Nógrád Megyei Hírlap, 1996. augusztus (7. évfolyam, 179-203. szám)

1996-08-31-09-01 / 203. szám

6. oldal: Látóhatár 7. oldal: Tanévkezdés 9. oldal: Társasági élet Sportmozaik 10. oldal Sporttükör 11. oldal Nyomozati dosszié 12. oldal Játékmacik között a gyűjtő-színész, aki mellesleg bolti kisegítő Igazán sosem lehet kinőni a gyermekkorból! Igen kiváló példa erre egy Andrew Lim nevű - szűkebb hazájában igencsak népszerű - szinga­púri színész, aki szenvedélyes plüssmacigyűjtő. A világ minden tájáról szár­mazó szőrmés játékállatkákat természetesen gyermekkorától gyűjti, s idáig mintegy három­ezer darab került a birtokába. A kollekció legértékesebb darab­jai a, XX. század elejéről szár­maznak, Németországban ké­szültek, s az igazi - és főleg vastag pénztárcával rendelkező - játékgyűjtők több tízezer dol­lárt is megadnának értük; fel­téve, ha a színész hajlandó lenne eladni őket. Lim szenvedélye az utóbbi időben már odáig,/ájult”, hogy munkát vállalt egy felnőtt gyűj­tők számára nyitott játékmaci- üzletben is. Eddig nem lenne semmi különös a dologban, de munkakörét önkéntes kisegítő­ként látja el, egyetlen fillér térí­tés nélkül. 1996. augusztus 31., szombat 5. oldal I Innen - Onnan Házat cipőtalpból - Olcsónak ígérkezik egy új építési techno­lógia, amellyel tönkrement cipők talpának felhasználásával ké­szítenek könnyűbetont. Az eljárás feltalálója egy dél-brazíliai építész. A helyi egyetem már megerősítette, hogy a Britaleve néven forgalmazott anyag alkalmas házépítésre, s megfelel minden műszaki szabványnak, valamint biztonsági előírásnak. A felhasznált alapanyagon kívül a Britaleve-házak olcsóságá­hoz az is hozzájárul, hogy néhány óra alatt összeszerelhetők. Egy 16 négyzetméteres - szoba-konyhás, fürdőszobás - házikó előállításához 300 kilogramm felszabdalt cipőtalpra volt szük­ség. A költségek mintegy 240 ezer forintnak megfelelő össze­get tettek ki, s a felépítéshez két munkás mindössze háromórá­nyi munkájára volt szükség. * Építésznők, ha találkoznak - 22 országból több mint 100 szakember jelezte részvételét az építésznők világtalálkozójára, amelyet szeptember 2-8. között Budapesten tartanak. Az UNESCO égisze alatt működik az 1963-ban alakult nemzetközi szövetség, s a világ 60 országában vannak tagjai. Tevékenysé­gük mentes mindenféle politikai, vallási és faji megkülönbözte­téstől. Eves közgyűlésüket ezúttal Magyarországon tartják. Ja­pán lett volna a soros, de a „felkelő nap országa” volt olyan gá­láns, hogy a millecentenáriumra való tekintettel a konferencia rendezési jogát átengedte Magyarországnak. A parlamentben is hangzanak majd el előadások. Az építésznők többek között a Nógrád megyei Hollókőre is ellátogatnak. * Lézerrel a tetoválások ellen - A San Franciscó-i Közkórház ingyenesen eltávolítja a tetoválásokat azoknak a fiataloknak a bőréről, akik bandákban töltött műltjuk utolsó jeleitől is szaba­dulni akarnak. A kezelés fájdalmas és hosszadalmas. De annak, aki valóban újra akarja kezdeni az életét a fiatalkori eltévelye­dések után, annak mindenképpen meg kell szabadulnia a banda­tagokat azonosító jeltől. Nemcsak azért, mert a rivalizáló, vagy ellenséges másik gang tagjai akár az illető életét is veszélyez­tethetik, hanem azért is, mert a Sart Franciscó-i munkaadók kö­zül sokan elég jól kiismerik magukat a jelzések között ahhoz, hogy a „megjelölt” fiatal munkavállalása tetoválása miatt ne­hézségekbe