Nógrád Megyei Hírlap, 1994. szeptember (5. évfolyam, 205-230. szám)

1994-09-26 / 226. szám

6. oldal Látóhatár 1994. szeptember 26., hétfő Közelednek az önkormányzati választások, s a testületeknek számot kell adniuk a végzett munkáról. Gusztos István sal­gótarjáni SZDSZ-es képviselő háromrészes írását gondolat- ébresztőnek, vitára serkentőnek szánjuk. Azt szeretnénk, ha minél többen megismernék a képviselői munka természetét, tartalmát, s ha minél többen elmondanák véleményüket az olvasottakról. Várjuk olvasóink észrevételeit. VITAIRAT A KÉPVISELŐ-TESTÜLETI MUNKÁRÓL Vál(asz)tás előtt N em működhet jól az a testület, amelyik huzamos ideig el­tűri, hogy alapos elemzésre érdemes kérdésekben (a fonto­sabbak többsége ilyen) az előterjesztő által „megtalált” egyetlen lehetségesnek beállított döntésről vitatkozzék. Az sem fogad­ható el, ha nem jut elegendő idő az anyagok megvitatására. Egyeztetések nélkül ne! Jól működő frakció komoly ügyben nem foglal állást a szakmai körökkel, az érintett lakosokkal, érdekképviseleti szervekkel és társadalmi szer­vezetekkel való konzultáció nélkül. Egy-egy téma megtár­gyalása előtt nem árt tájéko­zódni a többi frakció vélemé­nye felől (akkor is, ha - termé­szetes és helyeselhető módon - számos kérdésben a képviselő- csoportokon belül is eltérnek a nézetek). Hasznos, ha a lakosság na­gyobb csoportjai az őket érintő ügyekről az alaphelyzet elem­zésé után, de a döntési lehető­ségek kidolgozása előtt értesül­hetnek (a nyilvánosságtól való irtózás gyermekbetegségéből mihamarabb ki kell nőni). Rö­viden: az igazán fontos témák szakmai és politikai (demokrá­cia!) előkészítésére a szükséges időt meg kell adni. S ott vannak a bizottságok, amelyek a hatékony előkészítés természetes fórumai. Feltéve, hogy rendszeresen s határozat- képes létszámban működnek. Lényeges kérdésben olyan elő­terjesztést, amelyet az illetékes bizottság nem vitatott meg, tár­gyalni sem szabad. Ha pedig például a költségvetés szava­zási folyamatában bizottság ál­tal nem véleményezett módo­sító javaslatot lehet benyújtani, arról bátran kijelenthető: egy­szerre komikus és felháborító. Föltételezem, a fentieket ille­tően képviselőtársaim többsége egyetért velem. Hatályos szer­vezeti és működési szabályza­tunk egészében megfelelően szolgálta munkánkat. Csak ép­pen nem tartottuk be (az egyes frakciók magatartásában meg­nyilvánuló különbségekre itt nem térek ki)! Megsértettük bi­zony szinte valamennyien - akaratlanul, gyakorlatlansá­gunk miatt és gondatlanságból is. S voltak szándékos norma- szegések, melyeket kisebb-na- gyobb huzavona után a többség rendszerint tudomásul vett. Illett volna szégyenkeznünk Ha egy választott testület el­jut odáig (s velünk ez nem egy­szer megesett), hogy nagyobbik része - mely gyakran egyálta­lán nem a sokat átkozott pártpo­litika szempontjait követve áll össze - mosolyogva, a szé­gyenkezés minden látható jele nélkül napirendre tér a testület megtévesztésének kísérlete, az szmsz nyilvánvaló megsértése, a testületi vagy bizottsági ha­táskörök, jogok csorbítása vagy elvonása fölött, azt egy­szeregyszer lehet kifáradásnak bemutatni (bár a kifárasztásra irányuló törekvéseknek illenék ellenállni), az ismétlődés azon­ban már a demoralizálódás jele. A képviselő-testület „alkot­mányának” alkalmi vagy éppen tartósnak látszó érdekek sze­rinti relativizálása, „ha ti úgy, akkor mi így!” indulatok vezé­relte szavazásai tekintélyrom­bolók, s komolyan veszélyezte­tik a testületi munka kiszámít­hatóságát, hatékonyságát. Vissza kell még térnem az anyagok előkészítésének fon­tosságához. Könnyen belátható, hogy alapkérdésről van szó. Az előzetes egyeztetések, az alapos elemzések, hatásvizsgálatok hiányát, esetenként az előter­jesztések tendenciózus egyol­dalúságát a „vétkesek” általá­ban időhiánnyal, kényszerhely­zettel szokták magyarázni. Kü­lönösen gyakori ez gazdasági ügyekben, olyanokban is, ame­lyek a város pénzügyi helyzetét erősen befolyásolják. Bizonyos vagyok abban, hogy minél fon­tosabb a téma, annál kevésbé fogadható el ez a magatartás. Művi kényszerhelyzetek Egyrészt a rossz, kidolgozat­lan anyagokat a testület sokszor „visszadobja” (helyesen!), s így egy-egy döntés gyakran több időt vesz igénybe, mintha tisz­tességesen előkészítették volna. Másrészt az úgynevezett kény­szerhelyzetekről könnyen kide­rülhet, hogy mesterségesen idézték elő őket (például az anyagok „jegelésével”), s ép­pen azért, hogy a valamilyen okból favorizált határozatot a képviselők is egyetlen lehetsé­gesnek fogadják el. Minél in­kább sikerül a kényszer látsza­tát megteremteni, annál köny- nyebben „látjuk be”, hogy jó döntés nincs, de valamit mégis­csak tenni kell... Gazdasági ügyekben szokás még az üzleti partner érdekeire - bizalmas és gyors ügyintézés -hivatkozni. Járatlan vagyok ezen a területen. „Tehát” nem félek kimondani: éppen a fon­tos gazdasági témákban tűrhető el a legkevésbé a hanyag, kése­delmes, a különböző lehetősé­geket föl nem táró, egyetlen megoldást sugalló előterjesztés, a kényszerhelyzet, hát még an­nak mesterséges előidézése. A lakosság előtt felelünk Az önkormányzatok üzleti partnereinek tudniuk kell: ami a magángazdaságban alkalmaz­ható, az elfogadhatatlan lehet a felelősen gondolkodó képvi­selő-testület számára. Utóbbi ugyanis nem saját vagyonával gazdálkodik, csak minimális kockázatot vállalhat, döntéseiért a lakosság előtt fe­lelnie kell. Ezért sem a máshol megkívánható titkos ügykeze­lést (nyilvános szabályokban meghatározott kivételektől el­tekintve), sem a ripsz-ropsz- döntést nem ígérheti meg. A vállalkozóknak pedig be kell érniük a természetes előnyök­kel: az önkormányzat nyújtotta biztonsággal, a hosszú távra tervezhető szolid üzlettel. Nagyon megbízhatatlan vagy nagyon dilettáns az az önkor­mányzat, amelyik ilyen alapon nem talál üzleti partnert magá­nak. (Folytatjuk) Gusztos István KARAJ ÉS VELÓSCSONT A PICASSO-KÉP ALATT. Egy francia faluban a hentesüzlet falain híres festők remekei sorakoznak. A művek nemcsak tulajdonai a hentesasszony Colett Servinnek, hanem saját termékei is. A profihamisítókat isjmegszégyenítő másolatok nem eladók, de így is jól kamatoznak: csalogatják a vendégeket a boltba. FEB-fotó Szemes (lehet, hogy magyar származású?) kötetét a nagy író unokája Margaux Hemingway népszerűsíti. A könyvet a deauville-i filmfesztiválon mutatták be. ÚJ MŰSORREND A TELEVÍZIÓBAN A Dallas azonban marad A Magyar Televízió új vezetőségének eltökélt szándéka, hogy a jövőben a közönséget és nem a politikát szolgáló műsorrendet alakít ki mindkét csatornáján. A gyermekeknek szóló mű­sorokra új műsorsávot biztosí­tanak, ami a két programon vál­takozva, mindennap 16.00, ill. 17.00 órától jelentkezik. A nyugdíjasok, ágyhoz kötöttek és otthon ülők számára szerdán 16.00 órától nosztalgiafilmeket vetítenek. Az új Lassie szombat dél­utánról péntek délután 17.30-ra került. A Magnummal kedden 19.20-kor, a TV2-esen talál­kozhatnak a nézők. A Ko- jak-epizódok csütörtök 19.lő­re „vándoroltak” a TV2-es csa­tornáján. A Váratlan utazás című filmsorozatot pénteken 19.10-kor vetítik szintén a TV2-n. A TVl-es csatornáján a 19.30-kor kezdődő Híradó után, főműsoridőben hétfőn­ként játékfilmek és szórakoz­tató műsorok váltják egymást. A kedd este a filmsorozatoké, szerdán filmet, szórakoztató műsort vagy sporteseményt su­gároznak. Csütörtök esténkét a Friderikusz-show, a Szomszé­dok című teleregény, Vitray Tamás: Töltsön velem egy órát! című műsora, illetve a Kisváros című sorozat váltja egymást. Csütörtök esténként találkozha­tunk majd a képernyőn a mi­niszterelnökkel is, aki a műsor­ban a nézők kérdéseire vála­szol. A péntek este a Dallas-so- rozaté. Szombaton és vasárnap pedig játékfilmeket vetítenek. A TV2-es csatornáján októ­bertől szombat esténként vár­ható Friderikusz Sándor egy másik, teljesen új fajta szóra­koztató műsora is. Visszatér a képernyőre a Csak nézünk, mint a moziban című sorozat, valamint Juszt László Kriminá­lis című rendőrségi magazinja is. Vasárnaponként lesz a 150 perces szórakoztató magazin, a Leporellók. Ennek éjszakai vál­tozata is készül. Ugyancsak új szórakoztató műsor a vasárna­ponként! Casino. SZARVASOK Honnan vezet az út? I. Azt kérdezte tőlem Szabó Béla professzor úr, a természet nagy imádója: ugyan mondjam már meg, honnan a fenéből tanul­tam meg az éjszakában tájéko­zódni? Éjszakai vadlesről, erdő mélyéről vonultunk hazafelé. Vaksötét volt, a lámpánk csak pislákolt, bizony minden lépést meg kellett gondolnunk. Az utat a csillagok mutatták. Jól is haladtunk...- Itt cseperedtem fel az erdő árnyékában. Ismertem és isme­rem minden zeg zugát e vidék­nek. Vadaskert-puszta mai szemmel nem, de akkor retten­tően távolinak tűnt a várostól. Nem mozgott innen a nép se­merre, hiszen havazások köze- ledtén korán ránk ülepedett a sötétség, nyáron meg a munka kötötte le az embereket. Téli es­téken a bő szájú sparhelt tüze világította be a konyhát, az akác pattogása adta a zenét, il­latot a ki-kiszivárgó füst: köréje gyülekezett a puszta népe. És szólt a dal, folydogált a boszor­kányokról szóló mese, mindig volt aki tovább gombolyítsa a szó^ fonalát. Élt a Salgó-vár alatt egy ju­hász. Látszatra vékony, tán még véznának is mondható, de nagyon szívós, kemény tekin­tetű hegyi ember. Olyan, akiről csak suttogva beszéltek az em­berek, és nem is ok nélkül. Mert ki tudná megmondani, hogy ki volt az, aki a Sátoros túlsó olda­lán, ott kint az erdő alján élő pásztorházaspárt megölte? Annyi azonban mégis kitudó­dott, hogy kocsival éjnek idején valakik az udvarra hajtottak, és bekiáltották a házba: - Ha ked­ves az életed, nem lépsz ki. Visszük a disznódat... - Az­tán kicibálták a hízót, felrakták a kocsira, és indultak volna. De a gazda sem tétlenkedett, baltá­val állta útjukat. A háta mögött azonban villant a fokos, és hol­tan rogyott össze, feleségét is szétvert fejjel találták meg né­hány nap múltán a favágók. Azt suttogták, Kvarczik Már­tonnak - a hegyi juhásznak — is köze volt a gyilkossághoz. Mert hogy haragosak voltak a sáto- rosi családdal. Nem emlék­szem, hogy kitudódott volna valami valóságosabb dolog is az egészből. A hegyi emberek kevés beszédűek, Marci pedig félelmet keltő ember volt. Már attól is féltek, hogy ő mindig éjszaka érkezett valahonnan a legsötétebb erdő mélyéről, hóna alatt dudáját fújtatva. Nem is zenének tűnt az a du­daszó, hanem sikongásnak. És éjnek évadján? Mégis vonzotta a puszta népét, még táncra is perdültek Marci dudaszavára. Mintha megbabonázta volna az embereket, mintha nem is jó­kedvükben, hanem valamilyen földöntúli parancsra ropták volna a táncot. Szállt a földes konyha pora, folyt a verejték, Kvarczik Marci pedig fújta, csak fújta a dudáját, szemében titokzatosan villogó fénnyel. Amikor a nép kidőlt, akkor meg nevetett, éles férfihangon. És ezután jött a nagy varázslat, az asztal táncolta tás. így volt. Megtáncoltatta az asztalt. A szoba közepére tette, a körülállók rátették kezüket, és az asztal a juhász parancsai sze­rint megindult. Hihetetlen ugye? - de így volt. Éjfélkor a juhász útra kelt. Belépett az éj­szaka sötétjébe, és csak a du­dája jelezte, merre halad. Akik maradtak, összedugták a fejü­ket, és már csak suttogva be­széltek a juhászról. Egyik téli estén valaki pony­varegényt olvasott a tűzhely nyitott ajtajának világánál. A regény szerint az üldözők nyo­mába eredtek a gyilkosnak. Ed­dig jutott a felolvasó, amikor az udvarról rettenetes kutyacsaho- lás hallatszott be. Picsi nevű ku­tyám az ajtó előtt sivalkodott, valamilyen erős élőlény az aj­tónak vágta. Rémült csend lett a lakásban. A rémséges mesék hallatán a félelem majdnem megfojtott. Ott volt közöttünk Lehoczki Laci bátyám, a kerülő, általam nagyon kedvelt erős ember. Igazi „botondos” kiné­zetű. Felugrott, puskája után nyúlt - amit mindig magával hordott - és kilépett a kutyau­gatástól hangos éjszakába. A Hold hidegen világított, még hallottam, hogy csikorog talpa alatt a hó. Bent lassan múltak a percek. Valaki idegességét la­píthatva, vetett egy hasábot a tűzre. (Folytatjuk) \

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents