83-an kelnek, járnak iskolába, étkeznek, vesznek részt programokon, térnek nyu­govóra — azaz kapnak teljes el­látást a diákotthon lakói. Az ál­talános iskoláskorú gyerekek (néhány olyan óvodás is talál­ható, akinek iskoláskorú test­vére is itt van) nagy része térí­tésmentesen él az otthonban. Hogy miért vannak itt, és nem a szüleiknél?-Nem egy gyerek tragédia után kerül ide - kezdi az okok ismertetését Botár Béla. - A sé­rüléseket a szülők válása, vagy halála, de olyan tényezők is elő­idézik, mint a verés, az éhezés, a fűtés hiánya, a családi alkoholizmus, az utcán való ké­regetésre kényszerítés. Fiatal életük nagyobb részét ugyan itt töltik- a gyerekek, mégis első­sorban amolyan köldökzsinór szerepet kívánunk betölteni a családok irányába. Az anyagi­érzelmi védettség nem hiába­való, mert lépten-nyomon ta­pasztaljuk, hogy a fiatalok igénylik az emberi hangot, a szeretetet. Az alkohol, a kábító­szer, a prostitúció mind olyan leselkedő veszély, amitől meg­óvjuk őket. Az elültetett mag számára az a fontos, hogy meg­felelő táptalajt, a környezetétől pedig éltető feltételeket kapjon. Ezt kell nekünk is biztosítani a gyerekek számára, hogy meg tudjanak kapaszkodni az értel­met nyert életben. Jellemformálás Botár Béla múltja a bizonyíték arra, hogy gondolatai helyén valók. Legutóbb a közoktatási szakot is elvégezte az egyete­men, mert szükségét érezte a még elmélyültebb munkához. Hosszú évek óta foglalkozik önvédelmi sporttal, ami szintén a jellemformálás egyik legjobb iskolája. Tanítványai közül többen így is a keze alá kerültek már, de a fizikailag kemény helyzetekben is a tanár úr melegséget sugárzó szeme számít a legélesebb fegyvernek. Á diákotthon (köszönhetően az önkormányzatnak) áll, mű­ködik, éltet, nevel - szemben más városokkal, ahol bezárták a hasonló intézményeket. A jö­vőben pedig újabb kapcsoló­dási szálakat erősít az intéz­mény.-Ez év szeptemberétől tar­tunk fenn szoros kapcsolatot a Salgótarjáni Pénzügyi és Számviteli Főiskolával - avat be egy friss program részleteibe az igazgató.-Az intézmény egyik ad­junktusa, Paróczai Péter felke­resett, s megismertetett egy olyan izraeli módszerrel, amit azóta átültettünk a mi gyakorla­tunkba is. Ennek az a lényege, hogy az izraeli egyetemisták, főiskolások választanak ma­guknak egy lelkileg sérült, kal­lódó gyereket, akit pártfogá­sukba vesznek, s figyelemmel kísérik életük alakulását. Mi ezt kortárskapcsolatnak nevezzük, s ez indirekt módon segíti tevé­kenységünket. Védőszárnyak- A számvitelis hallgatók ennek a programnak a részesei, és már eddig is igen kedvezőek a mindössze néhány hónapos tapasztalataink. Nemrégiben az izraeli nagykövetségről is itt jártak, s támogatásukról biztosí­tották a programunkat. A magas szintű diákotthoni nevelőmunkát dicséri az is, hogy Botár Béláék egymillió forintot nyertek egy a megelőző gyermekvédelmi intézmény- rendszer átalakítása témakör­ben benyújtott pályázatukkal. A pénzt feltehetőleg a személyi­ségfejlesztést és a felzárkózta­tást elősegítő eszközök vásárlá­sára fordítják majd. S ha marad egy kevéske, akkor meg próbál­ják „felzárkóztatni” a bútorai­kat is. December 18-án tanévzáró búcsú vacsorát is rendeztek, a számvitelisekkel közösen. A gyerekek két hétre ki röppentek a diákotthonból, de utána újra visszatérnek a nevelők és az igazgató védőszárnyai alá. Benkő Mihály

Next

/
Thumbnails
Contents