ütközzön. Egy mondatban Igazi peches ember az amerikai - dallasi - Róbert Vargas: reg­gel elütötte egy autó, utána a kórházban leesett a vizsgálóasz­talról, este pedig begipszelt lába beszorult a kórtermi ágy vasrá­csai közé, s csak másnap reggel szabadították ki - nagyokat ne­vetve - az intézmény dolgozói. * Önpusztító falánkságról tesz ta­núbizonyságot egy brazíliai úri­ember: az immár csaknem 300 kilogramm súlyú illető vacso­rára egy egész sült pulykát vagy -libát, esetleg két -kacsát kebe­lez be zöldségkörettel, utána képes megenni egy gyümölcs- tortát; mindezt rengeteg borral és cukomádpálinkával öblíti le. * Új halfaj került elő nemrégiben a Csendes-óceán mélyéről: a tenyérnyi, fehér színű állat a mélytengerek lakója, s eddig mindössze egy példány került kézre. Egyelőre nevet sem ad­tak neki felfedezői. * Megszületett a világ első lom­bikorangutánja Indonéziában: a kihalástól fenyegetett főemlőst a dzsakartai egyetemen próbál­ják meg szaporítani. A majom­bébi néhány órával születése után elpusztult. Természetvé­dők szerint sokkal célraveze­tőbb lenne a majmok élőhelyeit megvédeni. Egyelőre csak óránként húsz kilométeres sebességgel „száguldoznak” Napfényes jövő, takarékos autó Japánban kiemelt figyelmet fordítanak arra, hogy energia- takarékos járműveket fejlesszenek ki. Ennek két oka is van: a szigetország nem bővelkedik a különféle energiaforrások­ban, ugyanakkor kormányzati szinten komoly hangsúlyt fektetnek a környezetvédelemre. A költségtakaré­kos energiaforrá­sok közül az egyik legköny- nyebben fel­használható a napenergia, ami a Föld jelentős részén egész év­ben rendelke­zésre áll. (Ki­véve az északi félteke óriási, il­letve az Egyenlí­tőtől délre fekvő területek kisebb részét.) A Hok­kaido szigetén lévő Kana­zawa városában nemcsak az autók, hanem á konstruktőrök is évről évre összemérik tudá­sukat, illetve korábbi fejlesz­téseiket. A felvételünkön is megörökített jár­gányok mintegy húsz kilométeres átlagsebesség el­érésére képesek. Ez ugyan megle­hetősen lassú ha­ladást tesz lehe­tővé, de nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy telje­sen ingyen van és a környezetet sem szennyezi. Ekkor ugyanis már sok­kal jobb az össz­kép. Mama, mikor leszek négyméteres ? Széles szájú orrszarvúcska született nemrégiben a zürichi állatkertben. Ez akár négy méter hosszúra is megnőhet, s az elefánt után a második leg­nagyobb szárazföldi állat. A már csaknem mázsás sú­lyú „csöppség” a hangzatos Wanda nevet viseli, gondozója a feleségéről nevezte el... Svájc komoly szerepet vál­lal a kihalóban lévő állatfajták megmentésében. A fehér orr­szarvúakat századunk elejére csaknem teljesen kiirtották dél-afrikai élőhelyükön, de létszámuk mára szépen gyara­podott. A másik afrikai orr- szarvú-faj, a fekete vagy kes­keny szájú orrszarvú állomá­nya századunk 80-as éveiben indult katasztrofális csökke­nésnek: Kelet-Afrika 15 ezer példányából alig ezer maradt (orv)vadásszák őket, s élette- életben. Az ok: szarvuk miatt rük is szűkül. Utazik a gágogó őrző-védő szolgálat Lám, a liba biciklizik! Ez a Fülöp-szigeteki liba nem közönséges háziszárnyas, de nem is potyautas! Nem is ok nélkül hordja magával gazdája: ha magára hagyja, őrzi ugyanis a biciklijét. A legenda szerint Róma fellegvárát is libák őrizték valaha. Nem fegyveres őrsé­get álltak persze az ókori háziszámyasok, hanem ketrecekben tartották őket a várfa­lakon. Ezek a madarak ugyanis - igen éberek lévén - éjszaka a leg­kisebb neszre is felri­adnak, és hangos gá­gogásukkal jelzik a veszélyt. Ez a Fülöp-szige­teki úriember nem biztos, hogy ismeri a korai római történel­met, de a liba kiváló érzékszerveit igen; mert a kép tanúsága szerint nyugodtan rá­bízza kerékpárját a Nem potyautas, hanem „biztonsági őr” derék szárnyasra. Vidám fesztivál vendégekkel Ezen a nyáron a könnyű mű­faj barátainak sok örömet szerzett a nyári színházi fesz­tivál a Vidám Színpadon. A szeptemberben is tartó rendezvénysorozat négy be­mutatót és tíz vígjátékot fog­lal magában. A mostani szín­házi fesztivál áthidalja és szí­nesebbé teszi a színházi holt­szezont. Az előadásokat magas technikai színvonalú televí­ziós felvételen örökítette meg későbbi közszolgálati és - vagy - majdani kereskedelmi televíziós sugárzás céljából. Ez a forma, ami most így megvalósul, egy újfajta üzlet, amelyben nyer a színház, a te­levízió és elsősorban feltétle­nül maga a közönség. Minden ilyen kezdeményezéshez két szereplő szükséges: az egyik, akinek pénze van, a másik, aki vállalja a munka nagyob­bik részét. De ami a legfonto­sabb, mind a két szereplőnek nagyon kell szeretnie a szín­házat és a közönséget. A Vidám Színpad befo­gadó színházként új rendszer­ben működik. E fesztivál tu­lajdonképpen kísérlet szá­mukra e színháztípus műkö­désére, melynek az a szerepe, hogy más színházi műhelyek­ben készült alkotásokat is bemutat. Ez a forma jó a vendége­gyüttesnek, mert az általa színre vitt darab az otthoni 40 helyett 80-100 előadást is megélhet. A repertoár bővül és jobb a közönségnek is, mert több művészt, együttest és színművet ismer meg. Az első bemutatók Hu­nyadi Sándor: Bakaruhában és Zilahy Lajos: Házasság­szédelgő című színművei vol­tak, Balázs Péter rendezésé­ben és főszereplésével. Telt ház előtt játszottuk a Bécsi gyors című színművet is Fábry Péter szövegével és Döme Zsolt zenéjével, Voith Agi, Harsányi Gábor és Do­rogi Barbara főszereplésével, Szurdi Miklós rendezésében. Csakis hazai színésznő lehet a főhős Ellen-Evita Argentínából Miközben a filmvilág szá­mára kiszivárogtatott hírek­kel megkezdődött a reklám- kampány a Budapesten is forgatott Evita-filmről, már ismert a bemutató időpontja is: 1996 karácsonya. Argentínában lázas sietséggel forgatják az ellen­filmet. Menem el­nök - aki február­ban csupán a pa­lota erkélyére en­gedte Madonnát s egyetlen felvé­telre kapott lehe­tőséget a stáb, mert úgy tartotta, hogy Alan Parker filmje „csapás a nemzetre nézve”-, nos, Menem köztársasági el­nök az argentin Evita előtt minden ajtót megnyitott. Az ellen-Evitát tehát mindent bedobva forgat­ják Juan Domingo Peron máso­dik feleségének életéről. Ki­mondottan is azért, hogy ellen­súlyozzák azt a képet, melyet a Madonna-Evita közvetít majd a világnak Argentína szentként tisztelt, ám korántsem szenté­letű politikus asszonyáról. Mi­vel Buenos Aires érseke szerint „Madonna min­den argentin nőt meggyalázott”, az új Evita csakis ar­gentin színésznő lehet, Ester Goris, akiről fontosnak tartották közölni, hogy tíz kilót fo­gyott a szereppel való azonosulás érdekében. A bemutató tervezett idő­pontja: október 17-e. A dátum nem véletlen: pontosan ötven­egy esztendővel Peron hatalomra jutása után, és két hónappal az Argentínában elát­kozott amerikai Evita-film előtt. Madonna nem kell! I Mackók minden mennyiségben

Next

/
Thumbnails
Contents