Nógrád Megyei Hírlap, 1994. november (5. évfolyam, 257-282. szám)

1994-11-05-06 / 261. szám

1994. november 5-6., szombat - vasárnap Hétvégi Magazin • Riport 9. oldal NtoÁnftHtRüP Dudellai Ildikó riportja Tej diszkont: a szó elszáll, a botrány velünk marad Történetünk főszereplője egyszer sem szólalt meg. A salgó­tarjáni vásárcsarnoki tejdiszkont hallgat, pedig nem vág egybe, amit róla mondanak. Volt egyszer egy kft., és volt egy ügyvezetője. Mire csődbe ment, alakult egy másik kft. - ugyanazzal az ügyvezetővel. Az első bérbe adta magának a bányaudvart, benne a tejdiszkontot. A bérlő (a két káefté ügyvezetője) tovább adta albérletbe a boltot. Az első káefté felszámolása után az egész területet eladták, de a bérlő kár­térítést követel, az albérlő nem költözik ki, az új tulajdonos pedig nem jut be. írásunkban röpködnek a milliók és az egymásnak ellentmondó vélemények, a becsapott albérlő semmit nem tud bizonyítani. Ez egy ilyen világ. Üzleti.-A Vilagscan Kft. által üzemeltetett diszkont tönkre­ment, így vettem át - mondta Dávid Róbert, a Világscan al­bérlője, akivel a Világscan szerződésben rögzítette: elővá­sárlási joga van. Amikor a Tar­ján Transz Kft. tönkrement, a felszámoló (Dunaholding Kft.) azonnal felmondta a Tarján Transz és Világscan közötti szerződést, 1993 nyarán. A Vi­lagscan nem mondta fel Dávid szerződését, akit a Dunaholding is értesített: ha nem neki fizet, kizárják a boltból, és kikapcsol­ják az áramot.- Szerződést kötöttem a Du- naholdinggal, de emellett a Vi­lágscan tőlem ugyanúgy kérte a bérleti díjat - folytatta Dávid Róbert. - A Dunaholdinggal kötött szerződés már nem szólt elővásárlási jogról, viszont megemelték a bérleti díjat. 1993 őszén Majorosné Sándor Erzsé­bet, a vásár­csarnok igaz­gatója keresett meg: a csarnok szeretné meg­venni a bánya­udvart, és megkérdezte, ha nem lesz elég pénze, ki­váltanám-e a diszkontot? Igent mond­tam. Február végén tudtam meg, hogy a Palóc Nagyker Kft. akarja megvenni a tejdisz­kontot. A képviselő-testület márciusi döntése ránk nézve kedvező volt, akár egyedül ve­szi meg a csarnok a területet, akár velem, én akkor is ott ma­radok. Nem volt elég pénzem, de találtam egy társat. Az önkormányzatnak elővá­sárlási joga volt. Csak a Palóc Nagykemek - egyik legna­gyobb konkurensemnek - volt beadott, érvényes pályázata. Erről nem volt szó a testületi ülésen. Én a testületi döntés ér­telmében nem adtam be pályá­zatot, mert az elővásárlási jog révén saját magam ellen licitál­tam volna. A társam viszont elment a Dunaholdinghoz - tíz nappal a Palóc Nagykerrel kö­tött szerződés előtt - , de azt mondták neki, hogy ez már nem aktuális. Ennek okát csak sejteni tudom.- Tehát az önkormányzat to­vábbra is vevő volt a területre, de a 17 millió forintját nem ön­nel egészíttette ki, hanem a Pa­lóc Nagyker Kft.-vei?- Igen, de erről nekem nem szóltak. Beszéltem a jegyző úr­ral, igaz-e, hogy mással is tár­gyalnak? Ha igen, akkor én be­adom a pályázatot a saját ré­szemről. Ha nem, az önkor­mányzattal veszem meg, akkor megpályázom a társammal együtt. Ez szerdai napon volt. A jegyző úr azt mondta, tár­gyalnak mással is, de pénteken keressem meg újra. Csütörtö­kön megtudtam, hogy szerdán este (két órával a telefonbe­szélgetésünk után ) már megkö­tötték a szerződést. Erről csak Majorosné és a jegyző úr tu­dott. (A szerződéskötés napja, április 7-e, csütörtök - D. /.) Kihagyták belőle az üggyel megbízott dr. Bővíz Lászlót is, ő értesítette másnap a polgármes­ter urat. Pénteken rákérdeztem erre a jegyző úrtól, aki azt mondta, a Dunaholding ragaszkodott hozzá, hogy az önkormányzat a Palóc Nagykerrel kösse meg a szerződést. Az egyeztető tár­gyaláson azt kérdeztem meg, mi érdeke fűződött ehhez a Du- naholdingnak? Kitérő válaszok után végül dr. Szabó Sándor, a Dunaholding jogásza - a jegyző úr jelenlétében - azt vá­laszolta, hogy ő nem kötötte ezt ki. A jegyző úr ezek után nem szólt egy árva szót sem. Bővíz doktor felvetette, hogy engem meg sem kér­deztek a vétel­ről, egyszerűen kihagytak be­lőle, az önkor­mányzat pedig nem élt az elő­vásárlási jogá­val. A szerződé­semet már fel is mondta a Duna­holding, sőt megfenyegettek, hogy ha sokat okoskodom, ak­kor ki is tesznek. * * * * * Dr. Oravecz Péter, Salgótar­ján jegyzője: - A képvi­selő-testület a vásárcsarnokot hatalmazta fel a jogügylet lebonyolítására. Fi­gyelemmel kísértem az ügyet, és tévedés, hogy a szerződés már aláírásra került akkor, ami­kor Dávid úr figyelmét felhív­tam arra, hogy komoly tárgya­lások folynak mással a közös vételre. A vásárcsarnok kezét nem kötötte meg a képvi­selő-testület akkor, amikor fel­hatalmazta arra, hogy „akár más vásárlóval közösen is a szomszédságában fekvő bányai gazdasági udvart a vásárcsar­nok bővítése céljára saját anyagi eszközeiből megvásá­rolhassa". A vásárlás a felha­talmazás alapján történt. Úgy tudom, hogy a vásárcsarnok igyekezett elkerülni azt a hely­zetet, hogy az önkormányzat pénzével megkísérelje érdem­ben eldönteni a gazdasági élet szemben álló szereplői közötti üzleti küzdelmet. A vásárlás célja nem is „piaci típusú” volt, hiszen az elsődlegesen a rende­zési terv szerinti terület biztosítására irányult. * * * 1994. március 28-án Majo­rosné Sándor Erzsébet, a vásár­csarnok igazgatója és Dávid Róbert vállalkozó is részt vett a képviselő-testület ülésén. Ma­jorosné itt elmondta, lenne vál­lalkozó, akivel a csarnok meg- vehetné a területet, nevesítette is Dávid Róbertét. A tavaszi történésekre - mint később kiderül - Majorosné és Dávid másképp emlékszik. Vi­szont az tény: Majorosné írásos előterjesztése éppúgy, mint az A / & Jó bolt lehet a tejdiszkont, de az önkormányzatot más vezérelte elfogadott határozat konkrét vevőtársat nem jelöl meg. Sem Dávidét, sem másét. * * * A felszámoló április 7-én a bérleti szerződést hathónapos felmondási idővel október 8-ára felmondta. A területet az önkormányzat és a Palóc Nagykereskedelmi Kft. vásá­rolta meg. Az április 29-ei ülé­sen Bővíz László (később Dá­vid ügyvédje) szóvá tette, hogy az adásvételi szerződés megkö­tésekor nem tudta képviselni az önkormányzat érdekeit, mert nem kapott tájékoztatást arról, mikor zajlott a tárgyalás. Az adásvételi szerződés újratárgya­lását kérte. Czine Béla képviselő azt in­dítványozta, hogy a testület vonja felelősségre a vásárcsar­nok igazgatóját. Egyik javaslat­ról sem született döntés. * * * Régi szándék volt a piac te­rületének bővítése, egységessé tétele - tudtuk meg Majorosné Sándor Erzsébettől. - Ez akkor vált lehetőséggé, amikor a Vi­lágscan Kft. öncsődöt jelentett be. A város vezetői egyetértet­tek a bányaudvar megvételével, de erre sem a városnak, sem a csarnoknak nem volt elég pénze.- Dávid Róbert megkér­Ököljog, ha más nem segít dezte, tudok-e róla, hogy a Pa­lóc Nagyker Kft. benyújtotta ajánlatát a felszámolóhoz, és ha megveszi a területet, neki men­nie kell. Mondtam, nem szeret­ném, hogy az övék legyen, azon leszek, hogy legalább va­lamennyit mi vásárolhassunk meg. Dávid jelezte, hogy neki a tejdiszkont kellene. Nemsokára közölte a Dunaholding: van vé­teli ajánlata, nem tud tovább várni. Sikerült képviselő-testü­let elé vinni az ügyet. Én nem hívtam az ülésre Dávid Róber­tét, ő kérdezte meg, eljöhet-e. Az ülések nyilvánosak. Érveim között szerepelt, hogy van vál­lalkozó, aki beszállna, be is mu­tattam Dávid Róbertét, de ez nem jelentett elkötelezettséget. Nem tagadom, felvetődött a közös vásárlás, de semmilyen konkrétum nem volt. Dávid néhány nap múlva megint megkeresett, akkor el­mondtam, semmit nem tudok ígérni. Az én célom az volt, hogy a terület a városé legyen. Úgy érzem, mint igaz­gatónak, ez kötelességem. * * * A Dunaholding Kft.-nél Szabó Sándor felszámolónál az előzmények kedvéért újabb zű­rös üggyel ismerkedtünk meg. A bánya területét 1989-ben kapta meg a Tarján Transz Kft., a tulajdoni lap kibogozhatatlan. A Tarján Transz (melynek ügyvezetője, egy személyben a Világscan ügyvezetője) szerző­dést kötött a Világscannal: az üzletet a tulajdonos (Tarján Transz) tartós bérleti szerző­désbe adja 30 évre a Világ- scannak. (Ez felszámolás ese­tén kártérítésre jó. A Világscan most közel 68 milliós kártérítést perel a bérleti szerződés fel­mondása miatt a Dunaholdingtól.) 1993 nyarán a felszámoló úgy döntött, tiszta helyzetet teremt, felmondta a Vi­lágscan szerződé­sét, s ezzel Dávid Róbert al­bérleti szerződése is megszűnt. * * * Nézzük a vita­tott pontokat: mint a Dunahol- dingnál megtud­tuk, az elővételi jog ígéretével a Világscan Dávi­dot olyan lehető­séggel kecseg­tette, amire nem volt joga - hiszen elővételi jogot csak tulajdonos biztosíthat - a fel­számoló a jogellenes kikötést nem hosszabbította meg. Dávid társa megkereste a Dunaholdingot, ahol közölték vele, van egy 25 milliós vételi ajánlat. A társ azt mondta, neki ennyi pénze nincs. Az 1994. október 20-ai bírósági jegyző­könyv szerint Dávid ügyvédje, Bővíz László arra hivatkozott: „a Világscan Kft. ügyvezetője több­ször - és az utóbbi időszakban is - azt a tényt közölte Dá­viddal, hogy a tar­tós bérleti jogvi­szony továbbra is életben van. Dávid ennek alapján úgy gondolta, hogy a továbbiakban is vele van jogvi­szonyban”. A hely­zet visszássága, hogy a Világscan elfogadta a bérleti jogviszony felmon­dását, hiszen 1994. május 3-án ezért kért kártérítést a megyei bíróságtól. Dávid Róbert havi 200 ezer forintos bérleti díját a fel­számoló tíz száza­lékkal emelte. * * * Szabó Sándor arra is kitért, milyen hibákat követett el Dá­vid Róbert. Nem hitt a tulajdo­nosnak. Valószínűleg téves jogi információkat kapott (nem a felszámolótól). Nem vizsgál­tatta felül, joga van-e ilyen szerződést kötni a Világscan­nal. Nem tárgyalt a felszámoló­val, nem adott be vételi ajánla­tot. A kapott ígéreteire sem kért semmilyen biztosítékot. * * * Dávid Ró- bertnek a Du­naholdinggal kialkudott felmondási ideje október 8-án járt le. Szeptember 20-án hitelezői igényt vásá­rolt, mégpedig a Salgótarjáni Városgazdál­kodási és Üzemeltetési Kft.-től, amely a Tarján Transz hitele­zője volt. En­nek birtokában emelhetett ki­fogást a bíróságon a felszámoló tevékenysége ellen. Kérelmét a bíróság elutasította. A végzés egyelőre nem jogerős. * * *- A piacgazdaság törvényei szerint azok a résztvevők jut­nak előnyösebb helyzetbe, akik az üzleti lehetőségeket meg­látva, másokat megelőzve, gyorsan képesek a cselekvésre. Ezt mulasztotta el Dávid Ró­bert. amikor a kérdéses ingatlan tulajdonjogát két év alatt nem szerezte meg - ez Varga Sán- dorné, a Palóc Nagykereske­delmi Kft. ügyvezetőjének a vé­leménye, aki úgy látja: Dávid Róbert nem áldozat (mint ma­gát feltünteti), akit az ügyhöz kapcsolódó személyek és hiva­talok tesznek tönkre, hanem pi­aci vesztes.- Két évvel ezelőtt már meg­hirdették a bányaudvar terüle­tét, de akkor 67 millióért nem kelt el. Ha a Palóc Nagykeres­kedelmi Kft. nem bukkan fel, az önkormányzat Dávid Róbert vállalkozóval (vagy akár egye­dül is), megvette volna a terüle­tet. Hogyan kerültek önök a képbe? - kérdeztük Varga Sán- domét, aki előrebocsátotta: nem tartja publikusnak az üzleti tárgyalások részleteinek kitála­lását, „de az igaztalan rágal­mak miatt megteszi". Varga Sándomé egy ismerő­sétől tudta meg, hogy a bánya­udvar még mindig eladó. Meg­kereste a felszámolót, aki be­mutatta a területet, amit kétszer bejártak, így voltak a tejdisz­kontban is. A bányaudvar egé­Dr. Szabó Sándor: A Du naholding többet nem tehet szére adtak be szándéknyilat­kozatot 25 millió forintos véte­lár megjelöléssel. A felszámoló közölte: más komoly érdeklődő is van - az önkormányzat. A felszámoló­nál mindkét vevő egyforma, mi azt mondtuk, nem mondunk le a területről. Vagy versenyezni fogunk, vagy megegyezünk - hallottuk Vargánétól. Elkerü­lendő a licitet, a felek a meg­egyezés mellett döntöttek. A Palóc Nagyker Kft. pedig meg­jelölte a tejdiszkontot. Két hét telt el a szerződés megkötéséig. Hol volt közben Dávid Róbert? - kérdezte Vargáné. * * * A felszámoló további intéz­kedést az ügyben nem tehet, nem is kíván tenni. De megfo­galmazta: ha Dávid Róbert megfellebbezi a bíróság dönté­sét, másfél év is eltelhet a jog­erős ítéletig. A Palóc Nagyker Kft., az új tulajdonos, vagy vál­lalja, hogy ez időre elesik a be­vételtől, vagy kiköltözteti a bér­lőt. Varga Sándomé sürgősségi eljárást kért a bíróságtól. He­lyesnek tartaná, hogy Dávid Róbert - „mielőtt nagyobb kár­térítési kötelezettségbe haj­szolná magát" - hozzáértő személlyel még egyszer meg­vizsgáltatná a jogi helyzetet. Véleménye szerint az adás­vételi szerződés aláírása előtt kellő körültekintéssel jártak el, így most a tej- diszkont jogos tulajdonosai és jogos birtokosai kell, hogy le­gyenek. Feltéte­lezik, hogy Dá­vid Róbert sze­mélyes indíté­kokból, csak cé­gük esetében kérdőjelezi meg a birtoklás jogát. Vargáné kijelen­tette, hogy cé­güket az ügy miatt anyagi hátrányok nem érhetik, követe­lik Dávidtól az elmaradt üzleti hasznot. * * *- Mindenki elfelejti megem­líteni, hogy a hitelezőknek elő­vásárlási joguk van - mondta végül Dávid Róbert. Ha beér­kezett egy 25 millió forintos ajánlat, az önkormányzat (akit erre a Tarján Transszal kötött peren kívüli megegyezés jogo­sított fel), eldönthette volna, meg kívánja-e venni ennyiért a területet. Itt versenyről szó sincs. Hol voltam az alatt a két hét alatt? - kérdezi Vargáné. Az önkormányzat lehetőleg egyedül akarta megvenni a bá­nyaudvart, de a határozat úgy szólt, ha egyedül nem tudja, akkor mással. Majorosné en­gem bemutatott, tudtak a vételi szándékomról. Értesítést vár­tam a döntésükről, egyedül ve­szik-e meg a területet? Arról meg sem kérdeztek, hogy én mennyit adnék érte. A Palóc Nagykerről ekkor még szó sem volt. Az ülésre Majorosné hí­vott. Honnan tudtam volna, hogy Majorosné meg akarja venni a bányaudvar területét, ha ő erről nem szól nekem?-Téves, hogy a Világscan Kft. elfogadta a Dunaholdingtól a bérleti szerződés felmondását. Beadta a kárigényét, de kikö­tötte, hogy amíg nem egyeznek meg az összegben, addig jogos bérlőnek tartja magát. Az októ­beri bérleti díjat is a Világscan- nak fizettem ki, természetesen maradni akarok - mondta Dá­vid Róbert, aki számára az ügy kétségtelenül legnagyobb ta­nulsága, hogy az adott szó semmit nem ér. Varga Sándorné: Dávic Róbert piaci vesztes

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents