Nógrád Megyei Hírlap, 1996. július (7. évfolyam, 152-178. szám)
1996-07-04 / 155. szám
6. oldal Gyarmati Magazin 1996. július 4., csütörtök Tíz könyv egyetlen év alatt - Segít az önkormányzat is Igazi politikai elitje nincs a városnak Még a legínségesebb időkben is jelentek meg könyvek Gyarmaton. Akadtak csúcsok* amikor négy új könyvet is kezükbe vehettek a polgárok. De, ami napjainkban zajlik, az minden képzeletet fölül múl. A logika törvényszerűségeit felrúgva, a szegénységet elfeledve jönnek az újabb kötetek. Az idén lesz vagy tíz kiadvány. A Madách Társaságnak két kötete is napvilágot látott az idén. Az Andor Csaba által szerkesztett színvonalas és ízléses kiadványokba a Csesztvén, Szügyben és Gyarmaton megtartott szimpóziumok anyaga került. Igazi szenzációnak számított a másfél hónapja utcára került Jobbágy Károly kötet. A hosszú ideig hallgató, gyarmati származású József Attila-díjas költő Amerika poétaszámyon című lírai útleírása akkora siker, hogy ma már nehéz szerezni belőle akár egyetlen darabot is. Következett a fiatalon elhunyt költő, Görög Imre Túl az én időmön című verseskönyve... Aztán itt van még két kuriózumnak számító kiadvány. Valamennyi könyv megjelenését támogatta Balassagyarmat ön- kormányzata. Majdán Béla várostörténésznek volt köze a Madách kötetekhez és-néhány más munka megjelentetéséhez is. Vele beszélgetünk.- Kezdjük azzal a könyvvel, amelyikhez ön írta az előszót.-A Magyar Tudományos Akadémia Politikatudományi Intézete adta ki a Kisvárosi elit című kötetet.- Szerzők?- Utassy Agnes, Becskeházi Attila, Gergely András. Mindhárman szociológusok.- Miről szól a könyv?- A neves szerzők a huszadik századi balassagyarmati elitről tették közzé kutatásaik eredményét. Vagyis az egykori városimegyei tisztviselő, arisztokrata rétegtől kezdődően egészen a közelmúlt elitjéig. Többek között nyomon követték a politikai, gazdasági, kulturális elit származását, műveltségét. Sokféle szempont szerint próbálták a szerzők elemezni a témakört.-Miért pont Gyarmatot szemelte ki magának a csoport?- Az egyik ok szerintem Tausz Katalin szociológiai munkásságából fakad, aki évtizedek óta az Ipoly-parti városban végez akadémiai kutatásokat és akit számos közvetlen szál fűz Balassagyarmathoz. Úgy gondolom, a személyes szimpátia és Gergely Andrással tartott barátságunk is szerepet játszhatott a kiválasztásban.-Hány embert faggattak a szerzők?- Közel száz embert kerestek meg a szociológusok.- Csak a városban?-Többnyire igen, de igyekeztem minél több elszármazott gyarmati címét is megadni a kutatók számára. Például Budán Buttler Máriáét, Kenes- sey Béláét, Kondor Béláét stb.-Egy külső szemlélő, tudományos kutató hogy látja a régi és a mai Gyarmatot?-Számomra -többek között- kiderült a tanulmányból, hogy igazi politikai elitje ma nincs a városnak. A gazdasági elit pedig igen heterogén, csupán kialakulófélben van. Sokkal sokoldalúbb, ugyanakkor esetlegesebb és bizonytalanabb egzisztenciájú, mint az korábban volt.- Változott a város arculata a megyeszékhelycsere óta?-Az is kiderül a könyvből, hogy a város arculata, jövőképe a megyeszékhely elvitele óta igencsak megváltozott és máig kiforratlan. Azóta a város keresi önmagát. Talán csak Lombos Márton időszakában volt egyfajta határozott irányultsága, „koncepciója”, stratégiája. De hát ez a „kijáró” tanácselnökök időszaka volt. Ma már ugyanúgy ugyanazt nem lehet megvalósítani.- Van esélye a városnak?- A kötet szerzői úgy látják, talán az egyetlen esélye ennek a városnak a kapcsolati tőkéje, ami a régmúltból eredeztethető. A kapcsolatok révén messzire juthat Gyarmat. Nagy kérdés, hogy sikerül-e? Be kell vallanunk, az előző négy évben etéren nem sikerült előbbre lépni. Abban bízom, hogy ezen még ebben a ciklusban „megmozdul” valami.-És a kultúra?-Ilyen szempontból jobb a helyzet, mint a gazdasági, politikai élet területén. Jól látják a szerzők, hogy ez egy tradicionális polgári kultúrát felmutatni képes város. Annak ellenére így van ez, hogy az elmúlt negyven év megyei „kultúrpolitikusai” alapos munkát végeztek. Persze azt sem szabad elhallgatni, hogy Balassagyarmat jelenkori kulturális életében az elzártság, a kis- szerűség, a ki nem tekintés tünetei is föllelhetőek. Ezzel együtt is a hangulatos, kulturált kisváros benyomását keltjük az idegen kutatók számára.- A másik könyvnek ön a társszerzője.- Ez egy szűkebb szelete a város történetének, mely a zsidóság történetéhez kapcsolódik. A dokumentumkötetet Tyekvicska Árpád levéltáros állította össze, szerzői is mi ketten voltunk.- Miről szól a kötet?- Tyekvicska Árpád a holocausttal kapcsolatos kutatásait tette közzé. Többek között fény derül arra, kik, hogyan kerültek a gyarmati gettóba, kiknek a vagyonát vették el. Néhol még az is nyomon kísérhető, hova kerültek ezek a vagyonok. Hátborzongató az a rész, ahol a túlélők mondják el emlékeiket.- Hány nevet sikerült azonosítani?-Minden erőfeszítésünk ellenére sem sikerült a több mint kétezer gyarmati és környékbeli nevet felderítenünk. Összesen még ezer mártír személy nevét sem sikerült rekonstruálni. De ezt úgy is mondhatnám, hogy legalább közel ezer egykori gyarmati polgár nevét sikerült megörökíteni az utókor számára.- Ön miről írt?-Az egykori hitközség szervezeti felépítését vázoltam föl a megmaradt hitközségi alapszabályzat nyomán. Mindezekhez magyarázó megjegyzéseket is fűztem. Megpróbáltam az egykori hitközség szervezetét em- berközelibbé tenni és megeleveníteni. Szóltam az egykori rabbikról, az elemi zsidó iskoláról, a szokásokról, a zsidó hitközség egykori épületeinek elhelyezkedéséről. Arról, hogy hol volt a kóser vágoda, a fürdő, az egyházi, vallási intézmények. Mindezt Budapestről, Izraelből számomra átadott archív fotókkal is illusztráltuk.- Gondolom, siker ez a könyv.- A holocaust évfordulóján, június 16-án kivittem néhány könyvet a zsidótemetőbe. Szépen fogyott a kötet a helyszínen. Az itt megjelentek hírét vitték a világba a könyvnek. Már jönnek a visszajelzések, hogy sokan szeretnének vásárolni belőle. Ha csak ezt nézem, máris igen jó a fogadtatás. Egyébként a helyi levéltárban megvásárolható a mű.-Miért fogtak bele a munkába?- Főhajtás ez az egykori gyarmati zsidóság előtt. Úgy gondolom, többévi munka nyomán sikerült visszahozni a város köztudatába a már-már teljesen elfeledett zsidókultúra egykori értékeit. Bátran mondhatom ma már azt is, hogy a gyarmati zsidókultúra ápolását messze földön számon tartják és példaként emlegetik.- Ki segítette a megjelenést?-Az önkormányzat kulturális alapítványa, a Mecénás Alapítvány és a Nógrád Megyei Levéltár. A „könyvinvázió” ezzel nem ért véget. Jó néhány kötet van előkészületben Gyarmaton. Tanulmányok, versek látnak hamarosan napvilágot. Majdán Béla, az egyik kötet társszerzője 1996, július 4., csütörtök Gyarmati Magazin 3. oldal Gázról lobbant robbanásig feszült vita (Folytatás a 2. oldalról)- Tőzsér alpolgármester úr úgy nyilatkozott az adásban, hogy a gázfejlesztési hozzájárulás ügye a mi részünkről megbukott, azt már ők megnyerték. Hogyan nyerhették meg, ha még véget sem ért a per? Nem tudok mást mondani: aki közéleti tevékenységet vállal, annak a közélet céljainak a javára kell tennie. Tőzsér Zsolt ennek nem felelt meg ezen nyilatkozata alapján. Szondi György ugyan néhány lépcsőházzal odább lakik, de ugyanúgy érintettje az ügynek. Nem rejti véka alá véleményét a férfiú: - Mi is ugyanabban kezdtünk el ügyködni, amiben Koós úr. Tökéletesen egyet értünk vele. Mert hát miért is kell nekünk tulajdonképpen gázközműfejlesztési hozzájárulást fizetnünk, amikor mintegy húsz évvel ezelőtt megvásároltunk egy távfűtéses lakást? A kazánház az önkormányzat tulajdona, mi gázhoz nem jutottunk, velünk semmilyen szerződést nem kötöttek! Mert mondjuk ha kértek volna, hogy adjunk, akkor lehet, ki-ki alapon hozzájárultunk volna az önkormányzatot ebbéli támogatásához. Mert mi a helyzet? Mi mindig fizessünk, amikor változik az energiahordozó? Miért? A mi százhatvan lakásunk egy kazánhoz tartozott. Állampolgári engedetlenséget követtünk el! Mégpedig úgy, hogy aláírást gyűjtöttünk. Ne szajkózzon már ! De tudják mi az érdekes még? - boncolgatja Szondi úr. - Itt egyetlen év alatt több fómm is volt a témában. Az önkormányzat többször is bizonyította, mennyire felkészületlenek és tájékozatlanok a témában. Ez azért is siralmas és fájdalmas, mert ezeket az embereket mi választottuk. És ők még azt a fáradságot sem veszik, hogy kellően tájékozódjanak, hogy a lakosságot érzékenyen érintő kérdésekben megalapozott és helyes döntéseket hozzanak. Az egyik legjobb példa erre: az önkormányzat azt mondta, akár egyforintos jelképes áron is odaadja nekünk a kazánokat. Aztán a testületi ülésen kiderült, több millió forintba kerülne nekik az, hogy nekünk ajándékba adják! Az egyik legfontosabb lakossági fórumon érdekes mondatok hangzottak el.- Mikor volt ez?- 1995 március 24-én. Ott azt mondta dr. Czudar Sándor ügyvéd: első hallásra a gázműfejlesztési hozzájárulás jogtalan a lakóknak! Ezt az alpolgármester úr is elismerte! Ekkor kezdődött a tényleges tiltakozásunk.- Mit jelentett ez?- Nem fizettünk, több alkalommal is bementünk a városházára - kapcsolódik be a beszélgetésbe Derzsy Endréné. Tárgyaltunk az alpolgármesterrel. Időnként parlagi hangon utasított minket rendre. Amikor fehéren- feketén bizonyítani akartuk a magunk igazát, akkor más témába kezdett. Újból és újból vissza kellett terelnünk a beszélgetést az eredeti mederbe. Akkor rám szólt: ne szajkózzam már örökké ugyanazt, mert akkor abbahagyja a tárgyalást! Egy másik alkalommal azt is mondta: ha mi ilyen hangon beszélünk, akkor ő nem tárgyal velünk. Fáj az igazságtalanság Derzsyné témát vált:- Nálunk szövetkezeti lakásokról van szó, s nem léteztek lakóbizottságok. Erről az egész fűtési rendeletről, hogy mennyi ideig kell fizetni, tulajdonképpen az említett ’95. márciusi fórumon tudtuk meg! Ott kezdtük feszegetni a dolgokat. Akkor azt mondták nekünk, hogy tizenkét hónap van kifizetve és még tizennyolc hónapot kell fizetnünk. Ezen a fórumon egyébként egészen élesben kijött az is, hogy mi van az addig befizetett összegekkel? Ezt is mi firtattuk, ugyanis korábban Tőzsér úr azt mondta: ebből az önkormányzat nem kapott egy fillért sem. Nánai úr, a városgazdálkodás igazgatója viszont azt állította: ők mindent átutaltak az ön- kormányzatnak. Szóval, a fórumon nekiszegeztük a kérdést mindkettőjüknek: mi az igazság? Tőzsér úr azt mondta: nem kaptuk meg az összeget. Akkor hová lett, kérdeztük? Egyéb kötelezettséget fedezett belőle a város- gazdálkodás, hangzott a válasz. A másik dolog - folytatja Sztrehárszkiné -, eleinte egybe számlázták a fűtési díjat meg a gázfejlesztést, azt sem tudtuk, hogy mi mennyi. Éveken keresztül fizettük és nem tudtuk, hogy abból ténylegesen mennyi a gázfejlesztés? Már ’95 nyara volt, mikor sikerült megtudnunk, hogy mennyi a melegvíz-szolgáltatás...- Ami rettenetesen irritálja még az embereket - vélekedik Szondi György -, hogy arról is elfelejtett az önkormányzat bennünket értesíteni: erre az átállásra állami dotációt kaptak. Se az előző önkormányzat, se a mostani nem beszélt erről addig, amíg az Ablak műsorában nem kezdte ezt feszegetni Hortobágyi Éva riportemő. Rettenetesen fáj az embereknek a jogtalanság mellett az is: ez a lépcsőház egy telken van, tizennégy lakás van rajta. Tizennégyszer annyit szednek be 'ezért, mint egy magánházban. Sőt, ha egy magánház ötszáz négyzetméter, akkor ugyanannyit fizet melegvízért és fűtésért, mint mi, akiknek tulajdonképpen semmi gázunk nincs! Amikor ezzel érveltünk Tőzsér úrnál, akkor azt mondta: ha olyan nagyon ragaszkodunk hozzá, akkor ide hozatja a csonkot a kapuba! Mondtuk neki, hogy köszönjük, mi nem kérünk ebből, ugyanis ezekben a lakásokban gázzal nem lehet se fűteni, se főzni. Derzsyné megjegyzi: - Azt is mondta még az alpolgármester: ha nagyon hőzöngünk, akkor majd visszaállítják a kazánokat olajtüzelésűre! Hogyan mondhat ilyet egy alpolgármester?!- Mi nemcsak a százhatvan lakás - mondja Sztrehárszkiné -, tehát nem csak ennek a kazánháznak, hanem az összes távfűtéses lakót próbáltuk megkeresni. Kilencszázhatvan lakásból 798 aláírást szedtünk össze. Egy beadványban megfogalmaztuk a polgármester úrnak, hogy szíveskedjenek ezt az egész gázműfejlesztési témát újból elővenni, próbáljunk megegyezni. Mi még arra is hajlandók lettünk volna - tekintettel arra, hogy tudjuk, nagyon rossz anyagi körülmények között van az önkormányzat -, hogy amit addig befizettünk, odaadjuk, tovább viszont ne kelljen fizetnünk hozzájárulást. Arról mi még akkor sem tudtunk, hogy 60 százalékot kell annak fizetnie, aki készpénzben fizet. Akinek pedig a saját tulajdona a kazán, az is megkapta a 40 százalék kedvezményt. Egyébként ezt is a Tőzsér úrtól tudtuk meg, méghozzá véletlenül, mert elszólta magát, amikor vitatkoztunk. Ezt a beadványt a polgármesternek címeztük, de ő Tőzsér úrral vetette át, mondván addig is ő foglalkozott a témával.- Mikor volt ez?-Múlt év szeptember 20-án. Múltak a hónapok, de semmi nem történt. Megmondani sem tudom, hányszor telefonáltunk, személyesen érdeklődtünk. Végül november elején sikerült ismét bejutnunk Tőzsér úrhoz.- Mi történt?-Azt mondta, hajlandó egy előterjesztést tenni a decemberi testületi ülésre, hogy aki ’96 április 15-ig befizeti egy összegben a hátralévő összeget, annak 25 százalékos engedményt adnak. Mi kezdtünk alkudni. Számítási anyaggal mentünk. Mondtuk, hogy akinek tulajdonában van a kazánház, az is megkapta a negyven százalékot. Nekünk nincs tulajdonunkban, mégis csak huszonöt százalékot kegyeskedik adni? Tudják mit mondott erre?-Mit?- Nekünk tulajdonképpen igazunk van, mert hát jogos lenne, hogy legalább negyven százalék kedvezményt kapjunk. De már annyian befizették közben, hogy ezt rendezni rettentően nagy nehézség lenne! Meddig mehet még ez?- Ezen a bizonyos beszélgetésen derült ki az is - meséli Szondi György - hogy aki nem fizeti ki egy összegben a hátralékát, annak a negyedik és ötödik évben 30 százalékos kamatos kamatot is fizetnie kell! Tehát amikor mi ezeket a tárgyalásokat folytattuk, tulajdonképpen akkor tudtuk meg a fizetési feltételeket! Azért ezek szép dolgok, nem?! Arról már nem is beszélve, hogy Tőzsér úr az újságban és a tévében is azt mondta: a Legfelsőbb Bíróságnál van ez a téma. Sőt, a megyei sajtóban azt nyilatkozta: győzött az önkormányzat, a bíróság nekik adott igazat, fizetnie kell a lakóknak! Miről beszél az alpolgármester úr? Ennyire ismeri a helyzetet? Szatmári úr ügye járta meg a Legfelsőbb Bíróságot, és abban nem a gázműfejlesztési hozzájárulás a téma!- Meddig mehet ez? - kérdezi Derzsyné. - Mert két lehetőség van. Égyáltalán nem törődnek a dolgokkal, el sem olvasták, hogy mi van abban a peranyagban, amit a Szatmári úr indított. Vagy pedig tudták, hogy mi van benne és mégis összevissza nyilatkoztak. Mekkora felelőtlenség ez?-Azért az is érdekes - véli Szondi úr -, hogy képviselőnknek, Majdán Bélának mondtuk: legyen szíves, tájékoztasson már minket a Szatmári úr peréről. Ő viszont csak hetek múlva is any- nyit tudott sokadik érdeklődésünkre felelni: nagyon szégyelli magát, minden nap bent van a városházán, de egyszerűen nem tud hozzájutni. Ő, mint képviselő! Végül is akkor hozta meg nekünk, amikor mi már láttuk. (Folytatás a 4. oldalon)
