Nógrád Megyei Hírlap, 1994. november (5. évfolyam, 257-282. szám)

1994-11-03 / 259. szám

6. oldal Életmód - Egészség 1994. november 3., csütörtök AZ ILLETÉKES VÁLASZA A FELVETETT KÉRDÉSEKRE Tényszerűen a pilinyi csomóponti útfelújításról A Nógrád Megyei Hírlap 1994. szeptember 21-e és október 20-a között hétszer foglalkozott a 22. számú főközlekedési úton a pilinyi csomópont térségében bekövetkezett halálos baleset kapcsán az útfelújítás kivitelezésével, a forgalomkor­látozással és a felújított pálya állapotával. A legutolsó cikk hatására néhány kérdésben én is szeretném kifejteni a véle­ményemet és tárgyilagosan tájékoztatni az olvasókat. Az úgynevezett „felületi bevonatos” technológia, - amellyel az említett útszakasz felújítása is készült — az utóbbi években sokat fejlő­dött, kivitelezés alatti és utáni forgalomzavaró hatása mér­séklődött, de jellegéből (bur­kolatfelszínre permetezett bi­tumenréteg és ráterített szűk- frakciójú kőzúzalék) adódóan ez teljesen nem szüntethető meg, így a gépjárművezetők joggal kritizálják. A technológia reális értéke­léshez az is hozzátartozik, hogy a kavicsfelverődés befe­jeződése utáni burkolat érdes felületével jelentősen növeli a forgalom biztonságát. A technológiát tulajdon­képpen „kényszerből” alkal­mazzuk, mivel költsége nem éri el a közkedvelt aszfaltbur­kolatok árának harmadát. Beavatkozás 14 évenként A technológiák kombinált alkalmazásával 1994-ben az összes burkolt útfelület 7,3 %-án végeztünk felújítást, ami azt jelenti, hogy 14 éven­ként tudunk azonos helyen beavatkozni. A közútkezelő részéről - rossz közmegítélésre hall­gatva - kényelmes és kezdet­ben népszerű reakció lenne a felületi bevonatos technológia kiiktatása, de ezzel a felújított útfelület drasztikusan csök­kenne, hatására az amúgy sem kifogástalan állapotú utak tönkremenetele felgyorsulna. Az ilyen választás sokkal balesetveszélyesebb és elvi­selhetetlenebb állapotot eredményezne, ami össze sem hasonlítható a felületi bevona­tok forgalmat veszélyeztető hatásával, még ha az olyan megrázó formában jelenik is meg, mint a pilinyi tragédia. Az útfelújítási munkákat mindig vállalkozókkal végez­tetjük. E munka kivitelezője a komlói Middendorp Kft. volt. A munkakezdés előtt (augusz­tus 2.) az útszakaszt a közúti igazgatóságtól átvette, és a műszaki átadásig (október 11.) munkaterületként hasz­nálta. Ez alatt az idő alatt a terület biztonságáért, azon a közúti forgalom korlátozott körül­mények közötti lebonyolítá­sáért a kivitelező a felelős. Az építés ideje alatti forga­lomkorlátozás előírásait a vál­lalkozási szerződés dokumen­tációja, majd az ezt követő utókezelési időszakra, mű­szaki irányelv tartalmazza. A nagy sebesség veszélyei Az építés (szeptember 19-én) megfelelő védelem alatt folyt, majd befejezése után a kivitelező a munkaterü­let szakaszhatárai előtt az irányelvnek megfelelő forga­lomkorlátozást elvégezte (a Szécsény irányába haladó forgalom számára kb. 150 m-re 1 db 60 km/óra, kb. 40 m-re 1 db 40 km/óra sebes­ségkorlátozó és 1 db kavics­felverődés jelzőtáblát; Salgó­tarján felé haladó irányba Endrefalva belterületén kb. 150 m-re 1 db 40 km/óra se­bességkorlátozó és 1 db ka­vicsfelverődés jelzőtáblát he­lyezett ki, melyeket a szüksé­ges helyeken megismételt). Az utókezelés első napjai­ban a felületi bevonatos mun­katerület az előírt sebesség kismértékű túllépése esetén is biztonsággal járható, a jelen­tős túllépésnél, azonban már rendkívül balesetveszélyes. Feltehetően ez a pilinyi tragé­diában is döntően közreját­szott. A kivitelező javítani fog A szomorú tapasztalatok alapján azonban bizonyos, hogy a műszaki irányelv né­hány előírása is megérett a felülvizsgálatra és kiegészítő jelzést kell alkalmazni a gép- járművezetők fokozott fi­gyelmeztetésére. A felületi bevonat kőzúza­lék felesleggel készül, végle­ges állapotát a forgalom alatt bekövetkező szemcse kiper- gés után éri el. A felesleges zúzalékot az utókezelési idő­szak második napján el kell távolítani. Erre a kivitelezőt (szep­tember 21-én) írásban felszó­lítottuk, majd amikor kötele­zettségének nem tett azonnal eleget, költségére még aznap elvégeztük. Az elkészült fel­ületi bevonat sajnos, nem megfelelő minőségű, azt a jövő évben technológiailag alkalmas időjárási körülmé­nyek között a kivitelező ki fogja javítani. Fráter István a közúti igazgatóság igazgatója MAGYAR ÚJSÁGÍRÓK TANULMÁNYÚTJA AZ AMERIKAI EGYESÜLT ÁLLAMOKBAN (2.) Florida a napfény és a vendégszeretet állama A kis krokodilok nagyon éhesek lehetnek, azért hem­zsegnek az etető' alatt értelmében — a különböző kul­A legenda sze­rint Kolum­busz Kristóf nem tudta pon­tosan, merre is indult valójá­ban, csak ab­ban volt biz­tos, hogy nem Amerika felé. Nem tudta, hol járt, amikor felfedezte az új kontinenst, csak azt állí­totta határozot­tan, hogy nem Amerikában. S amikor a nagy utazás után hazatért, még mindig bi­zonytalan volt a megtett útvo­nallal kapcsolatban... De hát milyen Amerika? Mese vagy mítosz a szabad vi­lágról, a demokrácia szülőhazá­járól, az álmok és ígéretek, a korlátlan lehetőségek földjéről? Miből és mivé fejlődött, ho­gyan alakították 200 év alatt a bevándorlók és utódaik (főleg európaiak, köztük majdnem két millió magyar)? Mit zúztak porrá és mit hagytak meg az utókornak az indián kultúrából, azoknak az ősöknek a szokása­iból, akikkel még Kolumbusz is találkozhatott? New York City, Manhattan, a Szabadság-szo­bor, a Golden Gate Bridge is­merős lehet a képeslapokról. Aztán itt a Dallas, több nemzet ülte már végig a televízió előtt. Ugye, emlékeznek a kedves és felejthetetlen Flinstone-csa- ládra vagy a jópofa Muppets Showra? De velük együtt ér­keztek hozzánk a figyelmezte­tések is, hogy az amerikai tévé­csatornák (kommersz és krimi) áradata „öl és butít", a filmek lesöprik minden más nemzet alkotásait a filmvászonról. Le­het benne valami... Nos, bár­csak mondhatnám, hogy ki kell próbálni, Amerikát látni kell; de jól tudom, hogy a fiatal kon­tinens a legtöbb európai szá­mára elérhetetlen úti cél. Hite­les és megbízható életképekért tessék bizalommal fordulni John Steinbeck Egerek és em­berek című regényéhez vagy Arthur Miller, Tennessee Wil­liams bármely nagyszerű darab­jához! Az Amerikai Egyesült Államok Tájékoztatási Hivatala (USIA) ötven esztendeje szer­vez továbbképzéseket külföldi szakemberek számára. A prog­ram — kongresszusi határozat túrák megismerését és ezáltal a nemzetek, államok közötti kö­zeledést, jobb megértést és nem utolsósorban az igazi Amerika bemutatását hivatott szolgálni. A korábbi években hazánkból és a világ számos országából tudósok, kutatók, politikusok, államférfiak, közgazdászok, jogászok, újságírók vettek részt ilyen tovább­képzéseken. A lehetőséget a USIA Budapesti Irodája hirdeti meg, és az idei téma így hang­zott: az amerikai média műkö­dése és szerepe a politika alaku­lásában és a közvélemény formálásában. A pályázatokat Washingtonban bírálták el, és négyen mehet­tünk Magyaror­szágról a tenge­rentúlra. Hét ál­lamban, 14 vá­rosban és 14 szerkesztőség­ben jártunk (a repülőtéri átszál­lásokat is figye­lembe véve 9 ál­lamban és 17 városban). Át­szeltük Ameri­kát az Atlantitól a Csendes­óceánig, négy hét alatt csak az új kontinens fölött 6300 mér­földet (10 000 kilométert) re­pültünk. A Budapest-Washing­ton, illetve New York-Buda- pest utat is számítva, összesen 13 repülőjárattal 26 000 kilo­métert repül­tünk, két teljes napot töltöttünk a felhők fölött, ahol mindig kék az ég. Hazud­nék, ha azt mondanám, hogy a rengeteg utazás, fel- és leszállás nem volt fárasztó, de az élmények kárpótoltak mindenért. S négy hét alatt valószínűleg többet láttam Amerikából, mint sok ameri­kai. Tanulmány- utunk második helyszíne a flo­ridai Jacksonville volt. A zsú­folt washingtoni hét, a sötétöl­tönyös, nyakkendős programok után igazán jólesett egy kicsit lazítani a „napfény államában”, megmártózni az Atlanti-óceán hűs habjaiban és az őszinte vendégszeretetben. A ma 878 000 lakosú Jacksonville a St. John folyó partjára épült; ez a leghosszabb folyó Ameriká­ban, és az egyetlen, amely dél­ről északra tart. Az első telepe­sek francia hugenották voltak errefelé, Észak-Kelet Floridá­ban 1564-ben erődöt építíttek, amit a britek a következő évben leromboltak, s csak 1816-tól éledt újjá a település. Nevét ar­ról az Andrew Jackson tábor­nokról, későbbi elnökről kapta, akinek érdeme, hogy Florida spanyol kézből az amerikai szövetségbe került. Az Egye­sült Államok legnagyobb kiter­jedésű városa Jacksonville, ipari, kereskedelmi központ, fontos kikötő és az itt élő embe­rek közvetlensége valahogyan összefügghet a földrajzi nyi­tottsággal, a tárt kapukkal. Florida „ékszerdoboza", a csodálatos St. Augustine a nemzet legrégebbi városkája, egy kis Európa az új kontinen­sen. Ódon falai között, a medi­terrán tájról jól ismert sikátora­iban mintha csak egy 18. szá­zadban játszódó mese szereplői lettünk volna. Ellátogattunk abba a világon egyedülálló krokodilkertbe, amit a helybé­liek aligátorfarmnak neveznek, tavaly ünnepelte századik szü­letésnapját, és a földkerekség 22 krokodilfajtája él ott, látha­tóan ideális környezetben. Ér­demes volt persze a lomha óri­ásteknősöknél, a mókás maj­moknál, félelmetes kígyóknál és különös trópusi madaraknál is elidőzni. Július utolsó hetében, Észak-Flori- dában még nem érzékel­tük, mekkora problémát je­lent valójában a washingtoni kormányzat számára a ku­bai menekül­tek áradata. A szalagcímek egészen más­ról szóltak. A terhességmeg­szakítás meg­ítélésében a legkonzervatí­vabbak közé tartozó állam­ban ott-tartóz- kodásunk ide­jén követték el a második abortuszgyil­kosságot. Egy fanatikus, mi- litáns csoport tagja megölte a 69 éves John Britton doktort és testőrét, az orvos feleségét megsebesítette. Másfél éven belül ez volt a má­sodik azonos indítékú orvos­gyilkosság. (Folytatjuk) Niedzielsky Katalin St. Augustine - európai hangulat Amerikában Konyhai ötletek - főzéshez, sütéshez A halak nem kívánt átható illata napokig belengi az edényeket, amelyekben feldolgoztuk. Ezen könnyen segíthetünk: öntsünk a mosogatóvízbe egy kevés ece­tet - a halszag egyszeri moso­gatással elillan. Az eredeti ízek - és tápanya­gok - megőrzésének egyik titka, hogy az üzletekben vásá­rolt készételeket ne közvetlenül nyílt lángon, hanem zubogó víz fölött, a forró gőzzel melegít­sük föl. Különlegesen kellemes ízt adhatunk a palacsintának, ha a kikevert masszába néhány csepp étolajat öntünk. E mód­szer másik nagy előnye, hogy az ily módon való sütésnél a pa­lacsintatészta nem ragad oda a sütőhöz. SZÁNTÓ PÉTER SOROZATA: HASUNK TÖRTÉNETE (4.) Inkább a halál, mint a leves! T Tomérosz Elírja le, mit ettek az ógörögök. Amikor Ak­hilleusz ven­dégül látta Ödüsszeuszt Trója falai alatt, Patroklosz nagy asztalt ál­lított a tűz mellé, rárakott egy fél bárányt, kövér kecskét és egy igen zsíros kost. Akhilleusz fölszeletelte a húst, apró dara­bokra vágta, Patroklosz nyársra tűzte. „Szent sóval” meghintet­ték a nyársakat, majd megsütöt­ték a húst. Patroklosz kenyeret hozott és olajbogyót. Körülbe­lül ez volt az ókori lakoma csú­csa Göröghonban, legalábbis ezer évvel időszámításunk előtt. A görög gasztronómia leg­nagyobb vívmánya a bor. Ez az ital feltehetőleg véletlenül ke­letkezett, úgy, hogy a vadszőlő szörpnek kipréselt leve meger­jedt. A bor görög közvetítéssel terjedt el világszerte. Ismerték már a sumérok, az egyiptomiak is, de inkább csak templomi célra használták; megmaradtak a sör mellett. A „vadborból” a görögök fi­nomították a ma ismert finom borféléket. Különösen segítette ebben őket, hogy a meleg klí­mán a szőlő édesebb, jól meg­érik, s a legtöbb bort mazsola- szőlőből lehet készíteni. Le­gendás görög italok a leszboszi, chioszi, vagy szamoszi musko­tály. Igen kedvelt még ma is, ezer évek után a Retsina, ez a sa- vanykás fehér bor, amelynek egészen különleges, markáns, fanyar zamata van, mert nyers fenyőfa hordóban érlelik. A klasszikus görög ókorban természetesen már kifinomul­tabb lett az ízlés, mint a trójai háború idején. A lakomák so­káig tartottak és bőségesek vol­tak. Ez persze, nem mondható el mindenütt. Például a „spártai fegyelemben” élő spártaiak hí­res feketelevese nem lehetett valami nagy élmény. Ez az étel sertéshúsból készült, ecettel és sóval. Atheneusz följegyzi, hogy egyszer egy Szübariszból való férfi (ismeretes a szólás a szibaritákról, akik különösen kényes, kifinomult emberek voltak) vendégségben volt. A mikor megkóstolta a feke­televest, közölte vendéglá­tóival, hogy ő mindig megdöb­bentő történeteket hallott a spártaiak bátorságáról, most azonban rá kell jönnie, hogy az itteni emberek semmivel sem különbek más népeknél. Hiszen bárki, aki csak egy kicsit is normális, inkább száz halált hal, minthogy egész életében ilyen levest kelljen ennie. (Csütörtökön folytatjuk) Diós finomságok háziasszonyoknak Molnár Béláné (Bátonyterenye) receptajánlatai Diós rácsos 45 dkg lisztben elvegyítünk fél csomag sütőport, belemorzso­lunk egy dkg élesztőt, és mind­ezt összegyúrjuk 20 dkg marga­rinnal, 2 dl tejföllel, 2 tojássár­gájával, késhegynyi sóval és 2 evőkanál porcukorral. A tésztát négy egyenlő részre osztjuk, há­romból lapot nyújtunk, a negye­dikből készül a rács. Az első la­pot tepsibe tesszük, megkenjük lekvárral, ráhelyezzük a 2. lapot, erre jön a töltelék, majd a har­madik lap, lekvár, és végül be- rácsozzuk a tetejét. Közepesen meleg sütőben sütjük, és hide­gen szeleteljük. Töltelék: 20 dkg darált dió, egy kicsi rum, ízlés szerint por­cukor, 2 tojásfehérje kemény habja, kevés zsemlemorzsa ösz- szekeverve. (Valent Józsefné, Rákóczi-telep) Diós torta 6 tojás fehérjéből kemény habot verünk. Könnyedén hozzáve­gyítjük a 6 tojássárgáját, 18 dkg porcukrot, 18 dkg darált diót és 9 dkg grízes lisztet. Vajjal ki­kent, liszttel meghintett tepsibe téve, előmelegített sütőben lassú tűznél jól átsütjük. Ha kisült és kihűlt, kettévágjuk, a krémmel megtöltjük, és be is vonjuk vele. Krém: 1/2 dl vízben 10 dkg cukrot és 10 dkg darált diót fel­főzünk. A tűzről levéve belete­szünk 10 dkg vajat. Kihűtjük, s addig keverjük, amíg kemény, habos és fehér krém lesz. (Édesanyám receptje) Rózsika diósa 30 dkg lisztben elkeverünk fél csomag sütőport. Eldörzsölünk benne 15 dkg vajat, vagy marga­rint, 3 evőkanál porcukrot és 3 tojássárgával, kevés tejjel ösz- szegyúrjuk. Elnyújtva tepsibe tesszük és félig megsütjük. 3 to­jásfehérjét, 20 dkg cukorral és 20 dkg apróra vagdalt dióval felfőzzük. Ezt a masszát a félig sült tészta tetejére kenjük, és to­vább sütjük, amíg elkészül. (Dr. Schmidt Andrea, Kisterenye)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents