Nógrád Megyei Hírlap, 1994. szeptember (5. évfolyam, 205-230. szám)

1994-09-08 / 211. szám

2. oldal Világpolitika 1994. szeptember 8., csütörtök Folytatják a tárgyalásokat A krajinai szerbek a jövő héten megbeszélése­ket tartanak az ENSZ képviselőivel a zágrábi hatóságokkal megkezdett gazdasági tárgyalá­sok folytatásáról. A megbeszéléseken a Zág- ráb-Belgrád autópálya megnyitása, valamint az Adria kőolajvezeték üzembe helyezése kerül majd szóba. A horvátok ragaszkodnak ahhoz, hogy az autópályát és a vezetéket csak Sla- vonski Brodig nyissák meg, míg a szerbek azt szeretnék elérni, hogy az autópálya a Brod- Belgrád, az Adria csővezeték pedig a Brod- Pancsova közötti szakaszon is nyíljon meg. De ez nehezen képzelhető el a Jugoszlávia elleni ENSZ-embargó miatt. Ha a kőolajvezetéket megnyitnák Slavonski Brodig, akkor elméleti­leg lehetővé válna, hogy az Adria Magyaror­szág felé tartó leágazását is üzembe helyezzék. A Két Lotti számai és nyereményei A 36. heti Két Lotti nyerőszámai: 3,7,59 és 10, 22, 58. A héten 3+3 találatos szelvény nem volt, így ebben az osztályban a nettó nyere­mény 36.782.790 forintra halmozódik. A 3-asok egyenként 23.009 forint. / Ázsia legmagasabb épülete lesz Valószínűleg a legdrágább, de mindenképpen a legmagasabb épülete lesz az ázsiai földrésznek az a felhőkarcoló, amelyet egy japán vállalat készül felépíteni Sanghajban. A tervekben két torony szerepel, ezek egyike, a 90 szintes dönti majd meg a kontinensrekordot. Az ikerház má­sik tagja 46 emeletes lesz; a beruházás össz­költsége 1 milliárd dollárhoz közelít. A Móri Building japán építőcég 50 évre kapott haszná­lati jogot a mind súlyosabb irodahiánytól szen­vedő kínai nagyváros központjának közelében fekvő területre, ahová több tucat bank, biztosí­tási és kereskedelmi vállalat, valamint amerikai és japán beruházók közreműködésével húzza majd fel a felhőkarcolókat. Nem telik városi buszokra Az orosz városi önkormányzatoknak nincs pénzük arra, hogy megvásárolják a külföldön gyártott drága városi autóbuszokat. Emiatt állt le egyebek között a magyar Ikarus buszok orosz beszerzése - közölte az ITAR-TASZSZ. Jefi- mov közlekedési miniszter a hírügynökségnek elmondta: Oroszországnak 74 ezer városi autó­buszra van szüksége, de ennek csak a felével rendelkezik. Mi több: a meglévő járműpark 40 százaléka már a közeljövőben teljesen elhasz­nálódik. Tekintettel azonban arra, hogy a városi hatóságoknak nincs pénzük a külföldi autóbu­szok megvételére, sürgető, hogy mielőbb meg­kezdődjön az olcsóbb, hazai buszgyártás felfut­tatása. Ezzel kapcsolatban az orosz kormány nagy reményeket fűz a Liaz-gyárhoz, amely már jelenleg évi 5 ezer busz előállítására képes. Menekülőknek szinte minden eladó Olajoshordókból összerótt tutaj eladó, árboccal és feltűnő színű vitorlával együtt, garantáltan kitart legalább az amerikai parti őrség első hajó­jáig, ára 3000 dollár - ez a fő kínálat ezekben a napokban a Havanna környéki partokon, ame­lyeket máris megszálltak a legújabb kubai exo­dushullám vámszedői. A szegénység elől me­nekülők az AP-nek elpanaszolták: az átkelés­hez szükséges eszközök árai itt 20-30-szor ma­gasabbak, mint valós értékük. Mindenesetre egy agyonhasznált autógumibelső - a hevenyé­szett tutajok lelke - 25 dollár - újonnan 40 -, egy iránytűért 30 dollárt is elkérnek, az evező­nek kinevezett