Nógrád Megyei Hírlap, 1995. február (6. évfolyam, 27-50. szám)
1995-02-04-05 / 30. szám
1995. február 4., szombat 7. oldal Társasági Élet Mivel tölti a hétvégét? Szabó Ivánt próbára teszik a protokolláris bálok Szabó Iván, a Magyar Demokrata Fórum ügyvezető elnöke ezen a hétvégén sem pihen, de nem is táncol. Viszont várja a márciust.-Mostanában megyegyűléseken töltöm el a hétvégéket, hiszen az ország tizenkilenc megyéjét négy-négy és fél hét alatt végig akarom látogatni. Számomra még egy nagy megpróbáltatása ennek az időszaknak, hogy néhány megyelátogatásról hazatérve Budapestre, protokolláris bálokon is részt kell vennem. — Ezek szerint nem szereti a bálokat? — Megmondom őszintén, a megyegyűlés sokkal inkább a kedvemre van, mint a bál, de meg kell jelenni, eleget kell tenni a meghívásnak. Például a sajtóbál, a Széchenyi-bál elválaszthatatlan a közéleti szerepléstől. — Mivel tölti az időt a bálokon, ha nem lelkesedik a részvételért?- Számomra nem a táncolás az elsődleges feladat. Egy csomó olyan közéleti szereplővel sikerül összejönni, akikkel normálisan találkozni hét közben szinte lehetetlen, ott viszont egy fehér asztal melletti kötetlen beszélgetés néha hatékonyabb, mint egy protokolláris módon megszervezett pártközi vagy egyesületközi megbeszélés.- Péntek estétől vasárnap estig semmi olyat nem csinál, amit pihenésnek lehet nevezni?- Ez valóban nem jellemző mostanában. Merem remélni azonban, hogy márciusban, áprilisban kicsit több időm lesz. Van egy hobbikertem. Ha oda eljutok, az lesz az igazi kikapcsolódás. (dudellai) Hollywood: vesztesek és győztesek Mint csaknem mindenütt a világon, Hollywoodban is számvetést készítettek a múlt év végén. A USA Today című lap január elején tette közzé, mely filmek, illetve rendezők és színészek tekinthetők az elmúlt év nagy veszteseinek és győzteseinek - kizárólag anyagi szemszögből tekintve. A színészek közül Jim Carrey, Keanu Reeves és Hugh Grant főszereplésével mutatták be a legjövedelmezőbb filmeket. Carrey nálunk még nem játszott tévés sorozatok sztárja - tavaly egyszerre háromban is szerepelt. Az angol Grant a Four weddings and a funeral című világsikerrel lopta be magát - elsősorban a hölgyek szívébe. A tinédzserbálvány Reeves a Féktele- nülben új oldaláról mutatkozik be: akcióhőst alakít. Meglepő visszatérést produkált John Travolta. Az egykori szépfiú elvetemült gengsztert játszik - kiválóan. Holllywood legnagyobb vesztese idén Kevin Costner, aki a hétszeres Os- car-díjas Farkasokkal táncoló után még két sikeres filmmel jelentkezett, de az utánuk forgatott négy műve már mind veszteséges volt. Dolgozik a Water world című, minden idők legdrágább költségvetésű filmjén — lehet, hogy ez lesz a legnagyobb bukása is. Ugyancsak megbukott utóbbi filmjeivel Eddie Murphy, akinek pályája eddig üstökösként ívelt felfelé. Úgy tűnik, túl van már sikereinek csúcsán a még mindig csak 14 éves Macaulay Culkin is , aki nélkül az utóbbi években amerikai gyerekfilm el sem volt képzelhető. Három legutóbbi filmje anyagilag veszteséges. Hasonló sorsra jutott Michael J. Fox, akit, tavalyi sikertelenségét látva, aligha halmoznak el szerepajánlatokkal a rendezők. Érdekes módon, a romantikus szerelmi történetek 1994-ben még akkor sem találtak jó fogadtatásra a közönség körében, ha igazi világsztárok játszották. A Bridget Fonda és Nicolas Cage főszereplésével készült Veled is megtörténhet, a Warren Be- atty-Annette Bening házaspár alakította Love Affair és a Julia Roberts-Nick Nolte által játszott A zűr bajjal jár egyaránt csúfosan megbukott. A színészek és producerek közül többen vállaltak kockázatot tavaly. Jodie Foster például még sohasemjátszott komédiában: a Maverick azonban várakozáson felül jól szerepelt a tavalyi filmek listáján. A szépfiúnak kikiáltott Tom Cruise-ról még az Interjú egy vámpírral írónője, Anne Rice sem tudta elképzelni, hogy félelmetes vérszívót játszhat. Hiába tiltakozott azonban a producereknél és a rendezőnél, maradt az eredeti elképzelés. Cruise színészi teljesítménye azonban nemcsak a szerzőt, hanem a közönséget is meggyőzte. A romantikus alkatú Meryl Streep sem szerepelt még akcióthriller- ben, de a kétszeres Os- car-díjas színésznő a The River Wildben bebizonyította, hogy minden műfajra és szerepre alkalmassá teszi a tehetsége. Piros Christa - FEB Julia Roberts a bukás előtt - még mosolyog Ez a Saigon nem lesz Ho Si Minh-város íme, a legújabb összetételű Saigon-együttes Régóta nem hallottunk Oláh Zoltánról, Szürkéről, a salgótarjáni rockzenei élet jelenlegi vezéralakjáról. Csapata, a Saigon sem aratott zajos koncertsikereket. A verebek annyit csiripeltek, hogy a bandát személyes torzsalkodások mételyezték, s hogy Szürkét faképnél hagyták a legjobb zenészei. Szürkével a minap összefutottunk. Lássuk hát...- Úgy eltüntetek, mint szürke szamár a ködben.- Valóban, fél évet kihagytunk. De most már megint ne- kiduráltuk magunkat. Meglátod, milyen jó lesz a csapat.- Azt beszélik, a legjobb embereid úgy otthagytak, mint Szent Pál az apostolokat.-Ketten csakugyan kiváltak a zenekarból, de egyikük sem haraggal távozott. Billentyűsünket, a szlovák fiút felvették a kassai konzervatóriumba, úgyhogy ő most magas szinten folytatja zenei tanulmányait. Régi társam, a gitáros Szőke Gyuri leállt, mert belefáradt a másfél évtizedes hiábavaló küzdelembe. Jelenleg a Dolinkában muzsikálgat, s továbbra is baráti viszonyban maradtunk.- Hogyan áll fel a banda?- Én dalolok, Soós Sándor, Gumi a basszusgitáros, Vass Norbert a dobos, és itt a két új fiú, Lantos László billentyűs, Tarják Dávid gitáros. Szerencsére, nagyon tehetségesek.- Mivel foglalkoztok?- Most már szinte biztos, hogy a közeljövőben kiadunk egy vadonatúj, önálló zenei anyagot. A felvételeket Szlovákiában készítjük el. Megmarad az amerikai hang, de a korábbinál színesebb lesz.- Mikor láthatjuk a Saigont?-Május 1-jén, a Dolinkában mutatkozunk be a nagyközönség előtt. De meglehet, korábban már valamelyik klubban fellépünk. Nyáron a P. Mobillal járjuk az országot. Szlovákiában harmincháromszor lépünk fel. Hívnak bennünket Szé- csénybe, Gyarmatra és még sokfelé az országból.- És Salgótarjánban?- Senki sem lehet próféta saját hazájában. A helyi kultúra embereivel sajnos évek óta nagyon gyenge a kapcsolatunk. A rockzenét tudatosan elsorvasztják. Nem kergetünk olyan ábrándokat, hogy rendszeresen felléphetünk.-Hátha...- Reménykedünk, s tervezünk. Májustól szeretnénk minden hónapban egy-egy koncertet megrendezni, ahol fiatal, kezdő zenekarok is felléphetnének. Ez azonban saját zsebből nem megy. Támogatókat keresünk, és az önkormányzattal is felvesszük a kapcsolatot. Aztán vagy lesz belőle valami, vagy nem. B. R. Szép dolog: virágot adni és kapni A virág a természet egyik legszebb adománya. Az ajándékvirág pedig az emberi kapcsolatok őszinte, kedves kifejezője. Ennek az ajándékozási formának is megvannak a maga íratlan szabályai. Baráti találkozáson, kitüntetés átvételénél, családi eseménynél, iskolai ünnepélyen nélkülözhetetlen a virág, de itt sem mindegy, hogy melyik fajtát választjuk ki. A tévedést az kerüli el, aki megpróbál az évszaknak megfelelően ajándékozni. így például nagyon hangulatos télen a szép fenyőág gyönggyel, bogyóval díszítve, vagy tavasszal - ha mégoly szerénynek tűnik is - a kis csokor nárcisz, hóvirág, ibolya. Aki végképp tanácstalan, ajándékozzon rózsát, szegfűt, gerberát. Ezek egész évben kaphatóak, s néhány szál - mindig páratlan - mutatós ajándék. Rózsából a bimbós vagy alig nyílt példányokat válasszuk. A vágott virágot, hacsak nem celofán csomagolású, vegyük ki a papírból, és néhány kedves szó kíséretében adjuk át. S a teremtés „koronái”, a férfiak ne a táskájuk (netán kabátzsebük) mélyéről kaparják elő a kókadt, szétnyomott és jobb sorsra érdemes csokraikat, amint azt nem ritkán tenni szokták. Illik azt is tudni, hogyan vegyük át a virágot az ajándékozótól. Ne sápítozzunk valódi vagy megjátszott felháborodással, hogy „jaj istenem, hát miért kellett ennyi pénzt kiadni?!” Az pedig a legnagyobb sértés és neveletlenség, ha a virágot otthagyjuk heverni, anélkül, hogy nyomban vízbe, edénybe tennénk. Legalább olyan kínos, kellemetlen lehet az ajándékozó számára az ellenkező véglet is: ha órákon át fennhangon agyba-főbe dicsérjük a virágot. Egy hét múlva farsang a társkeresőknek Kedves Társkeresők! Örömmel írom le, hogy a Nógrád Megyei Hírlap a jövőben szombatonként terjedelmesebb közlési lehetőséget nyújt számunkra. A társkeresők rovata nagyobb terjedelme pedig azt jelenti, hogy a korábban bejelentett ingyenes hirdetések, üzenetek mellett a társasági élet szabályaival, érdekességeivel is lesz módunk foglalkozni. Az új formájú rovattal és az ennek megfelelő, megújult tartalommal először a jövő szombaton jelentkezem. Klubunk február 11-én, szombaton rendezi farsangi mulatságát. Természetesen zártkörű a rendezvény, csak a társkeresőklub tagjai, illetve azok az érdeklődők vehetnek részt rajta, akik vállalják a klubtagságot. Ez pedig, akárcsak a társkeresők rovatának szolgáltatása, ingyenes. Mivel a január 21-ei klubestünkön több új társkereső is részt vett, de még nem juttatta vissza a címét is tartalmazó adatlapot. Ezért őket arra kérem, jelezzék részvételi szándékukat a 316-455-ös telefonon, vagy levélben a Nógrád Megyei Hírlap, 3100 Salgótarján, Pf. 96. címen. Meghívót korlátozott számban tudok adni. Eddig a következő hirdetések érkeztek rovatunkhoz: Férjet, társat keresek, lakással, nyugdíjjal rendelkező, minden káros szenvedély nélküli korrekt, intelligens szakember személyében. Választ „Barátság” jeligére kérek. Modem, temperamentumos, 65 éves özvegyasszony összkomfortos, telefonos családi házába, rendezett körülmények között élő intelligens társat keres 60-70 éves korig. Jelige: „Szereiéire vágyom” Válaszoljon egy olyan 25-30 éves hölgy, aki szeret sportolni, szívesen jár labdarúgó-mérkőzésekre, természetszerető, és társa lenne egy 30 éves, 186 cm magas, átlagos testalkatú, sze- retetre méltó fiatalembernek. Az érdeklődést „Kék szem” jeligére kérem. Várom annak a harmincas életkorú, 180 cm magas, fekete hajú, sportos testalkatú, jó jövedelemmel rendelkező vállalkozó fiatalembernek a jelentkezését, aki méltó lovagja lenne egy B. B.-típusú, tüzes lánynak. Jelige: „Szeretem a forrósá- got”. Péter Most aztán van nagy felfordulás szerte a környéken! Nem az paprikázza a polgárok hangulatát, hogy a vadkörtés felesége megint félrelépett, de nem ám; a közélet történései borzongatják a kedélyeket. A múlt hét végén lemondott a pénzügyminiszter, s a lapok- ' ban a napokban megjelent a Pénzügyminisztérium költség- vetési jelentése. Megtudhattuk, hogy pénzügyi helyzetünk, a mérleghiány rosszabb a vártnál. Bizony ezen változtatni kell. Szerencsére a receptet is megkaptuk: mérsékelni kell a kiadásokat és fel kell gyorsítani a privatizációt. Nincs ebben semmi rendkívüli. A polgárok jól tudják, hogy a privatizáció olyan, mint az árvíz: elkerülhetetlen; Ezt suttogja falu, város... hogy egyvalaki(k)nek jó, a többségnek viszont rossz - mivelhogy ők kimaradtak a kó- tyavetyéböl. Sebaj, legények, fel a fejjel, a lényeg, hogy évtizedeken keresztül osztogatták a hatalmas pofonokat, a munkapad mellől, azoknak a ronda (időközben hozzánk szelídült) kapitalistáknak. Hogy éppen ezért maradtak le a töke ösz- szeügyeskedésében? Hát, Istenem, valamiért valamit. Ilyen az élet! Miért hallgattak a szóra? Azt mondják, hogy nem lehetett nem hallgatni rá?! Hogy kötelező volt, meg aztán olyan tudományosan, meggyőzően mondták? Hát... De úgy látom, már az emberek sem a régiek. Zsörtölődök és hitetlenek. Borzasztó, hogy miket hallani az utcán. Hangoskodnak, jó,jó, csökkentsük a kiadásokat, de miért mindig a miénket? Miért mindig nekünk kell összébbhúzni a nadrágszíjat? Mi miért nem kapunk húsz százalékos béremelést? Nekünk miért nem szavazzák meg a bértáblázat lehetséges maximumát? (No, még csak az kéne!) Miért csak a kis- és nagypolitikusoknak, az országos és helyi potentátoknak? Nem kellene egyszer már nekik is - akik a költségvetésből javadalmaztatnak - önmérsékletet tanúsítaniuk? Hát kelleni kéne, de a „közlegények” mégiscsak többen vannak; sok ember meg többet megspórolhat! Gondolom, hogy így gondolják odafönt is. Apolka