Nógrád Megyei Hírlap, 1995. augusztus (6. évfolyam, 178-204. szám)
1995-08-19-20 / 194. szám
6. oldal Riport 1995. augusztus 19., szombat A Sión Ágacskája Szécsényben Egy hete él a Sión Ágacskája nevű klarissza közösség legújabb hajtása - megyénkben, Szécsény városában. Az alakulás jeles ünnepén magas szinten képviseltette magát a katolikus egyház. A ferences templomban tartott misén magyar és francia püspökök vettek részt tevékenyen, köztük dr. Seregély István egri érsek, a Magyar Püspöki Kar elnöke. Assisi Szent Klára 1212-ben alapította a rendet. Végrendeletének egyik pontja szerint: „Isten fia számunkra Út lett, s erre százával és példaadásával tanított meg bennünket boldogsá- gos Ferenc atyánk." (Azaz Assisi Szent Ferenc, a ferences szerzetesrend alapítója, aki a madarakkal is szót tudott érteni.) Hogyan kerültek a klarisszák Szécsénybe? Tavaly az egyik szécsényi ferences atya tanulmányokat folytatott Franciaországban, s ott kapcsolatba került a klarisz- sza nővérekkel. A beszélgetések során felvetődött, hogy Magyarországon is érdemes lenne újra életre hívni - kétszáz éves hazai betiltása után - a közösséget. Ezután következtek a tettek. Szécsényben a Háynald utca 15. szám alatti ingatlant a klarisszák kapták meg, s itt rendezkednek be és vernek gyökeret -azúr dicsőségére. A szentmise a ferences templomban volt Sokan imádkoztak együtt FOTÓK: GYURIÁN TIBOR A szertartás egyes pillanatai művészi élményt is nyújtottak Több püspök is jelen volt az alakulási ünnepségen Két francia és két magyar nővér szolgál Új kenyér ünnepén az ősrégiről A hagyományt, hogy István király emlékezetének, majd az alaptörvény ünnepének napján a szántó-vetők asszonyai, lányai kalászból aratókoszorút fonnak, az új búzából pedig új kenyeret sútnek-szegnek, maga az élet, a földművesség teremtette. Mert augusztus 20-ra a szokásjog szerint hajdanán is befejeződött a búza levágása, s azt ünnepelték, hogy újra megteremte a föld a legfontosabbat, a kenyérnek valót. A gabona termesztése már az ősembernek is foglalatossága volt. Őshazája Ázsia lehetett, s minden bizonnyal onnan került el hozzánk, a Duna-Tisza közére is. Nincsenek hitelt érdemlő följegyzések arról, hogy került-e kenyér/. István királyunk asztalára, de alattvalói, a honfoglaló magyarok körében már nem volt ismeretlen a búza, a rozs és a kukorica termesztése. Az első őscipót valószínűleg 2-3 évezreddel ezelőtt süthették - vízből, megtört gabonamagvakból, tüzes kövön, hamuban vagy forró lemezen. „Alapanyagát” távoli eleink is nagy becsben tartották. Mintha ösztönösen tudták volna azt, amit a ma tudománya állít, hogy a búzamag az egyik legértékesebb növény, mert megtalálható benne minden vitamin és egyéb tápanyag, amire az emberi szervezetnek szüksége van. Ősidőktől fogva az élet és a gazdagság jelképének tartották, s termőföld legnagyobb adományaként becsülték. A kenyér hazai históriájának legrégebbi - közvetett - dokumentuma a pécsváradi apátság 1010-ből származó alapító levele, amely a mesteremberek között nyolc sütőt is felsorol. A kenyér szó először egy XI. századi termékjáradékokról készített írásban bukkan fel. Tévhitek, legendák, tudós magyarázatok Tovább őrzi titkait a korona Tanulmányok, hipotézisek, évtizedes búvárkodások eredményeit összegező fejtegetések sokasága született a magyar államiság immár évezredes jelképéről, a koronáról. Honnan származik, kik készíthették? Volt-e, lehetett-e egyáltalán „Szent István koronája” első királyunk fején? Minden kérdésre születtek már elhitető erejű érvekkel alátámasztott válaszok, s ugyanilyen cáfolatok. Aztán a kegyes csalás ihlette történetek, vallási, népmeséi forrásokból táplálkozó históriák, legendák sokasága szövődött körülötte. Hiteltelen vállalkozás tehát ennek a 216 milliméter átmérőjű, a tetején ferdén álló kereszttel együtt nem egészen 18 centi magas nemzeti ereklyének születési helyéről, koráról és más életrajzi adatairól bármit is teljes bizonyossággal állítani. Mégsem két félből van? Ami biztos: aranyból készült, rekeszzománcképekkel, nagy drágakövekkel és gyöngyökkel díszített remekmívű ékszer. A kutatók nagy többsége kétségtelen tényként fogadja el, hogy két részből áll. Felső fele sötétebb aranyból kimunkált két - egyenként 51 milliméter széles - keresztpánt, amelyet ábráinak latin nyelvű magyarázatai alapján a szakirodalom latin koronának nevezett el. A két pánt halványabb, több ezüstöt tartalmazó arany abroncson nyugszik, amelynek zománcképeit görög nyelvű feliratok egészítik ki. Az alsó részt ezért görög (bizánci) koronaként könyveli el a régi és az új szakirodalom. A legújabb elemzők viszont állítják, hogy a korona nem két félből egybe munkált ékszer, hanem egységes, egybe tervezett és készített fejék. Azok mondják ezt, akik a korona eddigi legalaposabb - 1983-ban lezajlott - műszaki szemléjének szakértő részesei voltak: egy 4 tagú aranyműves csoport és egy 5 tagú mérnök-műszaki csoport tagjai. A következtetést elsősorban a korona szerkesztési módjából, elveiből és méreteiből vonták le. Még vitatottabb keletkezésének története. Egybecsengő álláspont volt, hogy a felső részt II. Szilveszter pápa adományozta Istvánnak. Ám a feltételezés alapjául szolgáló dokumentumról, az ú.n. Szilveszter-bulláról egyértelműen kiderült, hogy hamisítvány. Tovább bonyolítja a dolgot István korona kérésének története, amelyet egy századdal az események után Hartvik győri püspök írt le megkapó elevenséggel. Tőle tudja az utókor, hogy István Asztrik- Anasztáz apátot, prágai püspököt küldte a koronáért és áldásért Rómába. Egyidejűleg azonban a lengyelek fejedelme is hasonló kéréssel fordult Szilveszter pápához. „A meghatározott napon, midőn a kész korona a lengyelek vezérének küldendő lett volna, megelőző éjjel a pápának látomásban az Úr angyala megjelent és szóla néki: holnap az első órában ismeretlen nemzet követei érkeznek hozzád, kik vezérük számára királyi koronát ké- rendenek apostoli áldással. A koronát tehát vezérüknek, amint kéri, minden tétovázás nélkül ajándékozd oda...” - hangzik a püspök-krónikás beszámolója. Csakhogy a Hartvik-legen- dáról is minden kétséget kizáróan bebizonyosodott: egyszerű koholmány, amelyben lehetnek igaz elemek is, de nem tudni, melyek azok. Számos kutató ennek ellenére úgy véli, hogy a korona alsó része 1074-1077 között készült, s bizánci ötvösművész keze alól került ki; a felső részt pedig körülbelül száz évvel később III. Béla készíttette saját koronázására. Ismert, hogy a bizánci császár udvarában nevelkedett, ott látott úgynevezett zárt koronákat, ezért tétetett pántokat az eredeti királyi fejék tetejére. Szóba jött a Kaukázus Nem kevés történész viszont úgy véli: más időpontban, más rendeltetéssel származhatott hozzánk az ereklye. A koronaanalízist elvégzett, már említett kutató csoport egyik vezetője, Csömör Fajos, aki vizsgálódásainak eredményeit könyvben is publikálta, már egyenesen úgy foglal állást, hogy „a szent korona ott készült, ahol a kereszténység és a szentkép-ikonkészítés igénye találkozott az ezt elkészíteni képes technológiai ismeretekkel. Ez a hely legvalószínűbben a Kaukázus.” S mikor készült? Szerinte a keresztény és a hun kultúra határán keletkezett, valamikor az utolsó, rajta ábrázolt szentek — Kozma és Damján - halála, Krisztus után 303 és 800 között. A szenvedélyes viták belátható időn belül aligha jutnak nyugvópontra. S a korona talán sohasem adja ki minden titkát. - káté Jó és rossz együtt van bennünk jelen Sokfelé rendeznek ünnepségeket vasárnap első királyunk, Szent István állam- alapítására, a magyar államiságra és az új kenyérre emlékezve. A népviseletéről híres Kazár községbe augusztus 20-án - többek között - Keszthelyi Ferencet, a váci megyés püspököt várják. A program szerint késő délután szentmisét mutat be a helyi katolikus templomban. Keszthelyi Ferenc 1928. március 16-án született Egerben, amely nem egyszerűen csak megyeszékhely, hanem évszázadok óta a magyar katolicizmus egyik fellegvára, érseki székhely. Tizennyolc évesen lépett be a ciszterci rendbe. Több éves teológiai Keszthelyi Ferenc jelmondata: Krisztusban barátok tanulmányok után, 1950-ben tett ünnepélyes szerzetesi fogadalmat. Pappá Székesfehérvárott szentelték 1951. április 2-án. Több mint negyvenéves szolgálata során szinte állandóan a fiatalokkal foglalkozott. Előbb a Magyar Hitoktatási Bizottság igazgatója volt, majd püspök elnöke lett. Három esztendővel ezelőtt - pontosan 1992. február 11- én - nevezték ki váci megyés püspöknek. Pár héttel később, március 21-én szentelték püspökké Vácott, s hivatalába is ekkor iktatták be. Jelmondata egyszerű, tiszta és világos: Amici in Christo (Krisztusban barátok). Egy esztendővel ezelőtt nyilatkozta lapunknak: A jó és a rossz mindannyiunkban együtt van jelen, s mindennap meg kell küzdenünk azzal, hogy a jót átmentsük, a rosszat pedig elűzzük. „Mi mindig mindent megteszünk” Bátonyterenye önkormányzata a Bátonyterenyéért kitüntetést adományozta Beda Józsefnek, a Pofosz megyei elnökének. Roppant küzdelmes, sokféle fenyegetettséggel teli életút vezetett idáig. Beda József 1920 nyarán született Heves községben, hadiárvaként. Jó két évtized múltán ő maga lett hadirokkant, a még pusztítóbb második világháború hadszínterén. Orosz hadifogságban raboskodott.- Budapesten nevelkedtem - szedegeti össze múltjának emlékcserepeit a frissen kitüntetett, családi házának előszobájában beszélgetve. - A szüleim szülni hazajártak, mint a gólyák... A nevelőapám csodálatos ember volt. Mezőgazdasági szerelőként dolgozott a MÁVBeda József, a kitüntetett gépgyárban, amelynek Ezermester nevű cserkészcsapatában nőttem fel. Onnan való a jelszavam, amely hetven éven keresztül vezérelt: Akella (ez a főfarkas neve - a szerk.), mi mindig mindent megteszünk, ami tőlünk telik. Beda József 1946-ban járt először Bátonyban. Később az MTH-ban tanított, igazgatós- kodott. 1956-os szerepvállalása miatt hat évet börtönben ült. Utána csak maximum segédvájárként dolgozhatott. Rendőri felügyelet alatt állt egészen 1989-ig. Az első szabad választásokon helyi képviselőnek választották. Kora miatt a jelenlegi ciklusban már nem indult. Az elmúlt esztendőkben fáradhatatlanul intézte a kárpótlásra jogosult, hozzáforduló emberek ügyeit. Felkeresték még külföldről is. Elsősorban ezért az áldozatos társadalmi tevékenységéért tüntették ki.
