Nógrád Megyei Hírlap, 1995. március (6. évfolyam, 51-76. szám)

1995-03-24 / 70. szám

6. oldal Életmód - Szabadidő 1995. március 24., péntek Serdülőkorú anyák - tíz évvel később „Serdülőkorú anyák társa­dalmi, demográfiai jellemző­inek longitudinális vizsgá­lata” címen jelentette meg legújabb kiadványát a Köz­ponti Statisztikai Hivatal Né­pességtudományi Kutató In­tézete. Az intézetben 1983 óta foly­nak empirikus kutatások a Ma­gyarországon meglehetősen nagyarányú serdülőkori terhes­ségekkel és gyermekszülések­kel kapcsolatban. 1983-ban or­szágos kiterjedésű vizsgálat ké­szült a 17 éves és fiatalabb kor­ban gyermeket szülő 2343 nő körében. Tíz év után, 1993-ban újra felkeresték az érintett anyákat. A kiadvány azt mu­tatja be, hogy azoknál, akiket sikerült megtalálni, miként ala­kultak e fiatal nők életkörülmé­nyei az eltelt tíz esztendő alatt, családalapításuk mennyire volt sikeres, az azóta megszületett gyermekeik hogyan nevelked­nek. E második vizsgálat alkal­mából 1546 fiatal anyát - az eredeti minta 66 százalékát — sikerült megtalálni és kikér­dezni, s külön kérdőívet töltöt­tek ki az ez idő alatt megszüle­tett minden egyes - szám sze­rint 3846 - gyermekükről is. A kutatók megállapították, hogy az újonnan kialakult csa­ládok összetétele nagyon ha­sonlít a fiatal anyák gyermek­kori családjainak összetételé­hez. Abban is és most is jel­lemző a szülők igen alacsony iskolázottsága, a férjek (élettár­sak) segéd- vagy betanított munkás foglalkozása, az anya „háztartásbeli” státusa és a ma­gas gyermekszám. Ez azt mu­tatja, hogy a korai gyermekszü­lés a serdülőket nem sodorta ugyan rosszabb helyzetbe, mint amilyenben maguk is felnevel­1993-ban megismételték vizsgálatukat a szakemberek kedtek, viszont hozzájárult ah­hoz, hogy gyermekkori rossz körülményeik tartósuljanak, il­letve átöröklődjenek. Ismert, hogy serdülőkori szü­léseknél nagyobb a 2500 gr súly alatti, illetve a 37. terhes­ségi hét előtt megindult szülé­sek gyakorisága. Már 1983-ban kimutatható volt, hogy e ked­vezőtlen egészségügyi kondí­ciók a rossz szociális körülmé­nyekkel is összefüggenek. Ez utóbbiak tartós fennállását tá­masztja alá, hogy az anyák 18. életévük betöltése után is gyak­rabban hoztak világra kis súly- lyal vagy normális idő előtt gyermeket, mint a korosztá­lyukban országosan tapasztal­ható. Részben ennek következté­ben, részben pe­dig ezen családok alacsony társa­dalmi és kulturális szintje miatt mind a fizikai és értelmi fogyatékosok, mind a krónikus megbetegedések aránya többszö­röse ezeknél a gyerekeknél az országos átlag­nak. A gyermekek ugyan túlnyomó- részt szüleik mel­lett nevelkednek, de feltűnően ma­gas közöttük az óvodai nevelés­ben nem részesül­tek aránya. Mind a kedvezőtlen szü­letési körülmé­nyek, mind az óvodai nevelke­dés hiánya nega­tívan hat a gyer­mekek iskolai tel­jesítményére. Jól­lehet, a legidő­sebb gyermekek is még csak 10 évesek voltak az adatfelvétel ide­jén, az iskolások között az évismét­lők, az elégséges/ elégtelen év végi bizonyítvánnyal értékeltek aránya az országost (3 százalék) többszörösen (18-20 százalék) meghaladja. A serdülőkori terhességek és gyermekszülések társadalmi kezelésével kapcsolatban a ku­tatók javaslatokat is megfogal­maznak a népességpolitika, a szociális gondoskodás, az okta­tásügy és az egészségügyi ellá­tás számára. Elítélt, tudós könyv bűnös papokról Bár ötszáz évvel ezelőtti eseteket dolgoz fel, mégis megbotrán­kozást keltett a Vatikánban az a tudományos igénnyel megírott mű, amely egyházi személyek által elkövetett bűnökről - gyil­kosságról, csalásról, nemi szabadosságokról - szól. A Szentszék sajtószolgálata a közelmúltban „szerfölött sajnálatosnak” mi­nősítette, hogy megjelent Filippo Tamburini Szentek és bűnö­sök című munkája, amelyben a tudós atya a Vatikán engedélye nélkül hoz nyilvánosságra egyházi dokumentumokat. A Vatikán az utóbbi időben ritkán bélyegez meg könyve­ket; a katolikus hívők számára tiltott kiadványok listája az el­múlt harminc évben egyetlen művel sem nőtt. A „Szentek és bűnösök” el­ítélése azért is meglepő, mert megjelenésekor a Vatikán gyű­léstermében mutatta be a kiadó a közönségnek. Ám a szenzáci- óhajhász újságcímek után a pá­pai hivatali gépezet egy magas rangú püspöke éles kirohanást intézett a szerző ellen. Tambu­rini száz olyan, 1451 és 1586 között kelt, eredetileg latin nyelvű iratot tett közzé olaszul, amelyekben - néhány nemes és kalmár mellett - szerzetesek, apácák, papok folyamodnak a bűnök feloldására jogosult ka- nonoki hivatalhoz a felekeze­tűkbe, rendjükbe, világi he­lyükre való visszafogadásért. A bűnösöknek annak idején nyil­vánosan kellett a kérelmet elő­terjeszteniük. A hetvenesztendős Tambu­rini elismeri, hogy nem kért kü­lön engedélyt az egyes iratok közzétételére, de állítása szerint az archívumok felelősei tudtak arról, hogy ő tudományos mű­höz gyűjt anyagot. Úgy véli, a Vatikán tiltakozása indokolt lenne például gyónási titkok megsértése esetén; ám ő művé­ben kizárólag nyilvános irato­kat használt fel. Paráznák, tol­vajok, házasságtörők, homo­szexuálisok, hite hagyok, hami­sítók, kínzók, kalózok vonul­nak végig a könyv lapjain. Néhány alak a könyv vérbő forgatagából: Piero di Peyto karmelita rendfőnök, aki kleri­kustársaival is fajtalankodott, nőkel is hált; Biagina nővér, aki két gyereket szült, s mindkettőt megölte, kereszteletlenül. Az egyházi hivatal a könyvben idézett minden esetben bűnbo­csánatot szolgáltatott. Giovanni di Lorenzo, aki megbánta két apáca megrontását, a kolostor­ból való szökését s a világban vándor csillagászként folytatott életét, éppúgy visszabocsátást kapott rendjébe, mint Antonio atya, aki facipőjével agyonvert egy boszorkánysággal gyanúsí­tott nőt. A könyv 2000 példánya tíz nap alatt elfogyott, és már ké­szül a második kiadás. MUTASD MEG ÍRÁSOD, MEGMONDOM, KI VAGY A betűvetés zónái Az írás elemzésekor a jel­legzetességeket gyűjtjük csokorba; a betűk feltűnő nagyságát vagy kicsinysé­gét, illetve a betűalakokat vizsgáljuk, s az írásképet. Jellegzetes a betűk terje­delme, és az írás zónái. Most ez utóbbiról írok. Az írást három zónára - felső, középső, alsó — osztjuk. A felső zónába nyúlik például a „b”, az „f”, a „k”, a „t”, a „d” szára. A középső zóna - a c konstruktív, hajlékony energia, kiemelés, alkotási vágy & kapzsiság e t bosszúvágy lendületes, vállalkozó e elrejtett vágyak e ravaszság C műszaki érdeklődés & számító A c betű változatai kisbetűk zónája; csak ebben helyezkedik el például az „a”, az „e”, az „u”. A harmadik az alsó zóna - a betűk alsó szá­rának zónája, például a „g” vagy a „j” esetében. A felső zóna a szellemi élet, a gondo­latvilág, a fantázia birodalma; az alsó zóna pedig az ösztö­nökre, a gyakorlatiasságra utal. A kettő között a közép­zóna igyekszik egyensúlyt tartani. Á középbetűk terje­delme az egyén szubjektív önértékelését és térfoglaló igényét mutatja. A szárak pe­dig azt, hogy vágyait, mely területen akarja kielégíteni, hol akar érvényesülni. A be­tűk felső szárainak nagysága a középső zónához viszonyí­tottan értékelendő, s ugyanígy az alsó száruk is. 1. Ä nagy felső szárak a nagy írásban azt mutatják, hogy az illető becsvágyó, önérzetes, vezető szerepre tör. 2. Nagy felső szárak a kis írásban: álomvi­lágban él. 3. Kis felső szárak a nagy írásban, reális gondol­kodásra vallanak. 4. Nagy alsó szárak: gyakorlati életre vágyás, anyagi és testi dolgok érdeklik. 5. Tért ölelő alsó szár a nagy írásban: felduz­zasztott erotika. 6. Nagy alsó szárak a nagy írásban: fejlett gyakorlati érzékről, illetve ér­zékiségről tanúskodnak, vagy arra utalnak, hogy az illető ösztöneinek a rabja. 7. Kis alsó szárak a kis írásban: az intelligencia jelei, illetve ér­zelmi mélység. 9. A közép­zóna nagy kifejező: nagy ön­bizalom, az éntudat erőssége állapítható meg különböző je­leiből. A betűk váltakozó nagyságú alsó és felső szárai viszont azt mutatják, hogy az illető diszharmonikus egyéni­ség. Az iskolai írástanítás - figyelembe kell venni - a kö­zépbetűk nagyságát három milliméterben határozza meg. Az, hogy egy írás kicsi vagy nagy, mindig a középső be­tűktől függ, a száraktól füg­getlenül. Az írást elemezve beszélhetünk: 1. nagybetűs írásról; 2. kisbetűs írásról; 3. szóvégek nagyobbodásáról; 4. szóvégek kisebbedéséről; 5. kezdeti hangsúlyozásról. A nagybetűs írás általában önér­zetes, büszke, másokon ural­kodó vagy zsarnok embertí­pusra vall, illetve arra: az il­lető lehet nagyvonalú vagy beképzelt alak. A kisbetűs írás szerény, óvatos, magányt kedvelő egyéniséget takar; ilyen a meggondolt emberek írása, de arról is árulkodhat, hogy kishitű vagy az élet dol­gaiban bizonytalan. A szóvé­gek megnagyobbodása a naiv, hiszékeny emberekre jel­lemző, a szóvégek kisebbe- dése diplomáciai hajlamot ta­kar, vagy taktikázásra utal. A kezdeti hangsúlyozásban a tért ölelő nagybetű az önbi­zalmat jelzi; a betűsorból alig kiemelkedő betű pedig a sze­D ósszfőneim hallgat S) fondorlatos saját személyének hangsúlyozása <£> ego?zfTHj$ vállalkozó szellem szenem! értékek kihangsúlyozása <r jó ízlés, inteiigencia c* zenei érzék & védekező álláspont d zárkózottság, számítás j hiúság A d betű változatai rénységet. Ha a kezdeti nagy­betű helyett kisbetűt ír, intel­ligens. À kezdő, hangsúlyo­zott nagybetű törzsének áthú­zása: aprólékosságra, kutató­munkára utal. (Folytatjuk!) ■ Dr. Lépőid Józsefné grafológus szakértő Forradalmi cigi: nem izzik, nem füstöl Az új amerikai cigaretta nem izzik, nem füstöl és nem bűzlik. A dohányos ugyan megkapja a vágyott nikotint, de csak tizedannyi képződik a különösen veszélyes kát­rányból, mint a hagyomá­nyos cigarettánál. Az újdonság lényege: a do­hányt nem égetik el, csak izzít­ják. A cigaretta végére kis da­rab tiszta szenet helyeznek, s azt gyújtják meg. A kis szenet szigetelőanyag választja el a dohánytól. A szén 480 Celsius fok hőmérsékleten izzik, de nem gyújtja meg a dohányt, csak felmelegíti azt és a benne lévő glicerint. A cigaretta szí­vásával a nikotin a szűrőbe ke­rül, de a dohányos ugyanolyan ízt érez, mintha „igazán” ba­gózna. Még akkor is, ha a cigaretta vé­gül is nem ég el, csak az el- izzott szénda­rabka jelzi, hogy elszív­ták a cigit. Az ameri­kai Reynolds cég 1988-ban már forga­lomba hozott egy hasonló cigarettát, amely a Pre­mier nevet kapta. Kipró­bálói azonban arra panasz­kodtak, hogy a vágyott niko­tin helyett va­lami furcsa ízt éreztek, ezért a Premier nem vált be. A több száz millió dol­láros költséggel kifejlesztett utódját már kö­zel ezer dohá­nyos tesztelte. Az Eclipse elnevezésű cigi nem csak a do­hányosok egész­ségét óvja, de környezetükét is, hiszen sokkal kevesebb káros íme, a Reynolds cég új terméke, a nem izzó és nem füstölő, anyag kerül be­am a dohányosnak „igazi” bagós ízt adó cigaretta lőle a levegőbe. „Dzsó” bácsi még nem jelentkezett Szegeden A szegedi szülészeti és nőgyó­gyászati klinikán mindeddig még nem jelentkezett nem mindennapi tervével az a John Davies, akiről egy londoni lap­ban megjelent cikk nyomán az MTI hírül adta, hogy „gyer­mekgyárat” kíván létrehozni. Tervei szerint a kiszemelt béranyákon Szegeden végez­nék el a beavatkozást, a fa­gyasztott férfi-ivarsejteket az Egyesült Államokból szállíta­nák. A gyermekek szintén az USA-ban születnének meg. Kovács László professzor, a szegedi klinika igazgatója el­mondta: elvileg semmilyen hasznosítható támogatástól nem zárkóznak el, ám John Da­vies terve, illetve, ami erről az újságokban megjelent, egyelőre kissé komolytalannak látszik. Egy ilyen ötlet megvalósítása egyébként sem csak a szándé­kon múlik, hiszen különféle engedélyek szükségesek hozzá. Szegeden nem ismeretlen „Dzsó” bácsi neve. Két eszten­deje a Tisza-parti városban több román asszony szülte meg a gyermekét, hogy aztán le­mondjon róla. A gyermekeket az amerikai Adam Children's Alapítvány európai képviselő­jének, „Dzsó” bácsinak a segít­ségével amerikai házaspárok fogadták örökbe. Hírlik, John Daviest külföldön gyerekcsem­pésznek minősítik.

Next

/
Thumbnails
Contents