falapát is 2 dollár. A kubaiak válasza Ismét rövid találkozóra került csak sor kedden New Yorkban az amerikai és a kubai tárgyaló fél között: Michael Skol, a washingtoni külügyminiszté­rium Amerika-közi részlegének a csoportfőnöke átvette a kubai választ az előző nap előterjesz­tett kompromisszumos ameri­kai javaslatra. Sem a washingtoni kezde­ményezés, sem a havannai vá­lasz tartalma nem ismert. A múlt hét csütörtökön kez­dődött menekültügyi tárgyalá­sokon az Egyesült Államok eredetileg azt ajánlotta, hogy az illegális kivándorlás megféke­zésére évente legkevesebb húszezer vízumot bocsát köny- nyített feltételekkel a kubaiak rendelkezésére. Kubai részről kevesellték a számot, és sajtóér­tesülések szerint százezres ke­retre tettek célzást. Washington viszont úgy vélte, hogy a ha­vannai követelés túlságosan is messzire megy, és közbülső - amerikai hivatalos szóhaszná­lattal: rugalmas - megoldást ajánlott a vízumkeretre. Azt nem tudni, miként reagált Ha­vanna a felvetésre. Egy nevének elhallgatását kérő amerikai tisztségviselő kedd este komolynak minősí­tette a kubai választ. Megítélése szerint az elfogadható vitaalap­nak. Ugyanakkor hangoztatta, hogy megállapodásról még nem lehet beszélni. Mitterrand múltja: szélsőjobbos kapcsolat Pierre Péan francia nyomozóriporter a napokban megjelent könyvében Francois Mitterrand francia államfő először ad ma­gyarázatot arra, miért és hogyan fűzték különféle szálak a szél­sőjobboldalhoz az 1930-as években, illetve miként állt a náciba­rát vichyi kormány szolgálatába. Péan, bár kíméletlenül lerántja a leplet a most második állam­fői periódusát töltő Mitterrand múltjának sötét foltjairól, vég­eredményben felmenti az elnö­köt az alól a gyanú alól, hogy mintegy 50 évvel ezelőtt oszlo­pos tagja volt a nacionalista szélsőjobboldalnak - írja az AFP, amely interjút készített az íróval a 600 oldalas, Une jeu­nesse française (Egy francia if­júsága) című könyvről. Péan felfedi azokat a szála­kat, amelyek a fiatal, vidéki, ka­tolikus Mitterrand-t a hagyo­mányokra építő jobboldalhoz kötik, de megcáfolja azokat a feltételezéseket, amelyek sze­rint a most 77 éves elnök ifjú­korában antiszemita nézeteket is vallott, illetve szélsőjobbol­dali szervezeteknek volt tagja. Mitterrand a nemzeti jobboldal nézeteiben osztozó vidékről ér­kezett Párizsba 1934-ben - vi­lágít rá Péan, de hozzáteszi: az elnök ezt nem is tagadta soha. Ez ugyanis nemzeti jobboldal volt ugyan, de nem szélsőjobb, és semmi köze nem volt az an­tiszemitizmushoz. A könyvben - amely részben Mitterrand saját tulajdonú, ed­dig hozzáférhetetlen archív do­kumentumaira és visszaemlé­kezéseire támaszkodik - Péan bebizonyítja, hogy alaptalanok azok a feltételezések, amelyek szerint Mitterrand a főként Phi­lippe Pétain marsall kormány­zása idején tevékeny Action française, illetve a La Cagoule (Csuklyások) nevű szélsőjobb- oldali szervezet tagja lett volna. Igaz mindamellett, hogy Mit­terrand ismert - és gyakorta lá­togatott - „csuklyás”-okat. (A szervezet többek között egy olasz antifasiszta testvérpár, a Rosselli fivérek meggyilkolásá­ról ismert; a két gyilkosságot Mussolini számlájára írták). Az elnöknek a La Cagoule-lal fenntartott kapcsolatait a sajtó már tavaly feszegette, amikor meggyilkolták René Bous- quet-t, a vichyi kormány rend­őrségének vezetőjét. A könyv­ben derül ki, hogy Mitterrand annak idején közeli kapcsolat­ban állt Bousquet-val, akinek nevéhez több ezer zsidó gyer­mek deportálása fűződik. A könyvben az elnök „különlege­sen briliáns, szívélyes, egyenes, brutális” emberként emlékezik vissza Bousquet-re, akit tavaly egy őrült gyilkolt meg, nem sokkal azelőtt, hogy emberiség elleni bűnökért bíróság elé kel­lett volna állnia. Péan elárulja, hogy Mitter­rand a vichyi rezsim tisztviselő- jeként magas kitüntetést (a francisque-ot) kapott személye­sen Pétaintől. E megbecsülésben nemcsak a marsall iránti hűségének, ha­nem a nemzeti forradalmat hir­dető elveinek elismeréseképpen is részesült - mutat rá művében a szerző. Mitterrand elmesélte Péan- nak, hogy hivatali funkcióit miként állította fokozatosan az ellenállás szolgálatába, amely­nek Morland fedőnéven vált tagjává. így például kiderül, hogy a hadifoglyokkal foglalkozó vic­hyi hivatal magas rangú alkal­mazottjaként hogyan próbált meg - illegálisan, például ha­mis papírok kiállításával - segí­teni a Németországban síny­lődő vagy éppen szökésben lévő francia foglyokon. E tevé­kenysége késztette Mitterrand-t arra is, hogy 1943 novemberé­ben Londonba utazzék, s de­cember 4-én találkozott de Ga­ulle tábornokkal. E találkozó nyomán lett Mit­terrand 28 évesen miniszter de Gaulle felkelő kormányában, amelyet Párizs felszabadításáig Alexandre Parodi vezetett. Péan ezen a ponton emlékeztet arra, hogy de Gaulle-nak két későbbi miniszterelnöke, Mi­chel Debré és Maurice Couve de Mutwille is felesküdött Péta- inre, és a világháború után ma­gas rangban szolgáló politiku­sok közül is nem egy korábban a vichyi rezsimnek dolgozott. Bennfentesek szerint Péan könyve egy újabb rejtélyt is felállít: azt, hogy vajon mi késztette a nyolc hónap múlva leköszönő elnököt múltjának tisztára mosására éppen most, pályájának legvégén. Péan a Paris Match magazinnak adott nyilatkozatában előrukkol a sa­ját válaszváltozatával. Szerinte Mitterrand meg van győződve arról, hogy az igazság - ha másképp nem, akkor véletlenek folytán - előbb-utóbb kitudó­dik. Mint mondja, ő maga is megdöbbent, amikor Mitter­rand feltárta előtte féltett archí­vumát, tudva, hogy a dokumen­tumok árthatnak a róla kialakí­tott képnek. Mégis, amikor elérkezettnek látta az időt, Mitterrand újabb és újabb beszédes okmányokat hozott elő - fejezi be a könyv történetét a szerző, visszadobva ezzel a labdát a „miért”-et fel­vetőknek. A megszállástól a kivonulásig - Berlini napló 1945-1994 Ma lezárul egy korszak Berlin életében: kivonul a szövetségesek utolsó katonája. 1994. szeptember 9-én, 49 év után először vir­radt fel olyan nap, amelyen nem állomásoznak többé idegen egységek Berlinben, az egységes Németország fővárosában. Az oroszok parádés búcsúz­tatását Jelcin elnök és Kohl kancellár jelenlétében augusz­tus 31-én tartották meg a Trep­tow nevű városrész szovjet em­lékműve előtt, míg az amerika­iak, britek és franciák utolsó díszszemléjét ma a Branden­burgi kapunál csodálhatja meg a lakosság. A nagyszabású ceremónián a német vezetőkön kívül részt vesznek vezető nyugati politi­kusok is. Berlin II. világháború utáni korszaka még a főváros kapitu­lációja (május 2.) előtt, 1945. április 28-án megkezdődött, amikor Berzarin tábornokot ki­nevezték városparancsnokká. Az előzetes megállapodás­nak megfelelően - thüringiai területekért cserébe - az év nyarán elfoglalták saját szekto­raikat az amerikaiak, angolok és franciák. A hidegháború éleződő lég­körében a szovjetek két évvel később beszüntették részvéte­lüket a közös városparancsnok­ságban, és 1948. június 24-én megkezdődött a város nyugati felének blokádja. A szovjet katonai irányítás lezárta a földi közlekedési lehe­tőségeket, hogy teljesen elszi­getelje Nyugat-Berlint. Válaszul az amerikai és brit légierő megteremtette a szaka­datlan utánpótlást biztosító lé- gihidat, s a blokád megszünte­téséig (1949. május 12.) így ol­dották meg a legszükségesebb szállításokat. 1949. október 7-én Berlin ke­leti felét az akkor megalakult NDK fővárosává nyilvánítot­ták. 1958. november 27-én a szovjetek ultimátumban köve­telik a nyugati szövetségesek kivonását a városból. 1961. augusztus 13-án az NDK kormánya megépíti a Ke- let-Berlint a város másik részé­től elválasztó falat, hogy meg­akadályozzák a tömeges szöké­seket. 1963. június 26-án hangzott el németül Kennedy elnök ne­vezetes mondata: „Én berlini vagyok!” 1972. június 3-án a város stá­tuszáról négyhatalmi megálla­podás született, amely sok vitás kérdést rendezett, a két város­rész kapcsolataiban megköny- nyitette a berliniek életét. Már a világpolitikai változá­sokat jelezte Ronald Reagan 1987. június 12-én elhangzott felszólító mondata a Branden­burgi kapunál: „Gorbacsov úr! Bontsa le a falat!” Válaszát - szólásmondásba burkolva - a szovjet elnök-főtitkár az NDK vezetőségéhez címezte, igaz két évvel később: „Aki elkésik, azt megbünteti az élet!” 1989. november 9-én, alig néhány héttel az NDK fennállá­sának negyven évét éltető ün­nepségek után a lakosság meg­rohamozta a falat. 1990. október 3-án pedig a megvalósult német egységgel hatályát vesztette Berlin négy­hatalmi státusa. Most - alig négy évvel ké­sőbb - parádés takaródét fújnak a második világháború győztes nagyhatalmai, az egykori ideig­lenes megszállók. Toronyi Attila Ferenczy Europress Alija Izetbegovic sajnálja a pápai látogatás lemondását Alija Izetbegovic bosnyák el­nök mély sajnálattal fogadta, hogy II. János Pál pápa le­mondta szarajevói látogatá­sát. - E lemondás szomorú­sággal tölti majd el az összes szarajevói katolikust, vala­mint a teljes boszniai lakos­ságot - idézte a boszniai rádió az elnök közleményét. Mint a DPA és a Reuter hí­rül adta, Izetbegovic kész lett volna mindvégig kísérni a ka­tolikus egyházfőt mára terve­zett szarajevói tartózkodása során. Az elnökség szerint a pápa döntését kiváltképpen Akasi Jaszusi levele befolyá­solta, amelyben az ENSZ-kü­lönmegbízott ecsetelte, mi­lyen biztonsági kockázatok­kal kell számolni a bosnyák fővárosban. A Vatikán rámutatott, hogy a vizit veszélynek tehette volna ki a város lakosságának biztonságát, és tovább szít­hatta volna a boszniai hadvi­selő felek közötti konflik­tust... A szarajevóiak buzgón csi­nosították városukat a pápa fogadására. Ám a várost kö­rülvevő boszniai szerb erők elzárkóztak attól, hogy biz­tonsági garanciákat adjanak a lakosság vagy akár az egy­házfő és kísérete számára. Boszniában várták a pápát - hiába... A Szentatya külföldi útjai II. János Pál pápa több mint 100 országban mintegy ezer vá­rost és települést látogatott meg, mióta a katolikus egyház élén áll. A tervek szerint ma Szarajevóba, majd onnan Zág­rábba utazott volna. Külföldi útjai sorában ez a látogatás a 62., a Balkánon pedig a máso­dik lett volna. A katolikus egyházfő eddig összesen 13 és fél hónapot töl­tött külföldön. Ez idő alatt több mint 2 ezer beszédet tartott. A több mint egymilliárd katolikus hívő többségének már lehető­sége volt arra, hogy saját orszá­gában hallgassa meg prédiká­cióit. Lengyelországtól Brazí­liáig, Spanyolországtól a Fü- löp-szigetekig beszédét időn­ként egymillió hívő hallgatta. II. János Pál leggyakrabban La­tin-Amerika és Európa országa­iban fordult meg. Lengyelor­szágba ötször, Franciaországba, Spanyolországba és az Egye­sült Államokba négyszer láto­gatott el. Járt azonban a többsé­gében muzulmán vallású Tö­rökországban és a protestáns skandináv államokban is. Soha nem volt még a világ két legnépesebb országában, Kínában és Indiában. A volt Szovjetunió tagköztársaságai közül is egyedül csak a balti ál­lamokban tett látogatást. A Szentatya szilárd elhatáro­zása, hogy még idén október­ben New Yorkba, majd jövő ja­nuárban Ázsiába utazik. Ukrajna: már ötesztendős az Ukrán Népi Mozgalom Ötéves születésnapját ünnepli a hét végén az elmúlt évtizedek első, igazi tömegbázisra építő ukrajnai szervezete, az Ukrán Népi Mozgalom, vagy ahogy minden helyi lakos ismeri, a RUH. Öt évvel ezelőtt, a gorba- csovi országiás utolsó idősza­kában 280 ezer fős mozgalom bontott zászlót a peresztrojká­ért. Egyfajta gyűjtőpárt volt ez, amelyben az emberarcú szocia­lizmust akarók ugyanúgy meg­fértek, mint a piacgazdaságot hirdetők, az elszakadás-pártiak és a föderatív eszme hívei. Az 1991-es esztendő azon­ban vízválasztó volt, a moszk­vai puccs után megerősödött a függetlenséget sürgetők tábora a RUH-on belül is, az ezt még túl korainak találók kiváltak, megalakították a maguk pártját. Úgy tetszett, sohasem áll ilyen közel a RUH a hatalomra kerü­léshez, hiszen az év végi nép­szavazáson a lakosság 91 szá­zaléka - jórészt a RUH propa­gandájának hatására is - a füg­getlenség mellett tette le a vok- sot. Ám az egyidejűleg megtar­tott elnökválasztáson a szerve­zet elnöke, Vjacseszlav Csor- novil alulmaradt, részben azért is, mert a RUH-osok jelentős része az ellenfélre, Leonyid Kravcsukra szavazott. Az sem feledhető, hogy a RUH már ak­kor is - de később még inkább - annyira erőltette az ukránosí- tást, hogy ezzel eltaszított ma­gától 14 millió potenciális sza­vazót: az orosz és az oroszul beszélő, de más nemzetiséghez tartozó kisebbséget. Az idei parlamenti választá­sokon megint csak nem tudott befolyásos erővé válni, részben a szovjet rendszerű választójog miatt, amely pártlistákat nem engedélyezett, csak egyéni je­lölteket. Egyvalami azonban mégis a RUH-nak köszönhető. Ez pedig az, hogy a júliusi el­nökválasztáson a győztes, Moszkva-barát Leonyid Kucsma ellen szavazott a jogo­sultak csaknem fele, mintegy 45 százalék. Nem feledhető, hogy jobbára a hagyományosan rebellisnek számító nyugati megyék lakosai szavaztak így, s a RÚH-nak éppen ezeken a vi­dékeken van befolyása. Sikerekkel és látványos bu­kásokkal tarkított öt esztendő áll a RUH mögött. Az idei őszön azonban csak a jövővel, egy újragondolt program meg­hirdetésével kell foglalkoznia a tagságnak és a vezetőségnek, másképp teljesen felzárkózik a többi polgári ellenzéki párt, amelyek idővel akár háttérbe is szoríthatják a RUH-ot. (MTI)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents