Nógrád Megyei Hírlap, 1994. december (5. évfolyam, 283-308. szám)
1994-12-17-18 / 297. szám
6. oldal Hétvégi Magazin • Nógrádi Alkotók 1994. december 17-18., szombat - vasárnap RÉSZLETEK BALOGH ZOLTÁN TANULMÁNYÁBÓL Kávéházi élet a századfordulón Tarjánban álló társaság több száz, egyiktik pedig 1400 koronát veszített a makaó nevű játékon. Mint később a Korona kávéház tulajdonosának tiltakozó nyilatkozatából kiderült, az eset a Pannónia kávéházban történt. Kellett is vigyázni a Korona tisztes hírnevét, mert a legtöbb zűr - a sajtó rendőrségi jelentései szerint - ott volt. Általános lehetett azonban Salgótarjánban a kávéházak kártyabarlang szerepe. A legelitebb helyeken: a fent említett Pannóniában, de a Vadász szálloda kávéházában este, s nem ritkán nappal is a belépő egymás mellé rakott asztalokat talált, ahol „veszettül csapkodták a kártyát”. Az igen népszerű, és nem ritkán hazárd kártyajátékon kívül a biliárdasztal mellett lehetett kikapcsolódást keresni. Gondoskodtak a kávéházakban a betérők, főleg a törzsvendégek újságellátásáról is. A reggeli kávé mellé a legfrissebb sajtót is felszolgálták, a helyin kívül országos lapokat és külföldi képes újságokat is forgathatott a salgótarjáni polgár. Egy fekete, vagy jó fajta pilseni sör mellett aztán meg is vitatták az időszerű politikai, vagy más jellegű kérdéseket. Voltak, akik a gondok, a gyereksírás elől menekültek szilvóriumos mámorba, vagy egyszerűen csak kényelmetlen, szűk otthonaikból akartak kiszabadulni. Az ifjúság zeneéhségének csillapítására esténként cigányzenekarok A kávéházak virágkora Salgótarjánban - ahogyan országosan is - az 1890-es évek közepétől az első világháborúig számítható. Közülük a legtöbb - a vidéki kávéházakhoz hasonlóan - szállodai kávéház. Az önálló kávéház ritka. A kor üzleti gondolkodása szerint minden valamire való szállodának összpontosító szállodákkal, éppen ezért a kávéházi szolgáltatásokat igyekeztek vendéglői ellátással is kiegészíteni. Salgótarján polgári közönsége nem is nagyon tudott eltartani. csak két-három önálló kávéházat. Az 1912-es országos nyilvántartás Ponyi István „Hazám” kávéházát tartotta Muzeológusként kutat Balogh Zoltán, történész-muzeológus:- Nagylócon születtem, a salgótarjáni Bolyai gimnáziumban érettségiztem, az egri tanárképző főiskolán végeztem történelem-orosz szakon, az ELTÉ-n 1995-ben fejezem be muzeo- lógiai tanulmányaimat. A salgótarjáni Nógrádi Történeti Múzeumban 1984 óta dolgozom. Kutatási területem a gazdaság- és társadalomtörténet, szűkebben pedig a kereskedelem és vendéglátás Salgótarjánban és a Balogh Zoltán: Salgótarján kereskedelme és vendéglátása különösen színes volt megyében. Tarjánnal kapcsolatos résztanulmányaim jelentek meg a Múzeumi Mozaik-bon és az Évkönyvekben. A Krúdy Asztaltársaság összejövetele Salgótarjánban, a Vadász szállodában 19061908 körül (Dr. Sándor Rudolf ajándéka a Nógrádi Történeti Múzeumnak) kellett, hogy legyen kávéháza, és természetesen étterme... Ilyen kávéházzal és étteremmel üzemelő szállodára 1914-ig tíz engedélyt adtak ki a hatóságok. Ez nem jelenti azt, hogy ennyi szálloda működött volna Salgótarjánban. Az 1912-es országos szakmai nyilvántartás a Korona, Pannónia és Vadász szállodákat említi. Sokkal inkább arról volt szó, hogy a kávéházak igen gyakran cseréltek gazdát. Jó példa erre a Korona szálloda, vendéglő és kávéház, amely 1902 és 1908 között négy bérlőt is megélt. A sokszor divatból, a gyors meggazdagodás reményében kávéházat nyitók hamar elbuktak. Nem számoltak azzal, hogy a kávéház olyan üzem, amely viszonylag nagy tőkebefektetést és lekötést igényel... Az önálló kávéházak nem versenyezhettek a minden tevékenységet egy fedél alatt említésre méltónak, amely szintén nyújtott vendéglői szolgáltatásokat is, és telefonnal is el volt látva. A század eleji Salgótarján kávéházi életéről nem túl hízelgő képet festett a helyi sajtó: „A mi kávéházaink legtöbbje olyan tanya, mely rejtett zuggal szolgál a törvénybe, tisztességbe ütköző különböző cselekmények elkövetésére. Ezek között legerősebb a hazárdjáték. Nem új dolog, rég ismert kórjelensége ez kávéházainknak.” Az egyik kávéházban például egy kisiparosokból, ügyvédekből, kiskereskedőkből léptek fel, időnként táncestélyeket rendeztek. A szállodai kávéházak berendezésükben is igyekeztek a fővárosi kávéházakat utánozni, a fényűzés látszatát kelteni. A szálloda előkelőségét a kávéház egyes részeiben felállított tükörablakok, csillárok, márvány asztalok, Thonet bútorok, fatáblás falburkolat és az asztalokra kerülő porcelánedények voltak hivatottak bizonyítani. Nem hiányozhatott a berendezésből a kávéházi óra és a biliárd. Utóbbi előfeltétele volt a kávéház nyitásának. A csillogás-villogás ellenére nem volt elragadtatva Salgótarján társadalmi életétől egy, 25 év után visszatérő polgár. Hiányolta a kaszinó létét, mert így a társasági összejövetelek a vendéglőkbe szorultak, ahol egyedüli téma a kártya volt. Terveztek ugyan városi vigadót kávéházzal, étteremmel, cukrászdával, kocsmahelyiséggel, de ezek meg is maradtak tervnek. MUNKÁSSÁG és MŰVELŐDÉS.’ Jótékonyezélú műkedvelői szinielőadás! A íalu rossza A a rendezőség. Az operetta személyzet bemutatójM Naftf njdonsag! Itt először. Nagy uidonsát!-KÜ- NEMZETI. 1902. évi április hó 18-án (vasárnap) i HsbIIí wiintki tal ffllftWc iMlisMtlMt! ián SZÍNÉSZET SSSr SaitfUrjMan, a „W adási“ száWode najylarattsn ma pénteken, lOtfi szeptember hő léu JÁNOS VITÉZ Mytnfc Háti ta Umft i tar. fiatén* t hr. 90 fi. Zártaik 1 he. S3 S-Uámj L fat Pénztárnyitás 6 órakor. - Kezdet« 8 órakor. KEZDETE ESTE PONT « ÓRAKOR Tetemrehivás.-^ A Vadász szálloda nagyterme a színházi életnek is egyik központja volt - század eleji plakátok Fancsikné Csaba Mária humanista üzenetei Életfa (olaj-pasztell) - gazdag színvilág séget ad a fényképezés, hiszen a fotó is kép, csak más eszközökkel. Fancsikné Csaba Mária képzőművészeti munkássága mindazonáltal joggal tart igényt az érdeklődésre, díjai pedig ugyancsak jelzik, jelentős alkotói pályát tudhat máris maga mögött. Különösen pasztelljei és olaj-pasztelljei hordozzák azt a gazdag színvilágú és tiszta formakultúrájú humanista üzenetet, amely mindig féltő gonddal szól a táj és az ember sorsáról, a szépség vigaszt nyújtó erejéről. Az ő művészete a „csendes” propaganda eszközeivel él. Alkotásaiban nincs semmi harsányság, különlegesre való törekvés. Ezzel szinte már különleges helyet foglal el a múló divatokat jelző képző- művészeti törekvések sorában. Szereti az életet, az embert, és az őt ölelő természetet, azt a szerves egységet, amit ez jelent. Éppen ezért nem kíván semmiféle sokkoló eszközzel élni, az értéket és a szépséget mutatja föl, mintegy figyelmeztetve, mit veszíthetünk az önmagunk körüli rombolással. Hiszen a lélek és a természet pusztulása, elsivárosodása nagyon is összefügg, s a létezés alapjai vannak veszélyben.-th Fancsikné Csaba Mária pedagógiai és képzőművészeti tevékenysége évtizedek óta elismerésre tart számot mindenekelőtt Salgótarjánban és Nógrád megyében. De nem csak itt. Képzőművészeti alkotásai és fotói rendszeresen szerepelnek a hazai kiállításokon, s az évek során számos díjban is részesült.-Festeni Pécsen tanultam, szakkörben - mondja. - Mesterem volt Martyn Ferenc és Gebauer Ernő, akit Pécsen mindenki úgy szeretett, mint Salgótarjánban Iványi Ödönt, Dönci bácsit, csak őt ott jobban megbecsülték. A tanárképző főiskolát Egerben végeztem, már a gyerekek mellett, majd rajzot tanítottam a salgótarjáni II. Rákóczi Ferenc Általános Iskolában és a Besz- terce-telepi iskolában.- Munkásságában szinte egyenlő súllyal szerepel a festészet és a fotó. Honnan ez a kettősség?- Én egyáltalán nem érzem annak. Sokat tanultam Iványi Ödöntől és Czinke Ferenctől. Életem kanyargós útjai nem tették lehetővé számomra az igazi festői kibontakozást, de a képalkotásban, illetve annak hiányában mindig nagy segít- Portré (olaj-pasztell) - tiszta formakultúra Öreg ház Bánkon (pasztell) - jelentős alkotói pályát tudhat máris maga mögött Fekete Sarolta: Itt van a tél Itt van a tél zime-zuma. Esik a hó pihe-puha. Hideg szél fúj, ázom-fázom. Virágnyaram szánom-bánom Őzgidácska sete-suta. Ugrabugrál ide-oda. Ablakból néz Bea-Bora. Amit látnak csuda-csoda.
