Nógrád Megyei Hírlap, 1995. január (6. évfolyam, 1-26. szám)

1995-01-05 / 4. szám

6. oldal Életmód - Szabadidő 1995. január 5., csütörtök AMERIKÁBÓL JÖTT A NYELVTANÁRNŐ JOBBÁGYIBA „Nagyon megszerettem ezt az országot” Az idei tanévben angol anya­nyelvű tanár is oktatja a diá­kokat Jobbágyiban. Ennek előzményeiről beszélgettünk Soós Károly tanár úrral, aki szintén angol nyelvet tanít és a tolmács szerepét is betölti.- Az egész dolog ott kezdő­dött, hogy több alkalommal részt vettünk az angol nyelvű diákfesztiválon, ahol amerika­iak is megjelentek. Előadásaink nagyon megtetszettek nekik, és tájékoztattak, hogy lehetőség van angol anyanyelvű tanár fo­gadására. A felajánlást szívesen vettük, és így került hozzánk az iskolába angol nyelvet tanítani Lara Walker. Larát arról kérdeztem, hogy honnan jött és hogy érzi magát Magyarországon.- Az Amerikai Egyesült Ál­lamok Pennsylvania államának Gettysburg városából érkez­tem. Irodalom és filozófia sza­kon szereztem tanári diplomát. Később Ecuadorban tanítottam, majd Olaszországban irodal­mat, nyelvet, régészetet és mű­vészetet hallgattam. Hazake­rülve szülővárosomban tanítot­tam, és itt tudtam meg, hogy az amerikai kormány a Béke Szolgálat keretében nyelvtaná­rokat küld Kelet- és Közép-Eu- rópába. A kormány a nyelvtaní­Lara Walker: Örömmel vállaltam . . . tás mellett a környezetvéde­lemmel és az üzletpolitikai jár­tassággal kapcsolatos ismeretek átadását is célul tűzte ki. Nagy örömömre engem is felkértek ilyen feladatra. Örömmel vállaltam, hiszen tud­tam, hogy így egy újabb or­szággal ismerkedhetem meg, új emberekkel találkozhatom és gyerekeket taníthatok meg, az angol nyelvre. A megbízást 1994. májusában kaptam meg. Ezután kerültem kapcsolatba a jobbágyiakkal, akik küldtek nekem egy levelet, bemutatva községük, iskolájuk életét. Ma­gyarországra érve előbb Kecs­keméten egy előkészítő tábor­ban a magyar nyelvvel és szo­kásokkal ismerkedtünk, majd augusztus közepén megérkez­tem Jobbágyiba, ahol az embe­rek nagy szeretettel fogadtak. Az itteni gyerekeket az eddig eltelt idő alatt nagyon megsze­rettem, és úgy érzem, hogy ez kölcsönös. A községben na­gyon sok emberrel ismerked­tem meg, sokan hívnak vendég­ségbe. Jó kapcsolatot sikerült kialakítani az iskola tanáraival is. A gyerekek közül többen le­veleznek amerikai iskolásokkal a közös munkánk eredménye­ként. Most a soron következő angol nyelvű diákfesztiválra készülök a felső tagozatosok­kal. A második félévben a kör­nyező községek nyelvtanárai­nak vezetek majd heti egy alka­lommal tanfolyamot az angol nyelv minél tökéletesebb elsa­játítása érdekében.-Meddig marad Magyaror­szágon?-A megbízatásom két évre szól, de bízom benne, hogy to­vább is maradhatok, hiszen na­gyon jól érzem magam ebben a környezetben. Nagyon megsze­rettem ezt az országot.-esla­Finomságok több konyhából Hozzávalók kb. 80 darab­hoz: 25 dkg babapiskóta, 20 dkg kókuszvaj, 10 dkg tejcso­koládé, 2 tojás, 20 dkg cukor, 1 zacskó vaníliás cukor, 4 cl rum, 2 dkg kakaópor, 5 dkg kókuszreszelék, 5 dkg színes cukordara/gyöngy, 5 dkg tor­tadara, 80 db minyonpapír- tálka. A babapiskótát tiszta kony­haruhába „csomagoljuk”, és húsverővel finomra megtör­jük. Nagyobb lábasban 2-3 ujjnyi vizet felforrósítunk. A kókuszvajat és a tejcsokoládét durvára vágjuk. Kisebb lá­basba vagy tűzálló edénybe tesszük, forró vízbe állítjuk, és állandóan keverve felolvaszt­juk. Kivesszük az edényt a forró vízből, és a csokoládé­masszát hűlni hagyjuk. Elkészítés: A tojásokat a cukorral és a vaníliás cukorral habosra kikeverjük. Hozzáad­juk a babapiskótát és a rumot, majd beleszitáljuk a kakót, és összekeverjük. Beledolgozzuk a csokolá­démasszát, és hagyjuk egészen kihűlni. Diónyi nagyságú go­lyókat formálunk belőle, és arányosan elosztva a kókusz­reszelékbe, a cukor-, illetve a tortadarába forgatjuk. Rácsra rakosgatjuk, hagyjuk egészen megszikkadni, majd színes minyonpapírtálkákba ültetjük. Csinosan becsomagolva ked­ves ajándék lehet. Lekváros csillag Hozzávalók kb. 30 darab­hoz: 15 dkg finomliszt, 10 dkg darált mogyoró, 10 dkg darált mandula, 15 dkg vaj, 10 dkg méz, 1 tojássárgája, őrölt fa­héj, őrölt szegfűszeg, só, a nyújtáshoz liszt, 10 dkg csip­kebogyó- vagy eperdzsem, porcukor, sütőpapír vagy zsi­radék, folpack-fólia, 2 eltérő méretű csillagforma. A hozzávalókat kimérjük és félretesszük. A sütőlapot kibé­leljük sütőpapírral vagy kiken­jük zsiradékkal. Elkészítés: A lisztet, a mo­gyorót és a mandulát összeke­verjük. Hozzáadjuk a vajat, a mézet, a tojássárgáját, a fahé­jat, a szegfűszeget és a sót. Ci­pót formálunk belőle, fóliába csomagoljuk, és 30 percig hi­deg levegőn hűlni hagyjuk. A sütőt előmelegítjük. A tésztát lisztezett deszkán 2-3 mm vékony lapra nyújtjuk, és kb. 6 cm átmérőjű csillagfor­mával kiszúrjuk. A tésztacsil­lagok felének közepét kisebb átmérőjű csillagformával még egyszer kiszúrjuk. 8-10 perc alatt világosbarnára sütjük. A csipkebogyólekvárt fel- forrósítjuk, megkenjük vele a kiszúratlan csillagokat. A pár­jukat megszórjuk porcukorral és a tetejükre illesztjük. Sajtos perec 1 kg lisztben elmorzsolunk két Ráma margarint. 1 kávéskanál sót is teszünk bele. Adunk hozzá 4 tojássárgát, 10 dkg re­szelt trappista sajtot, 2 pohár kefirt, amiben 2 csomag sza- lagóriát feloldottunk, össze­gyúrjuk, ujjnyi vastagra el­nyújtjuk, perecekre szaggat­juk. A négy tojásfehérjét felver­jük, 1 egész tojást is adunk bele és a perecek tetejét ezzel megkenve, reszelt sajttal meg­szórva előmelegített sütőben megsütjük. (Úgy is csinálhat­juk, hogy a tojással megkent pereceket a reszelt sajtba be- mártogatjuk, de ebben az eset­ben a sajtot apródonként re­szeljük le.) (Danyi Józsefné, Rákóczitelep) MAR A FRANCIAK IS TEAZNAK. Az angolok után Franciaországban is mind nép­szerűbbek a különböző teák. Míg az angoloknál az ötórai tea hagyományos, a franciák inkább teázókban szeretik elfogyasztani az italt, ahol a teához illő süteményeket is fel­szolgálnak. Párizsban egymás után nyílnak meg a teaházak. HÁZTARTÁSI TIPPEK - NEM CSAK HÁZIASSZONYOKNAK Mit tegyünk, ha szorít a régi cipő? Ha szorít a cipő, kenje be a megfelelő helyet spiritusszal s húzza fel egy félórára. Ezalatt a spiritusz megszárad, anélkül, hogy foltot hagyna a bőrön. A legközelebbi felvételnél a cipő már érezhetően jóval kényel­mesebb lesz. A fűszerfélékből készített csokrok visszanyerik eredeti il­latukat, ha néhány percre víz­gőz fölé teszi. Az étolajjal és ecettel is lehet takarékoskodni. Nincs más te­endője, csak tegyen az üveg nyakára illeszthető kiöntőt az üvegekre, s pontosabban látja majd, mennyit használjon. Ha sütés után valami meg­marad az omlós tésztából, ne dobja ki! Tekerje be perga- mentpapírba s tárolja hűvös he­lyen! Egy hét múlva is nyugod­tan felhasználhatja. Jó tanács: a tésztát spájzban vagy pincében tárolja, ne hűtőszekrényben! A villany- vagy széntüzelésű tűzhelyek lapjait egyszerű tisz­títani: nedvesítse be a főzőla­pokat, amíg még langyosak a főzőfelületek! Tisztítsa meg a szennyeződött részeket, majd kenje be vékonyan vazelinnel, de használhat helyette olajat is! A fejes salátából könnyű­szerrel kiűzheti a kártevőket. Elegendő, ha mosáskor a vízbe önt egy kevés ecetet vagy cit­romsavat. A fényképekre került zsírfol­tokat spiritusszal távolíthatja el. Vattacsomóra csepegtessen spi­rituszt s ezzel óvatosan törölje le a zsírt a zsírfoltos képekről. A gombát mindig folyóvíz alatt tisztítsa! Ha nem ezt teszi, a gomba sok vizet szív magába, és emiatt vízízű lesz. Disznótoros népszokások A téli időszak kedves szórako­zása a disznótorral egybekö­tött maskarázás és köszöntés. A vacsora alatt a legények tré­fás rigmust mondanak az ab­lak alatt, például ezt: „Te kicsi asszonka, toppants kamarába,/ ott egy májashurka, tedd a tarisznyába./ Ne vágd el, te Gyurka,/ most is elég kurta,/ üssön meg a guta!” Ezután a háziak behívják őket, és egy kis kóstolót kap­nak, a felnőttek bort is. Sok he­lyen szokás, hogy a tréfás kö­szöntőket álarc, maskara vé­delme alatt mondják el. Disznótoros szokás a ma is élő nyársdugás. Szintén a va­csora alatt gyerekek bezörget­nek a házba, s az ablakba vagy a kilincsre nyársat tesznek, aminek minél több ága van, an­nál jobb. A legfelső ágára leve­let tűznek, amiben tréfás üzene­teket írnak. A háziak nem ha­ragszanak a sokszor elég vas­kos üzenetekért, hanem meg­rakják a nyársat hurkával, kol­básszal, hájas süteménnyel. A téli szokások közül az egyik legkedvesebb időtöltés a disznóölés. A háziasszony előző este előkészíti az edénye­ket, fűszereket, az aprónép pe­dig a fokhagyma és a hagyma tisztításában segít. A városiak szívesen várják ilyenkor a vi­déki rokonok disznótoros cso­magjait. De akik hiába várják, azok is elcsábulnak ez idő tájt akár a boltban vásárolt hurkára, kolbászra, akár a disznótoros ételek elkészítésére. „Könnyebb egy színdarabról véleményt alkotni a színházi premieren, mint a fűszerek ele- gendőségéről a disznó feldol­gozásánál!” - írja Krúdy Gyula, majd hozzáteszi. „Hogy mi­lyennek kell lennie egy orjale- vesnek, azt sohasem tanulhatja meg egy nő!...” íme, lehet versenyezni! így készül a disznótoros vacsora legelső fogása: az orjaleves. A sertés orját (nyakszirt hú­sát) feltesszük főni. 4 személyre kb. 2 liter vízre és 75 dkg húsra van szükség. Egy kis darabka májat és 20-25 dkg csontot is feltehetünk. A leves színét egy kávéskanál sáfrány adja meg. Amikor a hús habja elfőtt, bele­tesszük a megtisztított zöldsé­get: sárgarépát, petrezselymet, zellert, karalábét, 1 db burgo­nyát, kevés kelkáposztát, vö­röshagymát, egy kiskanál pa­radicsompürét, pár szem bor­sot. Nagyon lassan 3^t órát hagyjuk forrni. Ha kész, félre­húzzuk, kis idő múlva leszűrhet­jük a levét, és belefözzük a hoz­závaló tésztát vagy májgombó­cot. A levesben főtt hús ecetes tormával vagy különféle már­tással külön ízletes fogás. SZÁNTÓ PÉTER SOROZATA: HASUNK TÖRTÉNETE Rácsapok a kezedre, uram! A reneszánsz dejének ét­kezése még messze nem ha­sonlított a mai­hoz. A szegény emberek menüjére persze nem kell sok szót vesztegetnünk: vi­lágszerte szomorú egyhangú­sággal ismétlődött ugyanaz. Egészen más volt a helyzet a gazdag ember asztalánál. Még nem ismeretes a leves, máso­dik-harmadik fogás, édesség felosztás. Az „első fogás” lé­nyegében mindenféle asztalra hordott ételeket jelentett, csak­úgy, mint a „második”. Az ember csak azt nem tudja, hogy mi volt a különbség a kettő között? Példaképp’ álljon itt egy gazdag párizsi kereskedő va­csorájának étlapja, 1393-ból. Első fogás: Parányi pástéto­mok, csukamájjal és marhave­lővel töltve. Húsragu fehérmár­tásban. Marhacsontvelő tésztá­ban sütve. Angolna sűrű, fűsze­res mártásban. Csuka zsályával ízesített hideg zöldmártásban. Halak kocsonyában. Második fogás: A konyhafő­nök legjobb sültjei: tavi halak, sonkás húsleves, csirke- és bor- júsültdarabok fűszeres kenyér- és rákfarokmártásban. Kappan pástétomban. Angolnapásté­tom. Fekete puding (húspu­ding). Harmadik fogás: Ozsült la­zacmártásban. A középkori konyhánál igen lényeges volt az étkezési eti­kett. Az étkezők nem ismerték a villát. A legtöbbnél volt leg­alább kés (ezzel alkalmasint embert ölni, de étkezni is lehe­tett), és elég sokan hordtak ma­guknál kanalat. Mindent össze­vetve azonban az 1700-as éve­kig az emberek általában kést és az ujjaikat használták táplál­kozásra. Itt kezdődtek a problémák. A középkori lakomákon csak a legelőkelőbbeket szolgálták ki egyedileg. A sült húsokat az étekfogó szelte föl az asztal kö­zepén. A legjobb falatokat az előkelőségeknek adta, a többit szétosztotta. Minden más ételt azonban kettő-négy vendégnek közös tálakban hordtak ki a konyhá­ból. Mindenkinek volt egy saját tányérja: ez egy körülbelül 15 centiméteres, kifejezetten e célra sütött, vastag kenyérszelet volt. A mohó vendég a lakoma végeztével gyakorta fölfalta a tányérját is, illendőbb volt azonban a palota szegényeinek adni. A közösködés miatt azután mindenkinél igen fontos szemé­lyes kérdés volt, tiszta-e a szomszéd keze. A korabeli il­lemtankönyvek külön fejezete­ket szenteltek e kérdésnek, eb­ből a higiéniára és a közállapo­tokra vonatkozóan elrémítő ta­pasztalatokat szerezhetünk. „Legyenek a te kezeid tiszták - tanácsolja Fra Bonvicino da Riva 1290-ben. - Ne dugjad uj­jadat a füledbe és ne érintsed kezeddel a fejedet. Úri ember étkezés közben nem dörgöli kezét testének kellemetlen ré­szeihez.” M ás szerzők nem ilyen szemérmesek, és fölszólít­ják olvasóikat, hogy: „Evés közben ne fújják az orrukat a tenyerükbe és ne va­karják azon testrészüket, amelynek rendszerint halszaga van.” (Csütörtökön folytatjuk) OLASZ MŰGYŰJTŐ MÚZEUMA. Nem szed belépőt látogatóitól tervei szerint Guiseppe Panza di Biumo olasz gyűjtő. Nemrégiben elhatározta, hogy megnyitja palotá­ját a művészetek kedvelői előtt, így szeretné népszerűsí­teni a modern művészeteket. (FEB-fotó)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents