Nógrád Megyei Hírlap, 1995. január (6. évfolyam, 1-26. szám)

1995-01-19 / 16. szám

6. oldal Életmód - Szabadidő 1995. január 19., csütörtök Adjon élményt a fizikai kísérlet! Beszélgetés vállalkozó tanárokkal Kiss Józsefné és Kovács Ist­ván salgótarjáni matema­tika-fizika szakos tanárok nevét sokfelé ismerik az or­szágban, legalábbis fizikata­nári körökben. Először pá­lyázataikkal, majd ezekből kinövő eszközkészítő vállal­kozásukkal hívták fel ma­gukra a figyelmet.- Mondhatjuk, hogy Önök vállalkozók? - kérdezem Kiss Józsefnétől, aki jelenleg a Tan­kerületi Oktatásügyi Központ területi vezetője.- Elsősorban tanárnak tart­juk magunkat, másodsorban vállalkozónak. Fizikusnak job­bak vagyunk, mint üzletember­nek. Azzal ugyanis nem dicse­kedhetünk, hogy túlságosan sok a megrendelőnk, pedig eszkö­zeinket kiállítottuk már a világ­hírű, amerikai Leybold cég tár­saságában is. Araink pedig a nyugatiak tizedénél is jóval alacsonyabbak.- Milyen eszközöket készíte­nek, és miért fontosak ezek?-Fizikai eszközökhöz csat­lakoztatjuk a számítógépet, így programjaink segítségével a kí­sérleteket nagyon szemléletessé tudjuk tenni. Azt is mondhat­nám, hogy élménnyé, hiszen az eredmény rögtön megjelenik a képernyőn. így például meg­mérhetjük diákjainkkal a hang sebességét két mikrofon között vagy a helyiség, esetleg egyes tárgyak radioaktív sugárzását. Eszközeinkkel két tanév mechanikai kísérleteit és a ra­dioaktivitás témakörét lehet feldolgozni. ■* Mit gondolnak, csak az is­kolában tarthat számot érdek­lődésre a sugárzásmérőjük?- Szó sincs róla, hiszen pél­dául a lakásokban is használ­ható, ugyanis az építőanyagok­ból, talajból felsugárzó radon igen magas szintet is elérhet.- Honnan származik az ötlet, hogy többre vállalkozzanak a fizika mindennapi oktatásánál?- fordulok Kovács Istvánhoz, a Táncsics Mihály Közgazdasági és Kereskedelmi Szakközépis­kola tanárához.-Még 1985-ben volt két megszállott fizikaitanár: Kiss Józsefné Nógrád és Gerő László Szabolcs-Szatmár megyéből. Egyhetes tanfolyamot szervez­tek, amelyen számítógépes mé­rőeszközöket készítettünk. Eb­ből született a pályázatok öt­lete.- Hány pályázatot írtak?- Az elsőt 1987-ben nyújtot­tuk be a pedagógiai napokra. Majd 1991-ben a Közoktatás­fejlesztési Alap pályázatán A számítógépes fizikai mérések (mechanikából) témával I. he­lyezést értünk el. 1992-ben az Atomfizikai mérésekkel szintén nyertünk. Mindkét dolgozatun­kat, programjainkat bemutattuk fizikatanári ankéton, ahol nem csak a szakmai zsűri I. díját, de a közönségdíjat is mi kaptuk.-Mikor lett a jelentős fizi­kusi teljesítményből vállalko­zás?- Kiderült, hogy ezekre az eszközökre van igény, de egyet­len cég sem gyártja itthon. így a kollégák biztatására 1992. de­cemberében megalakítottuk a Fizikomp Bt.-t.- Hogyan képzelik a jövőt?- Szeretnénk ismertebbé válni az országban, esetleg Szlovákiában. Vállalkozásként persze akkor lennénk sikeresek, ha kapnánk nyugati megrende­léseket is - fejezte be a beszél­getést Kovács István. Sándor Mária Kovács István és Kiss Józsefné üzletembernek kevésbé jók Tömjén és mirha ­az ókor luxuscikkei A napkeleti bölcsek, a há­romkirályok az Arab-félszi­get déli csücskéből a világ tán legrégebbi kereskedelmi út­vonalán érkeztek Betle­hembe. Tevéik rakományát a kor legdrágább portékái, arany, tömjén és mirha alkot­ták, amit a kisded Jézus előtt hódolva a jászol elé helyeztek. Aranyat sok helyen bányásztak vagy mostak a folyókból, a tömjén és a mirha lelőhelye azonban behatárolt volt. Bizo­nyos fákból nyerték, amelyek manapság is szinte kizárólag Dél-Arábia, Szomália és Abesszínia hegyvidéki tájain nőnek. Az ókor eme luxuscik­keit karavánok szállították In­diába, Perzsiába, a Római Bi­rodalomba. Régészeti ásatásokból is­mert, hogy a tömjént és a mir­hát akkor már több ezer éve használták a keleti civilizációk. A háromkirályok ajándékaként az Újtestamentumba is bekerül­tek, a keresztény istentisztele­teken azonban csak a IV. szá­zadtól jelentek meg. Az elége­tésük során keletkező füst jel­képezte az isten felé szálló imát, fohászt az egyiptomiak, görögök és rómaiak istenkultu­szaiban, ma pedig a sintoiz- musban, a buddhizmusban és a keresztény katolikus és ortodox templomokban is. A tömjén és a mirha az arab tömjénfa és a valódi mirhafa, „megalvadt vére” gyantája, amely a meg­sebzett kéregből kiválasztódó balzsamos nedv besűrűsödésé- vel, megszilárdulásával kelet­kezik. Ez alatt az idő alatt az il­lóolaj nagy része elpárolog. Az arab tömjénfa, tudomá­nyosan Boswellia carteri az Arab-félszigeten nő, a jemeni Hadramaut és az ománi Dzofár (Dhofar) sivatagos tájain, mint­egy 600 méter tengerszint fe­letti magasságban, valamint az Adeni-öböl túlsó, afrikai olda­lán a Szomáliái hegyekben. A mirhafa, a Commiphora abessynica elterjedése meg­egyezik az arab tömjénfáéval, de 2000 méter magasságig is megtalálható. A nevet a szemita „murr” (keserű) szóra vezetik vissza. A tömjénfa kérgét be­vágva rozmaringillatú, tejszerű fehér nedv választódik ki, amely néhány hetes száradás után sárgásfehértől a vörösig terjedő színskálában gumiszerű gyantává szilárdul. SENNA SZERETŐJE VOLTAM - ADRIANE GALISTEU KÖNYVÉBŐL (1.) „Igen kislány, Ayrton bukik rád” 1994. május 1., 14.17 óra. Egy Forma-l-es autó há­romszáz kilométeres tempó­val nekirohan a San Ma- rino-i nagydíj leghírhedtebb szakaszánál, a Tamburello kanyarban a falnak. A szo­borszép Adriane Galisteu kétezer kilométerrel távo­labb, a televízióban látja a szörnyű balesetet. Még nem tudja, hogy szerelme, Ayr­ton Senna már halott. Négy­százöt napig tartott a bol­dogságuk. Erről írt nagy visszhangot keltő könyvet. * * * Fotómodell voltam, s életem meglehetősen egyhangúan telt. Rohanás a konditerembe, a fotózásokra, bemutatkozó beszélgetésekre, idő­pont-egyeztetésekre. Aztán jött az 1993-as esztendő már­ciusának tizenötödik napja. A nap, amely megváltoztatta éle­temet. Egy ügynökséghez kel­lett mennem, megbeszélni, hogy milyen munkát ajánla­nak. A Brazil Nagydíjon kell majd dolgoznod, tájékoztatott a cég képviselője. Jó pénz, a négy napért ezer dollár jár. Nem voltam túl lelkes, mert nem szerettem a Forma-1 zárt, túl férfias világát, de azért nem mondtam nemet. Meg kell mondanom, a legtöbb brazillal ellentétben nem vol­tam Senna rajongója. Mi több, egyik pilótáé sem. Legfeljebb Mansellel szimpatizáltam. Tízen dolgoztunk együtt, az volt a feladatunk, hogy a Shell ügyfeleit fogadjuk. Untam az egészet, s az sem villanyozott fel, amikor a szombati edzés­nap előtt szóltak, hogy hama­rosan Senna lesz a vendégünk. Nem így a többi lány, izgatot­Ayrton Senna hivatalos fotója tan sugdolóztak, eltűntek a vé­cében, hajukat igazgatták, sminkjüket rendbe hozták. Aztán egy csapat fontos­kodó alak társaságában meg­jött Ayrton. Nyugodtan ácsor­góit a szinte hisztérikus em­bergyűrű közepén, kicsi, élénk szemeivel mintha keresett volna valamit. Az­tán fellépett egy kis dobogóra, s úgy éreztem, rám néz. Vagy Narára, a lányra, aki mögöt­tem állt? Nara oda­súgta nekem: Adri­ane, téged bámul! Nem, mondtam neki, szerintem té­ged. Aznap erről már nem beszél­tünk, de ahogy néz­tem a felhajtást Senna körül, s lát­tam, milyen nyo­más nehezedik rá, hogy hazai pályán muszáj nyernie, megsajnáltam. Másnap aztán odajött hozzám egy férfi, aki Senna tit­káraként mutatko­zott be, s főnöke nevében elkérte a telefonszámomat. Nevetségesnek ta­láltam ezt az elin­tézési módot, de azért megadtam. Később egy másik férfi a faxszámo­mat is elkérte, s még azt is mondta: igen kislány, Ayr­ton bukik rád. Amikor aztán megkezdődött a fu­tam, meglepve vet­tem észre, hogy nem csak szurkolok neki, de aggódom is érte. Nem volt rá okom: Ayr­ton magabiztosan győzött. Testőrei nyitottak nekem utat, hogy gratulálhassak neki. Épp csak meg akartam szorítani a kezét, de ő nem engedett el. (Folytatjuk) A Himalaja hódítói - Benoit Chamoux francia hegymászó 12. győzelmét aratja a ha­talmas hegység fölött. Társaival a 8519 méter magas csúcsot készül meghódítani. SZÁNTÓ PETER: HASUNK TÖRTÉNETE Aranyalma és fehér kukac A spanyol és portugál hajósok végigbóklászták a Karibi sziget- ket, aranyat és fűszereket ku­tatva, közben azonban alaposan meghökkentek a néptől és a koszttól is. Közép- és Dél-Amerika emberi fogyasz­tásra alkalmas állatokban na­gyon szegény. Az itteni négy­vagy kétlábú állatok általában nem háziasíthatók és a húsuk sem jó. A felfedezők tehát döb­benten nézték az inkákat és az­tékokat, amint jóízűen eszik a kövér pókokat, a rothadó faké­regből előhúzott fehér kukaco­kat. A vizek állatai közül pedig a lárvákat, szitakötőt, víziszú­nyogot. Amilyen szegény volt ez a környék húsfélében, olyan bőven kínálta viszont a fantasz­tikus új zöldségféléket. A Kolumbusz fölfedezte en­nivalók közül a legnagyobb karriert a kukorica futotta be. Az őslakók ekkorra kétszázféle kukoricát nemesítettek - a tör­ténelem egyik legnagyobb me­zőgazdasági vívmánya ez. Főzve, sütve, pörkölve, lisztté őrölve, mindenképpen ették. A spanyolok rövid idő alatt elterjesztették Európa déli ré­szén a kukoricát. Éz velencei közvetítéssel eljutott a törö­kökhöz, majd innen, a Balká­non át magyar közvetítéssel ke­rült Nyugat-Európába. Magel- lán eljuttatta a kukorica mag­vait a Fülöp-szigetekre, ahon­nét hamarosan egész Kína meg­ismerte. Afrikába portugál köz­vetítéssel jutott el. A történelem iróniája: a portugálok azért te­lepítették a növényt Afrikába, hogy termését föletessék azok­kal a rabszolgákkal, akiket ha­jón Amerikába vittek, többek között kukoricát termeszteni. A kukorica elterjedésének kö­szönhetően viszont úgy meg­nőtt az afrikai népesség, hogy nem egy helyi törzsfőnök a fö­lösleges embereit eladta a por­tugáloknak. így a rabszolgák kukoricát termeltek, a kukorica pedig újra és újra kitermelte a rabszolgaságot. A másik nagy amerikai ta­lálmány a paradicsom. Vadon termő növényből az inkák és az aztékok nemesítették. Minden formájában fogyasztották: zöld állapotban, szeletekre vágva, ételízesítőként. Az érett gyü­mölcsöt paprikával keverve mártásokat főztek, levét pedig megitták. Európa a félig érett, arany-piros színű változattal ismerkedett meg, innen szár­mazhat a gyümölcs neve is: Pomodoro aranyalmát jelent. A spanyolok, akik ismerték a gyümölcs eredeti nevét (aztékul tomatl), tomatónak nevezték el. A másik igen népszerű nö­vény neve is sok bonyodalmat okozott. Angol nyelvterületen, a borsot és a paprikát ugyanúgy hívják (pepper). Jóllehet, a két dolognak egymáshoz semmi köze, de a felfedezők úgy gon­dolták, hogy ha már Indiát nem fedezték fel, legalább találtak egy olyan növényt, amely majd helyettesíti a borsot. Nem vélet­len, hogy a magyar paprika szóban is megtalálható a pepper szó töve. Míg Nyugaton az őrölt borsot peppemek, po- ivre-nek hívják, az őrölt, szárí­tott paprikaport mindenütt pap­rikának nevezik. Ez az egyik magyar szó, amelyet a mi országunk adott a világnak. A másik pedig a ko­csi. Közös arab-izraeli divatbemutató Lenge beduin ruhadarabok, modern palesztinai kosztü­mök és átlátszó izraeli esté­lyi ruhák felvonulása zajlott le Jeruzsálemben, az első közös arab-izraeli divatbe­mutatón. A kultúrák divat- tervezői olyan kollekciókkal jelentet meg, amelyek ösz- szekötötték a hagyományt az újdonsággal, a szerény­séget a hivalkodással. Arab dallamok, izraeli népi énekek és Madonna-számok hangjai mellett női és férfi modellek ammani, Tel-Aviv-i és a megszállt nyugati parti divatházak legújabb termékeit mutatták be. A jeruzsálemi Hyatt Re­gency Hotel halijában politi­kusok, újságírók és kereske­dők nagy tömege jelent meg a bemutatón. Az első ízben megrendezett eseményt ösz- szekapcsolták egy konferen­ciával, amelyen jordániai, pa­lesztinai, izraeli és egyiptomi textilgyárosok vettek részt a „szövött béke” jelszavával. A konferenciát az arab-zsidó együttműködési központ, a Konrád Adenauer Alapítvány és az Al-Hayatt nemzetközi kereskedelmi csoport ren­dezte. A divatbemutatón megün­nepelték az Izrael és Jordánia között megkötött békeegyez­ményt. Az aláírási ceremónia karikírozására is sor került. Férfi modellek játszották el Husszein jordániai király, Rabin izraeli miniszterelnök, Jasszer Arafat palesztin ve­zető és Bili Clinton amerikai elnök szerepét. A divatbemutató színek kavalkádjával ért véget: kék, fehér, zöld, piros és fekete textilanyagok röpködtek a le­vegőben. A színeket a jordá­niai, izraeli és palesztinai zászlóktól kölcsönözték.

Next

/
Thumbnails
Contents