Nógrád Megyei Hírlap, 1995. január (6. évfolyam, 1-26. szám)

1995-01-02 / 1. szám

6. oldal Életmód - Szabadidő 1995. január 2., hétfő A Tincsének nagy álmaink. 1 V Csak olyan egyszerűek és emberiek. Hihetetlen, hogy tel­jesíthetetlenek. Azt szeretnénk, ha a min­dennapi kenyér az asztalra ke­rülne! Ha fejünk felett fedél maradna. Ha a gázkonvektor tűzhely-meleget árasztana. Ha a szakadt cipő helyett új jutna a család minden tagjának. Mi­ről álmodunk még? Egy színes televízióról. De jó lenne! Per­sze ez már nagyon hívságos dolog. Talán majd két év múlva. Ez nem létkérdés. Felvesszük a hat évvel ez­előtti ruháinkat. Ha azt álmod­juk, hogy a legújabb divat sze­rint való, máris büszkébb lesz a járásunk. / Álmodni szabad Az orvoshoz el kell menni, ha betegek vagyunk. A kiírt három recept közül ki kell vá­lasztani a legfontosabbat. Ha még egy gyógyszer kiváltására sem telik, akkor azt álmodjuk, hogy a szobaasztalra rakott receptektől meggyógyulunk. De az orvoshoz elkeli menni. A magyar ember - gondol­janak csak az idei Nobel-díj- kiosztó ünnepségre - nagyon tehetséges. A tehetség pedig komoly nemzeti érték. Tudunk mi „csudamalmot”, „csuda­mozit” és még sokféle „csu­dát" építeni, teremteni, amelynek csodájára járna a világ. Igaz, már az is nagy csoda, hogy milyen ügyesen élünk ebből a semmi értékű pénzből. De talán másra, többre is futná az erőnkből. Milyen sok szép, okos, erős fi­atal él közöttünk, tele álmok­kal, ifjú lendülettel, tenniaka- rással. Velük együtt álmodo­zunk, mert álmodni szabad! De azért két álmodás között ne felejtsük a kezünket oda­nyújtani a rászorulóknak. Ke­nyeret, teát, esetleg 20 forintot adni a koldusainknak. M ilyen jó lenne, ha a gaz­dagok önmaguk helyett megcsodálnák a szegényeket, hogy emberek maradtak ilyen „körülményben.” T. Cs. JÓL TETTE, HOGY NEM HAGYTA ABBA A TROMBITÁLÁST Növendékei sikereinek örül a zenetanár Határozott egyéniség Tóth Miklós. Annak ellenére így van ez, hogy többször abba akarta hagyni a zenélést. Jól tette, hogy nem hagyta abba. A balassagyarmati Rózsavölgyi Márk Zene­iskola művésztanára trombitálni tanítja a gyerekeket. Ő maga rendszeresen fellép a városi fúvószenekarral, szere­pel a kamaraegyüttessel és a tarjáni szimfonikus zenekarral. Tagja a salgótarjáni Koncert fúvószenekarnak is, mely a megye zenetanáraiból verbuvá­lódott. Azt mondja, ha az utóbbi társulatot jól mene­dzselnék, az ország legjobb ze­nekara lehetne. Tóth Miklós zenei karrierjét Ózdon, a zeneiskolában ala­pozta meg, majd a miskolci ze­neművészeti szakközépiskola következett, végül elvégezte a zeneművészeti főiskolát is. Ti­zenegy éve él Gyarmaton.- Miért pont ezt a várost vá­lasztotta a katonaság után?- Borsodban akkoriban nem hirdettek állást. Itt adtak lakást is, jó fizetést. A feleségemnek - aki szintén tanár - is lett mun­kahelye.- Hogy tetszett a város?- Az egyik vasárnap jöttünk Gyarmatra, és elképedve láttuk mennyi autó áll a központban. Kiderült, hogy templomban vannak a kocsik gazdái. Ahon­nan én jöttem, alig akad vallá­sos ember. Az első, ami meg­fogott: a vallásosság. Nagyon Tóth Miklós balkezes­sége miatt (?) nem lett he­gedűs Fotó: Gyurián Tibor meglepett az is, hogy mennyi­vel rátermettebbek, életképe­sebbek az itteni emberek, mint a borsodiak.-És a zenei élet?- Errefelé sokkal jobban működik. De Egeméi is — isme­rem, ott voltam katona - sokkal komolyabb zenei élet zajlik ezen a vidéken.- Miért a trombitába szerel­meseden bele?- Hegedülni kezdtem, de a tanárnak annyi növendéke volt, hogy néhánytól meg kellett szabadulnia. A balkezessé­gemre fogták az elküldésemet - trombita szakra mentem. Leg­alább tizenötször abba akartam hagyni az egészet, anyám min­dig rábeszélt: utoljára menjél el fiam! Aztán megszerettem.- A zeneakadémia kimaradt?- Egyszer jelentkeztem, nem vettek fel. Töredelmesen beval­lom, a felvételi előtt a haverok­kal átmulattuk az éjszakát. A felvételin remegett kezem, lá­bam. Azt se tudtam, melyik vé­gét kell megfújni a trombitá­nak. Mindenki azt mondta, si­mán bejutok, csak a dorbézo­lásra nem számított senki.- Tanítványok?- Szépen jönnek a gyerekek. A minapi trombitástalálkozó megnyitóján 12 növendékem fújta a trombitát. Egy tanítvá­nyom a Zeneakadémián, egy a pesti főiskolán tanul. Hárman a zeneművészeti szakközépisko­lába járnak.- Legnagyobb sikerei?- Azok a gyerekek, akik a pályán maradnak és szép sike­reket érnek el.- Saját csemetéi trombitál­nak?-A nagyobbik gyerek telje­sen megfertőződött, a másik lurkó viszont be van oltva zene ellen. Ádám Tamás Hallott a „halott” Mark Newton pontosan em­lékszik a lidérces pillana­tokra. Kómában feküdt, s az orvosok arról vitatkoztak a feje fölött: nem kellene-e leál­lítani a lélegeztető berende­zést? Minden szót hallott. A 23 éves fiatalembert dél­afrikai vakációján érte a tragé­dia. Búvárkodás után megpat­tantak a tüdőhólyagok, meg­szakadt az agy oxigénellátása. Sikerült megmenteni az életét, de kómában maradt. Az inten­zív osztályon vegetált, az infú­zió és a lélegeztető készülék tartotta életben. Az orvosok meg voltak győződve róla, hogy már nem húzza sokáig. Közölték is a szülőkkel, hogy le kellene állítani a készüléket. A férfin páni félelem lett úrrá, or­dítani akart, de nem jött ki hang a torkán, nem tudott mozdulni. A szülők hazaszállíttatták Angliába, ahol a legsúlyosabb agysérüléseket kezelő klinikára került. A kétségbeesett szülők négy évig reménykedtek gyer­mekük „felébredésében”. Ami­kor végre felnyitotta a szemét, ezt mondta a megdöbbent csa­ládtagoknak és orvosoknak: „Mindent hallottam, amit az ágyamnál mondtak, és láttalak is benneteket!” Fájdalmai nem voltak, éhséget sem érzett. Mark már távozott a kórház­ból és egy speciális gyógyinté­zetben él. Tud újra enni és fo­lyamatosan beszélni, a futás is megy neki. Beiratkozott egy tá­voktatási tanfolyamra, közgaz­daságot tanul, s szeretne majd újságíróként dolgozni. Az év botrány könyve: Diana új élete (6.) Amikor megkezdődött a különélés, Diana első dolga volt, hogy kihajítsa azt a mahagóni franciaágyat, amelyen a házaspár az esküvő óta aludt. Ezután átfestette a falat a Kensington-palota hálószobájában, kicseréltette a zárakat, és magántelefonjának is új számot kért. Lady Di, aki éli világát Megtartotta azonban Mister Gorillát, a hatalmas textilálla­tot, s nekitámasztotta a háló­szoba falának.- Fél szemmel vigyáz rám - mondja a hercegnő moso­lyogva. Valóságos állatkert halmo­zódott fel körülötte a plüssfigu­rákból, melyeket gyermekkora óta gyűjt. Van belőlük a heve- rőn, az ágy lábánál, de a ked­vencet, a kopott ma­cit a fejpámáján tartja. A vigaszt nyújtó apróságok száma tetemesen megnőtt, amikor Highgroveból átho­zatta a holmijait. Di­ana békagyűjteménye is bezsúfolódott a há­lószobába, s most már - a kerámiaállat­kákkal és díszdobo­zokkal együtt - telje­sen megtölti az asz­talt. Károly fotóit, a róla készült fest­ményt, valamint a herceg által készített vadász- és lőgyakor- lat-jeleneteket a her­cegnő összecsoma- goltatta. Erre a sorsra jutottak a herceg ru­hái, uniformisai is. A látogatót Diana otthonában hangos zene, fréziaillat fo­gadja. A hercegnő szívesen hallgatja Az Opera fantomját, a Nyomorultak zenéjét, vagy Vangelis muzsikáját. A kandal­lón jázminillatú gyertyák ég­nek, s békés hangulatot árasz­tanak. A kandalló előtt hatal­mas párna, innen nézik a gye­rekek a tévét, a kandalló szegé­lyén családi fotók, de a tálalók is tele vannak képekkel és al­bumokkal. A falakat táncjelene­teket ábrázoló festmények dí­szítik. A könyvespolcokon ki­adványok a nő szerepéről a vi­lágban, a pozitív gondolkodás­ról és a gyógyászatról. A her­cegnő érdeklődését jelenleg az iszlám kultúra köti le. A foteleken selyempámák humoros hímzéssel, az egyiken például: „A jó lányok bejutnak a menyországba, a rossz lányok mindenhová.” - „Sok békát meg kell csókolni, amíg megta­láljuk a herceget.” Két évvel ezelőtt még elkép­zelhetetlen lett volna, hogy Di­ana - a majdani brit királyné - ennyire saját ura legyen. Szíve mélyén most azonban mégis azt kívánja, bárcsak eljönne érte álmai lovagja. De addig még sok küzdelmet kell megvívnia Károllyal, az udvarral és ami a legnehezebb, saját magával. Vajon hány botránykönyv te­regeti ki még ki magánéletét? Barátai inkább így nevezik: magános életét. (Vége) Aki könyvet írt a kapcso­latról: Hewwitt ó'rnagy Pulyka melle, malac körme, liba lába, csőre - Mit kívánjak mindnyájunknak az új esztendőre? A fiúknak pléh harisnyát, ördögből■ nadrágot, a lányoknak tűt és cérnát, ha mégis kivásott. Tiszta ötös bizonyítványt, tiszta nyakat, mancsot, Új évi jókívánságok! nyárra labdát, fürdőruhát, télre jó bakancsot. Tavaszra sok rigófüttyöt, hóvirág harangját, őszre fehér, új kenyeret, diót, szőlőt, almát. Hétköznapra erőt, munkát, ünnepre parádét, kéményfüstbe disznósonkát, zsebbe csokoládét. Trombitázó, harsonázó, gurgulázó gégét, vedd az éneket a szádba, ne ceruza végét! Teljék be a kívánságunk mint vízzel a teknő, mint negyvennyolc kecske lába százkilencvenkettő. A legszebb férfikorba lépett egy bálvány: Asterix 35 éves lett. A kedves kis harcos, aki 1959 óta vívja csatáit a róma­iakkal,időközben meghódí­totta az egész világot. A gallok hőse - aki a hatal­mas termetű Obelix-szel és többi barátjával a Krisztus előtti ötvenes években az azóta már híressé vált falvacskában ellenáll Róma terjeszkedésének - régóta nemzetközi hímévre tett szert. A figurákat rajzoló Albert Uderzo legfrissebb köz­lése szerint az ő Asterixe 57 nyelven, köztük latinul is meg­szólalt már. A rajzfilm megál­modóinak szándéka megvaló­sult: minden nyelven érződik a furfangosság és a humor a falu Asterix 35 éves lakóin, akik közül leginkább Asterix és Obelix tartja meg eredeti nevét. Miraculix drui­dából - akinek varázsitala nél­kül Asterix nem boldogulna - angol változatban például Geta- fix lett. A mokány kis szőkének azonban nemcsak ez sikerült. Azonkívül, hogy a 68-as nem­zedék számára bálvány lett be­lőle, a 90-es évek tizenéveseit is meghódította. Asterix min­den ellenséget legyőzött, aki el­len a harcmezőre küldték, még Amerika Mikiegerét és Super- manjait is. Az Asterix-kiadvá- nyok páldányszáma százmilli­ókban mérhető. A mozikban az Asterix Amerikában című rajz­film egy csapásra az első he­lyekre került. Asterix és Obelix tehát a pi­aci viszonyok között is meg­állja a helyét: a Párizs melletti Asterix-park méltó vetélytársa a város másik végén lévő Dis- neylandnak is. Asterixék kitalálójukkal és szövegírójukkal, René Goscinny- vel és Albert Uderzo rajzolóval 1977-ig közösen élték életüket. Goscinny 1977-ben bekövetke­zett halála óta Uderzo egyedül lehel életet a gallokba. Amikor a rajzoló június elején, szerzői jog­viták miatt, kimerültén le akarta tenni a ceruzát, a rajongók ezrei jobb belátásra bírták. JÉGSZIMFÓNIA SAPPORÓBAN. Jégfesztivált rendeztek a téli olimpiáról ismert ja­pán Sapporóban. A fagyossága ellenére is vonzó látványosság egyik legnagyobb érdek­lődést kiváltó darabja a 15 méter magas és 30 méter széles, jégből faragott templom volt. Szervátültetés: disznók az emberért Négy pávián disznószívet kapott az Egyesült Államokban azzal a céllal folytatott előkészítő kísérletek során, hogy emberekbe tudják majd átültetni a disznó szerveit. A páviánokba átültetett disznószívek emberi géneket tartalmaztak, s így elejét vették a különböző állatfajták közötti szervátültetéskor fellépő hiper- akut kivetési folyamatnak. A kísérlet sikeres volt a ge­netikai felépítési módszerek te­kintetében - nyilatkozta dr. Jef­fery Platt, aki az észak-karoli- nai Durhamben a Duke Egye­tem xenotranszplantációs prog­ramját irányítja. Az átültetést megelőző kuta­tást az amerikai Országos Egészségügyi Intézet és a prin- cetoni DNX Corporation támo­gatta. Ez utóbbi fejlesztette ki az emberi gének állatokba való átvitelének eljárását. Harminc óráig éltek az újszí­ves páviánok, s ez az időtartam hosszabb lett volna, ha pávián­génekkel készítik fel az átülte­tésre kerülő szerveket, de nem ez volt a kutatók célja, hanem arról akartak meggyőződni, hogy beválik-e az emberi gének alkalmazása. Bevált, és ezzel a fajták közötti szervátültetés legnehezebb problémájának a megoldása vált lehetővé. A leg­több állati sejt tartalmaz egy olyan, az immunrendszerhez tartozó fehérjét, amely kiegé­szítő szabályozást végez, s amikor idegen testet észlel, ak­tiválódik és gyulladást okoz. Ennek megakadályozására lát­ták el emberi génnel az átülte­tésre kerülő disznószívet, ugyanis az ennek nyomán ke­letkező kiegészítő szabályozást végző fehérjék a pávián szerve­zetével sokkal nagyobb mér­tékben fémek össze. A xenotranszplantáció, a kü­lönböző fajok közötti szervátül­tetés most már valósággá válhat. Az idézett kutatóorvos szerint két éven belül elvégezhetik az első olyan kísérletet, amelynek során emberbe ültetik át a disznó valamelyik szervét, feltéve, ha az előkészítés további feladatait sikeresen megoldják. Disznóve­sével már egy hétig életben tar­tottak egy beteget, hogy kivár­hassa az emberi vesét. Az újfajta átültetés olcsóbb lesz, mint az elöregedett szervek életfogytig­lan tartó kezelése, és nem jár olyan etikai, orvosi és technikai problémákkal, mint az emberrel rokonabb állatok, a pávián és a csimpánz szerveinek a felhasz­nálása. A disznó szervei nagyjá­ból akkorák, mint az emberi szervek, és nem hordoznak az emberre veszélyes betegségeket. )

Next

/
Thumbnails
Contents