Nógrád Megyei Hírlap, 1994. október (5. évfolyam, 231-256. szám)
1994-10-29-30 / 255. szám
6. oldal Hétvégi Magazin • Nógrádi Alkotók 1994. október 29-30., szombat - vasárnap Tíz antológia után jó lenne egy saját verseskönyv is Ketykó István (Verőce-Rét- ság-Balassa- gyarmat): Szügyben születtem 1946-ban, jelenleg Verőcén élek, Rétságon dolgozom, és tagja vagyok Balassagyarmaton a Komjáthy Jenő Irodalmi és Művészeti Társaságnak, meg az óbudai Krűdy Körnek is. Első verseim megjelenése óta a megyei, valamint az országos napi- és hetilapok, folyóiratok rendszeresen közölték azokat. Magyar nyelvű szlovákiai hetilapban és egy eszperantó folyóiratban is megjelent versem. Eddig tíz szépirodalmi antológiában szerepeltem: Ébresztő idő (Salgótarján, 1979), Bőrünkön a betűk (Balassagyarmat, 1987), Szabad jelzővel, Elkísérnek a csillagok, A szókimondás évada, Sínek monológja, Óda a gyorsasághoz, Nemzedékek Budapest, 1986-tól 1991-ig), Almák íze (Debrecen, 1991), Gondjainkra bízva (Nyíregyháza, 1991). Első önálló verseskötetem szerkesztett anyagát több kiadó visszaadta, vagy több évi agyonhall- gatás után visszakértem. így még mindig csak kéziratban létezik, Hajnali fohász címmel. Verset utoljára 1990. június 26-án írtam Miért e marathoni futás címmel, amely az úgynevezett Anna-ciklus záródarabjaként jelent meg a Nemzedékek című antológiában. Ketykó István, akinek verseskönyve kéziratban létezik Ketykó István versei: Mindent félretettem Anyám házában megkondul a csönd jöttömre bagolyszemű képek huhognak rám a falról... Visszatér-e még ide, hol születtem...? Gyermekkorom vastag lekváros kenyerei szállnak el felettem asszonyt, csókot, szerelmet mindent félretettem---V isszatér-e még ide, hol születtem? Anyám gondolatai Hová is tűnhettek a petróleum- szagú képek...? A fekete gerendákat néztem, lestem hogyan hízik a pókháló, akár a csönd... Hová is lehettek a szekrények, melyeket Bözsinek ígértem...? Ő jó hozzám igen, a szekrényeket néki adom! Hová is mehettek a kakasok az udvarról...? Tegnap még hallottam, hogy marakodtak---S miért nem kukucskál be az ablakon a függönyt félrehúzva Manci...? De hiszen levágták hajam, érzem a kezemmel---K iáltanék, de nem tudok sebes a szám és könnyeim is befelé hullanak... Vádolsz Hát így kell meghalnod leszakított és eldobott virágszálként anyám...? Mardos a kín---Égs zínű szemeden látom, hogy vádolsz... Kezeim megkötve szorosan bilincsben mit tehetek érted...? Levágott hajszálaid fehér csomókban hullanak szívemre akár a hó. Holdbéli tájakon jössz felém s felemelsz a porból te óriás asszony! Hát így kell meghalnod leszakított és eldobott virágszálként anyám...? Sirályhangok Hát elmentél te is anyám...! fáradt lepkeszámyad fennakadt az idő bokrán, még vergődtél egy darabig, míg ki nem szabadított a tövisek közül az utolsó álom: a halál. Hol jártam akkor én, miféle színpad fényeit imádtam, mikor utolsót szorított benned a görcs...? Visszahoználak én a keselyűk vad karmai közül tépett sebeid kötözném puha szavaimmal, de nem tehetem---éd es nedveid gyökereknek adtad, féltékeny vagyok földre, fűre, fára Anyám, anyám! Miért van az, hogy nekem már a sirályhang is lárma...? (Balassagyarmat, 1978) TISZTELGŐ LÁTOGATÁS CZINKE FERENC GRAFIKUSMŰVÉSZ MŰTERMÉBEN „Lélekben az őszi Sajkodon élek, évente tíz-húsz művem készül el” Czinke Ferenc: „Szellemi őrlángon égek...” Fotó: R. Tóth Sándor Czinke Ferenc, Mun- kácsy-díjas érdemes művész az idei szécsényi őszi tárlaton Nógrád Megye Közgyűlésének díját kapta. Az utóbbi években Nógrádban viszonylag keveset lehetett hallani arról, milyen alkotói korszakát éli a jeles grafikusművész. Erről kérdeztük most. — Az érdeklődök néhány év óta észrevették, hogy Czinke Ferenc körül Nógrádban meggyűlt a csönd. A hallgatás visszavonulást jelent?- Egyáltalán nem. Az viszont igaz, hogy hatvan év után őrlángon égek. De most is dolgozom, évente tíz-húsz művet készítek, ez elégedettséggel tölt el. Most fejeztem be a Sajkodi szürkületei. Már hosszabb idő óta lélekben az őszi Sajkodon élek, akkor is, ha éppen nem tihanyi műtermemben dolgozom. Nem nagyon háborgattak mostanában, így több időm jut a medi- tálásra, s ennek örülök. Annak viszont már nem, hogy másokkal együtt én is úgy látom, nincsenek helyén a dolgok, rettentően nagy az értékzavar. Az utóbbi pár évben előre tört a középszer, a szellemi dominó eldőlt, s mintha nem lenne Fekete vitorlák I. megállás. Mindenki az, aminek hiszi magát, az értékrendezés ideje most nagyon távolinak látszik. Talán ezért is hallgatnak nagyon sokan, írók, költők, művészek, akiknek gondolatai fontosak lehetnének.- Mi adhat reményt?- Számomra elsősorban a természet az, ami reményt ad. Tihany és környezete az a táj, ami ugyan szintén veszélyeztetett, hiszen a tó vizét például kék alga, a partot silányság, giccsáradat lepte el, mégis őrzi az évezredes európai, s benne a magyar történelem, szellemi érték nyomait, azt a kultúrát, amelyben otthon lehet az ember. Másrészt - ezzel összefüggésben - föllelheti még az ember az alkotói csöndöt. Belátja, vannak idők, amikor nem szükséges villogni, a csönd termékeny a szellem számára. így születhetett meg a Fekete vitorlák című színes grafikai sorozatom.- Miről szól?- Ez a sorozat olyasmit jelent számomra, mint ami Ady Endre életművében a Téli Magyarország. Annak idején a költő az őrlángot őrizők felelősségéről beszélt. Azt hiszem, ismét olyan korszakban élünk, amikor feketére égtek a vitorlák, az ember reményei. Újra időszerű a figyelmeztetés, ha egy nemzet alól kihúzzák a szellemi talajt, s a középszer szel- lemtelensége tör felszínre, akkor előbb-utóbb baj lesz. Márpedig manapság mintha mindenről inkább szó lenne, mint a kultúráról. Ez veszélyes. Másokkal együtt én is úgy vélem, támadás indult a nyugati civilizációban az ember szellemi lényege ellen, amikor a bármi áron történő fogyasztást jelölte meg egyetlen célként, ami a környezet és a lélek pusztulását jelenti. Márpedig az ember lényege nem a javak fogyasztásában határozható meg, inkább abban, ahogyan létének értelmét keresi. -mér Fekete vitorlák II. Fekete vitorlák III. Két nyelven a nógrádi szlovákokról Dr. Horváth István új könyvében sok érdekességgel szolgál a nógrádi szlovákokról Dr. Horváth István történész (Salgótarján):-A nógrádi szlovákok 1920- 1938 című kétnyelvű (szlovákmagyar) kötetem most jelent meg a Mikszáth Kiadó és Nyomda gondozásában. Egyetlen tanulmányt tartalmaz. A kutatást és a megjelenést „A magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségekért” Alapítvány támogatta. A szlovákok nógrádi viszonyaival, körülményeik jellegzetességeivel összefoglaló tanulmány huszadik századi érvényességgel még nem foglalkozott. Ennek okai között erőteljesen jelentkeztek a politikai nyomás változatos formái is, szlovák és magyar részről egyaránt. Különösen érvényes ez a tárgyalt korszakra, de a későbbi időszakokra is. Tanulmányomat adalékként tettem közre, s ösztönzésként is a téma további kutatásához, amire szükség van. Az általam vizsgált korszak vizsgálatát nehezítette, illetve nehezíti, hogy kevés az érvényes információval bíró megtalált dokumentum. -th A z új határvonal kijelölését a lakosság is nehezen szokta meg a mindennapok során. A határhoz közeli települések lakosai és a csehszlovák határt védő katonák között gyakori volt az összeütközés, a perpatvar. Annak ellenére volt ez így, hogy a határon túli földek művelésére határszéli útigazol- ványt vezettek be 1930-tól... A hivatalos körök számára is új feladatot jelentett a határ őrzése, az utak ellenőrzése. Újfajta magatartás ellen is fel kellett a hatóságoknak lépni. A határvonal stabilitását követően szinte azonnal jelentkezett az államérdek, az államtitok vélt vagy valós megsértőinek, a kémeknek az üldözése. Megjegyzendő, hogy ebben mindkét fél figyelemre méltóan szorgoskodott. A harmincas évek közepén a környék és Balassagyarmat életében is beszédtéma volt az a kémper, amelynek bizonyítási és pereljárását a megyei törHORVATH ISTVÁN: Határmenti konfliktusok- részlet vényszéken bonyolították le. A „kémkedési és hűtlenségi bűn- pernek” hét vádlottja volt. A vádlottakat „jogtalan határátlépésük alkalmával egy szomszédos állam határközegei szólították fel a kémkedésre. Pénzt ígértek nekik, és fenyegetéssel kényszerítették őket, hogy tovább folytassák a hazaárulást”. A per végén Bíró János szakaszvezetőt és Kovács József foglalkozásnélkülit halálra, Mészáros János ácssegédet 15 évi, Mészáros Pál földművest 2 évi fegyházra, Torda Margit háztartásbelit 8 hónapi börtönre, Koczur-Géczi Erzsébetet 3 havi fogházra ítélték. Treso István „cseh állampolgárt felmentették a vád alól”. Az akasztást 1936. október 28-án fél nyolckor, „a balassagyarmati határőrosztály laktanyájának udvarán végrehajtották.” Az e vonatkozású politika kissé végletesnek tűnő eseményének kell tartanunk, hogy a „Magyar Cserkész Szövetség 1936. március 29-én, vasárnap az egész ország területén kémkereséssel összekötött cserkészriadót rendelt el.” Amíg a politikai életben gyakoriak voltak a konfliktusok, a gazdaságban, az üveggyárak alapanyagellátásában, az acélgyár nyersanyag-utánpótlásában, a vasúti közlekedésben zavartalanabb volt az élet. Az eddig ismert, erősen korlátozott számú forrás áttanulmányozása alapján is leírható következtetés, hogy a Nógrádban élő szlovák nemzetiség mindennapjaiban, életnívójában lényegesen nem különbözött az itt élő magyar családokban kialakult lehetőségektől és gyakorlattól, sőt inkább nagyon is közel állt ahhoz. A korábban kialakult beilleszkedési folyamat továbbra is erősen érvényesült. A szlovák nemzetiség politikai ambícióinak megvalósítására csak a magyar, a vármegyei viszonyok adtak választási, szervezeti lehetőséget. Önálló politikusai nem bukkantak felszínre, e csoport politikai törekvései speciálisan nem ismeretesek. Életükre, mindennapjaikra nagy hatással volt az egyház: mind a katolikus, mind az evangélikus egyházi elöljáróságról elmondható ez. A hatás és eredménye a hivatalos nyelvhasználat gyakorlatában is kimutatható. Végül is elmondható, hogy a szlovák falvak népe, közösségei egymás közötti kapcsolatában, lehetőségeik szerint őrizték anyanyelvűket, ápolták hagyományaikat.
