Nógrád Megyei Hírlap, 1994. december (5. évfolyam, 283-308. szám)

1994-12-31-1995-01-01 / 308. szám

8. oldal Évzáró Magazin • Mindennapi (Fél) Igazságaink 1994. december 31 - január 1szombat - vasárnap EGYES VÉLEMÉNYEK SZERINT FELMÉRHETETLENÜL HATALMAS ERŐK ÁLLNAK A FÜRDŐSZOBÁK ELŐTT Tanúja voltam a nógrádi csámpamaffia milliós üzleteinek! Alig kezdődött meg Salgótarján kormányzatának újabb négy éve, máris vitától volt hangos a polgármesteri előszoba. Pusz- szantós Bence (továbbiakban: P. B.) és Boldicsek Ladiszláv (B. L.) között veszekedés robbant ki néhány vétlen olasz csámpa miatt. A lakossági bejelentés nyomán érkezett orvosszakértő már csak az agyvízfelforrás tényét tudta megállapítani. Gróf Franz Debercsényi csámpát kért krumpli helyett. Mikor már nem fért otthon a sok olasz szu- venyírtől, vala­miféle raktárhe­lyiséget keresett értékeinek. De mivel a még Detkicsanaki Jánosék által megállapított „tanácsi” bérle­tek igen maga­sak voltak, messzebbre ka­csingatott azzal az aranyos sze­mivei. Megke­reste a konzerv- gyáros Juhos- szentlászlói Pál (értelemszerűen: J. P.) Balassa­gyarmaton, és előadta neki A történet azonban nem a városházán kez­dődött. Számos vita forrását szolgáltatta ed­dig is B. L. snájdigra terve­zett fürdőszo­bája. Kapós do­log az olasz csámpa. Tudta ezt P. B. is, aki, mikor megtudta, hogy „elvtársa” tálján burkoló- val akarja bebo­rítani a helyiség falát, felvásá­rolta a megye összes boltjának összes csámpá­ját. Állítólag olyan ügybuzga­lommal végezte akcióját, hogy még a zöldsé­gesnél is fél kiló Boldicsek Ladiszláv nagy baját. A raktár fejében nem átallotta neki, illetve Gyarmatnak odaígérni akárme­lyik tarjáni politikus fejét lán­dzsára tűzve, ráadásul jövő év­től még a megyeszékhelyi cí­sőbb erők áldásukat adták az alkura. De nem addig a’! Ilyen könnyen nem lesz S. S. a me­gye vezető politikusa. Odafenn baromi nagy dologra jöttek rá. A „legmaga­sabb” lehet elvi és fizikai ma­gasság is! Azonnal felhív­ták Rózsa Gyu­rit, hogy fan­tasztikus műso­rában kerestesse meg a megye legmagasabb ülőalkalmatos­ságát. Cserébe mit kínáltak neki? Na, mit? Úgy van, csám­pát. Mázsa­számra. De most jön a lényeg. Mentek is a levelek a Leg-leg-leg-be, Rózsa Gyuri osztott szorzott, itta a vizet, és nagy eszével ki­számolta, hogy nem máshol van Juhosszentlászlói Pál met is az „Ipó” partjára akarta átszállítani. Éppen meg­egyeztek, mikor J. P. előállt va­lódi követelésé­vel:-Csak akkor kapsz tárolót a fránya csám­pádnak, ha a Skulhavi Somát rakjátok a me­gye legmaga­sabb székébe. P. B. egy rö­vid gondolko­dási időt és két perc magányt kért partnerétől. E pár minuta alatt jöttek-men- tek a faxok, iz- zottak a telefon- vonalak, és megegyezés született. A fel­Pusszantós Bence léseink szerint P. B. újabb hun­cutságon töri a fejét, hogy ho­gyan törhetne borsot grój Franz Debercsényi orra alá (il­letve bajusza fölé). D. F., ma­gyarul Debercsényi Ferenc ugyanis, SZDSZ-es poli­tikus létére nem átallott zöld jár­gányt venni, most fűzőid au­tóján kék festé­kért járja a me­gyét. De az el­adók (minő vé­letlen!) minden üzletben sajnál­kozva tárják szét kezüket. Még a zöldségesek is. A történet le­jegyzője elutasít minden olyan rágalmat, mely szerint a szerep­lők azonosak közismert sze­mélyekkel. Min­dennemű azo­nosság vagy ha­sonlóság a vélet­len műve. Mond­juk. - hápé ­az a szék, mint B. L. kisebbik fiának hátsó fertálya alatt. Az ifjú palánta, Boldicsek Kristóf ugyanis abban ülve fogyasztja nap mint nap a tejbepapit. A műsor lement a tévében, a Skulhavi Soma Guiness hitelesí­tette az etető­széket, Skulhavi beleült, a csám­pának került raktár, de a csámpa egy ré­sze B. L.-hez vándorolt, mivel Rózsa Gyuri spórolásból nye­reményként azt adta át Kristóf­nak. Meg egy Leg-leg-leg-es pólót. Kristóf, lévén apukának jó kisfia, oda­adta B. L.-nek a csámpát, aki azonnal fel is rakatta abban a bizonyos fürdő­szobában. Eddig a tör­ténet. Nemrég érkezett, nem hivatalos értesü­Detkicsanaki János RENDHAGYÓ KALENDÁRIUM írtuk-mondták ’94-ben Másként esik a szemnek, a gyomornak és a szívnek így év legvé­gén fellapozni az idei, már régi-réginek tűnő lapszámainkat. Mennyi betű tavasszal, nyáron és ősszel! Szinte beleszédül az ember látva az érdekes, meghökkentő és ismerős címeket, arco­kat, nem szólva bizonyos nyilatkozatfoszlányokról... Ha összetákolnánk egy rend­hagyó kalendáriumot ’94-ről, abban mindenképpen helyet kellene kapniuk a hírlapban tollvégre került különcöknek, az ólmozott paprika hosszas sztorijának, a júliusi szaharai hőségnek, a tarjáni véres lakás banalitásának, a megyei jogú város kurta, római vakációjá­nak, no és persze Szőke Gitta hawaii kiruccanásának. A többi már csupán hab a tortán. Az utóbbiakból íme egy gyors mozaik a teljesség igénye nélkül. Berobbant egy feltaláló „Alkohol- és ricinuskeverék­kel működő Simson Enduro a megyeszékhely útjain” . A motorkerékpár tervezője és használója egy salgótarjáni kémiatanár. (Vajon mit alkot jövőre?) Mit is kellene látni? „Nem azt kellene nézni, hogy kinek a dédapja kit vert fejbe szőlőkaróval a szüreti mulatsá­gon....” (Boros Jenő pozsonyi magyar nagykövet a magyar­szlovák megbékélésről.) Plakátsors - részlet „Le kellene venni Bencsiket a fáról...”- (Azóta már másokat is.) Tellett bélyegre is? , Amikor bekerültünk, úgy fogalmaztunk, annyi jogunk van, hogy karácsonyra képes­lapot küldhetünk a települések­nek.”- (Gréczi-Zsoldos Miklós, a volt megyei közgyűlésről). Szokatlan árverés „Olcsón eladom használt dip­lomáimat." - (Erre szánta ma­gát egy szentéi. Nevezetesen: Bulejka Józsefné. - Vajon sike­rült vásárt csinálnia?) Dilemmázott a távfutó „A szívem ide húz, de az eszem elvisz” - nyilatkozta Ga­rami Katalin, az SKDASE táv­futója. (Biztosan jól döntött.) Arra azért tessék vigyázni! Júliusban lemondott Lombos István, a Balassagyarmati L.C. egyesületi elnöke. Lapunk kérdésére, (misze­rint: mi lesz, ha senki sem vál­lalja fel a tisztséget?) ezt vála­szolta: Megszakad a szívem... Ez is egy lehetőség Dr. Rozgonyi József parlamenti képviselő (MSZP) mondta má­jus végén: „Szóljanak, ha valami gond van! (Ollózta: M. J.) Legyen szerencséjük! Sokan felszisszennek, ami­kor meglátnak egy kémény­seprőt. A felismerést köve­tően megfogják a gombju­kat, és elkezdenek számolni addig, amennyit ép­pen mutat a naptár. Má­sok meg addig szorítják a gombot, amíg nem találnak egy vakabla­kot. A fáma szerint ekkor érkezik a sze­rencse. Suth Tibor 23 éve űzi a kéményseprő mesterséget a gyarmati tüze­léstechnikai kft.-nél. Ti­zennyolc falu tartozik hozzá, úgyhogy so­kan ismerik őt ezen a vidé­ken. Neki ki­csit másabb a véleménye a szerencséről, mint az embe­reknek általá­ban.- Hogyan fogadják a mestert, ha bekopog egy seprésre kisze­melt házba? — Nehézkesen. Évente két­szer járok söpörni egy por­tára. Söpörtetnének az embe­rek, sokszor azonban ezt a pénzt is nehezen tudják kifi­zetni. Szóval, vegyes a fogad­tatás.- Ha meglátják önt, meg­fogják az em­berek a gom­bot?- Fogdos- sák. Néha meg a ciroksöprű­ből törnek egy darabot. Régi babonaság. Mindig az járta, hogy a kéményseprő szerencsét hoz.- Szeren­csés embernek tartja magát?-Néha sze­rencsés va­gyok, néha nem.- Lottó, totó? — Lottózga- tunk, totózga- tunk.- Nyere­mény?-Kettes, ti­zenegyes. Nem nagyon nyerek én soha.- Régen, új év elején nap­tárt is vittek a házakhoz.- Ez már elavult, kiment divatból. Persze az is igaz, hogy sokkal magasabb lett a naptár beszerzési ára. (ádám) íme a szerencse fia, ki nem mindig szerencsefia Nagyfröccs, tárgyalás után \ Tincs annál kínosabb, mint L V amikor egy újságírót ültet­nek a vádlottak padjára. Külö­nösen kényes az ügy, ha egyik tollforgató vádolja a másikat. Ha emberünk ártatlan, akkor is fennforog az a bizonyos kabát­lopási ügy. Az alábbi történetek komolyságát oldja, hogy a bí­rósági ítélet után a feljelentő meghívta egy nagyfröccsre az ártatlanná nyilvánított firkászt. Működött egykor Balassa­gyarmaton egy városi lap. Jól képzett újságírói gárda szolgál­tatta hétről hétre a cikkeket. A lap szegényes anyagi lehetősé­gei nem tették lehetővé a megfe­lelő díjazást. Ezt különösen az egyik újságíró hölgy nehezmé­nyezte, aki igen nehezen értette meg azt a tényt, hogy csak any- nyi pénzt lehet visszaosztani, amennyi bejön a kasszába. Hozzátartozik a teljes igazság­hoz, hogy fenti személy néha el­tűnt egy-egy hétre, időnként nehezen érkeztek a kéziratok. Válás lett az ügy vége. Aztán az egyik olvasói fórumon az egyik olvasó azt firtatta, miért nincs a munkatársak között az ifjú hölgy. A főszerkesztő nem akarta kiteregetni a szennyest, csak annyit mondott: gondok voltak nevezett személlyel. Az újságíró amazon nem volt jelen a fórumon, ennek ellenére feljelentést tett a főszerkesztő ellen nagy nyilvánosság előtti rágalmazásért. Voltak vagy ti­zenöten a találkozón. A bíróság meghallgatta mindkét felet, majd jogtalannak ítélte a felje­lentést, nem marasztalta el a főszerkesztőt. A tárgyalás végén, kilépve a bíróság ajtaján az újságíró hölgy odalépett ahhoz a sze­mélyhez, akit feljelentett, majd kedvesen, nagy-nagy empátiá­ról tanúbizonyságot téve, meg­hívta az urat egy nagyfröccsre. Mert hát egy ilyen meleg, ba­ráti bírósági tárgyalás után mi sem természetesebb egy nagy- fröccsnél. Annál csak két nagy- fröccs a jobb. A pernyertes nem élt az abszurd lehetőséggel. Ki tudja, miért? A zóta is nagy-nagy szeretet- ben élnek a történet fősze­replői. Máig, ha meg nem hal­tak. (-más) Igencsak kimerítő magyarázat A finom leikéről híres úr meghív villájába egy lányt, aki piruló lihe- géssel járja végig a kéjlakot.- Mit parancsol, dar lingot?... Pezsgőt? Konyakot? A lány ibolyakék szemeit az égre mereszti és szent révület­ben suttogja:-Egy picurka pezsgőt, ha kérhetnék. A pezsgőtől ugyanis mintha ezer hegedű zsongana a lelkemben, vágyaim szinte éteri magaslatokba szökkennek, és szívem csodálatos dallamokat búg... Másrészt pedig a konyak­tól úgy berúgok, mint a segg...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents