Nógrád Megyei Hírlap, 1994. november (5. évfolyam, 257-282. szám)

1994-11-05-06 / 261. szám

8. oldal Hétvégi Magazin • Közélet 1994. november 5-6., szombat - vasárnap NINCS MÉG KONKRÉT DÖNTÉS A VONALAK MEGSZŰNÉSÉRŐL / A MAY eladósodása kezelhetetlen Nagy ellenérzést váltott ki az utóbbi hónapokban a MÁV-nál tervezett jelentős nagyságrendű vonalmegszüntetés az ország lakosságából. Megyénk nyugati területe, továbbá Mátrano- vák térsége és a Kisterenye-Kálkápolna vonal érintett a kar­csúsításban. Információk, vélemények, cáfolatok és ellencáfo­latok zúdulnak az olvasóra, aki szerencsétlen esetben maga is szenvedő alanya lehet egy ilyen eseménynek. Az alaptalan híresztelések megelőzése végett a legilleté­kesebbet, dr. Lotz Károly köz­lekedési, hírközlési és vízügyi minisztert kerestük meg, aki mindenekelőtt megköszönte az érdeklődést.-Arról van szó - kezdte a tájékoztatást-, hogy a MÁV eladósodása kezelhetetlen, a vasút katasztrofális helyzetben van. A szárnyra kelt hírek pe­dig e helyzet enyhítését célzó kormányzati elhatározások részinformációi, melyek gyak­ran túldramatizáltan jelentek meg.- Az utóbbi öt évben a vas­úti árufuvarozási kereslet több mint 60 százalékkal, a sze­mélyszállításé pedig mintegy 30 százalékkal esett vissza. Á MÁV Rt. szervezeti felépítése viszont gyakorlatilag változat­lan maradt. A nagyarányú be­vételcsökkenést nem követte a kiadások mérséklése.- Az év végére a vasút rö­vid lejáratú fizetési kötelezett­ségei meghaladják a 70 milli­árd forintot. További 53 milli­árd forint hitelt vett fel a MÁV állami garanciával az előző időszakban, amelyet a követ­kező négy évben kellene visz- szafizetni. Hogyan? Miből? És ki fizessen? A MÁV veszte­sége folyamatosan emelkedik, az idén eléri a 28 milliárd fo­rintot. Változatlan feltételek mellett 1995-re meghaladná a 40 milliárd forintot. Hihetetle­nül súlyos számadatok.- A kormány gazdaságpoli­tikájának része a MÁV Rt. pénzügyi szanálása. Saját ha­táskörben vállalta összességé­ben 56 milliárd forint állami követelés leírását. Ennek kere­tében a 28 milliárd forint tár­sadalombiztosítási tartozás rendezését. 1995-re pedig to­vábbi 25 milliárd forint értékű állami garancia megadását és 15 milliárd forint árkiegészí­tést. Ezzel egyidejűleg viszont a kormány feltételül szabta a MÁV Rt. gazdálkodásának felülvizsgálatát és a szükséges intézkedések mielőbbi meg­hozatalát.-A számítások azt mutat­ják, hogy keresletcsökkenés mellett a mintegy 7600 kilo­méter hosszú vasúthálózat nem üzemeltethető gazdasá­gosan. Hangsúlyozni kívá­nom, hogy jelenleg nincs szó konkrét térségi elhatározások­ról. Nem született tehát olyan döntés, amely a nógrádi vona­lak jelentős részén megszűn­témé a vasúti közlekedést! A kormány abban foglalt állást, hogy valamennyi vonal vizs­gálata haladéktalanul kezdőd­jék meg. A helyi önkormány­zatokkal, a Volán vállala­tokkal, az érdekképviseleti szervezetekkel egyeztetve - valamennyi érintett miniszté­rium közreműködésével - kö­zösen határozzuk meg, hogy a közlekedést az érintett térsé­gekben milyen módon, esz­közzel és üzemeltetéssel lehet megoldani. A kormány elkép­zelései a MÁV racionalizálá­sáról nem a magyar vasúti közlekedést szűkítő intézke­déseket, hanem átfogó, össze­tett korszerűsítési és fejlesz­tési lépéseket tartalmaznak. Nógrád megye hét parla­menti képviselőjének vélemé­nyét Boldvai László, Nógrád megye 1. sz. választókerületé­nek delegáltja foglalta össze.- A közlekedési tárca a kormányzati terveknek megfe­lelően átvizsgálásra és racio­nalizálásra kerül. Egy átgon­dolatlan vonalfelszámolás egész térségeket zárna ki az ország vérkeringéséből, táv­latban pedig jelentős területe­ken ellátatlan helyzetet ered­ményezne, beláthatatlan tár­sadalmi mozgást, tömeges el­szegényedést jelentene. A MAV-ot, a vasutat, a vasutas- ságot megmenteni akarja a kormány, nem pedig megszün­tetni. Mi különösen a megyei érdekeket kísérjük figyelem­mel. Minden lehetséges esz­közt megragadunk annak ér­dekében, hogy vissza nem fordítható folyamat ne követ­kezzék be. Ugyanakkor hang­súlyozom, hogy ilyenről nincs is szó. G. Szűcs László • • Otletrohamok és gyülölködéspetárdák Az elmúlt hetek par­lamenti munkája során sa­játos szenzáci­ónak ígérkezett a gyors kérdések, azonnali válaszok beveze­tése. Az újdonság erejével lehetett volna meg­győzni az állampol­gárokat: immár vége a képviselő urak öt­letrohamainak, in­vencióban gyűlölkö­déspetárdáinak. Most már igazán gyors, lé­nyegre törő kérdések kerülnek az átlátható pártérdekek, lejára- tási hadjáratok sza­básmintáival készült beszédek helyére, amelyek a hatékony válságkezelés eszkö­zei, és az ország mo­dernizációjának gyorsítását szolgálják. Hetek alatt ezen a fórumon is kiderült, hogy szó nincsen harcmodorváltásról. Katonás pártfegyelemmel őrzik a régi hadállásokat... Pedig a parla­menti választások után a vesz­tes pártoknak be kellett volna látniuk, hogy a vereség mögött feltűnően ott éktelenkedik a hangadó személyiségek elfo­gadhatatlan közszereplése. A szándékos félreértésektől a fű alatti sötét játékokig, az arro­gáns blöfföktől a királyi méltó­ságú lekezelésekig sokféle magatartás- minta sűrűsödött ösz- sze látványos ku­darccá. A polgárokat ide­gesítette az ideológiai harc, a harcot övező állandó bizonytalan­ság, mígnem az em­berek legyintettek: majd elmúlik ez is, majd felszívódnak ezek is... Májusban, június­ban az urak nem győztek csodálkozni: mi történik itt? Semmi különös, az állampolgárok vá­laszoltak, vissza­szóltak. Elég volt! Elvárható lett volna, hogy a vesz­tes pártok alaposan körülnézzenek saját zsákutcáikban, és a stratégiák nyilván­való megváltoztatá­sával megkíséreljék megnyerni a polgá­rok rokonszenvét. Nem ez történik. Az MDF volt köz­lekedési minisztere és az egykori minisz­terelnökségi államtit­kára sok rossz azon­nali kérdés között is messze leggyatráb­bakkal állt elő. Ka­tona úr katonásan számon kérte egy ifjú művelődési államtit­kár latinos műveltsé­gének bizonytalansá­gát, és a bizonytalan­ságból kifenyegető diktatúra rémképét, míg Schamschula úr a szakszerűség őrangyalaként vas­kalapos dühvei vé­delmezte a rend­szerváltás vagyon­kezelő ügyvezető­jét, Csépi Lajost. Azt a Csépit, aki jó két éve maga mon­dott le posztjáról, az emlékezetes Csurlca- botrány ár­nyékában, belátva, hogy a pártérdekek szerint elígért negyvenkétmillió, meg a politikai érdekből kifize­tett huszonnyolcmilliós előleg már nem húsz fillér, és itten bi­zony a politikai háttér egy ki­csit több a soknál... De a volt miniszter bepöccen, küzd le­szegett bikafejjel, mint akit csöppet sem érdekel a nyilván­való igazság. Még beáll jöven­dőmondónak is. Világgá har­sogja: Békési volt is, lesz is még bukott pénzügyminiszter... Hát ez van! Pontosan ugyanaz a harso­gás, mint a májusi választási harc finisében. Pontosan ugyanaz a nagyvo­nalúság a valóság, az igazságosság té­nyei vei szemben. S a magyar ál­lampolgár tanácsta­lanul tűnődik: miért nem értik meg az urak végre, hogy az országnak igen sür­gősen szüksége volna egy bölcs, higgadt, rokon­szenves konzerva­tív pártra... Erdős István Für Lajos, az MDF elnöke Torgyán József, az FKgP elnöke Horn Gyula mi­niszterelnök Surján László, a KDNP elnöke Ipoly-parti látlelet, avagy mese a vállalkozó önkormányzatról Újabbkori demokráciánk első önkormányzata letudta a maga négy évét Balassagyarmaton. Vegyes érzelmek kavarognak az emberben, amikor értékeli az eltelt időszakot. Kicsiny sikereket lát a polgár, és jó néhány ballépést. Természetes, hogy más je­gyet ír az ellenőrző könyvbe a testület, és megint mást a város lakossága. Dr. Németh György polgármestert fogtuk vallatóra.- Nehéz helyzetben vette át a város irányítását?- Igazából nem tudta a testü­let, mit is örökölt valójában. Ehhez jött még az a hátrány, hogy az önkormányzat műkö­déséhez szükséges jogszabály legtöbbike jó féléves késéssel jelent meg. Néhány hónap után már világosan lehetett látni, hogy fejlesztésre nem sok esé­lyünk lesz. Ennek ellenére kia­lakítottuk a fejlesztési stratégi­ánkat. Ilyen körülmények kö­zött maga a csoda, hogy több mint egymilliárd jutott fejlesz­tésre.- Miféle fejlesztési straté­giát említ?- Az infrastruktúra fejleszté­sét a képviselő-testület előtérbe helyezte. Tettük mindezt azért, mert ez találkozott az összla- kossági érdekekkel. A másik, hogy a tőkebeáramláshoz, a munkahelyteremtéshez is elen­gedhetetlenek voltak ezek a be­ruházások. Gondolok a vízre, a csatornára, gázra és a telefonra. Sajnos, az úthálózat és a járda­építés már nem fért be a ke­retbe.-Miért sajátítja ki magá­nak az önkormányzat például a telefonfejlesztést, amikor minden új telefontulajdonos tisztességgel kifizette az ősz- szeget?- Még a tanácsi rendszerben kezdődött a telefonközpont épí­tése, melyhez a mostani ön- kormányzat is jelentős összeg­gel járult hozzá. Ha ez nincs, nem lehetett volna bekapcsolni új előfizetőket. Abban kétségte­lenül igaza van, hogy a beköté­seket az állampolgár állta. Ám a beruházás lebonyolításában az önkormányzat jelentős részt vállalt magára.- A koncepcióra vissza­térve. Nem osztom azon véle­ményt, mely szerint itt egy át­gondolt, megtervezett kon­Dr. Németh György: Az bizony, jó kis idea! Fotók: Rigó Tibor cepcióról lenne szó.- El kell ismernem, a kultú­rában nem készült el a koncep­ció. A gazdasági elképzelések hiánya talán azért szúrt szemet, mert egy piacgazdaságban az önkormányzatnak vajmi kevés köze van ezen területhez. Ha az önkormányzati vagyon gazdál­kodására gondol, akkor kicsit bonyolultabb a képlet. Addig roppant nehéz kialakítani bár­milyen koncepciót, amíg vé­gérvényesen ki nem alakulnak a tulajdonviszonyok.- Az elmúlt négy évben mindvégig azt éreztem, óriási súlyként nehezedik az ön- kormányzat vállára a hatal­mas intézményrendszer. Pró­bálkoztak leépítéssel?- Első lépéseink egyike volt, hogy megszüntettük a városfej­lesztési irodát. Kényszerből tet­tük, mert kiszaladt alóluk a megrendelés, a feladat. És megszüntettünk egy bölcsödét is, mivel a kihasználtsága igen alacsony volt. Végül is egyetlen egy jelentősebb intézményt sem zártunk be.-Több képviselő nyíltan is megkérdőjelezte a gamesz lét- jogosultságát!?-Vitáink során inkább arra került a fő hangsúly, ho­gyan működjön hatéko­nyabban ez az intéz­mény. A gamesz meg­érett az átalakításra, mely már megtörtént. Ma senki nem kérdője­lezi meg a gamesz létét.- Sikerült megőrizni a működőképességet?-Általában az intéz­mények működési kia­dásainak szerkezete rossz, mi több: torz. Per­sze ez nem csak gyar­mati specialitás. Azért mondom ezt, mert az in­tézményi kiadások több mint hatvan százaléka maga a bér és a bérjel­legű kiadások. Mindenki láthatja, mennyire rossz az arány. Egyensúlyával sikerült működtetnünk az intézményeket. Még a kórházat is! A legválsá- gosabb időszakot 1991 elején - közepén éltük át. A körülmé­nyeket ismerve, sikernek köny­velem el a működőképesség fenntartását. Az megint más kérdés, milyen szinten.- Egy időben a csapból is a vállalkozói önkormányzat szlogenje csöpögött. Ebből nem láttunk sémit. Vagy ez csak idea?- Az bizony, jó kis idea! Egy vállalkozás kockázattal jár!- De benne van a nyereség lehetősége is!- Igen, csak a más pénzét kockáztatni nagyon veszélyes mulatság. Az önkormányzat képviseli a polgárok összessé­gét, s ennek megfelelően a vá­ros vagyonát. Hogy nézhetnénk az emberek szemébe, ha elvesz­tenénk azt a vagyont, amely tu­lajdonképpen az övéké. Egyéb­ként meg a polgármesteri hiva­talnak nem ez a feladata, amúgy meg nem is ért hozzá. A harmadik: bizonyos összeg fel­használása felett a testület dönt. Az üzleti életben olykor vil­lámgyorsan kell határozni. Egy testület - ha rugalmas is - kép­telen napi döntéseket hozni.- A legutóbbi testületi ülé­sen ismét előjött: az önkor­mányzat feléli a vagyonát. Mit válaszol erre?-Valóban elhangzott ez a vád, csak az a baj, hogy nem felel meg a valóságnak. Á laká­sok eladását vegyük ki a cso­magból, az más tészta, hiszen az innen befolyt pénzt csak la­kásépítésre lehet felhasználni. Szóval, nagyon kevés ingatlant adtunk el, úgyhogy a működte­tésre sem fordíthattunk sokat ebből a keretből.- Már meg ne haragudjék, de mi, ha nem kótyavetye a pénzügyi palota és a Palóc ét­terem bagóért történő el­adása?!- Kezdjük az utóbbival: több mint nyolcmillióért adtuk el. Nézőpont kérdése, hogy sok ez vagy kevés. Egy dolgot viszont tudomásul kell venni. Egy in­gatlannak annyi az értéke, amennyit adnak érte - vagyis a rüljön. Érveink között szerepel, hogy a felújítást nem lehetett volna már sokáig odázni. Azon lehet vitatkozni, hogy a bruttó nyolcvankétmilliós eladási ár jó üzlet-e?- Miért kellett egyáltalán megszabadulni az említett in­gatlanoktól?- Számításokat végeztek a szakembereink. Felvetődött, át­alakítjuk és felújítjuk a két épü­letet, aztán kiadjuk bérbe. A Pa­lóc étterem esetében csak az át­alakítás elvitt volna három és fél milliót. A pénzügyi palotába fektetett pénz öt év alatt, ha visszajött volna.- Azt hittem, nem jól hal­lok, amikor felvetődött a tes­tületi ülésen, hogy a Liszt utca végén kialakított telkeket közművesítés nélkül akarják eladni. Vagyis, csak villanyt meg vizet visznek az utcába.- Vitáztunk, megpróbáltuk eldönteni mi a jobb a vevőknek. Kiszámoltuk, ha a komplett közművesítést elvégezzük, négyzetméterenként 1200 fo­rintra jön ki a költség. És ebben még nincs benne a telek tulaj­Balassagyarmat főutcája ma is tetszetős forgalmi érték a döntő. Meg­jegyzem, hogy a Palóc éttermet csak harmadik nekifutásra sike­rült eladnunk. Pályázatot írtunk ki, ám harmadszorra is csak egy jelentkező akadt... Lássuk a pénzügyi palotát. A város ér­deke is, hogy a rendőrség végre normális körülmények közé ke­donképpeni ára.- Napjainkban nagyon fon­tos a környezetvédelem is. A vevő tehát fogja a számológé­pét, s kiszorozza magának, mennyibe kerül a derítő, a széntüzelésű kazán, a köz­ponti fűtés stb. Amiket a közművesítés után kidobhat.- Ügy próbáljuk áthidalni ezt a dilemmát, hogy felmérjük, melyik variációra lenne igény. Ha a közművesítettre, akkor megelőlegezzük a pénzt, s kié­pítjük az infrastruktúrát.- Az önkormányzat jó né­hány milliót bukott a szesz­főzdén -jogtalanul elvették az áfésztől, gondolván, hogy sa­ját tulajdonuk. Tetézte a bajt, hogy az épülethez tartozó in­gatlan egy részén gyorsan tú­ladtak. Ki a felelős?- A földhivatal a felelős. Kétségtelen, hogy a földhivatali bejegyzési „kalamajkák” miatt az áfész-önkormányzat között a szeszfőzde ügyében peres eljá­rás folytatódott, azután, hogy az önkormányzathoz került a szeszfőzde. De hangsúlyozom, hogy a földhivatali bejegyzések alatt nem volt jogtalanság, il­letve jóhiszeműen járt el az ön- kormányzat. Később közös megegyezés született az áfész és az önkormányzat között, s nem buktunk milliókat, sőt tisz­tességes megegyezés született.- Önök közül nem hibázott senki?- A földhivatali bejegyzés­nél mi szerepeltünk tulajdonos­ként. Az más kérdés, hogy helyrajzi számok tömkelegé volt rosszul feltüntetve a tulaj­doni lapokon. Ma már nagyon nehéz lenne kinyomozni, hogy tizenegynehány évvel ezelőtt ki vagy kik követték el a hibát.- Itt megy tönkre ez a gyö­nyörű, régi megyeháza. Üre­sen áll már évek óta, és folya­matosan romlik az állaga.-Feladatot és funkciót kel­lene bele keresni. Rendszeresen tárgyalunk, keressük a megol­dást. Több megítélés szerint a szép épületet meg tudnánk töl­teni tartalommal. Nagyon örül­nénk, ha az épület a városhoz kerülne. Nem feltétlenül tulaj­donban gondolkodunk, hiszen arra nincs pénzünk, hogy meg­vegyük. A legnagyobb baj az, hogy nem mi vagyunk a tulaj­donosok, hanem a honvédség. Ők pedig nem sietnek ám túlságosan. Ádám Tamás

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents