Nógrád Megyei Hírlap, 1994. szeptember (5. évfolyam, 205-230. szám)
1994-09-03-04 / 207. szám
4. oldal Salgótarján Es Környéke 1994. szeptember 3-4., szombat - vasárnap ELKÉSZÜLT AZ ELSŐ SZAKASZ. A napokban befejeződött a Vizslás községet külterületével, Ujlakpusztá- val összekötő út első szakaszának építése a vasúti átjárónál. Az egri útépítők ezután fektetik le a szilárd burkolatot, készítik el a vízátfolyókat. A munka befejezését november 30-ra tervezik. Ezzel a központilag is támogatott beruházással régi vágy teljesül. Az új bekötőút ugyanis, jelentősen megnöveli Vizslás fejlődési esélyeit, hiszen pár kilométerre zsugorítja a távolságot a falu, valamint a fő közlekedési út- és a vasútvonal között. Fotó: Kun k. j. EGÉSZSÉGÜGYI KÖZPONT ÁTADÁS ELŐTT Itt kap helyet az ügyelet is Salgótarján. A Prevent Kisszövetkezet munkásai serény munkában vannak, hiszen már nyakukon a nyugati városrész új egészségügyi központjának műszaki átadási határideje. A kiírás szerint a műszaki átadást a megrendelők, az építtetők és a kivitelezők képviselőinek jelenlétében szeptember 7-én, szerdán kell elvégezni. Méltán remélhetjük, hogy a 24 millió forintos épület-átalakítás sikeres volt, és a kisebb-nagyobb kiigazítási munkák után a hónap közepén birtokukba vehetik az állampolgárok is. A bőrgyógyászat egykori, immáron átalakított, vásárcsarnok melletti épületébe most négy egészségügyi egységet telepítenek. Itt kap helyet két felnőtt- és két gyermekháziorvosi rendelő, ide költözik a felnőtt- és a gyermekorvosi ügyelet, valamint az anyatejgyűjtő állomás. A városi ön- kormányzat döntésének értelmében itt rendezik be az OTP megyei székháza melletti 3-as és 10-es számú gyermekorvosi, továbbá a Népjóléti Képzési Központban lévő 2-es és 20-as Belül még serény munka folyik Fotó: k.k.j. számú orvosi rendelőt. A rendelési időről a polgármesteri hivatal külön értesíti majd az érintett körzetek lakóit. Az épület-átalakítás millióin túlmenően a városi önkormányzat további pénzösszegeket költött az új egészségügyi központ korszerű és színvonalas működési körülményeinek a megteremtésére. A berendezések, a nélkülözhetetlen orvosi műszerek és egyéb eszközök hárommillió forintot érnek. Külön említésre érdemes, hogy az épület mellett egy nyilvános telefonfülkét is elhelyeznek, a betegek ügyeinek gyors intézésére, és gondolkodnak az utca közlekedési rendjének megváltoztatásán - elképzelhető, hogy egyirányúsítják a forgalmat. SOK MILLIÓ FORINT KELLENE A TERMELÉS ÚJRAINDÍTÁSÁHOZ Nincs végleges döntés a Karancshúsról A megyeszékhelyen, a vásárcsarnokban szeptember elsejével megnyitották a felszámolás alatt álló Karancshús Rt. húsüzletét. Ezzel kapcsolatban olyan vélekedés is szárnyra kelt, mely szerint nemsokára újra indul a termelés a korábban évi 50-60 ezer sertést vágó és feldolgozó húsüzemben. Olvasóink bővebb tájékoztatása érdekében Simon István megbízott igazgatótól a következőket tudtuk meg.- Az előző igazgató az év elején megbetegedett, a részvénytársaság pedig csődeljárás alá került. Az igazgatóság mint a felügyelőbizottság elnökét azzal bízott meg, hogy a csődeljárás lefolytatásában addig vállaljak szerepet, amíg az igazgató felépül, mondván: külső azért, hogy az rt. pénzügyi egyensúlya helyreálljon. Egyébként ezt a magatartásukat jól felfogott érdekük is igényelte. Szóba került, hogy tőkebevonással újra indulhasson a termelés. Ez azonban nem sikerült. A közgyűlés felhatalmazott az üzem értékesítésére is. Ez sem jött be, mert a megadott határidőig nem volt jelentkező. Ezt követően a hitelezők közül többen bírósági végrehajtást- Úgy néz ki, hogy a vagyontárgyak értékesítése még a fel- számolási költségeket sem fedezi. A további működtetés szempontjából két lehetőség kínálkozik. Az egyik: a bérbeadás, a másik: a termelés újraindítása. Ez utóbbihoz 20-30 millió forint tőkére van szükség.- Milyen az érdeklődés az előbb említett lehetőségek iránt?-A bérbevételre van külső érdeklődő. Konkrét tárgyalásra csütörtökön, szeptember elsején ültünk le. Megegyeztünk a tárgyalások folytatásában.- Honnan szerzik be a szükséges árualapot? A salgótarjáni vásárcsarnokban egy hónapi kényszerszünet után szeptember elsején újra kinyitott a részvénytársaság húsboltja Fotó: Gyurián Tibor szemlélőnél jobban ismerem a belső helyzetet.- Állítólag négyhónapi kényszerpihenő után újra indul a termelés?-A csődegyezség harmadik tárgyalásán a hitelezők elég nagy engedményeket tettek kértek követeléseik megszerzésére. A bíróság megindította a felszámolási eljárást. A felszámoló jelenleg felméri a helyzetet. Ennek ismeretében, illetve figyelembevételével alakítja ki a követendő stratégiát.- Mire lehet számítani?- Megyén kívülről. Egyelőre csak nosztalgia, hogy netán valami csoda folytán újra és folyamatosan termel majd a Karancshús, esetleg ismét évi több mint 50-60 ezer sertés vágásával és feldolgozásával. V.K. Képek a nógrádi múzeum fényképtárából Salgótarján. Ezen a héten jelent meg a múlt év végén Tatán rendezett országos fotótörténeti konferencia előadásainak gyűjteményes kötete a Komá- rom-Esztergom Megyei Ön- kormányzat Múzeumainak Igazgatósága kiadásában. Az Érték a fotóban című könyvben helyet kapott a salgótarjáni Nógrádi Történeti Múzeum muzeológusának, Cs. Sebestyén Kálmánnak a beszámolója is. A Nógrád megyei szakember Képek a Nógrádi Történeti Múzeum fényképtárából címmel összegezte ismereteit. A megyeszékhelyi intézmény gazdag fotógyűjteményéből két személyt, illetve alkotását emelte ki az előadó. Az egyik Gábler Vilmos, aki századunk elején a Salgótarjáni Acélárugyár művezetője volt, s csodálatos felvételeken örökítette meg munkahelyét és az egykori falut, a települést környező hegyeket, ismerőseit és családtagjait. A salgótarjáni múzeum tulajdonában 783 üvegnegatívja van. Ezek a század eleji képek hűségesen mutatják be a korabeli viszonyokat és élethelyzeteket. Ugyanez elmondható a tanulmányban szintén részletesebben helyet kapott Krúdy Pálról, aki a híres író egyik losonci rokona volt. (Krúdyak egyébként még ma is élnek azon a vidéken.) Főszámvevőként szolgált, s a század eleji város mindennapjait fényképezte, például a szüreti mulatságot, a 16. tüzérezred tisztikarának vadászatát. Képeivel részt vett és díjat nyert a Salon London of Photographi egyesület nemzetközi pályázatán. A tanácskozáson fényképkiállítást is rendeztek. A salgótarjáni múzeum anyagából hét felvételt mutattak be. Ezek a múlt század végén, illetve a XX. század elején készültek, egyebek között a Mikszáth által is lakott Horpácson, az egyik salgótarjáni atlétikai ünnepen és az inászói Zichy-akna elgyötört bányászai között. Salgótarján és környéke RÖVIDEN KARANCSLAPUJTŐ. A helyi művelődési házban elkészült a következő tanév gyermekszínházi programja. A tervek szerint három előadást tartanak az óvodásoknak és a kisiskolásoknak a budapesti Pitypang Színpad fellépésével. Az első előadást szeptember 22-én rendezik Mátyás király meg az ördög címmel. A Kalamajka tündér című mesejátékot decemberben, a Róka Rudi kalandjait májusban mutatják be. CERED. A Kossuth űt hét eleji műszaki átadásával már járható az az útszakasz, amely az úgynevezett KPM-utat az államhatárral köti össze. Az önkormányzati tulajdonú űt 1200 méter hosszú, és megépítése 2 millió 832 ezer forintba került. Ebből 2.2 millió forintot pályázati nyereményből fedeztek. A munkát a Maslovia nevű magyar-szlovák kft. végezte el. SALGÓTARJÁN. Az Intercom Kft. nagy gondot fordít a biztonságos és kulturált szórakoztatás feltételeinek a megteremtésére. A Szigker Építőipari és Szolgáltató Bt.-nél megrendelték a tetőzet teljes felújítását, melyet az a közelmúltban jó színvonalon el is végzett. A munka értéke megközelíti a két és negyed millió forintot. CERED. A közmunkások jelenleg a Tama patak medrét takarítják, és több közterület csinosítását végzik. Az önkormányzatnak jók a tapasztalatai tevékenységükről, ezért október elsejétől nem három, hanem öt közmunkást foglalkoztatnak. Az oldalt szerkesztette: Sulyok László Hétfői lapszámunkban: Balassagyarmat és környéke Borbély Lajost választotta névadónak a szakmunkásképző intézet SALGÓTARJÁN. Amikor 1923. szeptember 29-én Budapesten elhunyt Borbély Lajos nyugalmazott műszaki vezérigazgató, a Vaskorona-rend és a Ferenc József-rend lovagja, volt ország- gyűlési képviselő, az Országos Műszaki, Bányászati és Kohászati Egyesület alapító tagja, már kevesen ismerték a név tulajdonosát. Ez nem zavarta az ipari szakmunkásképző intézet közösségét abban, hogy névadóul Borbély Lajos nevét válasszák. Tudták ugyanis, hogy a műszaki szakember elévülhetetlen érdemeket szerzett a város felvirágoztatásában. A műszaki középiskola diákjai a szeptemberi tanévnyitón műsor keretében elevenítették fel névadójuk életútját. Bizonyos részletekkel mi is megismertetjük olvasóinkat. Borbély Lajos 1843. december 1-jén született Torontál megyében. Középiskolai tanulmányait a pozsonyi és budai reáliskolában, szaktanulmányait a Selmecbányái és a pribrami bányaakadémiákon végezte. 1870 elején osztrák acél- és vasgyárakban bővítette ismereteit. À Salgótarjáni Vasfinomító Társulat salgótarjáni gyárába 1870. október 17-én hívta Buch Gyula műszaki vezető. A fiatal kohómémök feladatul kapta az üzembe helyezéshez nélkülözhetetlen kavarókemencék hibáinak kijavítását. A feladatot sikeresen megoldotta. A hazai szénre alapozva - Salgótarjánban volt bőven - a Siemens-Martin féle regeneratív széngáztüzelésű acélgyártó kemencét Borbély Lajos honosította meg a városban. Kezdetben hutamesterként üzemvezető gyári mérnök volt, 1872-től gondnok, 1873-tól pedig mint a gyár műszaki igazgatója szerepelt. Gyors előrehaladása annak tudható be, hogy a társulat igazgatótanácsa látva kimagasló szakmai tevékenységét, bizalmat szavazott számára. Mint vezető a visszaemlékezések szerint szigorú, de emberséges volt, sokat követelt beosztottjaitól, de érdemük szerint becsülte is őket. Nemcsak maga utazott sokat külföldön, de mérnökeit is utaztatta, hogy a megismert legújabb technikát, a legmodernebb berendezéseket használják fel napi munkájuk során. Gondot fordított a gyár szénellátásának biztosítására, ezért szorgalmazta a társulat vezetőinél 1880. május 30-án a gazdaságtalanul működő, elavult siklórendszer megszüntetését, és helyette korszerű szállítórendszer megépítését. A gyár és a Az OMBKE alapító tagja Salgóbánya bányatelep közötti keskeny nyomtávú és részben fogaskerekű vasút 1881 tavaszára el is készült, hosszú távra megoldva a gyár egyenletes szénellátását. Műszaki alkotómunkájának nagyobb lendületet az 1881-es év adott. Ekkor egyesült a Salgótarjáni Vasfinomító Társulat és a Rimamurányi Vasmű Egyesület, s jött létre hazánk egyik nagy részvénytársasága, a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Rt. Az új részvénytársulat összes ipartelepeinek műszaki vezérigazgatójává Borbély Lajost nevezték ki, s megbízták a társulati ipartelepek korszerű átalakításával és újjászervezésével. Magas beosztása ellenére székhelye 1900-ig Salgótarjánban maradt, csak a megnövekedett feladatok ellátása miatt költözött fel Budapestre a cég központjába. Műszaki munkássága mellett a munkások szociális és kulturális életének javításáról is gondoskodott, olyan időben, amikor ez a fajta tevékenység nem volt jellemző a különféle társulatoknál. Biztatására és támogatásával alakult meg az acélgyári kaszinó és olvasóegylet. Támogatta a társulati iskolákat, a sportéletet, de a község fejlődését és fejlesztését is szívügyének tekintette. Életének szerves része volt a különféle tudományos szakegyletekben való tevékenység. A gazdasági élet terén kifejtett eredményes munkássága elismeréséül a Magyar Tudományos Akadémia 1915-ben Wahrmann-díjjal jutalmazta. A kiváló szakembert 1914. július 1-jével nyugdíjazták, de továbbra is tagja maradt a részvénytársaság igazgatóságának. Kilenc évvel később bekövetkezett halála után Szepes-Iglón, a családi sírboltban helyezték örök nyugalomra.
