Nógrád Megyei Hírlap, 1996. április (7. évfolyam, 77-101. szám)

1996-04-20 / 93. szám

1996. április 20., szombat Tavaszi Kertészet 9. oldal Szőlő, gyümölcs, szamóca - Veteményezhető a zöldségnövények többsége - Bánjunk csínján a vegyszerekkel Kiskerti körkép: kertész legyen, ki boldogságra vágyik Közel fél esztendeig tartott a tél; olyan, mintha nem is Közép- Európában, hanem valahol Skandinávia magasabb tájain él­nénk. A tavaszi munkálatok a kiskertekben a hó, a hosszú fa­gyos időszak és a tavaszi esőzések miatt meglehetősen elhúzód­nak. A hobbitelkek tulajdonosai csak most foghatnak hozzá a nagyobb munkálatokhoz, s bizony késében vannak. Pihen az ásó, bár a késői tavasz miatt sietni kellene Szőlővessző kerül a földbe Többnyire a metszés az első munka, amit a gazdák a ház kö­rül, a szőlőben vagy a gyümöl­csösben elvégeznek. Idén en­nek a munkának sem kedvezett az időjárás: vagy a hó, vagy a sár miatt nem lehetett rámenni a földekre. A rügyek azonban a napokban beköszöntött hirtelen meleg miatt megpattantak, és csínján kell bánni a metszőol­lóval: esetleg több kárt okozha­tunk, mint hasznot. Rendkívül fontos - lett volna - kora tavasszal a lemosó per­metezés elvégzése a gyümöl­csösökben és a szőlőkben, bár még mindig nem késő. Lehető­leg ne dolgozzunk szeles idő­ben, hiszen bármilyen ártalmat­lan vegyszerről van is szó, még­iscsak kémiai anyag, amit nem tanácsos belélegezni: káros le­het az egészségre. Ha még nem metszette meg a szőlőt, siessen vele! Itt van a gyümölcsfák ülteté­sének ideje is: ne sajnáljuk a munkát, ássunk minél nagyobb gödröt a csemetéknek, s tölt­sünk bele humuszt, illetve szer­ves vagy műtrágyát: a fácska meghálálja az előkészítést. Az elveteményezett zöldség­növényeket - répát, petre­zselymet, zöldborsót - locsol­juk rendszeresen, ügyeljünk arra, hogy mindig nedves le­gyen az ágyás felülete. Akinek hétvégi telke van, s nincs al­kalma minden nap locsolni, kí­sérletezhet a következő mód­szerrel: az első kaszálásból származó fűvel letakarhatja az ágyásokat: Ezen keresztül a ve- temény szellőzik és vizet is kap, de a talajt a fűréteg mele­gebben tartja és nem engedi ki­száradni sem. Aki szereti a hónapos ret­ket, könnyen megtermelheti a szükségletét, hiszen egyszerűen nevelhető növény. A jó termés érdekében azonban vi­gyázni kell arra, hogy mindig idejé­ben kiegyel­jük az ágyá­sokat: a túl sűrűn ültetett retek növény­kék rosszul fejlődnek, a termés pedig apró marad. Itt van az ideje a sza­móca- és a földieper-te- rületek rend­betételének. Az őszi tele­pítés ugyan sokkal sze­rencsésebb, de ha ezt elmulasztottuk, akkor a régi tövek is szépen teremnek június-júliusra. A régi, elszá­radt leveleket és indákat le kell vágni, a talajt pedig alaposan elő kell készíteni. Locsolni nem szabad addig, amíg az időjárás nem fordul jobbra, mert az nem tesz jót az ellenálló epertövek­nek sem. Néhány héten belül remélhe­tőleg melegebbre fordul az idő­járás, és elültethetjük a cseme­gekukoricát. Ekkor lesz a zöldbabfajták ültetésének ideje is, bár a késői fagyok még kárt tehetnek bennük. Nyugodtan meg lehet kez­deni viszont a nem különöseb­ben fagyérzékeny hagyma dugványozását: lehetőség sze­rint 25 centiméteres sor-, és tíz centiméteres tőtávolságra ültes­sük a dughagymákat. A kertben bármiféle betegség megtámadhatja zöldség- és gyü­mölcsnövényeinket. Különösen gyakoriak a különféle gombáso­dások, a drótférgek, a növény­bolhák, a meztelen csigák kárté­telei. A növények levelein, szárán könnyen felfedezhetjük e sérülé­seket. Amennyiben nem tudjuk, hogy milyen vegyszert használ­junk, a „tünetek” ismertetése mellett bármelyik, növényvédő szereket árusító szaküzletben kérhetünk tanácsot. Zöld Ablak Sokkal szebb a virágokkal ékesített ablakpárkány, loggia és erkély, mint a szürke betonfelület! íme, néhány virágládába való növény és igényei. Levendula - Meszes ta­lajt, meleget és sok napfényt igényel. Megbocsátja azt is, ha ritkán locsoljuk. Büdöske - Igénytelen, bárhol megél, s szinte min­dig virágzik. Szaporítása magról, palántáról egyszerű. Futómuskátli - Nyugati vagÿ keleti tájolásban érzi jól magát. A bőséges virág­hozamú fajtákat hetente tápoldattal kell locsolni! Közönséges muskátli - Igénytelen, de melegked­velő. Virágzás idején meg­lehetősen sok vizet kíván. Petúnia - Meleg- és fénykedvelő, déli tájolásban érzi jól magát. Bőségesen kell locsolni. Árvácska - A fagyok el­múltával telepíthető, vi­szonylag igénytelen, száraz­ságtűrő és mutatós növény. Varjúháj - Több nemesí­tett fajtája van, sekély tala­jon is megél, kevés vízzel is beéri, tűri a meleget és a tűző napot. Paprikavirág - Igényte­len növény, de sok napfényt és meleget kíván. * Érdemes kísérletezni az erkélyeken a különféle edé­nyekbe, ládákba ültetett tu- ják, borókák és kúszóboró­kák megtelepítésével. Ezek a növények egész évben szé­pen díszítenek és a kevés földben lassan fejlődnek. Népi bölcsességek- Puha, finom, frissen főtt csemegekukorica - az emberek több­sége szereti. Mikor érdemes elveteményezni a kukoricát? Nos, ak­kor, amikor a kökénybokrok virágzanak. A népi megfigyelés sze­rint a hófehér virágok elnyílása után már nem kell különösebben tartani a fagytól, ami a zsenge kukoricahajtásokat veszélyeztetné. (A kökény április közepén - idén kicsit később - bontja szirmait.)- Ha valamivel előbb veteményezünk, némileg előbb élvezhet­jük a termést is. A növények azonban sokkal jobban fejlődnek, ha a már felmelegedett földbe ültetik palántáikat vagy magvaikat. A ké­sőbb ültetett konyhakerti növények gyorsan utolérik korábban ve- teményezett társaikat. A metszést a lehető leggyorsabban be kell fejezni! A pásztói nyughatatlan nyugdíjas virágerdő és baberdő királya Virágok varázslója Nehezen találom meg Tari Ferenc házát. Két-három hónap­pal később persze könnyebb dolgom lenne, amikor virágba borul a 74 éves pásztói nyugdíjas kertje. Azt mondják, hogy akkor az „illatos” házszámhoz az orr vezet. A palántatáblák és fóliasátrak közötti vargabetűs ösvények valósággal masnit kötnek a lá­bainkra, miközben bejárjuk Tari Ferenc birodalmát. Hol a fóliasátor meleg burkában, hol egy kiöregedett, földdel töltött fazékban fedezek fel egy-egy apró érdekességet. A bordó színbe hajló árvácska még tényleg csak árvácska, egy­maga ásítozik a földben nap­sugarak után, de a kert másik végében valóságos hóvirágha­dak sorakoznak.-Jut majd ebből minden­hová - kanyarít jobbjával a le­vegőbe egy széleset a gazda. - A palánták a város tereire, de még a strandra is kikerülnek, a fóliások meg nem csak az én fazekamban főnek finom étellé.-Kitől tanulta a virágva­rázslást és a fóliázást?-Nem könyvből olvastam, hanem a fejemből jött, meg el­tanulgattam innen-onnan.- Hát a családi háttér?- Nem a virágokkal foglal­koztunk gyerekkoromban. Rettentő szegénységben él­tem, hatan voltunk fiútestvé­rek. Később aztán már ástam, de teljesen máshol, a föld alatt. Aknamélyépítőként dol­goztam. Kányásön kezdtem, s bejártam a környék összes bá­nyáját. Királytárón fejeztem be, harmincévi bányászkodás után.- És az ön gyerekeinek könnyebb már?-Eszes gyerekek mindket­ten. A fiam, Feri, altábornagy, az országos büntetés-végrehaj­tás parancsnoka. Lujza lá­nyom zenetudós, népzeneku­tató. Mind a ketten doktorál­tak, és több nyelven beszél­nek. A pár évvel ezelőtt el­hunyt rendkívül művelt fele­ségemnek, no, meg a szorgal­muknak köszönhetik, hogy megtalálták a helyüket az életben. Büszke is vagyok rá­juk, akárcsak a négy uno­kámra. Ferinek és Lujzának is egy-egy fia, illetve lánya van. Közben lehajol és pár da­rab, tejfölösdobozban zöldellő palántát vesz szemügyre Tari Ferenc. Annyi van itt ezekből a dobozokból, hogy láttukon Pásztó összes macskája meg­nyalná a száját.- Már alig vártam, hogy ta­vasz legyen - egyenesedik ki újra. - Megzavarodnék, ha nem dolgozhatnék kint a kert­ben. Jöjjön vissza nyáron, meg ősszel is. Valóságos cso­dát fog itt látni. Kapkodhatja a fe­jét, hogy a vasró­zsát, a török szeg­fűt, a margarétát, vagy a ki tudja, me­lyik virágot cso­dálja meg igazából. Pláne, ha megmuta­tom majd a baber­dőmet. — Itt a kertben?...- Ősz végén, szinte a fagy előtt a legszebb a Juliska- babom. Az asszo­nyok, akik ismerik, már most várják. És tudja, hogy mitől különleges? No, elmondom a titkát. De ezt ne írja meg! Tari Ferenc el­mondta, én pedig megőrzőm, ám úgysem jelentek konku­renciát a hajnalban kelő és késő este nyugvó nyughatatlan nyugdíjasnak. Remélem ké­sőbb is el tudok látogatni hozzá, amikor már színpompa uralja a kertet. Bár én már most is el tudom képzelni az egészet, közte a két legértéke­sebb hajtással, Lujzával és Fe­renccel. Benkő Mihály Tavasztól késő őszig szépen virágzik az illatos petúnia fotó: archIv Ha valaki télen etette a cinegéket, most számíthat a segítségükre Nem kell vegyszer, ha van madár Közismert dolog, a rovarevő madarak éheznek télen - bár a magevők sem dúskálnak, különösen akkor, ha nagy a hó -, s az ember segítsége nélkül bizony sokan el is pusztulnának közülük. A kiskertekben elhelyezett madáretetők mindig sok vendéget vonzanak, és még kora tavasszal célszerű az ilyen helyeken elhelyezni egy fészkelőodút is. Szerencsére beköszöntött a ta­vasz, madaraink túl vannak a közvetlen veszélyen, és többsé­gük már a családalapítással van elfoglalva. Idén azonban nem­csak a növények hajtottak ki később a hosszú tél miatt, hanem a szaporodási idő­szak is „csúszik”. A mesterséges fészkelőodúkat legkésőbb már­cius közepéig ki kellett volna he­lyezni, de szeren­csés esetben még mindig otthont te­remthetünk egy cinegepár szá­mára! Az odú külső és belső mé­rete mindegy, hogy mekkora, azt a rendelke­zésre álló hulladékdeszka mé­rete határozza meg. Az a fon­tos, hogy a madárlakás bejárati nyílása 32-35 milliméter le­gyen, mert ez a legmegfelelőbb a széncinegék számára. Ha most helyezzük ki a költőládát - ha nem is az első költés al­kalmával, - de június táján számíthatunk arra, hogy ker­tünkben megtelepszik egy pár rovarevő madárka. Egy-egy fé­szekalj felneveléséhez egy ci­negepár körülbelül tízezer ro­vart fogdos össze. Nyugodtan szánjunk rá egy-két órát, s szá­moljuk meg, hányszor etetik e madarak fiókáikat: előfordul­hat, egyetlen óra leforgása alatt 60-70 alkalommal is fordulnak, kukaccal a csőrükben! Ennyi hernyó és kukac kiirtása renge­teg vegyszert emésztene fel, ami ráadásul az emberi szerve­zetre is káros. Nem kell elkeseredni akkor sem, ha idén lakatlan is marad az odúnk, jövőre már biztosan számíthatunk a sikerre. Vigyá­zat: a széncinegék területtartó madarak, azaz szükségük van egy bizonyos nagyságú kert­vagy erdőrészre, ahol rovarokat szedegethetnek. Ennek nagy­sága az adottságoktól függ, de legalább néhány hektár kiterje­désű. Ennél kisebb területen ugyanis a madarak nem tudná­nak elegendő hernyót, kukacot, pókot összeszedni maguk és fiókáik táplálásához. Ezért nem célszerű egymás közelébe he­lyezni két cinegeodút: az egyik úgyis lakatlan marad. Ezt a ma­dárkák „csőrre menő” harcok­ban döntik el. Nem kell meglepődni, ha a cinegéknek kihelyezett odút házi- vagy mezei verebek fog­lalják el, sőt, kilakoltatni sem kell őket. Figyeljük meg őket a fiókanevelés időszakában, és láthatjuk, hogy mennyi rovart fogdosnak össze ők is. Egy veréb- és egy cinegepár jól ki is egészíti egymást: előbbiek inkább a fák koronáját, sőt gyakran a legvéko­nyabb ágakat kutat­ják át rovarok után, míg a verebek főleg a földön vadásznak. Természetesen elő­fordulhat, hogy más madárfajok is meg­telepszenek ker­tünkben. Egyértel­műen káros vagy hasznos fajok ugyan nincsenek, de a se­regélyek, alkalmanként pedig a rigók is okozhatnak kárt: leszü­retelik a cseresznye- és a meggyfák termését. Ézért azon­ban ne haragudjunk rájuk, hi­szen elsősorban a fák tetejéből hordják el a termést, ahonnan úgysem tudnánk leszedni. Ha túlságosan sokan szoknak a ker­tünkbe, madárhálóval védekez­hetünk ellenük, bár ez költséges, csúnya és nem túl hatásos. Nyu- gat-Éurópában az utóbbi időben solymászokat alkalmaznak erre a célra, akik szelídített ragado­zóikkal elijesztik a kertek „vám- szedőit”. Széncinege - tollas barátunk nagy hernyópusztító

Next

/
Thumbnails
Contents