Nógrád Megyei Hírlap, 1994. október (5. évfolyam, 231-256. szám)
1994-10-01-02 / 231. szám
8. oldal Hétvégi Magazin • Arcok - Harcok 1994. október 1—2., szombat — vasárnap Lelkiismeret-nyugtató K istelepüléseken legszembeötlőbb a jelenség, a kerítésekre könyöklő kémlelők raja. A botra támaszkodó, fekete fejkendős asszonyok szombatja még a reményé: eljönnek a gyerekek. A vasárnap este már csak beletörődést hozhat: megint közbejött valami... De még mindig a bámai Torják néni a szerencsésebb, akihez, ha egyre ritkábban is, a távolság ellenére is, ellátogatnak a gyerekek. Vagy szomszédjában Rozi néni, aki idős kora ellenére még elvégzi a ház körüli munkát, jószágot nevel és kertet művel. Számíthat az unokák erejére, amikor fát kell hasogatni, szenet kell cipelni. De miben reménykedhetnek életük alkonyán azok, akik mellől kihaltak szeretteik? Akiknek egyedül, elhagyatottan kell élniük? Október elsején elsősorban értük szóljon a harang. Legalább az év egyik napján, az aggódó szeretetből csepegtessünk a magányosoknak is. Egy kis időt és néhány jó szót. Mert abból jut nekik a legkevesebb. A sámsonházi, nyolcvannégy esztendős Mari néninek, aki mint az ujja, olyan egyedül van. Sajnos, nagyon gyorsan öregszünk, a megyében 70 ezerhez közelít a nyugdíjasok száma, s közöttük sokasodik az idősebbeké. Az öregeké. Akiknek már a gyerekeik is benne vannak a korban. Akik inkább a még meglévő munkahelyük elvárásainak tesznek inkább eleget, mint gyermeki kötelességüknek. Akik, meglehet, maguk sincsenek már olyan erőben, hogy naponta ajtót nyissanak apóra, anyóra. így fordulhatott elő Mátra- verebélyen a múlt héten, hogy a meglett korú gyermek már nem tudott szót váltani szülőanyjával. Mikor három nap után végre eljuthatott hozzá, szembe találkozott a megmásíthatatlan ténnyel: ő már soha többé nem beszél. Gyanítom, a világnapokon azokra az embercsoportokra terelődik a figyelem, akik problémáira nem tudnak társadalmi szintű megoldást találni. Lelkiismeretünket nyugtatgatjuk. Az önkormányzatok legtöbbje napköziket működtet, meleg étellel látja el, gondozókkal látogat- tatja a rászorulókat. Másutt idősek otthona működik, mint Cereden vagy Szécsényfelfa- lun, ahol az önkormányzatok nem csak tüneti kezelést adnak, hanem gyógyírt, amely magát az életet jelentheti. J ól tudjuk azonban, hogy ez sem a megoldások legjobbika. Az ahhoz vezető út ugyanis pénzzel van kikövezve. De amíg arrafelé botorkálunk, legalább a szeretetből, aggódásból, a jó szóból kellene többet adnunk. Tuza Katalin Akkor hát szüret(i)! G yönyörű, napsugaras, tes- tet-lelket melengető őszi napok virradnak ránk reggelente. Kedvez a mezőgazdasági munkáknak, az ilyenkor megszaporodó lakodalmaknak, közösségi mulatozásnak. Szüreti felvonulások, bálok szervezéséről kapunk tájékoztatást szerte a megyéből, immáron hetek óta. Nógrád ugyan nem szőlőtermő vidék, nem vetekedhet a szomszédos Heves megyével, de nem feledhetjük, és a jelek szerint nem is feledjük, hogy egykoron az volt. Boraink híresek voltak a múlt század hetvenes évtizedéig , amikor is az országos nagy filoxe- ravész tönkre nem tette ültetvényeinket. A szőlőkultúra csak Pásztón és környékén éledt újra, a hozzá kapcsolódó népszokások azonban - kisebb-na- gyobb megtorpanásokkal — fennmaradtak máig. így van ez rendjén. Tudnunk kell, kik voltunk, honnan jöttünk. Tudnunk kell ünnepelni. Ránk fér - főleg manapság - egy kis móka és vidámság, heje-huja, tánc. A fejfájdító spórolások és keserű bizonytalanságok közepette szükség van a szépre, az örömre és a jóra. Pszichikumunk, fizikumunk egészségéért. Mert a közös ünneplés ad reményt a hétköznapi gürcölésben - hogy érdemes! (ok) „Médiahajózni” pedig szükséges A két hajó összeláncolva tette meg az utat Visegrádig és vissza G. Szűcs László felvételei S zerdán sétahajózáson vettek részt a magyar lapkiadás és újságírás, valamint közélet jeles személyiségei. Mintegy ezren utaztak a Dunán, a két egymáshoz láncolt kirándulóhajó fedélzetén, közöttük lapunk fő- szerkesztője, dr. Tanka László és munkatársai, illetve megyei vendégei. Az Újpestről indult hajókon ugyancsak gazdag közéleti és kulturális program gazdagította, szórakoztatta a résztvevőket. Kiemelkedett a sorból az elmúlt négy év pénzügyminisztereinek: Rabár Ferencnek, Kupa Mihálynak és Szabó Ivánnak , valamint a mai kincstárnoknak, Békési Lászlónak a közös reggelije. A médiahajó utasai a pazar reneszánsz vár romjai között, Visegrádon folytatták szópárbajukat és ismerkedésüket, majd visszaindultak a kiindulóhelyre. Adódtak nézetkülönbségek (ez a plurális demokráciákban így természetes), ám közös volt a vélemény: keresni kell egymással a kapcsolatot, a megegyezést, a kompromisz- szumot a jobbért, tehát „médiahajózni” igenis szükséges! Neves ellenzéki politikusok: Surján László (KDNP) és Szabó Iván (MDF) hölgytársaságban Nógrádiak a háttérben (balról jobbra): Sarló Béla, Puszta Béla, Takács Tamás, dr. Tanka László és Romasz Adolf Vakvágányon az MDF? A legnagyobb parlamenti frakcióval bíró ellenzéki párt irányvonalának és vezető testületének átalakulása mindig közügy. Bár a Magyar Demokrata Fórum 38 honatyája csak az országgyűlési képviselők 10 százalékát jelenti, a párt közéleti szerepe ennél több is, kevesebb is lehet. Idén, májusban a párt elvesztette szavazóinak felét, mandátumainak háromnegyedét. Megáll-e ez a zuhanó repülés, vagy a szomszédos országok hasonló gyűjtőpártjainak (például: Szolidaritás, Mozgalom az Erőszak Ellen) sorsára jutva felbomlik, összezsugorodik az MDF? Megmarad a régi pártvezetés, vagy új arcok jelenítenek meg egy új politikát? Az MDF szimpatizánsai és ellenfelei egyaránt joggal várhatnak ezekre választ. Hogyan felelt meg az elvárásoknak a mostani VIII. Országos Gyűlés üzenete? Lassú jobbratolódás Látszólag semmi sem történt, mert semmi sem változott. Maradt a régi elnök, Für Lajos és még nem választottak új vezető testületeket. Hosszú évek óta tart ez a politikai toporgás. A döntésképtelenség már Antall József súlyos betegsége és Csurka nyílt szélsőjobboldali fellépése idején kialakult. Azóta Csurka távozott a pártból, Antall szerepére pedig halála tett pontot. A valódi döntés meghozatala mégis késik. A késlekedés értelemszerűen az MDF belső válságának elhúzódását is jelenti. Nemcsak a régi vezetői arcok előtérben hagyása, vagy új politikusok feltűnése hozhat megoldást. A közvélemény leginkább a vezetőcserékből értene, de a Fórum belső viszonyai a nyílt tisztázást lehetetlenné teszik. Feloldhatatlannak látszó ellentét feszül 1989/90 fordulója óta az MDF két szárnya között. Az egyik szárny Antall pártelnöksége és miniszterelnöksége idején mérsékelt politika mellett kötelezte el magát. Megegyezett, paktumot kötött az SZDSZ-szel. Minden nyomás ellenére, a kiépülő demokrácia és jogállamiság keretein belül maradt. Ez a szárny Antall életében az MDF politikai centruma volt. Az MDF másik szárnya Antalihoz képest radikális álláspontot képviselt a „rendszerváltás” kérdéseiben. Népnemzeti alapon követelték a tulajdon, a társadalom gyökeres átalakítását, a baloldal és a liberalizmus elleni határozottabb fellépést. A radikális népnemzeti szárny Csurka eltávolítása után is megőrizte szervezeti kereteit és befolyását az MDF-ben. Amikor Antall József 1993 decemberében meghalt, a körülötte szerveződött pártcentrum széttöredezett. Innen számítható az MDF második jobbra- tolódási időszaka. A közvélemény különösen a választási kampány hisztérikus antikommunista hangjából következtethetett az Antall utáni időszak valódi tartalmára. Ennek a választási következményei ismertek. Az MDF veresége az újabb jobbratolódás nélkül is bekövetkezett volna májusban; mértéke és tragikus hatása azonban nem válik ennyire végzetessé. Azóta sem állt meg ez a jobbra- tolódási folyamat. „Népiek” és mérsékeltek Az MDF most is két jelentős irányzatra tagolódik. Belső ellentétüket, szembenállásukat a nyilvánosság előtt gondosan leleplezik. A kölcsönös indoklás szerint a párt egységét és létét fenyegetné a választási vereség utáni nehéz helyzetben az erőviszonyok tisztázása. Ezért késett hosszú hónapokig a májusi választások utáni VIII. Országos Gyűlés összehívása. Ezért fogják csak október végén újjáválasztani a párt vezető testületéit. Látszólag tehát még semmi sem dőlt el - folyik az irányzatok egyezkedése. Valójában Antall halála és a választási vereség után új erőviszonyok alakultak ki az MDF-ben. A népnemzeti irányzat súlya a párt vezetésében erősebb, mint Antall idején valaha is volt. Támogatottsága a tagság körében igen jelentős. Vezetői természetesen nem pengethetnek harsány radikális húrokat, hiszen ez a hangütés mélyítette katasztrófává a választási vereséget. A pártelnökség beszámolója önkritikus hangon szólt a korábbi irányvonal hibáiról. A politikai felelősséget azonban nem állapította meg, a személyes felelősökről hallgatott. Ennyi elég volt ahhoz, hogy a népi irányzat elkezdhesse a mérsékeltek kiszorítását a vezetésből. A mérsékeltek irányvonala ma is Antall visszafogott polgári politikájának folytatását és megújítását jelenti. Mostanában főleg Szabó Iván jeleníti meg ezt a politikát. Egyszerre közelít a KDNP-hez és a Fi- deszhez, de főképp gyakorlatias ellenzéki politikában gondolkodik. A párt mostani parlamenti frakciójában talán nem jutott kisebbségbe ez a törekvés, hisz' Szabó Ivánt ügy- gyel-bajjal frakcióvezetővé választották. A pártelnökségért vívott döntő politikai csata első fordulóját viszont máris elvesztették a mérsékeltek. Antall öröksége Az MDF elnöke Für Lajos maradt. Szabóval szemben Für javára lépett vissza Lezsák, Bo- ross és Schamschula. Mindenki számára érthetetlen az ilyen összehangolt visszalépés, amikor az MDF irányvonala és jövője a tét. Ez azt jelenti, hogy az igazi tisztázó vita megint elmaradt. Ismét tisztázás nélkül hirdethetik ki az MDF „megújulását”. A vezetés szerint a párt újra egységes. Óvatos derülátók olyan kompromisszumra számítanak, hogy a mérsékelt Szabó Ivánt ügyvezető elnöki tisztséggel kárpótolják. Ez ugyan elég valószínűtlen, de mindenképpen más a lényeg. Bárki - akár Bo- ross, akár Szabó, akár más - lesz október végétől az MDF ügyvezető elnöke, folytatódik a párt óvatos jobbratolódása és radikalizálódása. Akár a vidéki régiók szervezetei delegálják az országos elnökség felét, akár egészében a küldöttek választják meg, az Antall halála utáni kemény politikai vonal erős marad. Idő kérdése csupán, mikor kezdődik el Antall politikájának teljes felülvizsgálata. Kegyeleti és taktikai okokból talán nem tagadják meg nyíltan az antalli örökséget, mert a közvélemény értékítélete később változhat. Helyette a párt nemzeti radikálisai majd továbbra Szabó Ivánt és a mérsékelteket támádják. Úgyis értheti mindenki, miről lesz szó. Az MDF ismét hirdeti a visz- szatérést Lakitelekhez. Állítólag ez hozná meg a párt szellemi, erkölcsi megújulását. Politikai megújulást azonban a nyolcvanhét-nyolcvannyolcas Lakitelek nem jelenthet. Akkor az egypártrendszer mérsékelt, fokozatos, népfrontos felbontását jelképezte az a bizonyos sátor. Sokan már akkor is ellenezték Pozsgay, Bíró Zoltán és a népi írók irányvonalát. Azóta minden megváltozott: az ország egész élete átalakult. Ezért lenne lehetetlen a visszatérés. Újabb választások előtt Most végre kellene hajtani a kilencvennégyes MDF teljes megújítását. Ez az út pedig kizárólag előre vezethet, nem jelenthet visszatolatást, vakvágányra állítódást. A Fórum májusban megrendítő választási vereséget élt túl. Most az önkormányzati választások következnek. Itt kisebb lesz a vereség várható mértéke, mert csekélyek a párt meglévő önkormányzati pozíciói. De mi marad, ha nem hoz eredményt az ellenzéki pártok novemberi összefogása? Mire alapozódik a későbbi konzervatív politika bázisa, ha a Fórum és szövetségesei a parlament után a helyi hatalomban is „töipe minoritásban” maradnak? Mérsékelt nemzeti közép- pártra szükség van a magyar politikában - ezt minden józan elemző vagy baloldali politikus is elismeri. Azt azonban nem a sajtó és a politikusok döntik el, hogy melyik erő fogja betölteni ezt a szerepet. Az MDF felelősségérzetétől függ itt és most, hogy a választók hogyan fognak dönteni a párt jövőjéről. Főképp azért nem mindegy: vakvágányon marad, vagy előre indul az MDF... Bilecz Endre Torgyán József (FkGP)
