Nógrád Megyei Hírlap, 1996. augusztus (7. évfolyam, 179-203. szám)

1996-08-17-20 / 193. szám

6. oldal Politikai Helyzetkép 1996. augusztus 17., szombat Politikus, üzletember, vállalkozó értékeli a Horn-kabinet eddig végzett munkáját Félidőben a kormány - Milyen érdemjegyet kaptak ? Félidejéhez érkezett a kormányzati munka, s ilyenkor szokás egy­fajta gyorsmérleget készíteni. Lapunk a megye több ismert közéleti szereplőjét kérte föl véleményének közreadására. Valamennyiüknek az alábbi három kérdést tettük fel: 1. Hányas érdemjeggyel minősítené (1-10-ig) a kormány illetve a parlament félidei munkáját? 2. Mit tart a kormányzati ciklus eddigi legnagyobb sikerének, il­letve legnagyobb kudarcának? 3. Ön szerint milyen politikai pártok, s milyen mértékben fognak meghatározó szerepet játszani az elkövetkező parlamenti választá­sokon? És íme, a válaszuk: Parlamenti nyitány Hányas lesz a bizonyítvány Puszta Béla, Salgótarján polgármestere: Örökölt válsághelyzet A „félidős” értékelés mindig csalóka. Sportha­sonlattal élve olyan, mintha egy 10 ezres futóversenyben 5 ezer méter után hirdetnének eredményt. A lényeg az, hogy a futó még versenyben legyen és legyen esélye jó ered­ménnyel célba érni. Ez a mérce „féltávnál” esetünkben is, és ezzel mérve nem is áll­nak rosszul. Ha mindenkép­pen osztályozni kell, akkor az érdemjegy 6. A „végbizonyít­vány” kiállításánál a fő szem­pont az lesz, hogy milyen eredménnyel segítette a kor­mány az elmaradott térségek felzárkóztatását, milyen mér­tékben alapozta meg a fenn­tartható fejlődést. /o\ A jelenlegi kormány leg- nagyobb eredménye - ha tetszik, erénye-, hogy nem ideológiai-pártpolitikai ál­problémákkal fecsérli az időt, hanem az embereket, az or­szágot érintő igazi gondokkal és feladatokkal foglalkozik. Ennek eredményeként javult az ország valós nemzetközi megítélése, pénzügyi hely­zete, látszanak a gazdasági válságkezelés egyéb eredmé­nyei is. A legsúlyosabb gond, hogy az örökölt ál­lapotok, il­letve a ko­rábban szán­dékosan ha­lasztott - egyébként elkerülhetetlen - szigorító intézkedések nyo­mán az emberek jelentős ré­sze ma rendkívül nehéz kö­rülmények között él. Ez nem ennek a kormány­nak a kudarca, de most kell szembenézni a válság követ­kezményeivel. A jelenlegi parlamenti pártok játszhatnak szere­pet a következő választásokon is, a szövetségekről még korai elmélkedni. A közvélemény­kutatások ugyan nem csalha­tatlanok, de az tény, hogy az MSZP-ha veszített is támo­gatottságából - még mindig a legnépszerűbb párt. Követke­zetes és hatékony önkormány­zati, kormányzati és parla­menti munka esetén a szocia­lista párt választási győzelme - ha kisebb arányban is - megismétlődhet. Tamássy István, országgyűlési képviselő (SZDSZ): Remény, az van A kormányzat az elérhető reális céljait választási ígé­reteiben 4 éves ciklusra fogal­mazta meg. Jelenleg e munka félidejében állunk, úgy hiszem, jó remény van arra, hogy a ki­tűzött célok teljesüljenek. Az elért és az elmulasztott lehető­ségek figyelembevételével a kormányzat eddigi munkáját 7- re értékelem. A kormányzat legnagyobb sikerének az ország gazda­sági helyzetének javítását elő­segítő intézkedéseit tartom. Evvel összefüggésben azt, hogy megszűnt minden kérdés ideo­logikus szemléletű megközelí­tése, Siker a kormányzati stí­lusváltás, alapvető kérdések közmegegyezéssel való megol­dásának igé­nye. A kor­mányzat ku­darcai között az államház­tartási reform átalakításának lassúságát le­het kiemelni. Látványos kudarcnak minősít­hető az alkotmányozással kap­csolatos negatív parlamenti szavazás eredménye, amely azonban - remélhetőleg - még kijavítható. Rendkívül nehéz jóslá­sokba bocsátkozni, várha­tóan a jelenlegi struktúra meg­marad. Elképzelhető azonban a széleken bizonyos szintű bővü­lés is. Betz József, az FKgP megyei elnöke: Nincs mit osztályozni A kormány munkája elégtelen, hiszen nincs mit osztályozni, tehát 1-es. A kormányzati ciklus eddigi legnagyobb si­kere, hogy elvitt minket az ígéret földjére a sikerpropa­gandával. A kudarcok és meg­lepetések sorozatával leptek meg minket: a. Bokros-csomag, b. az infláció állandó növe­kedése, c. a munkanélküliség növe­kedése, d. a feketegazdaság állan­dósulása, e. a bűnö­zés hihetet­len növeke­dése. ® A meg­hatá­rozó szerepet a keresztény, nép-nemzeti konzervatív pár­tok alkotják. De csak abban az esetben, ha a választópol­gár nem szavazni, hanem vá­lasztani megy, és a hazugsá­got nem téveszti össze az igazsággal. Smitnya Sándor, a megyei közgyűlés elnöke: Nem változik a parlament A kormány munkáját 6-7- es érdemjeggyel minősíte­ném. A kormány munkájában kétségtelenül fellelhető koordi­nációs zavarokat ugyanis ellen­súlyozza néhány szakminiszté­rium egyenletesen jó munkája. Ezek közül is kiemelkedőnek tartom a Kuncze Gábor által vezetett, az önkormányzatokat és a közbiztonságot felügyelő Belügyminisztériumot. A kormány működése so­rán elért sikernek könyve­lem el egyértelműen, hogy az ország ez ideig megőrizte fize­tőképességét, illetve azt, hogy a demokratikus átalakítás folya­mata, a de­mokratizmus intézményei­nek kialaku­lása, fejlődése nem tört meg, folytatódott. /5\Megíté- váz lésem szerint a következő ciklus par­lamentjét a mai parlamenti pár­tok fogják alkotni. Ám megen­gedhető a feltételezés, hogy az erőviszonyok kiegyensúlyozot­tabbak lesznek. Mindazonáltal az ennél részletesebb jóslást most megtenni túl korainak tar­tom. Cserháti József, Salgótarján alpolgármestere: Jobbat nem érdemelnek A kormány munkáját az „1-10-ig skálán” ötösre értékelem, ami közepesnek felel meg. Jobbat nem érde­mel, hiszen választási ígére­teit megszegve, lényegében becsapta a rájuk szavazó ál­lampolgárokat. A rosszabb minősítés viszont igazságta­lan lenne, mert az Antall-Bo- ros rezsimhez képest bizo­nyos kedvező változások ta­pasztalhatók. A kormányzati ciklus eddigi legnagyobb si­kere: megállította az előző 4 évben tapasztalt horthysta- restaurációs, gőgös, kirekesz- tős, „kommunistázó”, politi­kai peres, Jusztícia-terves „országolás” gyakorlatát, va­lamelyest lefékezte a gazda­ság tönkretételének, a mező- gazdaság tudatos szétverésé­nek folyamatát. Legnagyobb kudarcának azt tartjuk, hogy a baloldali- ság jelszavaival szerzett ha­talmát, a szociális viszonyok, a szocializmus időszakában elért szociális biztonság le­bontására használja: az IMF, a Világbank követeléseinek kiszolgálá­sával a tö­meges elsze­gényedés, a létbiztonság elvesztése, a kilátástalan- ság útjára vezette né­pünket. S akkor még nem em­lítettem a nemzeti vágyon el­kótyavetyélését, vagy pl. azt a durva alkotmánysértést, ame­lyet a Munkáspárt NATO-be- lépéssel kapcsolatos népsza­vazás kezdeményezésének elutasításával követett el. A választási eredmények megtippelése nem több politikai játéknál. A mai helyzet ismeretében úgy vélem: az MSZP a szava­zatok 25-30, a KDNP, a Fi­desz és az MDF által alakí­tandó választási szövetség 15-20, a Kisgazdapárt 15-20, az SZDSZ pedig 8-10 száza­lékát szerzi meg. A Munkás­párt 5-6 százalékot kap és be­jut a parlamentbe, amennyi­ben a novemberi kongresszu­son sikerül politikai stílusvál­tást végrehajtani. Gresina István, Rétság polgármestere: Várjuk ki a végét A kormány, illetve a par­lament félidei munkáját 7- es érdemjeggyel minősítem, mivel felelősségteljesen és kellő következetességgel fel­vállalta azokat az intézkedése­ket, amelyeket már korábban kellett volna meghozni. A kormányzati ciklus ed­digi legnagyobb sikerének az alábbiakat tartom:- a stabilizációs program kö­vetkezetes végrehajtását,-a privatizációs tevékeny­ség eredményességét, a 14 mil­liárd külföldi tőke beáramlását,- a demokratikus légkör szé­les körű, valamennyi állampol­gár számára történő biztosítá­sát. Kudarcának minősítem:-a gazdaság dinamikus fej­lesztésének késleltetését,- a fekete- gazdaság el­burjánzását. @ Azon po­litikai pártok fognak az elkövetke­zőkben meghatározó szerephez jutni:- akik a realitásokon mo­zogva politizálnak és ebből eredően egy belátható és telje­síthető programot, fejlődésünk komplex feltételeit tudják biz­tosítani. Egyébként a jóslások helyett várjuk meg a ciklus végét, és annak eredményessége; a köz­életre gyakorolt hatása lesz a meghatározó. Bilecz Endre, balassagyarmati közíró: Közös tőről fakadó kudarcok A kormány félidős telje­sítménye átlagosnak, gyenge közepesnek minősít­hető, mert a koalíció nyilván- ! valóan nem egységes. A par- ! lament kicsit hatékonyabban dolgozott: jó néhány fontos gazdasági törvény született, viszont a privatizáció és az alkotmányozás üteme vonta­tott. (Kormány: négyes, par­lament: hatos) Az eddigi sikerek és ku­darcok közös tőről fa­kadnak. A kormány a Bokros- csomaggal megkísérelte az ál­lamháztartás és a nagy szociá­lis elosztórendszerek reform­ját, ám koncepciója az adott formában hibásnak és végre- hajthatatlannak bizonyult. 1998-ban a választáso­kon ismét bebizonyoso­dik, hogy a magyar politikai mező három osztató (szocia­lista baloldal, polgári liberális centrum, nemzeti keresztény jobboldal), és azonos szava­zattömegre számíthat mind­három pártcsoport. Horn Gyula s az MSZP-vezetés nyi­latkozatai szerint aligha foly­tatódik a szocialista - szociál- liberális koalíciós kormány­zás. Az MSZP hozzá köze­lebb álló gazdasági programú, kisebb befo­lyású szövet­ségeseket ke­res: a KDNP-t, esetleg az MDF-et. Másik lehetőség a Kisgazdapárt körül kialakuló nemzeti jobboldali kormány- koalíció. Én ezt tartanám a legrosszabb választásnak, de megvalósulását elég bizonyta­lannak látom. A harmadik le­hetséges megoldás a magyar társadalom befolyásos polgári középrétegeire épülő közép­pártok (SZDSZ, FIDESZ, MDNP) választási majd kor­mányzati szövetsége. Az el­gondolás 90-es, 94-es keser­ves kudarcából harmadszorra talán tanulnak a polgári kö­zéppártok. Ellenkező esetben szocialista vezetésű keresz­tényszociális kormányra és szélsőséges kilengésű bal­jobb politikai ingamozgásra számítok 1998-tól. Természe­tesen el kell ismernem, hogy politikai pártjaink természet- ellenes szövetkezésekre is képesek... Juhász Péter, Balassagyarmat polgármestere: Elindult a lefelé menetelés A kormány, illetve a par­lament eddigi tevékeny­sége olyan feltételeket teremtett az ország lakosságának, amely csupán a túlélés lehetőségét hordozza magában, így elégsé­gesnél jobbat nem érdemel. Az MSZP-SZDSZ kor­mányzati gazdaságpoliti­kája révén az élet minden terü­letén egy meglehetősen drasz­tikus lefelé menetelés indult el Magyarországon. Elveszítettük vezető szerepünket a hasonlóan nehéz gazdasági feltételekkel küszködő, volt szocialista or­szágok körében, sőt a gazdasági mutatók egybevetése a szo­morú utolsó helyre utasít ben­nünket. A jelenlegi kormányzat legnagyobb sikere legfeljebb az lehet, ha a ciklus végére a ’94- es szintre és pozícióba vissza tudja tornászni az országot, À ’94-es választásokon oly mértékű bizalmat kapott az MSZP és az SZDSZ, hogy a parlamenti mandátumok több mint kétharmadát tudhatta ma­gáénak az új koalíció. Ez meg­lehetősen ritkán adatik meg egy kormányzat számára. A válasz­tópolgárok e bizalmat az elmúlt két esztendőben rendkívüli tü­relemmel és tűrőképességgel is megtoldották. (Emlékezzünk csak vissza, hogy a válto­zásokat sür­gető politikai erők ’90-ben még jóformán el sem foglal­ták helyüket a parlament­ben, és néhány forintos benzin­áremelés többnapos országos blokádhoz vezetett.) A kor­mánykoalíció legnagyobb ku­darca, hogy ezt a ritka törté­nelmi lehetőséget elszalasz­tottá, s eddig csak visszaélni tudott választói bizalmával. /o\Meggyőződésem, hogy a váz következő ciklusban is a most jelenlévő pártok foglal­hatnak helyet az ülésterem pat­kójában. Áz erőviszonyok át­rendeződése elsősorban az el­lenzéken múlik, hiszen a vá­lasztókban már megérlelődött a változtatás igénye. A következő két évben ennek az akaratnak kell formálnia az ellenzéki együttműködést, a programal­kotást és annak megvalósítását garantáló kormányfő és kor­mánytagok kijelölését. Ha az ellenzéki pártok ennek az elvá­rásnak meg tudnak felelni, ’98- ban nem fog elmaradni a vá­lasztók támogatása sem. Mivel a válaszokat változatlan formában és tartalommal adjuk közre, helyhiány miatt a folytatást augusztus 21-ei, szerdai számunkban olvashatják. Összeállította: Tanka László

Next

/
Thumbnails
Contents