Nógrád Megyei Hírlap, 1995. február (6. évfolyam, 27-50. szám)

1995-02-04-05 / 30. szám

6. oldal Közélet - Kultúra 1995. február 4., szombat NAGY ERVINNÉ MADÁCH-DlJAT KAPOTT Megjelenésre vár egy nagyszerű könyv Nagy Ervinné az Eötvös Loránd Tudományegyetem ma­gyar-történelem szakán végzett 1956-ban. Olyan kiváló ta­nárai voltak, mint például Szabó Árpád és Szabad György. Az egyetem elvégzése utáni évben került Balassagyarmatra a friss diplomás tanár. Néhány hónapig az egyik általános is­kolában tanított, majd a nagy múltú Balassi gimnázium kö­vetkezett. Azóta egyhuzamban ebben az intézményben dol­gozik. Nagy Ervinné nyugdíjasként is nagyon szeret tanítani, mondhatni, született pedagógus.- Nem unja még?- Amit az ember szeret csi­nálni, azt nem lehet megunni. Mindig találok valami újat a tanításban, mindig ösztönöz valami a kutatásra. Jelenlegi munkám nem választható el a tanári, munkámtól.-Sok-sok tanulmányt, cik­ket publikált élete során!- A hetvenes években kezd­tem el a szakmai, didaktikai munkáimat publikálni. Büszke vagyok arra is, hogy Balassa­gyarmaton a fakultációs prog­ramnak én voltam az első munkása. Előadások sorozatát tartottam itthon és külföldön.- Mikor kezdte izgatni Ma­dách?- Mindig is érdekelt a szel­lemi óriás munkássága. Meg­kapó volt számomra Szabó Jó­zsef hallatlan nagy gyűjtő­munkája, de néhány kollégám Madách iránti elkötelezettsége is hatott rám. A Tragédia min­den újraolvasása új gondola­tokat ébresztett bennem.-Mi jelentett fordulópontot ebben a szerelemben?- A nyolcvanas évek elején a tanítványaimat felkészítet­tem vetélkedőre. Ehhez bele kellett ásnom magam a Ma- dách-irodalomba. Késztetést éreztem a mélyebb ismeretek megszerzésére. Minél jobban elmélyedtem az anyagban, an­nál több nyitott kérdésre talál­tam. A másik fordulópont az volt, hogy elmentem Réti Zol­tán egyik kiállítására, megnéz­tem a Madách-akvarelleket. Álma, hogy felélesztik egy­szer Balassagyarmaton a Madách-társaságot Az a kép fogott meg, amely­ben Réti Zoltán a nógrádi tájba álmodta bele a Tragédiát.- Elkezdődött a kutatás?- Igen. így jutottam el a Széchenyi levéltárba. Szeren­csém volt, mert olyan területre bukkantam, amely gyakorlati­lag feltáratlan. Ez pedig nem más, mint a tájábrázolás Ma­dách művében - a nógrádi táj ábrázolása. Felkerestem dr. Kerényi Ferencet és dr. Praz- novszky Mihályt, az ismert Madách-kutatókat. Ők biztat­tak arra, folytassam a munkát. Kutattam és felfedeztem a táj­ábrázoló Madáchot. Kiderült, hogy a Madách-rajzok önál­lóan még soha nem jelentek meg. Ennek a száma rendkívül nagy: 54 rajzról és nyolc kép­ről van szó. Erről szóló tanul­mányommal a Madách iro­dalmi pályázaton díjat nyer­tem.-Könyv alakban mikor ta­lálkozhatunk ezzel a rendkívül érdekes munkával?-Három éve vár megjele­nésre a kézirat, sajnos nem si­kerül kiadót találnom. Nem ér­tek a menedzseléshez, nem ér­tek a szponzorok szerzéséhez. Lehet, kényelmes magatartás, de én arra vártam és várok most is, hogy jelentkezik egy kiadó. Tudom én, hogy mostanság a divatkönyvek a menők, ez pedig egy szűkebb kör érdek­lődésére számíthat csak.-Nem próbálkozott pályá­zatokkal?- Dehogynem - a Mecé­násnál kétszer próbálkoztam, de a pénztelenségre éhivat- kozva mind a kétszer elutasí­tottak.-Azt gondolná az ember, hogy a gyarmati önkormány­zat kapva kap a nagyszerű le- - hetőségen, és segít. Az is az ön malmára hajtja a vizet, hogy az elmúlt négy évben és az el­következő négy évben is a mű­velődési bizottság tagja. Nem segítenek?- Szeretném, ha segítené­nek. Bejelentettem, hogy kész a könyv, de pozitív válasz idáig nem érkezett.-Milyen álmokat dédelget még magában?- Olyan Madách-kutatási centrumot szeretnénk kialakí­tani, ahol számítógépre vin­nénk az összes anyagot. To­vábbra sem mondtam le azon álmomról, hogy Balassagyar­maton felélesszük a Ma­dách-társaságot. Ádám Tamás Fővárosi kulturális kínálat Vácott Aki élvonalbeli művészek mű­sorait szeretné élvezni, annak nem kell feltétlenül Budapesté utaznia. Itt van a szomszédos Vác. A Madách Imre Művelő­dési Központ néhány februári rendezvényét ajánjuk példaként a szórakozni, művelődni vá­gyók figyelmébe. Febmár harmadikán délelőtt 10 és 11 órakor az Európa- szerte jól ismert Musica Hu­mana Kamarazenekar ifjúsági hangversenyét vezényli Farkas Pál. Hetedikén 19 órakor a Zámbó Jimmy's Roussos kon­certre borsos árat kémek. Sze­mélyenként 600 forint a belé­pődíj. Két nagyon érdekes kiállításért is érdemes betérni a házba, melyek naponta 14—20 óra között tekinthetők meg. Az aulában látható Rákosiné Kulich Gyöngyvér festőművész tárlata. Olaj- és temperafestmé­nyei afelől árulkodnak, hogy a rajzot tanító pedagógusnő és tanár férje nem véletlenül tele­pedett le a Börzsöny hegység lejtői alatt, az Ipoly folyó köze­lében fekvő, valóban festői szépségű Bemecebarátiban. A tájfestő művész képeiből a ha­tártalanul egységes Dunaka­nyar, Börzsöny, Cserhát vidé­kének szeretete árad. Templom áll a szelíd hajlású nógrádi dombok tetején is. Legszebb képe a hollókői utcarészlet, de vonzotta őt a dalmát hangulatú Szentendre gyönyörűsége is. A művelődési központ eme­leti galériájában arra találha­tunk bizonyítékot, hogy min­dennapi viseletűnkön tovább él, vagy inkább élhet, nem archai­kus formájában a népművészet. Gisztl Anna és Szalai Zsuzsa tervezők a budapesti Pruszlik Népi Iparművészeti Társulás selyem, karton, flanel női ruha­költeményein teszik mindezt láthatóvá, február 21-ig. Ez lesz a zárónap, amikor a kiállítási tárgyakat meg is lehet vásá­rolni. " K.T.I. SORTÜZPER: AZ ÍTÉLET NAPJA GYURIÁN TIBOR KÉPRIPORTJA Tizenkét idős ember a vádlottak padján Egyet a papának ... - Közhelyszámba megy, hogy a lelkes apukák puszta „önzésből” szívesen ajándékozzák meg fiúgyermekeiket modellvasúttal. Azonban, ha elnézzük a nagy mozdonyokra megtévesztésig hasonlító zakatoló já­ték vonatokat, már érthetőbb a dolog. „Vendégségben” az országgyűlés elnökénél A minap a Magyar Országgyűlés elnöke, dr. Gál Zoltán invi­tálta meg a Parlamentbe a megyei lapok főszerkesztőit, fe­lelős szerkesztőit. Kötetlen beszélgetést ajánlott, melynek ke­retében minden formaság, pláne protokoll mellőzésével lehe­tett faggatni őt, persze nem úgy általában a világ dolgairól, hanem a hazai törvényhozás munkájáról. Nem véletlen, hogy a házel­nök vidéki újságírókkal akart találkozni, hiszen mint ő is utalt rá, a lakosság döntő több­sége nem a fővárosban él, s egyáltalán nem közömbös a parlament számára, hogy mi­lyen képet alakítanak ki tevékenységéről azok az olva­sók, — mintegy hárommillió- nyian -, akik kezébe a megyei lapok eljutnak. Annál is in­kább, mert a parlament - val­lotta be őszintén Gál Zoltán - a népszerűségi lista vége felé foglal helyet, mögötte már csak a pártok kullognak. A kedvezőtlen értékítélet nem utolsósorban a helyszíni tévéközvetítések nyomán ala­kult ki az emberekben, ezért joggal vetődött fel a kérdés: tervezik-e a továbbiakban is az egyenes adásokat, amelyek hű lenyomatai a zsákutcába tor­kolló vitáknak, a képviselők egymás iránti indulatainak? Gál Zoltán szerint nem a köz­vetítéseket kell megszüntetni, hanem olyan jogalkotói fo­lyamatot kibontakoztatni, ami alapján azt érzékelik az állam­polgárok, hogy az általuk vá­lasztott országgyűlés felelős munkát végez annak érdeké­ben, hogy az ország kilábaljon a jelenlegi nehéz helyzetéből. Ugyancsak a tévéből tudni, hogy esetenként kevesen van­nak jelen a plenáris üléseken a képviselők. Tervezik-e a szi­gorúbb számonkérést? - szólt az újabb kérdés. Igen -mondta az elnök, de azt is hozzátette, hogy véleménye szerint továbbra is az lesz a döntő a képviselők munkájá­ban, hogy milyen szoros kap­csolatot tartanak választóikkal, mit tesznek az érdekükben. Ennek kapcsán került terí­tékre a képviselői fizetés is, amelyet - a közvélekedéssel ellentétben - Gál Zoltán nem tartott magasnak. Nem kedvez - tették szóvá többen is - a parlament tekin­télyének, hogy az úgynevezett napirend előtti hozzászóláso­kat egyesek - leginkább Tor- gyán József - szinte saját in­tézményüknek tekintik. Ezzel Gál Zoltán is egyetértett, de magát a lehetőséget jónak ér­tékelte. Tapasztalatai szerint sokan illúziót táplálnak a par­lamenti munkával szemben. Nem ismerik a kormány és az országgyűlés viszonyát, s azt hiszik, hogy csupán a képvise­lőkön múlnak az árak vagy a nyugdíjak. Gál Zoltán azzal a remény­nyel búcsúzott az újságíróktól, hogy e beszélgetés valamit se­gít a parlamentről való reális kép kialakításában ... Csongrády Béla

Next

/
Thumbnails
Contents