Nógrád Megyei Hírlap, 1994. szeptember (5. évfolyam, 205-230. szám)

1994-09-05 / 208. szám

1994. szeptember 5., hétfő Balassagyarmat Es Környéke 5. oldal A fehér holló meg a suszter A Tehéz frázisok nélkül be- 1V szelni arról, mennyire megdrágult az élet. A növekvő árak forintcsökkenő értéke arra kényszerít bennünket, hogy megfogjunk minden fil­lért. Ma már nem tehetjük meg azt, hogy több kenyeret vásárolunk, mint amennyire szükségünk van. De arra sem vetemedhetünk, hogy kidob­juk a fél éve vásárolt cipőn­ket, mert levált a talpa. Ezek a zsivány kölykök már csak olyanok, hogy koptatják a lábbelit. Képesek pár hónap alatt ronggyá taposni még a legjobb minőségű cipőt is. Bérből-fizetésből élő képte­len ilyen gyakran új lábra va­lót vásárolni. Marad a susz­ter. Azaz maradna, ha még lennének cipészek. De már nincsenek, pedig ahogy elné­zem megtapasztalom, akkora igény mutatkozik az ilyen szolgáltatás iránt, hogy az csuda. És ez az elkövetkezen­dőkben csak egyre nőni fog. Mikor, ha nem a tanévnyitó előtt váljék le szeretett leá­nyom cipőjének a sarka. Sür­gősen meg kellene javíttatni, nyakamba veszem a várost. Sorra járom az összes utcát, ahol korábban suszter foly­tatta áldásos tevékenységét. Butik mindenhol, cipészmes­ter sehol. Kétségbeesésemben érdeklődöm mindenkinél. Még az ősz gyarmati lakosok is tanácstalanul bámulnak a képembe - dolguk nincs - merre találok műhelyt. Hosz- szas keresgélés után végül az Ipoly Aruház szomszédságá­ban meglelem a feliratot: Ci­pőjavítás. Csak hát néhány hétig sza­badság miatt még be vagyon zárva a holt. Mondom ma­gamban, nincs mese, a gyerek négy szeme mezítelen tap- panccsal áll majd az évnyitón. Szerencsémre a Springa- domb eldugott sarkán piciny cipészműhelyre lelek. Sike­rült, mily boldog vagyok, ly ritka a cipész az Ipoly-parti városban, mint a fehér holló, igény pe­dig lenne, a munkanélküliség meg van. Szerintem, sok susz­ter megélne Gyarmaton. Csak még nem érezték meg a szak­emberek az új szelek fuvalla­tát. Vagyis hát a régi időkét. (ádám) Pirosat kapott a közlekedési lámpa BALASSAGYARMAT. Ak­korává duzzadt a forgalom, hogy piaci napokon gépkocsi­val szinte lehetetlen közle­kedni. Egymást érik a dugók és a koccanások sem ritkák. Né­hány testületi ülésen foglalkoz­tak a városatyák az elterelő utakkal, a közlekedési lámpák telepítésével, de nincs pénz. LESZ-E REGIONÁLIS VÁSÁR? Magyarnándorban már több éve megrendezik az Ipoly elnevezésű regioná­lis vásárt. A népszerű eseményen a szomszédos Szlová­kiából is számos cég mutatta be termékeit. Jövó're, de leginkább 1996-ban, a világkiállítás idején tovább sze­retnék bővíteni a kínálatot. Most azonban, hogy a kor­mány kimondta: nem lesz expo, ez az elképzelés aligha válik valóra. Sándor István polgármester azonban biza­kodó: a vásárt az elkövetkezendő években is megrende­zik. Az idei szeptember 23-25-ei Magyarnándori Ipoly Szlovák-Magyar Regionális Kiállítás és Vásár sajtótájé­koztatóját épp holnap tartják. Az aranykoszorús gazda száz hektára Bevallom, már az első pillanatban szöget ütött a fejembe: mit csinálhat egy falugazdász a városban? A titok nyomába ered­tem, s megtaláltam Bacsa Bélát Balassagyarmaton. Különösen aktuálissá tette látogatásomat, hogy a falugazdász a minap vette át az Aranykoszorús Gazda kitüntető plakettet.- Milyen területet ölel át je­lenlegi munkája?- Balassagyarmat, Szügy, Csesztve, Mohora, Ipolyszög falugazdásza vagyok.-Mi a dolga egy falugaz­dásznak?- Hozzám bárki jöhet, min­denkinek szívesen adok taná­csot, ha igénylik, s tudok, segí­tek. Legutóbb éppen az aratási munkákat szerveztem meg a te­rületen. Élete a mezőgazdaság-Nem falugazdász az, aki maga nem gazdálkodik. Ön hány hektár földet művel meg?- Közel száz hektáron gaz­dálkodom.- No, akkor ön már tényleg nagygazda!- Ha a területet nézzük, meg­lehet. Bár hozzáteszem, a fele földet bériem.- Megtérül a rengeteg munka?- Dehogy! Magyarországon a mezőgazdaságban, ha valaki tízszázalékos hasznot produkál, az maga a csoda. Mindent el­visznek a nagyon magas kama­tok.-Akkor mégis miért gaz­dálkodik?-Nézze, aki szereti ezt a mesterséget, az akkor is kínló­dik vele, ha nem éri meg. Néha azon kapom magam, arra gon­dolok, kiszállok az egészből. Pedig nekem az életem a me­zőgazdaság. Mégis bízom ab­ban, hogy idővel helyére kerül a magyar mezőgazdaság.- Külföldön viszont merő­ben más a mezőgazdaság helyzete.- Most voltunk Burgenland- ban, ott tapasztaltam, hogy egy kiló búzáért három-hat schil- linget fizetnek. Az itteni felvá­sárlási árakat mindenki ismeri. Az összehasonlítás eredménye akkor szembetűnő, ha tudjuk, hogy kinn egy kiló búzáért két kilogramm műtrágyát lehet venni.- Nálunk éppen fordított az arány. Hozhatnék példákat Bacsa Béla Szlovákiából is. Albániát ki­véve, mi vagyunk a legrosszabb helyzetben Európában.- Igen nehezen lehet hozzá­jutni mostanság olcsó traktor­hoz, egyéb mezőgazdasági gé­pekhez.- Akinek van elég pénze, annak nem gond a vásárlás, a legtöbb gazda szegény, ezért arra kényszerül, hogy olcsó gé­peket hozzon be Nyugatról. Pár ezer márkáért már lehet venni traktort. Az olcsóságnak azon­ban nagy ára van, mert valójá­ban roncsgépek ezek. Bagóért privatizáltak- Hogyan érintette a mező­gazdasagot a rendszerváltás?- A legnagyobb hibát ott kö­vették el az illetékesek, hogy bagóért privatizálták az élelmi­szeripart -nem a termelőknél kezdték a fejlesztéseket, a pri­vatizációt. Fordítva történtek a dolgok. A franciák megvették a cukorgyárakat, a húsfeldolgo­zókat más ország tőkései, a tej­ipart a Parmalat. Innentől kezdve ők diktálnak - ez min­den csak nem piacgazdaság. -Egy nyugati cégnek nem az az érdeke, hogy magyar mező- gazdasági termékek elárasszák az országaikat.- Miért, ön szerint a ma­gyar termékek megállnák a helyüket a nyugati piacokon?-Vegyük példának Hollan­diát, ahol hihetetlen magas technikai színvonalon termesz­tik a paradicsomot. Egy fóliasá­torban több emelet magasra fut­tatják a szárat. Komplett tech­nológiai soron megy keresztül a termék egészen a csomagolá­sig. Az ilyen neonfényes para­dicsom gyönyörű szép, de víz íze van. A hollandok bizony nem is tudják, milyen az igazi paradicsom.- Amikor megkínáltam őket hazai, napfényen érlelt paradi­csommal, egyszerűen nem tud­tak vele betelni. El lehet kép­zelni, ha ezzel a paradicsommal bekerülünk a világpiacra, mi történik -kiszórni a holland termék. Mert a vevő az ízlete- sebbet és az olcsóbbat veszi meg. Tehát egész biztosan nem vallanánk szégyent külhonban sem. Jön az agrárkamara- Lát-e esélyt arra, hogy megváltozzanak a jelenlegi körülmények?-Talán hosszabb távon lesz némi javulás. Ma viszont elke­serítő a helyzet. Hogy egy sport-hasonlattal éljek: egy százméteres versenyfutáshoz felsorakoznak a versenyzők, köztük a magyar is. Hazánkfia lábát bebetonozzák és a ver­seny után kérdőre vonják, miért nem győzött.- Hogyan lehetne leküzdeni az akadályokat? Kaphatnak-e valamilyen segítséget?- Nagyon bízom a most for­málódó agrárkamarában. Fej­lett országokban a kamarának közvetlen beleszólása van min­den mezőgazdaságot érintő döntésbe. Ha ez a rendszer ná­lunk is kialakul, nem lesz re­ménytelen a helyzet. A. T. Telekgondban van a városi önkormányzat Különös dilemma elé került a balassagyarmati önkormány­zat huszonnégy telek értékesí­tésének kapcsán. A városa­tyák - mint eddig négy éven keresztül - újabb telkeket je­löltek ki építkezés céljára. A gyakorlat most is az volt, hogy a felajánlott telkek köz- művesítetlenek voltak olyan formában, hogy az eladó csak a villany és a víz kiépítését vé­gezte el. A többi közmű elké­szítésének időpontja a „majd egyszer” időmeghatározás ke­retein belül fog elkészülni, ha lesz rá pénz. Néhány képviselő azt javasolta, hogy közműve- sítve kínálják fel a telkeket az igénylőknek. A szkeptikusok azzal érveltek, hogy így a telek egy egész vagyonba fog majd kerülni. Próbaképpen a mű­szaki osztályon megtörténtek a számítások, és a kétkedőknek lett igazuk. Amennyiben az ön- kormányzat közművesíti a tel­keket (nem is teljesen), úgy egy telek ára közel egymillió forin­tot taksál. Ennyi pénzért Gyar­maton már egészen jó lakást le­het vásárolni. Arról nem be­szélve, hogy nincs az önkor­mányzatnak annyi pénze, hogy előre meghitelezze az infra­struktúra költségét és csak utó­lag szedje majd be a pénzt. Mégsem vetették el a képvi­selők teljesen a telkek ilyen formájú értékesítésének lehető­ségét a vásárlóra bízva a dön­tést, hogy számára elfogad­ható-e a magasabb árért a köz­művesített telek, vagy maradna a 400 ezer forintos házhely mellett. Amennyiben a többség vál­lalná a magasabb összeget, ak­kor ott végre európai módon lehetne egy új utcát kialakítani.- soós ­Balassagyarmat és környéke RÖVIDEN ŐRHALOM. A községben is folytatódik a gázprogram. Az előzetes felmérések azt mutatják, hogy nagyon sok család igényli a vezetékes gázt s nem szegte kedvét a lakosságnak a várható ár­emelés sem. Ha nem lesz váratlan fennakadás a mun­kálatokban, egy év alatt el­készül a gázvezeték. ÉRSEKVADKERT. Az új szabályozás értelmében a közterület-foglalási engedé­lyek kiadásáról ezen a tele­pülésen is a helyi önkor­mányzat gondoskodik. A közterület-foglalás szabá­lyozását napirendre tűzte a képvielő-testület és határo­zatban rögzítette a rendel­kezéseket. PATVARC. Nem ritka eset, hogy a község határá­ban lévő földek terményeit illetéktelenek megdézsmál­ják. A magántulajdonban lévő földek tulajdonosai sürgetik a gyors intézkedést a tolvajok kézrekerítésében. Ám a gazdák némelyike ad­dig sem tétlenkedik: meg­szervezte a figyelést. Egyi­kük már nyakon is csípte az egyik környező községből érkezett hívatlan „anyagbe­szerzőt”. MOHORA. A helyi ön- kormányzat erejéhez mérten támogatja a különböző ki­adványokat is. Legutóbb Jeli Ferenc Mohora törté­nete című könyvéhez nyúj­tott anyagi támogatást. De nem sajnálják az áldozatot különböző kiállításoktól sem. Terveik között szere­pel, hogy sajtótörténeti do­kumentumokból bemutatják a község életét, az elért eredményeket, a feszítő gondokat. Az oldalt szerkesztette Ádám Tamás Holnapi lapszámunkban Rétság és környéke Tálas Györgyné 1964 óta dol­gozott a gyárban, húsipari tech­nikumot végzett, és az anyag­gazdálkodási osztály vezetője.- Többször mondogatták ne­künk, bezárják a gyárat, de va­lahogy nem akartuk elhinni, hogy ez megtörténhet -kezdi mondandóját Tálasné.-Az utóbbi másfél évben már éreztük a bajt, tudtunk a likviditási gondokról, mégis óriási csalódás ért bennünket, amikor bekövetkezett a vég. Tavaly október negyedikén kö­zölték velünk, még a meglévő alapanyagokat feldolgozzuk, és nincs tovább! Ideiglenes terme­lésszüneteltetés címén minden­kit hazaküldtek. Mondták, fize­tik a százszázalékos bért, addig, míg ki nem alakul valami. Mi­kor nagy csapás éri az embert, hetekig nem tud mit kezdeni magával. Én sem tudtam fel­dolgozni magamban a történte­ket. Egy ideig bizakodtunk, hogy újra indul a gyár, s ha nem is háromszáz embernek, de leg­alább száznak lesz munkája. EGYRE FOKOZÓDÓ NYUGTALANSÁG Lesújtott a bárd a balassagyarmati vágóhídra IY. Nem értettük, miért halasztódik a dolog. Egyre nyugtalanabbak lettünk, a bizonytalanság miatt új munkahelyet sem kereshet­tünk. Sok szóbeszéd, találgatás *f­m EJT,* Tálas Györgyné kelt lábra a dolgozók között. Nagy-nagy türelemmel vártak az alkalmazottak, hátha jobbra fordul a sorsuk. Sokukat za­varta, hogy munka nélkül ve­szik fel a fizetésüket. Nem eh­hez szoktak.-Jöttek a hírek, Kovács úr megveszi a gyárat - folytatja a volt osztályvezető.- Egyszer csak behívatott a munkástanács, kértek, csinál­jam meg a munkaruha megren­delést. Rop- pant furcsán érez­tem magam, amikor kiderült, négyszáz öltönyt kell rendel­nem. Tudtam, a szakmunkások összesen nincsenek többen száznál. ígért fűt-fát az új tulaj­donos. Megrendült a hitem Ko­vács úrban. Ez egy komolytalan ember - gondoltam magam­ban. - Nem értettem, miért hagyták őt intézkedni. Az új­ságban azt nyilatkozta, több százezer forintot fizetett ki a munkálatokra, pedig a mai na­pig nem fizetett ki semmit. Sze­rintem a vállalati biztos olyan embert támogatott, akiről tudni lehetett, soha nem teremt itt munkahelyet. Vagy éppen ez lehetett a célja? Az otthon ülő dolgozók utolsó reménye a felszámolás volt. Bíztak benne, valami csak ínyencfalatokat készítettek itt valamikor történni fog. Tálasné várta az értesítést, hogy menjen be a gyárba leltározni. Mindhiába.- Amikor elolvastam az új pályázati kiírást, keserű mosoly jött a számra.-150 millió forintért vajon ki fogja megvenni a gyárat- zárja mondandóját Tálas Györgyné.- Kéthetente voltam benn, sok mindent nem találtam a he­lyén, számos eszköz Ceglédre vándorolt. Magam láttam a tel­jes számítógéppark elszállítá­sát. Fogalmam sincs, így ki fogja megvásárolni az üzemet?! Hullik a csempe, lepusztultak a csarnokok. Húzzák az időt, könnyen megeshet, hogy minden elpusz­tul. Telnek a hónapok, nem tu­dom, miért nem reális árat álla­pítottak meg? Szerintem vala­kinek az az érdeke, hogy gá­tolja a gyár privatizálását és ez érthetetlen. Ádám Tamás (Folytatjuk a holnapi számunkban)

Next

/
Thumbnails
Contents