Nógrád Megyei Hírlap, 1996. augusztus (7. évfolyam, 179-203. szám)
1996-08-31-09-01 / 203. szám
6. oldal Látóhatár 1996. augusztus 31., szombat Pannonhalmára várják szeptember 6-án a bencések a katolikus egyház fejét, II. János Pál pápát Közös imanap Olaszországban, a montecassinói bencések XII. század közepétől vezetett krónikájában olvasható ez az 1212. január 25-én keltezett bejegyzés: „Et commemoratio fratrum nostrorum Sancti Martini di sacro monte Pannóniáé” - azaz „Megemlékezés a pannóniai Szent Márton-hegyi testvéreinkről”. így örökítették meg a montecassinói és a pannonhalmi apátság első közös imanapját, melyet azóta is tartanak Szent Pál megtérésnek ünnepén.-A közös imanapról született megegyezéssel a montecassinói Adenolfo, illetve a pannonhalmi Oros apát egy akkor már létező szoros kapcsolatot erősített meg - mondja Faustino Avagliano, aki a kolostor archívumának vezetőjeként kiválóan ismeri Montecassino magyar vonatkozásait is. Az atya abból az alkalomból nyilatkozott, hogy n. János Pál pápa szeptemberben Pannonhalmán a bencés rend vendége lesz. A bencések magyarországi megtelepedésében kiemelkedő szerepet játszott Szent Adalbert (Szent Béla), aki Montecassi- nóban ismerkedett meg a rend szellemiségével, s miután csatlakozott a szerzetesekhez, Géza fejedelem, majd Szent István király uralkodása alatt végzett Magyarországon missziós tevékenységet. A két apátságot a franciaországi Tours püspökének, Szent Mártonnak az alakja is összekapcsolja. Szent Márton születésének egyik feltételezett helye éppen Pannonhalma - innen a Szent Márton-hegy elnevezés-, s a bencés rend atyja, Szent Benedek a Cassino-hegyen 529-ben alapított kolostort Szent Márton emlékének ajánlotta. A bencések rendkívül fontos szerepet játszottak az európai keresztény kultúra kialakulásában, s a 12 ezer szerzetest és a több mint 10 ezer apácát tömörítő rend kétségtelenül legjelentősebb központja a Cassino-hegyen magasló kolostor. Ez a környék már a rómaiak idején is stratégiai fontosságú volt: a via Latina egyik védőbástyájának számított. A Nursiában szüleaz olasz és a magyar apátságban tett Szent Benedek 529-ben telepedett meg a Cassino-hegyen, s az Apolló-templom romjain építette fel Szent Márton templomát. Itt élt haláláig (547), s itt készült el végső formájában a nevezetes Regulája, a bencések életét és munkáját szabályozó kódexe, A 73 rövid fejezetből álló kódex a középkori szerzetesi élet alapszabálya, s fokozatosan az akkori katolikus egyház „igazi szabálykönyve, „Regula Sandája” lett. A kolostort először a longo- bárdok pusztították el 581-ben. Másfél évszázad múltán újjáépítették, de 883-ban a szaracé- nok ismét lerombolták az akkor már jelentősen kibővített épületegyüttest. A harmadik újjászületés - 950 - után kezdődött a kolostor fénykora, mely csúcspontját a XI. század második felében érte el, amikor két apátját is pápának választották. Mindketten megtartották a kolostor apátjának tisztét is; Desiderius, III. Viktor néven rövid pápaságának idejét (1086-1087) is itt töltötte. így ebben az időben Montecassino volt a katolikus világ tényleges központja. A kolostor a következő évszázadokban fokozatosan veszített befolyásából. 1349-ben egy erős földrengés súlyos károkat okozott az épületekben. Az újabb helyreállítást követő csendesebb időszakot ismét komoly megpróbáltatások követték: 1799-ben kifosztották a franciák, majd a XIX. században két alkalommal is - 1807-ben és 1866-ban - betiltották a rendet. Régi rangját 1880-ban, Szent Benedek születésének 1400. évfordulóján kapta vissza. A montecassinói apátságra azonban még egy csapás várt. 1944. február 15-én a Róma irányába előrenyomuló szövetséges csapatok egy katonai szempontból nemcsak felesleges, hanem tévedésnek is bizonyult támadással földig rombolták. A kolostort azonban ismét újjáépítették, s VI. Pál pápa 1964 októberében - a II. Vatikáni Zsinaton résztvevő főpapok jelenlétében - szentelte fel. A Pannonhalmát szeptemberben felkereső II. János Pál pápa kétszer, 1979-ben, majd 1980-ban járt a bencések központjában. Montecassino ma az egyik legfontosabb katolikus zarándokhely. Évente mintegy 1 millió látogató keresi fel. Az 1944-es pusztítás után a romokból minden használhatót megőriztek. Csodával határos módon, szinte teljesen sértetlen maradt Szent Benedek sírja, bár a felette magasodó kupola leomlott. G. I. Legutóbb 1991-ben járt Magyarországon a szentatya Legközelebb a Cimborahajón találkoznak az olvasótábor résztvevői Magyarként a nagyvilágban Negyvenöt tizenkét-tizenhat éves erdélyi, felvidéki és nógrádi gyerek búcsúzott sírva egymástól és a felnőtt vezetőktől a hét közepén Budapesten, a salgótarjáni Balassi Bálint Könyvtár által szervezett olvasótábor zárónapján. Élményekben, új ismeretekben, barátságokban, őszinte emberi kapcsolatokban gazdag tíz napot könnyeztek meg a táborozok. A Balassi könyvtár immár harmadik alkalommal rendezett olvasótábort a határon túli és a Nógrád megyei fiataloknak. Salgótarján és Salgóbánya után az idén - tekintettel a millecen- tenárium évére és központi eseményeire - a fővárosban, Csillebércen ütöttek tábort. A gyerekek mintegy fele már ismerősként köszöntötte egymást, sőt öten mindhárom olvasótáborban ott voltak.- Hogyan alakult ki a résztvevők köre? - kérdeztem Gyet- vainé Szorcsik Angéla táborvezetőtől?- Az előző években is, de az idén még inkább olyan gyerekeket hívtunk meg, akik járatosak a magyar történelemben és irodalomban. Néhányan az olvasónapló-pályázatunkon elért eredményeikkel érdemelték ki a meghívást.- Milyen célok köré szervezték az idei tábort?- Élni kívántunk a honfoglalási évforduló kínálta lehetőségekkel, s meg akartuk ismertetni a gyerekekkel ezeregyszáz éves országunk kulturális, szellemi központjának számos látnivalóját, több neves személyiségét. Soha nem feledhető benyomást tett rájuk a Parlamentben, az Uránia Csillagvizsgálóban vagy a Petőfi Irodalmi Múzeumban tett látogatás. Az utóbbi intézményben szinte már otthon érezték magukat. Köszönhető ez* földink, dr. Praznovszky Mihály főigazgató vendégszeretetének, hangulat- keltő előadásának is. Találkoztak a táborlakók dr. Grétsy László nyelvésszel, dr. Bánlaky Pál szociológussal, Varga Domokos íróval, Dinnyés József daltulajdonossal, Sellei Zoltán előadóművésszel, Kolczonay Katalinnal és Sípos Andrással, az Ópusztaszer ’96 című film alkotóival is. Egyébként pedig se szeri, se száma nem volt azoknak az élményeknek, amelyeket a három kiscsoport - hon- és természet- barát, irodalombarát és nyelvőr, kisdramatikus és művészetbarát- tagjaként a résztvevők szereztek. Szöveggyűjteményt is szerkesztettünk számukra „Magyarként a jiagyvilágban” címmel. Sőt a gyerekek „politizáltak” is, hiszen a csoportok egyszersmind három pártnak feleltek meg, s szervezeti felépítésükkel, tevékenységükkel leképezték az országgyűlés munkáját.- Anélkül persze, hogy acsarkodtak volna egymásra, mint az igaz pártok.-Pontosan így van, hiszen kiváló kis közösséget alkotott a három kiscsoport együtt is. Ezért volt olyan érzékeny az elválás.-Hogyan sikerült egy ilyen viszonylag nagy létszámú és hosszú tábor anyagi fedezetét biztosítani?-Nagyon nehezen, és csak köszönettel tartozunk a bátony- terenyei, mátranováki és salgótarjáni gyermekek szüleinek, valamint támogatóinknak, akik közül feltétlenül ki kell emelni a Nemzeti Gyermek- és Ifjúsági Közalapítványt, az MHB Nyitott Társdalom Alapítványt és a Soros Alapítványt.-Lesz olvasótábor jövőre is?- Nagyon reméljük, hogy igen. Mégpedig valószínűleg Erdélyben, Kovászna megyében, vagy Illyefalván, vagy pedig Csemáton nevű községben, népművészeti jelleggel, de a Tamási Áronra és a Mikszáth Kálmánra is emlékezve. Mind a negyvenöt gyerek szeretne ott is rész venni. Nem kell azonban egy évet várni az újbóli találkozásig, hiszen E. Szabó Márta meghívott valamennyiünket a szeptember 8-ai Cimborahajóra. - csongrády Tájékozódhat az állampolgár és a vállalat Időt nyernek a civil szervezetek A civil társadalom és a helyi közösségek erősítése és képessé tétele a véleményformálásra, a döntéshozatalra, a felelősség- vállalásra, saját érdekeik képviseletére és a helyi cselekvésre, e céllal alakult a közösségfejlesztők egyesülete. Abban a meggyőződésben dolgoznak, hogy erős civil társadalom nem létezhet aktív állampolgárok aktív részvétele nélkül. Kiadványaik is ezt sugallják. A Közösségfejlesztők Egyesülete és a Közösségi Kapcsolat Alapítványa nemrég figyelemreméltó szolgáltatás létrehozására vállalkozott. Mi ez? - kérdeztük dr. Solymosi Lászlónét, a szolgáltatás munkatársát.- Kapcsolatteremtést és közvetítést kínálunk a civil szervezetek, valamint az üzleti szféra vállalatainak kezdeményezései és projektjei között. Úgynevezett projekt-áruházat nyitunk, ez a Partnerségszolgálat. Adatbank- Mi a lényege?- A szolgáltatással nemcsak a civil kezdeményezések forráshoz jutásának esélyeit kívánjuk növelni, hanem az üzleti és civil szféra közötti új típusú, partneri együttműködésen és közös gondolkodáson alapuló kapcsolatok kiépüléséhez is hozzá kívánunk járulni.- Mi a módja?- Elektronikus adatbankba gyűjtjük az érdekes, figyelemre és támogatásra méltó civil kezdeményezéseket, hogy tájékoztassuk róluk az ország, az adott település fejlődéséért és a helyi közösségért is felelősséget érző vállalatokat. A kínált információkból merítve a vállalatok szabadon dönthetik el, tudnak-e, és milyen formában kívánnak hozzájárulni annak a projektnek a megvalósításához, amelynek a támogatása a leginkább megfelel vállalati politikájuknak, a helyi közösség életében vállalt elkötelezettségüknek, üzleti hírnevük javításának. Az információkhoz a vállalatok számítógépes és postai úton, faxon vagy telefonon is hozzájuthatnak. Az információ-áramlás egyirányú, a vállalati felelős közvetlenül veszi fel a kapcsolatot a támogatni kívánt szervezettel. Elismertség-Milyen kölcsönös előnyöket jelent ez a két szférának?-A vállalatok helyi társadalmi kapcsolatokat, valós és ellenőrzött információkat, projektválasztékot kapnak. A hagyományos reklám mellett a jól megválasztott támogatással növelhetik elismertségüket, hírüket a helyi közösség körében, a pozitív vállalati arculat megerősítésére szolgáló lehetőséghez jutnak. A náluk jelentkező, de elutasított kérelmezőket átirányíthatják a Partnerségszolgálathoz. Partnerségszolgálat-A civil szervezetek is élvezhetik a Partnerségszolgálat előnyeit?- Ők sok levél megírásától és feladásától, illetve sok személyes utánjárástól mentesülnek. Időt nyernek, mivel nem kell minden támogató esetében a címeket és a felelős személyek nevét felderíteniük. Forráshoz jutásuk esélyei nőnek, mivel olyan vállalatok is érdeklődhetnek irántuk, amelyeket egyébként meg sem kerestek volna.-A szolgáltatás igénybevétele milyen költséggel jár?-A vállalatok számára a szolgáltatás ingyenes. Az információkhoz számítógépen, faxon, postán és telefonon is hozzájuthatnak. A civil szervezetek 1996-ban ingyenesen jelentkezhetnek be a „projektbankba”, 1997-től kezdődően pedig önköltségi áron, a rendszer fenntartását és a posta- költségeket fedező díj megfizetése ellenében vehetik igénybe a Partnerségszolgálatot. M. É. • • Végh Antal olimpiai naplója ötkarikás szemmel (1.) (Részletek az író hamarosan megjelenő' könyvéből) Ma, 1996. július 19-én megnyílt a 26. nyári olimpia. Színpompás tévéközvetítés. Micsoda ünnep. A világ találkozik önmagával. Méltó, szép együttlét. A földkerekség színe-java együtt. Öt világrész kézfogása. Ragyogó napok várnak ránk. Sejtelmes éjszakák, kékesen vibráló ablakok. Gyönyörű és felejthetetlen, amit olykor az emberiség alkot. Egy sportoló, egy vezető Hajói emlékszem, a minap egy idős, fogatlan, meggyötört arcú, elnyűtt ruhájú, testben és lélekben romos polgártársunk kérdezte a televízióban: azokkal a sportolókkal, aki elmennek a nagy versenyekre és költségbe verik hazájukat, miközben nem nyernek, csak téb- lábolnak a teljesítmények árnyékában, nem kellene-e visz- szafizettetni a ráfordítást? És ha a sportvezetőket kény- szerítenék a visszafizetésre? Akik felkészítenek, akik válogatnak, akik döntenek a sportolók részvételéről? Akik kiviszik az érdemteleneket és itthon hagyják az utazásra érdemeseket? Ha volna ilyen számonkérés, menten kevesebben nyúlnának a karmesteri pálca után. Bizony, a válogatások és az utaztatások menetében nem egy visszásságot látunk. És itt nem arról van szó, hogy aki esélytelen a pontszerzésre, az kussoljon csak itthon. Mert jövő is van, meg a versenyzői rutin megszerzése. Majd legközelebb Az a tollaslabdázó lány, aki egyetlen lejátszott mérkőzésért utazott Atlantába, végül is szerzett pontot. Igaz, nem olimpiait. Az első szettet még 0:11-re veszítette el, a másodikat viszont már csak 1:11 -re. Majd a legközelebbi olimpián jobban megy neki. De az talán túlzás, hogy ezzel az egy szem tollaslabdázó- val egy tollaslabdasport-vezető is utazott. A magyar olimpiai küldöttség józanabb tagjai közül sokan mondják, hogy érdemesebb lett volna az úgynevezett kis sportágakat „összecsapni”. Amelyiknek a képviseletében egy-két versenyző indult, azt nem kellett volna sportáganként egy-egy vezetővel kísértetni. Tíziiknek-húszuknak elég lett volna egy főnök is. Néhány kirívó példa. A legszebb egy lóé ... Még itthon megpatkolták, és az egyik szeget rosszul verték a patájába. A pata érzékeny, hamar meg tud sérülni. És nehezen is gyógyulPeches ló és lovasa Csakhogy a ló kísérői testben és lélekben már felkészültek a nagy utazásra. Megpróbálom megtalálni a legudvariasabb kifejezést, ezért úgy fogalmazok, hogy elhallgatták a ló sántaságát. Miközben a paci hajózott az újvilágba. Az egyik forrás szerint hatmillióba, a másik szerint nyolcmillióba került, hogy átkelhetett az óceánon, toronyiránt Atlanta felé. És aki a paripát megülte volna? Dallos Gyula eleddig ötödször tett esküt, de olimpián még soha-soha, egyetlen alkalommal sem indult. Csak jött és ment, meg látott és hazaérkezett. Aztán készült a következő olimpiájára. Most is jó reménnyel vágott neki az útnak. Hátha lova sántaságát nem veszi észre az amerikai állatorvos. Pechje volt, de kint, a magyar adófizetők pénzéből volt pechje. És lehet, hogy Sydneyre is benevez? Hogy a magyar lovassport vezetői onnan se maradjanak le? Bátorfi Istvánnak, a gyermekgyógyászból lett pingpong-edzőnek nem jutott hely a hivatalos küldöttségben, mégis eljutott Amerikába. (Folytatjuk)