Nógrád Megyei Hírlap, 1994. október (5. évfolyam, 231-256. szám)

1994-10-29-30 / 255. szám

8. oldal Hétvégi Magazin • Hitvilág 1994. október 29-30., szombat - vasárnap Mindenszentek és halottak napja A Van Eyck testvérek A bárány imádása című festménye (a bárány Krisztus szimbó­luma, s angyalok, szentek, a kereszténység képviseló'i hódolnak neki) Amilyen ősi időkbe nyúlik vissza az ember története, olyan ősi hiedelmek, míto­szok, vallási elképzelések szólnak a halálról, s az ember földi létét követő sorsáról. Ezek az ősi elképzelések, más képzet- és hitrendszerekkel együtt igen változatosak, de lényegüket tekintve általános mitológiai törvények szerint fejlődtek. Goethének a nyelvről mon­dott megjegyzése rájuk is vo­natkozhat: „Aki csak egyet is­mer, nem ismer egyet sem.” A halálra vonatkozó elképzelések már a legarchaikusabb kultú­rákban is megjelentek, és szo­rosan összekapcsolódnak a lé­lekről, a túlvilágról vallott föl­fogásokkal, miként erről a má­gikus, illetőleg vallási temetési szokások, az ősök kultusza is tanúskodik. Ennek eleven volta az európai népek halotthitében és szokásaiban is nyilvánvaló. Halottak napja Az elhunytakra, az ősökre való emlékezés változatos for­mái elsősorban a világ vallási változatosságával függenek össze. Hiszen mást jelent a ha­lál a keleti, az úgynevezett „örök világtörvény vallásait” (bráhmanizmus, buddhizmus, kínai univerzizmus stb.) vallók, illetve a nyugati, a „történeti is­tenkinyilatkoztatás” vallásait (zsidó, keresztény, iszlám) kö­vetők számára. Utóbbiakról szólunk. A katolikus egyházban no­vember 2-a a halottakról való megemlékezés, vagyis a halot­tak napja. A holtakra való em­lékezés, az értük való imádko­zás szokása a X. századba nyú­lik vissza (Cluny kolostor), s körülbelül 600 év óta vált álta- lánossá.(A görögkeleti egyhá­zak hívei általában pünkösd előtti szombaton emlékeznek el­távozott szeretteikre.) Mára ez a nap szinte össze­mosódott egy másik katolikus egyházi ünneppel, a november l-jén tartott mindenszentekkel, amikor azon szentekről emlé­keznek meg, akiknek nincs kü­lön emléknapjuk az egyházi naptárban. így napjainkban mindenszentek úgyszólván a halottak napja vigíliája lett a magyarországi jámborságtörté­netben is. körülbelül 150 éve óta a sírok felvirágozása, megkoszorúzása, amit a katolikusoktól a protes­tánsok is lassan átvettek, a síron való gyertyaégetés... Néha el­hunytak esetleg a szerényebb emlékezéssel is beérnék. Jahrzeit, az évforduló napja A zsidó életben ugyancsak fon­tos szerepet tölt be a szeretett hozzátartozókra való emléke­zés. Erre minden évben az évforduló (Jahrzeit) napján kerül sor. Ilyenkor mécsest gyúj­tanak, és kaddist mon­danak. Ezen kívül évente négy alkalom­mal, a három zarándok ünnep utolsó napjain és Jom kippurkor em­lékező istentiszteleten (héberül mázkír, azaz, emlékeztető) idézik föl az elhunytak emlékét. Miként Dávid király si­rató énekében áll: „Akik szerették egy­mást és ragaszkodtak egymáshoz életükben, halálukban sem vál­hatnak el.” (Sámuel II. könyve 1,23.) Ramadan után Krisztus mint jó pásztor - a vati­káni múzeum szobra a 4, század első felében készült Halottak napjához sok régi szokás fűződik. Ezek egy része (például ételek sírra helyezése, templomba való vitele stb.) las­san eltűnőben van. Föltűntek viszont újabb keletű szokások; A hívő muzulmán életét öt szertartásos kötelesség, „az iszlám öt pillére” határozza meg, ahogyan Al- lah-Mohamed kinyilat­koztatta (hit, ima, ala­mizsna, böjt, mekkai zarándoklat). Az el­hunytakra való emlé­kezés hagyománya nem kötődik külön ha­lottak napjához. A szi­gorú böjtöléssel járó Ramadan hónap után a hívők kimennek a temetőbe, virágot helyeznek szeretteik sírjára, s elmondanak egy szurát (fejezetet) a Korán­ból. -mér BESZÉLGETÉSEK AZ ÁLLAM ÉS AZ EGYHÁZ KAPCSOLATÁRÓL Mennyire járható az önfenntartás útja ? Hazánkban újra a változá­sok idejét éljük. A magyar- országi egyházak is kényte­lenek ezt figyelembe venni. Az új kormány politikájáról, az állam és az egyház kapcso­latáról, valamint az egyhá­zak támogatásáról kérdez­tük a Salgótarjánban talál­ható felekezetek vezetőit, képviselőit. Deme Károly evangélikus lelkész szerint jelenleg még nem rajzolódtak ki a változá­sok következményei, de már nyilvánvaló, hogy az emberek csak ígéreteket kaptak. Sok jót nem vár ettől a folyamattól, mivel a negyven évvel ezelőtti állapotokat látja újraéledni. A refonnátus gyülekezet lelkésze, Égető Ferenc egy­háza szerepét elsősorban a misszióban, a keresztyén hit valóságos, a hétköznapokban történő megélésében látja. A politizálást inkább a gyüleke­zetekből megválasztott képvi­selőkre bízza. Elméletileg jár­ható útnak tekinti az egyházak támogatását az állampolgárok adójának egy részéből, a gya­korlatban azonban már prob­lémák merülhetnek fel. Ezért az egyházak állami támogatá­sát fontosnak tartja. Kovács László baptista lel­kész elmondotta: Salgótarján­ban a gyülekezet az 1950-es években jött létre, és azóta is tartózkodik a napi politikában való véleménynyilvánítástól. Viszont fontosnak tartja az ál­lam és az egyház szétválasztá­sát, kivéve bizonyos elenged­hetetlen kapcsolatokat. Egy­házi és politikai kérdésekben a megbízott vezetőiken keresz­tül nyilatkoz­nak. Nem vár­ják el tagjaik­tól, hogy egy meghatározott politikai néze­tet képviselje­nek. Véleménye szerint jogos, hogy az egy­házak igényt tartanak bizo­nyos kártérí­tésre, ugyanis az ingatlano­kat önkénye­sen vették el a vallási közös­ségektől. Az egyházak tá­mogatásának útját az önfinanszírozásban látja. Nem tart attól, hogy az új kormány direkt módon akar beavatkozni az egyházak min­dennapi életébe. Murányi József, az Adven­tista Egyház lelkésze is ezen a kettőt anyagilag teljesen szét kell választani egymástól. Úgy gondolja: ha egy egyházat a hívek nem tudnak eltartani, akkor annak az egyháznak a létjogosultsága megkérdője­lezhető. Lőwy Lajos, a salgótarjáni zsidó hitközös­ség vezetője nem lát prob­lémát az állam és az egyház kapcsolatában. Véleménye sze­rint a kormány­zat nem akar beleavatkozni felekezeti kér­désekbe. El­mondta, hogy a mindössze 35 fős hitközség teljesen önfenn­tartó, nem kap­nak közvetlen állami támoga­tást. A Hit Gyüle­kezetét Menich Péter képvi­selte:-Az új kor­mány nagy hangsúlyt he­lyez a gazdaságpolitikára, amelynek eredményei majd hosszú távon lesznek lemérhe- tőek. Úgy véljük, helyes, ha egy kormány elsősorban a gazdasággal, és nem ideoló­giai vitákkal foglalkozik. Örü­lünk annak, hogy a jelenlegi kormány tiszteletben tartja a lelkiismereti és vallásszabad­ságot. A Hit Gyülekezete Egyház hívei adományaiból tartja fenn magát. Üdvözöl­nénk azt a ren­delkezést, hogy minden hívő maga dönt­hetné el, adó­jának egy bi­zonyos részé­ből melyik egyházat tá­mogatja. Városunk­ban a hívő la­kosság jelentős része a katoli­kus templomo­kat látogatja. Sajnos, Baffi István római katolikus plé­bános nem vá­laszolt lapunk­nak, dr. Lébé- nyi Antal főesperes szerint pe­dig az új kormány megalaku­lása óta olyan kevés idő telt el, hogy még nem lehet tisztán látni az állam viszonyulását az egyházakhoz. Szilágyi Tamás véleményen van. Hitüket a Szentírásra alapozzák, és Isten parancsolatait magukra nézve kötelezőnek tekintik, ezért a bibliai igazságokra tanítják tagjaikat, és nem beszélnek ál­lamellenes, izgató témákról.- Sok éves lelkipásztori A tari műemléki templom munkával a hátam mögött el­mondhatom, hogy akkora el­keseredést, mint amilyet az emberek életében látok, nem tapasztaltam az 1956-os év előtti időszakban sem. A létbi­zonytalanság, amelyet a kilá­tástalan helyzet hozott létre a társadalomban, egyre inkább növeli a lakosság életében a már így is felgyülemlett stresszt. A helyzet megoldását a gazdaság stabilizálásában lá­Az Országos Műemléki Felügyelőség tizenkét éve állította helyre múltunk egyik ékességét Fotó: k.k.j. tóm. Vagyis elsősorban meg­felelő munkahelyeket kell te­remteni, hogy az emberek a munkájukból, a saját kerese­tükből éljenek meg. Az állam és az egyház kap­csolatáról elmondta, hogy a K alácska Béla a nógrádi evangélikus egyházmegye esperese. A lelkészi szolgálat­ról, az egyházak korszerű sze­repéről, egymás közötti kap­csolatukról és a társadalom­mal kialakított új viszonyról mondja el a véleményét.- Esperes úr, nem mindenki tudja, mekkora szerepet játszik az evangélikus felekezet az or­szág és a megye életében?- Húszezernél valamivel ke­vesebb evangélikus hívő él Nógrád megyében. Az egész országban mintegy félmillióan vagyunk. Egyébként velünk együtt két és fél millió Ma­gyarországon a protestánsok száma, a katolikusoké ötmillió. A többi két-három millió ember vallásilag közömbös, esetleg ateista. Nógrádban évszázadok óta élnek evangélikusok. Ma Balassagyarmaton, Salgótar­jánban, Szécsényben, Pásztón és negyven községben működ­nek gyülekezeteink, állnak is­tentiszteleti helyeink. Kisebb evangélikus szórványok leg­alább száz nógrádi faluban ta­lálhatók. Szinte minden telepü­lésen más vallásúakkal, néha más nemzetiségűekkel élünk Szabadabbak lettek az egyházak együtt. Számunkra ez természe­tes állapot, tehát mindenkivel együttműködésre törekszünk. Úgy is mondhatnám: ez a mi pozitív keresztyén „liberaliz­musunk”.-Önök teljes mértékben hí­veik egyéni lelkiismeretére bíz­zák, hogy milyen szellemi, poli­tikai irányzatot támogassanak?- Lényegében igen, mert meggyőződésem szerint min­denkinek saját lelkiismereti szabadságához tartozik a szel­lemi és a közéleti döntések megválasztása. A protestáns egyházak ezért egyik politikai pártot sem támogatják hivatal­ból. Arra viszont mi is nyoma­tékosan 'felhívjuk a híveink fi­gyelmét, hogy vallásellenes célú pártot, ateista szellemű csoportot ne segítsenek.- Gondolom, ez a nyitottság különösképpen vonatkozik a többi keresztyén egyházakkal ápolt kapcsolataikra. E téren hol tartanak?- Kivételesen jó a viszo­nyunk a protestáns egyházak­kal. Ez a megyében .a kálvinis­tákkal jelent közvetlen együtt­működést. 1987-ben a legelsők között kezdeményeztük Balas­sagyarmaton a katolikusokkal a nyilvános ökumenikus kapcso­latok felvállalását. Az evangé­likus egyház kezdettől fogva az ökumenicitas szellemében cse­lekedett. Felfogásunk szerint az embernek mindennel Isten előtt kell elszámolnia. Ez a protes­táns etika alapja. A munkát is azért kell tökéletesen elvégezni, mert nemcsak magunknak, ha­nem végső soron Isten dicsősé­gére dolgozunk.- Max Weber szociológiai elmélete szerint ez a felfogás a korai polgári társadalmak kia­lakulásának legfőbb alapja...-Igen, és a világ legfejlet­tebb nyugat-európai, észak-amerikai államaiban a legnagyobb a protestáns vallá­sok társadalmi hatása. Hívein­ket a természetes emberi kap­csolatokba belevitt vallásosság gyakorlására ösztönözzük. Az evangélikusság tudatos és ter­mészetes vallásosság. Az evan­gélikus egyház születése óta Kalácska Béla: Mi is in­gyen szolgálunk... bázisközösségi formákban léte­zik. Minden gyülekezetünk önálló közösség. Az egyetemes papság elvét valljuk: minden családfő egyben lelkész is a maga családjában. Egyes kö­zösségeink karizmatikus jelle­gűek. Luther Márton négy elve szerint a hit, a kegyelem, Krisz­tus és a Szentírás a karizmák forrása. Katolikus testvéreink ezeket a formákat mostanában kezdik gyakorolni.- Milyen intézményes for­mákban működik ez az evangé­likus társadalmi szolgálat?- A diakoniai szolgálatok nyugaton hatalmas társadalmi hálózatot alkotnak. Mostaná­ban mi is szabadabban szervez­hetjük szolgálatainkat. Johan- nita csoportunk tevékenykedik Gyarmaton a Szent-Györgyi Albert Gimnáziumban. Újraé­pül országszerte a protestáns társadalmi intézmények rend­szere. Például az állami isko­lába járó protestáns diákokat egyházi rendezvényekre és üdülésekre visszük. A protes­táns egyházak papjai dolgozták ki a hátrányos helyzetű egyé­• nek, csoportok szervezett tá­mogatását. Ilyenek voltak és lesznek megint a hátrányos helyzetben élők képzését szol­gáló népfőiskolák.- Mi változott meg 1990 óta az állam és az egyházak kap­csolatában?- Vallásszabadság van, igazi vallásosságot azonban egyedül az öntudatos hitélet hozhat. Az állam ebben nem akadályoz bennünket. Magyarországon most találkoznak össze a nyu­gati keresztyén szekták, illetve a keleti vallásfilozófiák kihívá­saival a történelmi keresztyén egyházak. Tőlük sem ijedünk meg, hiszen szabadon vitázha­tunk velük. Iskolákat működ­tethetünk. Balassagyarmaton már a múlt században is latin grammatikát tanítottak előde­ink. Jelenleg Nógrád megyében nem kérünk vissza iskolákat. Egyedül Gyarmaton kell eldön­tenünk, hogy kárpótlást kér- jünk-e, vagy egykori iskolánk működtetését vállaljuk. Csak abban az esetben indítjuk újra az evangélikus iskolát, ha min­den feltétele biztosítva lesz. A lelkészlak mellett az eddigi kárpótlási összegekből klubhá­zat, gyülekezeti termet építünk. Nem értünk egyet azzal az ál­lásponttal, mely szerint egy­formán kell kezelni a szegény egyházi és a gazdag alapítványi magániskolákat! Az állam az önkormányzati és a felekezeti iskolák költségeit fedezze egy­forma mértékben. Mi is ingyen szolgálunk, nem szedünk tandí­jakat. Bilecz Endre

Next

/
Thumbnails
Contents