Nógrád Megyei Hírlap, 1995. január (6. évfolyam, 1-26. szám)
1995-01-02 / 1. szám
1995. január 2., hétfő Olvasóktól - Olvasóknak 7. oldal A Hírlap postájából A Pf. 96 - A Hírlap postájából - az olvasók fóruma. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a beküldött leveleket rövidítve, szerkesztve közölje. A közölt levelek tartalmával a szerkesztőség nem feltétlenül ért egyet. EZ A HELY EZER FORINTOT ÉR - ÍRJON EGY TÖRTÉNETET Keserves volt az út hazáig Mint minden utazás előtt, azon a nyári késő estén is jóleső izgalommal szálltam fel Szófiában a Balkán exp- resszre, hogy Szerbián keresztül hazautazzam. Mivel a kisfiam Szófiában él, már többször utaztam ezen a mostanában korántsem közkedvelt útvonalon, de a körülményekhez képest mindig szerencsésen megérkeztem. Reméltem, hogy most is csak a már megszokott kellemetlenségek, illetve kényelmetlenségek kísérnek végig az utamon. Néhány szabályt mindig betartottam a vonaton történő rablások gyakorisága miatt. I így például az utazás ideje alatt - ami a legjobb esetben is 16 óra - egy pillanatra sem hunyhatom le a szemem. A cipőmet nem vehetem le, a mosdóba csak a csomagjaimmal együtt mehetek. Ételt, vagy italt idegentől nem fogadhatok el, mert gyakran előfordul, hogy altatót kevernek bele. Mindezek tudatában kerestem magamnak ülőhelyet a másodosztályon. Hosszas keresgélés után végre találtam egy fülkét, ahol csak egy szerb tartózkodott, 8-10 dugig tömött sporttáska társaságában. Először csodálkoztam, miért van egyedül, amikor a vonat zsúfolt. De leültem és néhány pillanat múlva megértettem mindent. Ő másoknak is egy jegyet mutogatva csak azt hajtogatta, hogy előre le van foglalva az egész fülke. Később, amikor elindult a vonat, nevetve mondta, hogy egy török autó- buszjegyet mutogatott nekik. A vonat indulásáig még egy macedón fiú foglalt helyet társaságunkban. Éjfélkor a bolgár-szerb határra érkeztünk és megkezdődött az útlevél és poggyász ellenőrzése. Nyugodtan vártam, hiszen útlevelem rendben volt és elvámolnivalóm sem akadt. Néhány perc múlva megérkezett a bolgár vámos. Amint meglátta a rengeteg csoma- [ got, elkérte útleveleinket és azt mondta, fogjuk meg a csomagokat és szálljunk le a vonatról. Hiába magyaráztuk a macedón fiúval, hogy azok nem a mi csomagjaink. Egyszerűen otthagyott bennünket, az útlevelünket is magával vive. így hát nem volt mit tennem, én is leszálltam a vonatról. Körülbelül 100-120 embernek kellett a vonatot elhagynia. Egy csoportba tereltek mindenkit, megvárták, amíg elmegy a vonatunk és visszaadták az útleveleket. A legközelebbi bolgár település körülbelül 50 km-re volt. Én úgy gondoltam, nem fordulok vissza. Mivel vonatjegyem továbbra is érvényes volt, elindultam hajnal két órakor gyalog, hogy megpróbáljak a közúti határátkelőhelyen átjutni Szerbiába. Néhány kilométeres gyaloglás után a határátkelőhelyen a hajnali megjelenésemmel nem kis meglepetést keltve megérkeztem Szerbiába. A legközelebbi városig, Pirotig, ahol megállnak a nemzetközi vonatok, egy bolgár turistabusszal jutottam el. A vasútállomáson várt az újabb kellemetlenség. A legközelebbi vonat, ami Budapestre indul, csak másnap hajnalban 3 órakor érkezik Bulgáriából és Balkán expressz a neve. Tehát ugyanaz a járat, amiről egy nappal előbb leszállítottak. Vámom kellett közel egy egész napot egy teljesen idegen szerb városban, ahol nem ismertem senkit. Az egész időt a vasútállomáson töltöttem, a csomagokat szorongatva, rettenetes fáradtságot érezve. Hajnalban már égtek a szemeim az álmosságtól. Végre megérkezett a vonat. Felszálltam rá és attól fogva nem léteztek számomra semmilyen szabályok, nem voltak