Nógrád Megyei Hírlap, 1996. augusztus (7. évfolyam, 179-203. szám)

1996-08-17-20 / 193. szám

1996. augusztus 17., szombat Hit-Kultúra 7. oldal Ezeregyszáz éves hazánkban millenniumát ünnepli az oktatás - A püspöki kar elnökének nyilatkozata az ezeréves magyar iskoláról / Építőivé váltunk az európai műveltségnek A honalapítás 1100. évfordulója másik ünneppel is összekap­csolódik: ezeréves az idén a magyarországi oktatás, Pannon­halmán alapíttatott az első iskola. Az ünnepi alkalomból kér­tük dr. Seregély István egri érseket, a Magyar Katolikus Püs­pöki Kar elnökét, méltassa az iskolateremtés jelentőségét, vála­szoljon kérdéseinkre. Seregély István: Türelemre van szükségünk-Meghatározta-e, és ha igen, miként befolyásolta a magyar­ság sorsát, az ország fejlődését a hazai oktatás megindulása?-Amikor a magyarok 1100 évvel ezelőtt mai hazánk föld­jére érkeztek, nem tudjuk, mi­ként képzelték el jövőjüket. Tény azonban: életrevaló nép­ként felismerték, hogy az akkor már fél évezrede Európát civi­lizáló kereszténység felé kell orientálódniuk. A kereszténység ugyanis vi­seli az eszményt hordozó em­ber megannyi fogyatékosságát. Jézus Krisztus tekintélyével az emberi boldogulás Isten akarta útját hirdeti kezdettől fogva, és hirdette akkor már évezrede. Szent István ennek a keresztény Európának tagjává tette nemze­tét, fennmaradását megala­pozta, és becsületet szerző he­lyet teremtett számunkra. A tanulás és az ember Kereszténynek lenni tudásra és fegyelmezett életre való törek­vést jelent, kezdettől fogva. Ennek a zsidó-keresztény múltra visszatekintő bibliás meggyőződésnek lett követ­kezménye, hogy Jézus Krisztus egyháza mindig a jobb és érté­kesebb jövő szolgálatában állt. A nemzedékről nemzedékre megújuló emberiség mindenkor a tanítás és nevelés felé fordult. így nyilvánvaló volt, hogy a kereszténység felvétele a ke­resztény közoktatás kezdete is, minden országban, nálunk is. A szerzetesi és káptalani is­kolák a körülmények adta lehe­tőséghez mérten az új keresz­tény népeket, minket is, az eu­rópai műveltség építőivé tettek. Nincs szándékomban tagadni az emberi élettől elválaszthatat­lan hiányosságokat, amelyek minden emberi tevékenység­ben, a keresztény tevékenység­ben is megvoltak és megvan­nak, de évszázadokon át az egyház volt Európában és ná­lunk is az oktatási feladat ellá­tója, szorgalmazója. Templo­mai is ezt szolgálták, iskolái is ezért alakultak. Nem hiszem, hogy ennek jelentőségét külön méltatni kellene. De kérdésére még pontosab­ban válaszolva: Európa többi országában az egyház által lét­rehozott iskolák és egyetemek - mások ugyanis nem voltak kezdetben sehol - döntő szere­pet töltöttek be a mai értékes, szellemi és erkölcsi viszonyok megalapozásában. Ha mi ennek az Európának élő tagjai lettünk és tudtunk maradni, akkor a magyar keresztény oktatásnak nem volt másokénál alábbvaló szerepe ebben a folyamatban. A meggyőződés ereje Mi az európai, latin írást sajátí­tottuk el. Az egyház közvetí­tette hellén-római kulturális örökséget vettük át. Fogalmi gazdagodásunk a többi európai keresztény nép szellemiségéhez igazodott. Mi a Nyugat-Euró- pában érvényesülő erkölcsi élet és kultúra továbblépésén fára­doztunk. Erkölcsiségünk, tu­dományosságunk, művésze­tünk, irodalmunk, zenénk kon­tinensünk kultúrájának része lett. Ki vonhatja kétségbe, hogy ezt nem ugyanazon - más or­szágokban is érvényesülő - ke­resztény műveltségszolgálat hozta létre.- Milyen szerepe volt az egy­házi oktatásnak történelmünk további századaiban? Elsősor­ban az erkölcsiséget illetően kérdezem.- Nem kell külön igazolnom, hogy az ember fizikai és szel­lemi egység. Az ember saját sorsának kovácsa. Ebből kö­vetkezik, hogy hatékony tevé­kenységet, amíg ember születik erre a földre, csak belső meg­győződés irányíthat. Ez a belső életirányítás az ember erkölcsi magatartása. Ez a magatartás addig szolgálja a javát, amíg megfelel az ember e világi és örök rendeltetésének. A kereszténység a teremtő megszabta rendeltetésünk meggyőződését ültette el a ke­resztény népek, így a mi né­pünk lelkében is. Belőle fakadt az a jóra törekvő és rosszat mindig javító erkölcsiség, amely ma is egyedüli lehető­sége az emberi boldogulásnak. megtaláltak helyünket- Mi nem voltunk és - szeret­ném hinni - ma sem vagyunk alávalóbbak egyetlen más nép­nél sem. Igaz, hogy többre sem tarthatjuk magunkat. De múltat megbecsülő és jövőért életét adó európaiságunkban megáll­tuk a helyünket. S a keresztény oktató-nevelő szolgálatnak biz­tos, hogy nálunk is döntő sze­repe volt ebben.- Van-e ilyen szerepe a ke­resztény oktató-nevelő szelle­miségnek, iskolának a plura­lista mai társadalomban?- A világ rendje, amely előttünk kezdettől érvényesült és utánunk is meglesz, nem vál­tozott. Ha a kereszténység en­nek a világrendnek szószólója, akkor ma is ugyanaz a célja, hogy minden új nemzedéket felkészítsen a jövő építésére, az emberiség előreha­ladásának szolgála­tára. A pluralista tár­sadalom nem áll ki a világ rendjének vizsgálata és szolgá­lata mellett, és a gát­lástalan individua­lizmus - szabadság címén - az egyénre akarja bízni sorsa alakítását, megfe­ledkezve a felelős­ségről, amely a többi ember iránt és földünk iránt is kö­telez bennünket, mint a Teremtő tár­sait. S ha keresztény optimizmussal ta­gadom is, hogy az ember elpusztíthatja magát és világát, ál­lítom, hogy csak azoknak lesz jövőjük a földön, akik visszaigazítják életüket ennek a világnak Isten akarta rendjéhez. Nem kevesen vannak, főleg a kereszténység kezdeteihez vi­szonyítva, akik ennek a keresz­tény szemléletnek alapján áll­nak és élnek. Ők tovább szor­galmazzák a jövendő nemzedék ilyen szellemű felkészítésének szolgálatát. Ma is sokan van­nak, akik keresztény iskolába akarják küldeni gyermekeiket, még azok is, akik önmaguk már csak sodródni tudnak a közö­nyös és fáradt Európa szellemi­ségével. A lehetségesnél kisebb létszám csak azokat aggasztja, akik az emberiség sorsát szoci­ológiai felmérésekből prog­nosztizálják. Nehézségek árán Az egyház azonban nem szoci­ológiaképződmény, hanem a te­remtő, a világot céljához min­denképpen elvezető Úristen népe. Azok a keresztények, akik erről meggyőződtek, mint említettem, belülről indíttatva élnek ma is jövőt és örökkéva­lóságot építő életet.-Milyen nehézségekkel küzd ma az egyházi oktatás? Mi a le­hetőségük a magyar egyházi is­koláknak?- Biztos, hogy a saját iskolá­inkban, nevelésünkben felhal­mozódott hibák éppen úgy sze­repet játszottak a keresztény közoktatás és nevelés vissza­szorulásában világszerte, mint a külső emberi tévedések. De jobbnak mondható-e, amit más alapokon nyújtani tud helyette a társadalom? Ezért először is vállaljuk a magyar közoktatás mindenkit érintő terheit. Továbbá nem reklámozzuk sem jobb felszere­léssel, sem jobb nevelői erők­kel, még kevésbé jobb anyagi körülményekkel iskoláinkat. Sőt, sajnos mindennek az el­lenkezője igaz. Tudjuk, hogy az egyház egyetlen anyagi forrást sem kapott vissza, hívei önkén­tes támogatása pedig arányosan csökken az életszínvonallal. Nem ez az első próbatétele 2000 év óta a világban, ezer év óta hazánkban a keresztény ok­tatásnak. Ha hazánknak van esélye fennmaradni, népünk életrevalósága időtállónak bi­zonyul, akkor a keresztény ok­tatás ki fogja bírni a mai nehéz­ségeket. Hittel, bizalommal- Lesz-e jövője az egyházi okta­tásnak a magyarság második évezredében?-Jövendöléssel nem foglal­kozom, mert már ismételten rá­fizettem. Futurológus sem va­gyok, csak hívő ember, aki immár lejáró élete sok viszon­tagsága között mindig igazolva látta hitét, meggyőződését. Erre hivatkozva vallom, hogy bárki­nek, aki tudva, hogy keresz­tény, vagy nem tudva, de Isten világrendjével együtt munkál­kodva él ezen a földön, annak van jövője. Megjegyzem, az emberek nagy többsége élete nagy ré­szében mindig a természetébe írt helyes életvitelhez igazodva élt és él. Ma, a mindig csak szélsőségesnek és rossznak fó­rumot adó tájékoztatás rendí­tette meg a jövőbe vetett bizal­mat bennünk, ma élőkben. Pél­dául jóllehet milliónyi emberrel találkoztam életemben, hála Is­tennek, embert ölni csak a té­vében láttam. Az egyházi oktatás és benne a magyar egyházi oktatás a jö­vőt építő erőnek és bizalomnak hirdetője. Célja, hogy ennek megvalósítására neveljen, re­mélem nálunk szerencsésebb nemzedékeket, nyomorúságos évszázadot megélt hazám és népem számára. Kérem, segítsék ezt a törek­vést, ha szeretik Magyarorszá­got. Deregán Gábor Çok ember álmainak netovábbja Amerika. Jobbágy Károly U költő, Balassagyarmat szülötte és díszpolgára is közéjük tar­tozott. Hosszú esztendőkön át vágyódott a tengerentúlra, az Új­világba. S végül megadatott neki. Éppen tíz esztendeje, hatvanöt évesen sikerült eljutnia az Egyesült Államokba. Az ottani magyarok vendégszeretetét él­vezte heteken át egy előadói körút keretében. Mint afféle érzé­keny lelkületű ember mindenre odafigyelt, mindent meg- és fel­jegyzett. Sőt, precíz naplót is vezetett a történésekről, az élmé­nyekről. Haza jőve éppen csak annyi ideje maradt, hogy legépelje jegyzeteit, amikor egy máig viselt súlyos betegség ledöntötte lábáról. Ez is a magyarázata annak, hogy a napló kiadása egy évtizedet váratott magára. Az idei könyvhéten azonban - a ba­lassagyarmati Ipoly Könyvkiadó jóvoltából - napvilágot látott Amerika poétaszárnyon címmel. A kötet több szempontból is figyelemre méltó. Először is azért, mert mintegy másfél évtizednyi önként vállalt hallgatás után újra megjelent egy Jobbágy-könyv. Továbbá azért, mert a líra mestere ezúttal prózában mondta el gondolatait. S végül, de nem utolsósorban különleges tartalma minősíti Jobbágy Ká­roly kötetét. Ugyanis - mint az alábbi részletekből is kitetszik-, eredeti nézőpontból láttatja a kontinensnyi országot. A mindennapi élet sokszor alig észrevehető rezdüléseit rögzítette naplójába. Ke­vésbé a nevezetes látnivalók, a meghökkentő kuriózumok, in­kább az emberek - életmódjuk, viselkedésük, szokásaik - kötöt­ték le az érdeklődését. Tfnnek ellenére - vagy éppen ezért - érdekfeszítő, szellemi iz- H/galmat kiváltó olvasmány az új Jobbágy-kötet. Cs. B. „Mekkora hit kellett ehhez a műhöz !” Részletek Jobbágy Károly költő útinaplójából Március 28., nagypéntek Sötét van, amikor fölébredek, s a termálfűtés ellenére hideg. Az én melegigényem úgy látszik nagyobb, mint az ittenieké. A ház háromszintes. A föld­szinten egy konyha van nagy hűtőszekrénnyel, rajta mágnes­sel felerősített cédulák, például magyar-angol szószedet, hogy a kislány, Juli magyartanulását segítse. A pinceajtó melletti fa­lon parafa táblácska, amelyen színes rajzszegekkel felerősített papírkák, a család tennivalói lengenek, időbeosztások, isko­lai órarend, kórus-próba stb. A konyhából nyílik a kis ebédlő, amely egyben zeneterem is. Itt áll a pianínó, s egy polcon a kü­lönféle fúvós hangszerek, még egy duda is ... A földszinten van a nappali is, ahol a vendé­gek gyűlnek össze, s innen nyí­lik Lajos könyvekkel zsúfolt szobája. Itt áll a telefon, boldog beszélgetéseim helye. E szint­ről lépcső vezet fel a szülők és a gyermekek hálószobáihoz, s tovább a kanyargós csigalép­csőn a manzárdba ... Feltűnő, hogy régi felszere­lési tárgyak vannak mindenütt. A fürdőszobában lábakon álló öreg kád, a szobámban olyan csillár, amit még a századelőn készíthettek. Itt megbecsülik a jól működő régi holmikat... Az itteniek hét óra körül kezdenek mozgolódni. Leme­gyek a konyhába. Lajos fele­sége Jutka elmeséli, milyen ne­hezen fogadja be Amerika a máshonnan jöttékét, mennyi vizsgát kell letenni. Egy orvos­család kálváriájáról beszél: ha nem tanul, nincs állás, ha nincs állás, nem tanulhat. A reggeli készítése közben az étkezésről is szót ejtünk. Kevés kalória - ez itt a fő - a palacsinta sem édes. Kapok egy teát (Earl Grey) és kérésemre pirítós ke­nyeret vajjal. Jutka nagyon örül konyhai ajándékaimnak, külö­nösen a paprikának, Lajos kis- kanállal eszi, megsózva. A méznek nincs ekkora sikere (kalória!), a gyerekek sem sze­retik ... Április 10., csütörtök Két hete jöttem el otthonról. Örökkévalóságnak tűnik ... Megint Szabolcs jön értem, s leautózunk a Csendes-óceán partjára. Pálmafák alatt sétá­lunk, az életéről mesél. Itt vé­gezte a teológiát, aztán 600 dol­lárral kezdte, most 1200 dollár a havi fizetése, és szolgálati la­kása van. Felesége is dolgozik, kántor. Kiderül, hogy 50 dollár­jába kerülök az egyházközség­nek, ennyit kell küldeni értem. Ha több a bevétel, az az övék. Tegnap két hölgy 20 dollárt küldött részemre. (Isten áldja meg őket!) Át is adja a pénzt, újabb képeslapokat veszek és érdekes tengeri köveket ... Visszamegyünk az autóhoz, és elgurulunk Szörényi Éva művésznőhöz. Szabolcs el­megy, majd Irén jön értem ebéd után. Nehezen indul a beszélgetés. Éva egyetlen témára kihegye­zett, kicsit hideg asszony, de hozzám nagyon kedves. Ebéde­lünk: gombaleves, tejfeles hús rizzsel (nagyon finom), diós bejgli (kiszedegetem a mazso­lát), tejszínes fekete... Verseket olvasok fel Évának. Tetszik, tetszik, de ő a forra­dalmi verseket keresi, ame­lyekkel dúsíthatja immár har­mincéves programját a köze­ledő évfordulón. Tehát nem én kellek, hanem bombák ... Ez kedvemet szegi... Gyermekkoromban meny­nyire csodáltam a színpadon szépségét, gyönyörű beszédét. Ha akkor mondta volna nékem valaki, hogy egyszer még nála ebédelek, nem hittem volna el. Május 6., kedd Háromnegyed hétkor ébredek. Amikor reggeliznék, András kérdezi, mit szeretnék? Egy pohár tejet - mondom. - Tejet? Megpróbáljuk -mondja és a poharat a csap alá tartja, amikor megtelik egy evőkanál tejport belekavar a csapvízbe, és oda­nyújtja: tessék ... András nem iszik tejet, nem eszik vajat, mert sok benne a koleszterin, cukrot sem használ.-Te örökké akarsz élni? - kérdezem.-Nem, csak meghosszabbí­tani, ameddig lehet. Itt Amerikában a dohányzás erősen csökkent. Az átlagélet­kor 74 év. A tüdőrák vissza­esett. Értekezleteken aki do­hányzik, a bal oldalra ül... Meglátogatom Tóth Györ­gyöt a Library of Congress épü­letében Szakszervezeti vezető, az itteni életről mesél. Ha va­laki egy személyiség ajánlására kerül állásba, és az a személyi­ség elveszti régi rangját, akkor ez az ajánlott ember is szedheti a sátorfáját. Az új vezető joga, hogy azzal dolgozzék együtt, akivel akar... A kupola alatt helyezkedik el az impozáns olvasóterem ... Egy feliratot megértek: Books must follow science and not science books. (A könyveknek A kötet címlapja kell a tudományt követni, és nem a tudománynak a könyve­ket) Elmegyek a Capitoliumba . . . Megnézzük a kis termet, ahol az ország vezetői és az öregek üléseznek ... Ismerős alakok járnak, beszélgetnek ott. Például: Goldwater. Fent ülünk az erkélyen, onnan hallgatjuk, amint a névsort olvassák, s fel­jegyzik, ki jelent meg ... Megint elegyünk a szokásos esti sétára. Beszélgetünk. A téma Csernobil. András olvas újságot, és munkahelyén is er­ről beszélgettek, így tud nekem újat mondani. Védekezés: jódot kell feloldani vízben, ezt inni. (Van-e jód otthon?) Csernobil­ből 50 ezer embert telepítettek ki. Nagy gondok vannak. Június 10., kedd Fél kettőkor az égen elöl vilá­gos csík látszik. Arra már haj- nalodik. Élesen besüt a nap. Alattunk fehér felhő hómezője villog. Semmit nem lehet csi­nálni, csak gondolkodni. Hét órakor hozzák a reggelit. Az óránkat előreigazítjuk hat óra harmincötre, európai idő szerint. Az én eszem már otthon jár. Legalább olyan izgatott va­gyok, amint amikor kifelé men­tem, de most boldogabb, mert „várnak”. Hét óra Jiarminckor leszál- lunk Zürichben. Nézelődöm az óriási repülőtéren. Az üzletek már nyitva vannak, aki sok dol­lárral tér haza, itt még vásárol­hat aranyórát, arany öngyújtót. Éget a zsebem az a néhány dol­lár, ami még megvan. Vehetnék valamit rajta. Egy szép, zöld, fából készült nyaklánccal szemezek, éppen jó lenne Kati zöld kosztümjé­hez, de nem merem megvenni. Nem tudom, tetszene-e neki, s túl drága ahhoz, hogy hiába megvegyem. De látok finom parfümöt Anyunak. Ez hozzám vándorol. Sokat kell várni a pesti gépre, tizenhárom har­minckor földet érünk Budapest, Ferihegy 2-n. Rám zuhan az egész út, negyvenezer kilométer minden öröme, fáradtsága. Végre megérkeztem!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents