Nógrád Megyei Hírlap, 1994. december (5. évfolyam, 283-308. szám)
1994-12-31-1995-01-01 / 308. szám
1994. december 31 - január 1., szombat - vasárnap Évzáró Magazin • Tükörbe Néztünk 9. oldal Megszondáztuk önmagunkat: öt kérdés, öt válasz Mi volt az év szenzációja? Mi volt az esztendő kudarca? Melyik sportágban indulna az 1996-os atlantai olimpián? Melyik történelmi korszakban élt volna szívesen? Ha itt volna a világvége, mi lenne az utolsó kívánsága? TANKA LÁSZLÓ főszerkesztő Szerintem nem volt szenzáció, hacsak az nem, hogy Átlag Lajos a munkanélküli segélyéből és a mellékesekből jobban élt, mint Hangyácska Béla a napi tizenkét órás robotjából. Kettő is volt. Két választás Magyarországon. No comment. Én semelyikben, de a honatyáknak bevezettetném a Képviselői Öttusát. Lefutnák a maratont, úsznának 5000 métert, bunyóznának 12 menetet, megmásznák a Kékest, s 1 évig az átlagfizetésből élnének. Inkább a jövő korban élnék. Mondjuk onnantól számítva, amikor majd feltalálják az örök élet titkát. Nem lenne. Csupán egy kérés Szent Péterhez: intézze el a Jóistennél, ne kelljen sorban áll- nom az ítélőszéknél, s két csinos angyalkával egyből berepülhessek a mennyei kiskapun. MIHALIK JÚLIA újságíró Hogy nem veszítettem el a humorérzékemet. Idén sem ismerkedtem meg egy delfinnel sem.... Hátrafelé menetelésben vagy hegymászásban, mert állandó edzésben vagyok. Passz! Nyissák fel a sorompókat a határokon. Végleg. Talán még nem késő. DANIEL TAMÁS újságíró Számomra az, hogy a barátnőm engem vitt el Máltára, a Burda versenyen nyert nyaralására. Hogy az SKK csak hét ponttal tudta megverni a Szolnoki Olajbányászt. Valószínűleg sumóban kéne indulnom, mert addigra ha így haladok, leszek vagy 140 kiló. Az 1956-os időszakot szívesen megnézném, hogy végre meg tudjam mi is történt valójában, és kiderüljön, kik is hazudtak. Szeretnék kétszer (először és utoljára) egy jó kis jegyzetet írni a Nógrádi Krónikába. HÍDVÁRY PÉTER újságíró Az EBEÉ - amikor a világ eljött Budapestre. Hogy már megint Budapesten történt minden. És ez „pestiesen” szólva nem semmi! Kosárlabdában, de sajnos, Dániel Tomi, amint hallottam, sumóban indul és én csak vele látnék esélyt a győzelemre. Ha lehetne, a közeli (?)jövőben. Amikor megtehetem, hogy csak úgy fogom magam, és elugrom a Grand Canyonhoz. Hogy Pató Pál úr legyen az, aki elő szeretné idézni a világvégét. RIGÓ TIBOR fotórovatvezető Sok-sok éves várakozás után az idén sem kaptam telefont, így büszkén mondhatom, hogy a tíz telefon nélküli fotóriporter közé tartozom az országban. Ebből négy Salgótarjánban él. Egy alkalommal sem sikerült öttalálatot elérni a lottón. (Két találatom azért volt, igaz, a hatoslottón.) Hátrafutásban, hiszen visszafelé az alagútból mindig jobban lehet haladni, mint előre. Az őskorban, hiszen akkor fotók helyett rajzokkal lehetett kommunikálni. A kívánságon még ráérek gondolkodni, hiszen megyénkbe ez is vagy negyven évvel később fog elérkezni, mint minden más. KOLAJ LÁSZLÓ lapszerkesztő A korábban egymásra kí- gyót-békát kiabáló szocialisták és szabaddemokraták most egy tálból cseresznyéznek. A nagy dérrel-durral beharangozott, sokak által messiásként várt koalíciós kormánynak ez idáig mindössze a drasztikus áremelésekre futotta az erejéből. Békaügetésben. Mert akkor egyenlő szinten érezhetném magamat az úgynevezett jóléti államok polgáraival. A kőkorszakban. Legalább kőtáblába véshettem volna a lakosság által sokat szidott salgótarjáni hőszolgáltatónak szóló mondandómat. Uram, add becsületszavadat, hogy a világvége utáni pillanatban feltámadunk! PADAR ANDRÁS újságíró Számomra az, hogy sikerült megérni és megélni a nyugdíjazásomat. Szerencsére nem volt kudarcom. A távgyaloglásban, hiszen majd negyvenéves edzésidővel rendelkezem. Teljesen mindegy, hogy hol nyomják el az embert. Nem hiszek a világvégében, mert a világ térben és időben végtelen, de ha mégis, akkor szeretnék megismerni egy másik emberlakta bolygót. CSONGRADY BÉLA felelős szerkesztő Az SBTC labdarúgóinak második helye a Nemzeti Bajnokság második osztályában. (Uramisten, de szép lenne, ha jövő év őszén ez a tendencia folytatódna, természetesen felfelé!) Amikor Roberto Baggio a labdarúgó VB-döntő hosszabbításában elhibázta az utolsó tizenegyest. Én ugyanis - ritka kivételként - az olaszoknak, pontosabban Európának szurkoltam. Bármelyik nem olimpiai sportágban és olyanban, amelyiket nem közvetíti a televízió, hogy itthon ne lássanak. Amikor nem volt újság, mert akkor az újságírókat és a lap- szerkesztőket sem lehetett mindenért hibáztatni. Akkor talán nem a „tükör” volt a bűnbak. Szeretnék a magyar parlamentben egy olyan plenáris ülésen részt venni, amelyiken dr. Tor- gyán József, a Független stb. párt elnöke nem szólal fel napirend előtt. GYURIAN TIBOR fotóriporter Szerintem a Nagy-Britanniát Franciaországgal összekötő csatoma-alagút átadása. Hát ezt még felsorolni is nehéz lenne! Konkrétabban talán az, hogy ismét nem tudtam rávenni magam a jogosítvány megszerzésére. Talán félmaratonon vagy mara- tonon, de ez utópia. Mindenképpen az ókorban, s legszívesebben az akkori Görögországban - Athénban egy gazdag kereskedő fiaként. Talán kapjak még egy lehetőséget. BALAS RÓBERT felelős szerkesztő Áll (és nem dőlt össze még) a sipeki Balás-kúria. Hm, néha kicsit irigylem eleimet, amikor még (úgy fél évszázaddal ezelőtt is) nem mi írtuk, hanem rólunk írták a megyei újságot. Az egyik leányzóról pár hét után kiderült, hogy a lányokat is legalább annyira szereti. Ha nem jobban. Két barátnőjével édes hármasban járnak nyaralni, diszkóba, s ott nyíltan ölelgetik, simogatják egymást. Súlyemelésben. Feltéve, ha a nehéz vasakat unicumos stampedlik helyettesítik. Erről jut eszembe: mi a különbség a nőzés és a súlyemelés között? Nos, a súlyemelésben előbb van a szakítás, utána a lökés. Szerintem ez a világok legjobbika. Hm, de akkor milyen lehetett a többi...? (Keresztül döftek volna a tatárok, a törökök, a labancok, a nácik, a nyilasok, az oroszok, a rákosisták, s a efféle többi barbár hordák.) Világvége? Ez ugyanolyan hülye fenyegetés, mint midőn kis- legény koromban azzal ijesztgettek, hogy elvisz a rézf...ú bagoly. De hogyha történetesen a rézf...ú bagoly hozza a világvégét, akkor nincs mit tenni... BÓDI TÓTH ELEMÉR újságíró Az, hogy nem volt szenzációja. De ez sem szenzáció. Maga az év. Érjük meg a holnapot. A mostaniban, ha lehetne. Hogy mégse legyen vége. ADAM TAMÁS újságíró Egyszer sikerült az alanyt az állítmánnyal egyeztetnem. Nem jutottam el kedves tanítómesterem borospincéjébe. Háromszáz méteres publicisztika. Ádám Éva és a kígyó idején, a Paradicsomban. Egy Nógrád Megyei Hírlap. SULYOK LÁSZLÓ lapszerkesztő A Nógrád megyeiek nagy választási kedve, ami azt bizonyítja, hogy a választók ezúttal is elhitték a politikusoknak: annyi ballépés közt és sok prüszkölés után szerencsecsillagunk gyorsan felragyog . Az, hogy bármilyen megvesze- kedetten szerettem volna, az idén sem lettem okosabb, és jó- néhány megszokott ostobaságot elkövettem. Minden bizonnyal még mindig nem utoljára. Igazmondásban. Akkor ugyanis biztosan tudnám, miért neheztel rám annyi régi ismerős. A rabszolgatartóban. Mert erről a csecsemő-demokráciában - honfitársaimhoz hasonlóan - olyan ragyogó tapasztalataim vannak, hogy bizonyára főfájás nélkül boldogulnék. Egy egész apróság. Azt kívánnám, hogy a világ összes szépasszonya igyekezzen engem megvigasztalni és elfelejtetni velem ezt a nagyon is reális otrombaságot.