rablók és tolvajok. Aludtam | végig, amíg a szerb-magyar határra nem érkeztünk. Végtelen nagy megkönnyebbülést éreztem, amikor már magyar | föld volt lábam alatt. Tudtam: | most vagyok igazán „sínen”. Ágner Alfonz Szécsény-Benczúrfalva Zagyvaróna - ötven év távlatából 1944. december 9-én kelt Bubnics Mihály rozsnyói püspök levele, amely Salgótarjántól leválasztva Zagyvarónát önálló fíliává (egyházközséggé) tette. Első lelkésze a Szent József plébánia hitoktatója, Kovách Endre lett. A Vörös Hadsereg egységei ekkor már a Bükk és a Mátra hegyeiben harcoltak. A szovjet csapatok harci tevékenységét a 2. román hegyi lövészdandár hadosztály segítette. Az egységek december 22-ére közelítették meg Nógrád határait, 23-án és 24-én pedig elfoglalták a megye keleti feléhez tartozó községeket Bár- náig bezárólag. A 27. hadsereg 3. légi deszant hadosztálya december 25-én folytatta előrenyomulását Zagyvaróna irányába. Karácsony első napján délelőtt 10 óra körül a visszavonuló német utóvéd, mint lehetséges megfigyelőpontot, a Míl- leneum emlékére emelt templomtornyot belőtte. A harcok és a tél elmúltával, 1945 tavaszán kezdődtek meg a torony helyreállítási munkálatai, amelyet egyházi összefogással Szent István napja előtt be is fejeztek. A templomtorony keresztjének feltétele augusztus 12-én, vagy 16-án történt meg. Az új torony Bojna József és Dér Gyula ácsmesterek, valamint Element István bádogfestő munkáját dicséri. Molnár Péter Salgótarján A felújított templom Rendet és biztonságot a zagyvarakodói garázssoron! Még sokak számára emlékezetes a nyári tüzeset a SALGÓ- DEXION vasüzlet alatti garázssoron, amikor a D-szekció első garázsának tartógerendái egy eldobott cigarettacsikk miatt meg- gyulladtak, és csak a szerencsének tudható be, hogy a lángok nem csapódtak a garázsban álló gépkocsihoz és így nem lobbantotta lángra a tankban lévő benzint. A tűzesetet - ami a garázssor leégéséhez is vezethetett volna - mulasztás, felelőtlenség és nem utolsósorban rendetlenség okozta. Az illetékesek azonban struccpolitikát folytatnak, és minden megy a maga „rendjén”. Úgy látszik, nem okultak az esetből. November végén a veszélyeztetett garázs gazdát cserélt, s az új tulajdonos a KRESZ előírásának nem megfelelő helyen álló konténert talált, ami az elágazásban akadályozza a kilátást, s ebből már két baleset is történt. Továbbá a konténer tele volt szeméttel, s körös-körül személy- és tehergépkocsik talajt is szennyező elhasznált akkumulátorai, abroncsok, fémrészek, olajos rongyok szinte fel sem sorolható anyagokból álló törmelékek „díszítik” a környéket, s a garázst. De ha már a szabálytalanságokat sorolom, meg kell Rövid két hét leforgása alatt három módfelett meglepő, szép élményben volt részem. Vegyük sorba: Első esetben megismertem egy lelkes fiatalasszonyt, aki Ságujfalu hagyományőrzésében, eredetének kutatásában, s mindezek mellett az oktatás magas színvonalának biztosításában a ritka emberek közé tartozik. Személyesen láthattam a községben, mint vitték véghez a régi Kubinyi-kastély községközponttá szervezését, az abban fekvő régi értékek megbecsült kezelését, miként adtak ki kalendáriumot, múltidéző írást, hogyan válhatott a régi iskola toldással, emeletráépítéssel, alapos kitatarozással olyan modernné, hogy bármely városi intézmény megirigyelné. Láthattam a szép, ízlésesen berendezett iskolakönyvtárban, mennyi érdeklődő gyereknek említeni, hogy a negyven kilométeres sebességet jelző KRESZ-tábia előírását is kevesen szívlelik meg, amelynek notórius megszegőitől beszedett bírság növelhetné az állami költségvetés bevételi oldalát. Kérésemre a Ritas Kft. már másnap üres konténert szállított a helyszínre, de úgy igazán magyarosan végezték a takarítási munkát, mert a szeméttömeg továbbra is ott „díszeleg” a garázssoron! A cikk írója, egyebek meltartott könyvtárórát a különben gyesen lévő tanító néni. Mindezt önerőből, adósságok felhalmozása nélkül. Másodjára egy megtisztelő meghívásra, olyan iskolai karácsonyfa ünnepélyre látogathattam Kisterenyére, ahol többször is könny szökött a szemembe. A kisterenyei 3. Sz. Általános Iskola agilis, vendégszerető pedagógusgárdája invitált meg, de nem csak én voltam vendég, begördült oda negyven, számukra már ismert vendéget szállító autóbusz is Soroksárról! Kapcsolatuk már régebbi, pár éve egyházuk lelkipásztorának helyváltása révén kerültek össze. S ezúttal is ajándékokkal tömve jöttek, s együtt érző lélekkel nézték a kicsinyek műsorát, igyekezetét. Akik csinálták szívüket adták bele, leküzdve szerencsétlen testi korlátozottságukat. lett két hatást szeretne elérni: 1./ A rendőrhatóság haladéktalanul rendelje el a közlekedésbiztonságot veszélyeztető konténer áthelyezését. 2/. Rendet kellene csinálni a környéken, ami azonban csak közös munkával, összefogással lenne elérhető! Nevezetesen, ha a Ritas rendszeresen elszállítja a megtelt konténert, ha a lomta- lanítók, hulladékelhelyezők fékezik magukat, s nem a konténer mellé, a másik garázs elé hordják a hulladékot. Kis dolgok ezek? Sajnos, nálunk nem! Állampolgári fegyelem szükséges, hogy milliméterekkel jussunk e téren is közelebb Európához! Dr. Gajzágó Aladár Salgótarján A harmadik meglepetés minap ért: a múzeumi. Nagy Iván helytörténeti pályázat eredményhirdetésén az ifjúsági kategóriában a karancslapujtői általános iskola alsós növendékei vették át kipirult arccal jutalmukat, a boldogságtól mosolygó tanító néni öröme mellett. Hogyan álltak össze, előttem még nem ismert, de bizonyos a tanító néni volt a mozga- tórúgó, hiszen korábbi években ő maga is nyertes pályázó volt. Bizonyára nem akarta kinevelt utódok nélkül abbahagyni ezt a nemes tevékenységet. Amikor a „polgármester bácsi” átadta a díjakat, arcon csókolta a kipirult gyerekeket, s szememből kiugrott a könny, valami folytatás, nemes útra kerülő fiatalok jövőbeli képét sejtettem a jelenetben. Vertich József Salgótarján A mi Jézuskánk Rendkívüli jóérzéssel töltötte el közösségünket, a városközponti lakásszövetkezet lakóit, hogy a karácsony előtti napokban a Salgó- transz Kft. térítésmentesen szállította el Budapestről a lakótömbünk homlokzatának festéséhez szükséges, mintegy másfél tonna festéket. Lakásszövetkezetünk (Salgótarján, Pécskő u.1-3.) már a korábbi években megkezdte a ház csinosítását. A hatalmas költséget ugyanis egyszerre nem tudtuk vállalni. A hátsó homlokzat, a balkonok festésére 1995 tavaszán kerül sor. A beharangozott festékáremelés miatt már idén megvásároltuk a szükséges anyagokat, s hogy még faragjunk a költségeken, közvetlenül a gyártól. így jelentős árkedvezményt kaptunk. Egyéb kiadásaink miatt viszont nem tudtuk vállalni az idei fuvardíjat. Ekkor sietett segítségünkre a Salgótransz. Vezetőjének, Keszler Árpád úrnak ezúton fejezzük ki hálánkat a gáláns gesztusért. Lakótömbünkben kilencvenhat család lakik, közöttük sok nyugdíjas, vagy egyedül élő. A közös költség emelésére szinte alig van lehetőség. Ezért igazi karácsonyi meglepetésként ért bennünket a cég felajánlása, ha úgy tetszik, karácsonyi ajándéka. Kívánjuk, hogy nemes elhatározásukat mind többen kövessék a városban, hiszen Salgótarján csakis a lokálpatrióta erők összefogása révén juthat el a fejlődő városok sorába. Tamási Tibor lakásszövetkezeti elnök Köszönet a jó munkáért Tisztelt Szerkesztőség! Szeretnék köszönetét mondani azért a pontosságért, gyorsaságért, amely az előfizetők érdekeit szolgálja. Külön szeretném elismerésemet kifejezni annak a kézbesítőnek, aki Vizslás községben - igencsak régen - percnyi pontossággal, hajnalok hajnalán kézbesíti a Nógrád Megyei Hírlapot. Önöknek is erőt, egészséget kívánok a további munkájukhoz! Boródi Tamásné Vizslás Az oldalt szerkesztette Kovács Margit A szeméttömeg továbbra is „dísze" a garázssornak Fotó: Gyurián Három élmény - valamennyi jó példa OLVASÓINK KÉRDEZTEK - JOGÁSZUNK VÁLASZOL ___ A gyermektartásdíj csökkentéséről Olvasónk az első házasságából született kiskorú gyermeke javára a korábban megkötött egyezséggel vállalt és a bíróság által is jóváhagyott gyermektartásdíjat fizeti az első felesége címére. Az életkörülményeiben bekövetkezett változások folytán szeretné, ha az egyezséggel vállalt tartásdíj összegét leszállítanák, mivel a jelenlegi - második - házasságából is született gyermekük, a jelenlegi felesége is hozott a házasságba egy kiskorú gyermeket és nehéz körülmények között élnek. Az illető előadása szerint már többször tárgyalt a leszállításról az első feleségével, de az is inkább felemelni szeretné, mint leszállítani a címére fizetett tartásdíj összegét. Olvasónk szeretné tudni, hogy van-e reménye arra, hogyha a bírósághoz fordul kérelemmel, a gyermektartásdíj összegét leszállítják? A Családjogi Törvény (Csjt.) 69. paragrafusának (1) bekezdése értelmében a közös egyetértéssel vagy bírósági jogerős ítélettel megállapított (végzéssel jóváhagyott) tartásdíj mértékének megváltoztatását akkor lehet kérni, ha a tartásdíj megállapításának alapjául szolgáló körülményekben lényeges változás következett be. Gyermektartásdíj mértékének megváltoztatása esetén a Csjt. 69/c. paragrafus (1) bekezdésében foglaltaknak megfelelően figyelemmel kell lenni a gyermek tényleges szükségleteire, mindkét szülő jövedelmi és vagyoni viszonyaira, a szülők háztartásában eltartott más, - saját, illetőleg mostohagyermekre - s ha ilyen van, a gyermek vagy gyermekek jövedelmére is. A Csjt. végrehajtására kiadott 4/1987. (VI. 14.) IM. sz. rendelet 10. paragrafusának (2) bekezdésében foglaltakra figyelemmel, a tartásdíj alapja elsősorban a tartásra kötelezett személy főállásban elért és a bérköltség címén részére kifizetett összes munkabér, valamint egyéb juttatások (pl. részesedés, prémium, jutalom stb.). A 10. paragrafus (3) bekezdése pedig akként rendelkezik, hogy a gyermektartásdíj megállapításához a kötelezettet megillető rendszeres jövedelmet csak akkor kell alapul venni, ha a (2) bekezdés szerint megállapítható összeg - a gyermeket természetben tartó szülő jövedelmi viszonyait is figyelembe véve - a gyermek szükségleteit nem fedezi. Ha az elvált első feleséggel olvasónk nem tudna megegyezni, a korábban kötött egyezségüket jóváhagyó bírósághoz kell fordulnia. A hivatkozott és más jogszabályok rendelkezései alapján a megalapozott döntés meghozatalához a bíróságnak hivatalból kell vizsgálni és tisztázni nem csak a tartásra egysorban köteles szülők formálisan kimutatható keresetét és jövedelmét, de vizsgálni kell az életkörülményeiket és a vagyoni viszonyaikat is és valamennyi körülmény együttes értékelésével a bíróság feladata megállapítani a tartást, így a szülők fizetési kötelezettségének mértékét, valamint a kötelezettség százalékos arányban, határozott ösz- szegben vagy egyéb módon történő teljesítését is. Olvasónknak a leírtak isme- [ rétében kell döntenie, és szá- ! molnia azzal, hogy várhatja-e ' gyermektartásdíj összegének j esetleges leszállítását. Dr. Verebélyi Gyula t
