Nógrád Megyei Hírlap, 1994. december (5. évfolyam, 283-308. szám)

1994-12-22 / 301. szám

6. oldal Életmód - Szabadidő 1994. december 22., csütörtök HAZATÉRT A VILÁGSZÉPE. Aiswarya Rai, az indiai új Miss World hazatért szülővá­rosába, Bombayba. Tisztelői kedvenc édességével várták a repülőtéren. A szalmabála esete a törékeny Nysával Időbe telt, míg megtaláltam Baksa Pétert Salgótarjánban. Elkerültük egymást. Mentőszakápolói tanfolyamra jár, igaz, havonta csak három napot tölt fenn Pesten. De amilyen az én szerencsém, pont azt a három napot fogtam ki. És mindig ak­kor hívtam, amikor éppen nem volt szolgálatban. Végre ösz- szefutottunk, akkor meg ügyelt. Elsősoros volt, olyan, aki minden percben útra kész. De azért közben mesélt magáról...- Másfél éve dolgozom itt. Szeretem a mentőzést, mert rengeteg érdekes embert lehet megismerni. Néha messzire szállítunk, olyankor bőven van idő beszélgetni a betegekkel, kiderül, hogy egyik-másik mennyire eltér az átlagtól.- Annak idején olyan helyet kerestem, ahol nem kell egy fél napig a gép mellett állni, úgy, hogy senkihez nem szól­hatok. Es ez a hely olyan. Tet­szik ez a munka. Változatos. És a csapat is jó.- Megbecsülnek minket, ta­lán jobban, mint bárki mást. Vaklármák? Persze, hogy vannak. Én is háromszor vol­tam a Zöldfa úton, itt, Salgó­tarjánban. Oda minden héten kimegy valamelyikünk...- Mit csinálnék, ha most nem lennék benn? Nem is tu­dom. Talán autóznék. Gye­rekkorom óta vonzódom a ko­csikhoz, ha csak tehetem, ko­csiba ülök. Szeretem a sebes­séget, és a telefonkártyákat is. Most azokat gyűjtöm. Olvasni is szoktam. Leginkább kaland­regényeket.- Pestre járunk iskolába. Összesen hatan. Júniusban végzünk. Akkor már szaká­poló leszek.- Egy sztorit? Nem nagyon volt olyan, ami említésre méltó. Talán az első reanimá- ció. Veszélyben is csak egy­szer voltam. Pestről hoztunk betegeket, amikor egy kanyar­Baksa Péter: Szeretem a mentőzést... ban a szembejövő teherkocsi­ról ránk esett egy szalmabála. Volt vagy százharminc kiló. Akkor még Nysával jártunk, a kocsi hármat bukfencezett, de végül a talpán állt meg. Aztán jöttek a mentők... -óz­Egészséges étel a pulyka A pulyka az egyik legegészségesebb étel, nagy kár, hogy évente csak egyszer esszük. Egy tízdekás pulykamellszeletben csupán 164 kalória, 4 gramm zsír, 76 milligramm koleszterin és 70 mi- ligramm só „rejtezik”. Ehhez képest egy pár, súlyra azonos hot-dog kolbászban kétszer annyi a kalória, és hétszerte több a zsír is. Bárányhúsból ugyanez 356 kalóriát és 30 gramm zsírt, marhahúsból 362 kalóriát és szintén 30 gramm zsírt jelent. Étkezni csak pontosan, szépen Más a helyzet a pulyka többi részénél. Egy szelet a madár combjából egyenlő 194 kalóri­ával, 8 gramm zsírral, 88 mili- gramm koleszterinnel és 85 milligramm sóval. Ha ugyan­ennyit vágunk a szárnyból, az­zal 207 kalóriát, 10 gramm zsírt és 115 milligramm koleszterint juttatunk a szervezetünkbe. Létezik középút A fagyasztott baromfi vásár­lásakor óvatosnak kell lennünk, előfordulhat, hogy a pulykahúst előzőleg vajjal vagy zsírral „feljavították”, esetleg már be is sózták. Ezért érdemes inkább élő vagy legalábbis frissen bon­tott madarat választanunk. Hogyan lássunk hozzá a fi­nom falatok fogyasztásához. Csipegessük, vagy habzsoljuk az ízletes húsokat? Bűntudattal lakjunk jól, vagy élvezzük az ételeket. „Sokan el sem tudják A Luca és karácsony napja közötti időt az egykori öregek nagyon számon tartották. Ka­rácsony böjtjéig figyelték, me­lyik napon milyen az idő, mert azt tartották, hogy ezek a napok a következő esztendő időjárását is jelzik. Éuca és karácsony böjtje kö­zött ugyanis 12 nap van, s ez az esztendő 12 hónapjára utalt. A 12 napot a lányok arra használ­képzelni, hogy létezik középút a helyesnek tartott diéta és a mértéktelen zabálás között” - mondja Edward Abramson, a Kaliforniai Állami Egyetem pszichológia-professzora. Már­pedig aki így vélekedik az ün­nepek alatt, valószínűleg az év többi napján sem gondolkodik másképpen. John Foreyt táplálkozástu­dományi szakértő úgy véli, a jó pulykaétel fölött érzett örö­münket nem csorbítja, ha oda­figyelünk szervezetünk jelzése­ire, és amikor már „testben és lélekben” jóllaktunk, letesszük a villánkat. Örökbe fogadta a madarakat Joan Poster amerikai állator­vosnőnek karácsonyra hat pulykája is lesz. De nehogy azt higyjük, hogy meg akarja enni azokat, épp ellenkezőleg! Még ő eteti a madarakat. A féltucat Az a tizenkét nap ták fel, hogy mindennap bele­haraptak egy piros almába. A megmaradt darabot aztán elvit­ték magukkal az éjféli misére, és az a legény, aki útközben megszólította a lányt, az vette feleségül. Az idősebbek még ma is mindenfelé emlékeznek a luca­baromfit örökbe fogadta egy New York állambeli, elhagyott háziállatokat gondozó jószág­farmról, amely novembert „Nemzeti Pulykaörökbefoga­dási Hónap”-pá nyilvánította, és eleddig több mint 100 mada­rat helyeztek el szerető csalá­doknál. Az akció szervezője, Mitch Brown véleménye szerint a „pulykákat ugyanolyan állat­nak kellene tekinteni, mint a többi házi kedvencet. Ha fog­lalkoznak vele, a pulyka is vi­szonozza gazdája szeretetét és törődését.” Jól megnézik a pótmamát Az elmúlt évek során már több százan adoptáltak pulyká­kat. Persze nem mindenki lehet „pótmama”: a szigorú szabá­lyok azért vannak, nehogy a mostoha mostohán bánjon fo­gadott „gyermekével”, és egy szűkös hét után kitekerje a nya­kát, majd feltálalja vacsorának. Tehát csak az fogadhat örökbe egy madarat, aki írásos igazolással tudja bizonyítani, hogy tényleg vegetáriánus. Emellett a menhely munkatár­sai ellenőrzik a legközelebbi ál­latorvost, valamint a háztájit is, és ha nem találják alkalmasnak a csibe számára, nem járulnak hozzá az adoptáláshoz. székre, amelyet úgy készítettek, hogy Luca napja és karácsony böjtje között mindennap leg­alább egyet koppantani kellett rajta. Nagyon sok palóc telepü­lésen, mikor a széket elvitték az éjféli misére, készítője ráült, és ujjain keresztül nézett az oltár felé, ahol meglátta a boszorká­nyokat. Persze aligha lehetett komolyan venni ezeket a „lá­tomásokat.” Csak kézmosás után üljünk az asztalhoz. Kevés visszataszí- tóbb látvány van, mint a piszkos kézzel megfogott evőeszköz, étel. Ne törölgessük át az evőesz­közöket, ez udvariatlanság. (Vendéglőben olykor mégis rá­kényszerülünk erre az illetlen­ségre.) Ha a tálból vesszük ki a húst, ezt ne saját evőeszközünkkel te­gyük. Rendes tálalásnál külön szedőeszközöket (pl. húsvillát, vagy kanalat és villát) helyez­nek el erre a célra. Amit kezünkkel egyszer már megérintettünk, illetlenség ott­hagyni a tálban, vegyük tányé­runkra. Csontszilánkot, halszálkát ne kézzel vegyünk ki a szánkból, hanem villával vagy kanállal helyezzük a tányérunk szélére, illetve ha külön „csonttányért" is kaptunk, arra. Sótartóból a sót külön ka­nálkával vagy a kés hegyével vegyük ki. Kézzel sótar­tóba nyúlni il­letlenség! A fogpisz­káló (és nem fogvájó, mint a boltokban kapható doboz felirata közli, hiszen senki sem vájkál a fogakban) használata vi­tatott a szak- irodalomban. Lehetőleg ne használjuk, bár, ha az asztalon van, nyilván megengedett. A fogak közti ré­sekből az ételmaradék kipiszká- lása ugyanis nem gusztusos lát­vány, s ha közben másik ke­zünkkel eltakarjuk a szánkat, ezzel még inkább felhívjuk a fi­gyelmet arra, mit művelünk. Használt evőeszköznek a tá­nyéron a helye, nem az abro­szon. A kenyérbelet ne gyúrjuk, ne csináljunk belőle galacsint. A kenyeret nem harapni, törni kell, s úgy, hogy lehetőleg mi­nél kevésbé morzsálódjék. A kenyérrel ne mártogas- sunk, s ne töröljük ki vele a tá­nyért, akkor sem, ha nagyon jól esne. Ne keltsük azt a látszatot vendéglátóinkban vagy vendé­geinkben, hogy éhesek marad­tunk, keveset adtak, vagy azért ettünk mi kévést, mert kellett a vendégeknek. • •• Ha asztalszomszédainknak kínálunk kenyeret, kézzel nem érinthetjük, villára sem szúrhat­juk, csak a kenyérkosarat nyújt­suk oda. Tévhiedelem az, hogy ba­romfihúst kézbe is foghatunk. Ez csak akkor megengedett, ha a baromficomb végét alufóliába csomagolva tálalták fel. Általános szabály: húsfélét (felvágottat, sonkát is) kés- sel-villával kell elfogyasztani. Kivétel a hal és a fasírt, amelye­ket csak villával eszünk, vala­mint a virsli, ha tormával, mus­tárral fogyasztjuk el. Ezt kézbe fogjuk. Ha bármilyen mártás­ban, lében tálalják, az evő- esz­köz használata ismét kötelező. Kézzel ehetők továbbá: rák, apró csontú madarak, gyümölcs (bár itt is van kivétel, pl. az őszibarack, a darabolt sárga­dinnye vagy görögdinnye), fánk, pogácsa, szárazsütemé­nyek, szendvi­csek, péksüte­mények. Kézzel- sőt két kézzel- foghatjuk a főtt kukoricát is. Ha apró magvas gyümöl­csöt eszünk, magját nem köp­jük ki, hanem nyelvünkkel se­gítsük kanálra, majd onnan a tányér szélére. Semmiképpen nem nyúlhatunk kézzel még a sa­ját szánkba sem, s nem köphetjük a magot közvet­lenül a tányérra. Egy ízlésesen megterített ünnepi asztal SZÁNTÓ PÉTER: HASUNK TÖRTÉNETE Farkastöpörtyű Az ínyencek hosszú ideje el­döntetlen vitát folytatnak arról, hogy az indiai vagy a kínai konyha-e a világ legjobbja. Egy bizonyos: a kínai társadalom már akkor kivételesen ételorien­tált volt, amikor először megje­lentek a civilizáció történetében, körülbelül ezer évvel időszámí­tásunk előtt. Ahogy egy régi at­héni polgárnak politizáló szel­lemnek kellett lennie, ahogy egy középkori lovagnak tisztában kellett lennie a lovagi hadviselés szabályaival, úgy volt alapvető egy kínai úriember számára, hogy mindent tudjon az ételek­ről és az italokról. A klasszikus kínai versgyűj­temények, a Si King vagy a Lun Yü teli vannak e témával. Az utóbbi mondja el például, mi­lyen higiéniás szabályok vonat­koznak az étkezésre. „Jó az, ha az előkelő ember rizse a legfi­nomabb minőségű, és ha a hús, amit megeszik, apróra van vágva. Az időjárás szeszélyének kitett vagy megerjedt főtt húst nem szabad megennie, csakúgy, mint a halat, ha nem friss, vagy a húst, ha szaga van. Se azt ne egye, amit túlfűsze­reztek, se azt, ami félig nyers, se pedig, aminek nincsen szezonja. Ne fogadja el az ételt, ha rosszul van szeletelve, vagy ha nem jól fűszerezték.” E háromezer éves szabályok csak annak fényében pontosak igazán, ha arra gondo­lunk, hogy eközben Rómában főként azért használják a liqua- men nevű erjedt halmártást, hogy a félig rohadt húsok szagát elvegyék vele. A kínai társadalom abban is eltért a szokványostól, hogy már nagyon korán gondot fordított az idősekre. Amikor Európában és a világ más tájain még agyon­csapták a magatehetetlen örege­ket, a Li Ki nevű kézikönyv fel­sorolja azt a nyolc finomságot, amelyet a „tiszteletre méltó idős embereknek” enniük kell. Elő­fordul ezek között a bélszín, birka- és szarvashús egyaránt, megfelelően megpuhítva, vagy pácolással, vagy klopfolással, vagy pedig darált hús formájá­ban. Van még a receptek között átsütött főtt rizs, farkas melle fiá­jából készült töpörtyűvel, illetve saját zsírjában pirított kutyamáj. A legellenállhatatlanabb íny­csiklandó falat ezek közül a da­tolyával töltött szopós malac le­hetett, amelyet agyagban sütnek meg, majd a ropogós bőréből készült fűszeres morzsával paní- rozva újra átsütnek, végül pedig három napig párolják fűsze­res-ecetes lében. Jó étvágyat hozzá, (csütörtökön folytatjuk) Finomságok több konyhából Molnár Béláné (Bátonyterenye) receptajánlata Frankfurti leves Kettő, két és fél liter vízben felteszünk főni egy kis fej me­téltre vágott kelkáposztát. Só­val, köménymaggal, pépes fok­hagymával, majoránnával íze­sítjük. Közben 2 dkg zsiradékon fél kis fej apróra vágott vörös­hagymát fonnyasztunk, adunk hozzá egy kis lisztet, ha ez kissé megpirult, teszünk rá pici pi­rospaprikát és petrezselyemzöl­det. Ezzel a rántással besűrítjük a levest. Személyenként egy pár karikára vágott virslit főzünk bele. (saját) Elza lepény 50 dkg lisztet, 17 dkg cukrot, 8 dkg margarint, 2 tojás sárgá­ját, 1 csomag sütőport és kevés tejet jól összedolgozunk. Négy lapban megsütjük. Krém:3 evőkanál cukrot bar­nára pirítunk, s fél liter tejjel felengedjük. 17 dkg cukrot, 17 dkg vajat, 2 kanál kakaót, 5 evőkanál lisztet elkeverünk és 3 dl hideg tejjel eldolgozzuk. Ha sima, a karamellás tejet is hoz­záadva addig főzzük, míg pu- fogni kezd. Darabos diót is te­hetünk bele. Kissé lehűtve, de föltétlenül még melegen kenjük a lapok közé. Csak másnap le­het szeletelni. Tetejére vagy a krémből kenhetünk, vagy pirí­tott cukorral leöntjük. (Dr. Schmidt Andrea, Kisterenye) Gombás, sajtos töltött hús Egy kisebb tepsit vékonyan kizsírozunk, és beterítjük kivert disznóhússzeletekkel. Erre tesz- szük a tölteléket: 1 üveg vagy doboz gombát (lehet friss gomba is!), hagymás zsíron megsütjük, sózzuk, borsozzuk, ízlés szerint. Ha megsült, trap- j pista sajtot reszelünk rá, és hozzá keverünk egy doboz j májkrémet. A töltelékre ismét j hússzeleteket rakunk, sajtot re- j szelünk rá, 1 pohár tejfölt ke- j nünk a tetejére és sütőben meg­sütjük. (Huszár Zoltánné, Nagybátony)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents