Nógrád Megyei Hírlap, 1994. november (5. évfolyam, 257-282. szám)
1994-11-28 / 280. szám
6. oldal Olvasóktól - Olvasóknak 1994. november 28., hétfő Már készül a Hírlap-Mikulás a beteg gyerekekhez! A lapunkban, beteg gyerekeknek meghirdetett Mikulás-akcióra sok-sok őszinte hangú, kedves levél érkezett. Megrázó emberi sorsokról, kemény mindennapokról árulkodnak ezek a sorok. Olyan családokról, ahol a szűkös anyagiak miatt nem lehetnek fényesek az ünnepek. Ahol gondot jelent a téli gyerekcsizma beszerzése, s a kívánságok teljesítése gyermekálom marad. A hat-, nyolc-, tízéves, kórházjáró apróságok finom érzékenységgel nézik a világot. Észreveszik, ki néz rájuk részvéttel, ki szeretettel. Hálásak szüleik és a doktornénik törődéséért. Nagyobb a szeretetéhségük, mint az egészségeseké. írtak a Mikulásnak olyanok is, akik nem maguknak, hanem beteg ismerősüknek, osztálytársuknak kérnek ajándékot. Köszönet a figyelmességükért, önzetlenségükért. A salgótarjáni Madzsar József Nógrád Megyei Kórház gyermekosztályának Gyermekekért Alapítványa, a megyei Vöröskereszt és vállalkozók, magánszemélyek is segítenek abban, hogy egyszer egy évben minél több beteg apróság vágya teljesülhessen. Örömmel vesszük mások felajánlásait is. Az alábbiakban a beérkezett levelekből közlünk összeállítást. Egy simogatásra, mosolyra azonnal felragyog az arcuk Petra és Bálint is várja a napot Gyerekeit egyedül nevelő, salgótarjáni (Úttörők útján lakó) anyuka hatéves kisfia, Bálint nevében írt, aki már nagycsoportos óvodás. Sajnos, gégeszűkülete van, emiatt többször volt kórházban és állandó kezelésre szorul. Kislánya, a nyolcéves Petra szintén beteges. Az anyuka szeretné, ha a Mikulás meglátogatná a gyerekeit, s tudja, hogy minden ajándéknak nagyon örülnének. Erzsiké vak, zenét hallgat szívesen Pásztói gyógypedagógus vagyok, tizennégy középsúlyos értelmi fogyatékos van a csoportomban. Sajnos, a szellemi fogyatékosságuk miatt lassan tanulnak, viszont ennek ellenére nagyon megérzik, ki az, aki szeretettel közeledik feléjük. Két Down-kóros „gyermekem” is van, ők a legelesettebbek. A nagy többség családi körülményei nem rendezettek, sőt: nem ritkán a szülők is nehéz helyzetben élő fogyatékosok vagy rokkantnyugdíjasok. Akad köztük olyan, aki soha nem látta az anyját, illetve legfeljebb egy-két órát töltött vele. Döbbenetes a szeretetéhségük. Egy simogatásra, mosolyra, azonnal felragyog az arcuk. Gyakran viszek be nekik ropit, kekszet, cukorkát, s el sem lehet mondani milyen örömmel fogadják ezeket az apróságokat. Ezért írok a Mikulásnak, akit egész évben emlegetnek. Kérdezgetik: mikor jön már a Télapó?- Két gyermekem van, kislányom 11, kisfiam pedig 5 éves lesz. Tudom, hogy nagyon boldogok lennének, ha őket is felkeresné a Mikulás. Mindketten világtalanok. Erzsiké szívesen hallgat zenét, szereti a kézügyességet igénylő játékokat. Danika mesekazettákat szeretne, szőrös és gumi állatokat - írta egy édesanya Karancslapujtőről. Ajándék - Bernadettnek Az egyik salgótarjáni általános iskola ötödik osztályának tanulói írták - nagyon szeretnék, ha osztálytársuknak, Bernadettnek, aki a nyáron szívműtéten esett át, és azóta is sokszor beteg, a Hírlap Télapója egy kis ajándékkal kedveskedne, mivel édesanyja egyedül neveli, és aligha tud leányának ajándékot venni. Bernadette annál is inkább megérdemli az ajándékot, mert jól is tanul. £ —VP Őriül dl, ■xvYOOan &rawi InőeVr jL&Lcx ” Todu^ Tokosra**-' %ádt 'Btoveí.ta UlcuxdxA. SuJorSkUr A. v\ . I ' -• őoLl-jtxx- >L*'jLfejO a. Nagyon szeretnék valamilyen ajándékot kapni Kedves Mikulás! Nagyon szeretnék valamilyen ajándékot kapni! Igen súlyos beteg vagyok, kezem és a lábam teljesen nyomorék, szellemileg' is sérült vagyok. Egész nap a tévét nézem vagy magnózok. Szeretem a külföldi kazettákat - írta egy kisfiú Karancs- aljáról. Hálásán megköszönné, ha neki is hozna majd valamit a Mikulás Pöstenypusztarol irta egy éves kisfiú, hogy egyéves kora óta allergiás és asztmás. Játékai nincsenek, mert csak anyukája Anikó és két testvére Levelet küldött a 3. osztályos szécsényi Anikó is. Leírta, hogy sajnos, hallássérült, és olvasta az újságban, hogy a Hírlap Mikulásától lehet kérni küdolgoztk, apukája is mindig kórházban van. Ha megkapja a Télapótól amit szeretne, nagyon megköszönné neki. Szécsényből lönböző kis ajándékokat. Ő azt szeretné, ha a két kistestvérével együtt olyan ajándékot kapna, amivel mindhárman tudnának játszani. Nem is sejtik, hogy a mama levelet írt... A háromgyermekes, salgótarjáni anyuka Mária nevű kislánya mozgássérült - osztotta meg velünk keserű bánatát az édesanya.- Minden héten kórházba járok vele gyógytornára. Kicsi a jövedelmünk, s bizony nem tudom, hogy egyáltalán kapnak-e az idén valamilyen ajándékot a gyerekeim - írta az aggódó édesanya. Mária szeretne teniszezni, de szülők nem tudnak mindhárom gyermeknek ütőket venni, hogy együtt játszanak. Nagy boldogság lenne számukra, ha teljesülne a vágyuk. Elektromos játékról álmodik a kislány, aki alig lát Egy négygyermekes bátonyte- renyei családanya is levéllel fordult a Nógrád Megyei Hírlap szerkesztőségéhez. Szívbemarkoló hangú levelében a többi között leírta, hogy kétéves Vivien nevű gyermeke súlyos mozgássérült, s a bajt tetézendő, sajnos, kilencvenöt százalékban elvesztette a látását is. A mama kéri, hogy a Télapó bácsi — ha mód és lehetőség lenne rá - küldjön Vivien részére valamilyen elektromos játékot. aminek ő nagyon örülne. Tamás édesanyjával íratta a levelet A 6 éves Tamás Érsekvadker- ten két éve daganatos betegségben szenved, most is Budapestre jár kontrollra, mivel megműtötték. Édesanyjával íratott levelet a Hírlap Mikulás bácsinak, hogy ha lehetőség van rá, küldjön neki olyan ajándékot, amivel a hároméves Bernadett, all hónapos Orsolya és a 10 éves Regina testvérével tudna játszani. Szeretné, ha az ő kérését is tudnák teljesíteni. Csizmát, meleg zoknit sálat kér a húga gyerekeinek „Tisztelettel fordulunk a Gyermekekért Alapítványhoz, amelyről az újságban örömmel olvastam” - írja a rokkant- nyugdíjas, Somoskőújfalui asz- szony, aki a húga két fiúgyermekének kért csizmát, sálat vagy meleg zoknit a gondoskodó Mikulástól. Néhány sorában tudatja, hogy testvérének meghalt a férje, azóta egyedül neveli a fiait. Szűkösen élnek, ezért - amennyire tőlük telik - ő és a férje is ki szokta segíteni a kis családot. András beérné egy sportcipővel is Kedves Mikulás! A szüleimnek régóta jár a Nógrád Megyei Hírlap. Édesanyám hívta fel a figyelmemet arra a lapszámra, amelyben a beteg gyerekekhez szól a Mikulás. Sajnos, én is beteg vagyok, azért írok Neked. Hároméves korom óta minden reggel és este gyógyszert kell szednem. Kisterenyén lakom, Sz. András a nevem. Anyukám nyugdíjas, apukám pedig sajnos, munkanélküli. Tizenegy éves vagyok és még soha nem volt villanyvasu- tam, de egy harminchatos sportcipőnek is nagyon tudnék örülni. Bébiétel vagy Liberó Mátraszeléről jött a levél: - Kislányom 20 hónapos, érzékeny a tejtermékekre, több ételre allergiás. Eddig köz- gyógyigazolványra kaptunk minden hónapban ingyen Liberó-betétet. Erre most megszűnt a támogatás. Ha lehet, én ezt, vagy olyan bébiételt szeretnék kérni kislányom részére, ami tej- és tojásmentes. Mivel anyagi gondokkal küszködünk, nagyon megörülnénk ilyen ajándéknak. Legót akarnék... Tizenegy éves, Rákóczi-telepi fiú vagyok. Többször volt mandulagyulladásom és asztmás allergiámat is kezelik. Nemrég jöttem haza Pestről, a Heim Pál kórházból, mivel gyomorfekélyem is van. Valamilyen legót szeretnék kapni. Két pici lány örömét keresi az anya, akinek egészséges a gyermeke Nógrádsápról jött az a levél, amelyben egy édesanya, akinek a gyermeke egészséges, mások nevében emel szót. így fogalmaz: A falunkban és egy másik községben él két olyan pici lány, akiknek az Önök adományai útján szeretnék örömet szerezni. A nógrád- sápi, hétéves kislány, K. Editke több éve szenved olyan betegségben, amit kezelni igen, de gyógyítani nem biztos, hogy lehet. Különböző kezelésekre van szüksége ahhoz, hogy életben maradhasson. Most iskola- köteles, de sajnos, nem járhat közösségbe, így szüleik magán tanárral taníttatják. A másik kislány 3 éves, Le- génden lakik. Beáta leukémiában szenved. Szülei elváltak, édesanyja egyedül gondoskodik róla, aki egyetlen pillanatra sem hagyja magára. segítsége pedig nincs. Tisztában vagyok azzal, hogy sokan fordulnak a Hírlap-Mikuláshoz, de mégis kérem, segítségükkel szerezzenek örömet e két kislánynak, hisz' az ajándék bármily kicsi, örömet szerez. Szeretnék inkognitóban maradni. Nem azért, mintha szégyellném, amit teszek. Hanem mert ők talán azt gondolnák sajnálkozom. Pedig minden elismerésem az Övék. Sokan ilyen helyzetben szociális intézményben helyeznék el gyermeküket, csakhogy ne érezzék az emberek szánakozását. Úgy hiszem, az előzőek az igazi szülők, hiszen életük minden egyes percében az életért harcolnak . Én szégyellem, hogy csak ennyit tudok tenni az érdekükben.
