Nógrád Megyei Hírlap, 1994. augusztus (5. évfolyam, 179-204. szám)
1994-08-13-14 / 190. szám
1994. augusztus 13-14., szombat - vasárnap Hétvégi Magazin • Arcok Harcok 9. oldal SZONTAGH PÁL-DÍJAT KAPOTT GRÉCZI-ZSOLDOS MIKLÓS VARGA FERENC NEGYVENHÁROM ÉVE A KÖZIGAZGATÁSBAN Egy rebellis gondolkodású polgármester Megalakította az első magyar jegyzőklubot Az elején úgy fogalmaztunk, annyi jogunk van, hogy karácsonyra képeslapot küldhetünk a polgármestereknek - mondta a megyei közgyűlés tagjaként Gréczi-Zsoldos Miklós, Karancs- ság polgármestere, akit egyebek mellett arról is megkérdeztünk, mikor szokta meg Vas megyeiként Nógrádot?- Mi a jó abban, ha az ember polgármester?- Az, ha elhivatottságot érez arra, hogy a településsel, az emberek gondjával foglalkozzon. Módja van, hogy befolyásolja a környezetét. Igaz, a törvény most elég szűk lehetőséget biztosít a polgár- mestereknek, végül is a képviselő-testület a község gazdája.- Gyakran úgy tűnik, hogy egy nagyvárosban a polgármester dísz a tortán. Ilyen értelemben K ét közéleti emberrel és gondolataival ismerkedhetnek meg e hasábokon. Mindketten sokat és jól dolgoznak községük lakóiért. Az egyikük elnyerte a megyei önkormányzat Szontagh Pál-dí- ját, a másikuk hosszú vita után most nem. Hatan voltak versenyben a díjért - hárman kapták meg. Mindenki nem lehet győztes, és már az is siker, na valakit egyáltalán jelölnek. Ez az eszmei alapállásunk helyeztette egymás mellé a két beszélgetést. Vas megyéből költözött Nógrádba tizenkét éve, nem érzi jöttmentnek magát mennyi a különbség egy nagyvárosi és egy községi polgármester között?-Lényeges, hogy ők sokkal messzebb állnak a lakosságtól. Mi nem tehetjük meg például, hogy fogadónapot tartunk. Teljesen más a napi munka. Nekik volumenében más a tennivalójuk, viszont ott más apparátus áll rendelkezésre.- Mi a véleménye arról, hogy már ellátható együtt a polgármesteri és az országgyűlési funkció?- Bizonyos szempontból nagyon rebellis gondolkodású vagyok. Elképzelhetetlennek tartom, hogy valaki egyszerre el- lása mindkét feladatot, valamelyik névlegessé válik. Engem is megkerestek, én összeegyeztethetetlennek tartom a saját lelkiismeretemmel.- Milyen változtatásokra lenne szükség a polgármesteri funkcióban, hogy az jobb legyen?- Tisztázni kellene, hogy kinek mi a pontos szerepe. Úgy gondolom, nálunk szerencsés a testület összetétele, de nagyobb döntési szabadságot kellene kapnia a polgármesternek. A jegyzőt nem a képviselő-testületek hatókörébe tenném. Nagyobb szerepet szánnék a jegyzőknek, hogy színvonalasabb legyen az államigazgatás.- Ön tagja a sokat kritizált megyei közgyűlésnek, amelynek pénze sincs elég. Hogyan látja ezt belülről?- Amikor bekerültünk, né- hányan úgy fogalmaztunk, annyi jogunk van, hogy karácsonyra képeslapot küldhetünk a településeknek. Nagyon kevés a hatásköre, bizonyos intézményállomány működtetése. Nem kellene, hogy pénzosztó szerepe legyen, de koordinálnia kellene.- Jó lenne-e, ha minden településről lenne tagja a megyei közgyűlésnek?- Ha ilyen megyét akarunk, akkor jó lenne.- Tudna működni egy több mint száztagú testület?- Az operatív munkát nehéz lenne megoldani.- Akkor mégis mi lenne a megoldás? Van olyan variáció, hogy visszaállnának a körjegyzőségek, így már nem száz, csak hetven tagja volna.- Szerintem a hetven is sok. Csak azután lehet létszámról beszélni, ha megmondjuk, milyen megyét akarunk. Ha csak reprezentatív testületet akarunk, akkor visszakerülünk oda, hogy nem értük el a célt, amit akartunk. Igazából nem látom a megoldást. Szerintem a megyék kérdését még a következő négy év sem oldja meg. A falu jegyzőjét olvasva kiderül, hogy Magyarországon ez évszázados probléma.- Ön Vas megyéből került Nógrádba. Mikor is?- 1982. június 16-án. Letöltöttem a 12. évemet, nem fogadom el, hogy jöttment vagyok.-Nem is arra gondoltam. Mikor szokta meg Nógrád megyét?- 1982. június 16-án. Lassan 30 éve, hogy elvett egy nógrádi leányzó. Nagyon szerettem idejárni, itt töltöttem a szabadságaimat. Régen leszoktam a két terület összehasonlításáról, szeretem az embereket is. D. I. Ha nem változik meg a jelenlegi feltételrendszer, aligha tolonganak majd a jegyzők állásért az idei önkormányzati választásokon. Erről is beszélgettünk Varga Ferenccel, Bér jegyzőjével, az első magyarországi jegyzőklub megalakító- jával, aki most az Országos Jegyzőszövetség megalakításán dolgozik.-Az akkori községi tanácsnál kezdtem 1951-ben a szülőfalumban. Boldogon, aztán végigmentem a szamárlétrán. Egy közigazgatási tanfolyam elvégzése után a Heves megyei tanácsra kerültem, majd behívtak katonának. Leszerelésem után újra Boldogon kaptam helyet mint vb-elnökhelyettes, aztán vb-titkár, később tanácselnök. 1971-ben kerültem Nógrád megyébe az akkori pásztói járási hivatalhoz. Szervezési csoportvezető voltam, a hivatal átszervezése után a tef-osztály vezetője lettem. 1983. december 31-ével megszűnt a hivatal, Jobbágyiba kerültem kereskedelmi felügyelőnek. A béri polgármester úr már az önkormányzati választások előtt megkeresett és megkért, ha megnyerné a választást, szeretné, ha megpályáznám a jegyzői állást. A pályázatot kiírták, én viszont nem jelentkeztem. Közel voltam ugyanis a nyugdíjhoz, úgy éreztem, hogy nem szabad már belefogni. A pályázatra nem volt érdeklődő, velem pedig közölték, hogy év végén megszűnik a munkahelyünk, ekkor adtam be a pályázatot a körjegyzői állásra. Akkor még együtt volt Szirák, Bér és Egyházasdengeleg. A három pályázóból kettő meg sem jelent a testületi ülésen. Amikor 1992 január elsejével megszűnt a körjegyzőség, Bért választottam. Azóta Szirákon és Denge- legen nincs jegyző.- Feladatköreiből mit szeretett a legjobban?- A vb-titkári és jelenleg a jegyzői munkakör áll legközelebb a szívemhez.- A kettő közül melyik a jobbfajta munka?- Kényelmesebb volt a vb-titkári, jogszabály szerint behatároltak bennünket, azt is megmondták, ide pontot teszel, ide vesszőt. Elhatárolt volt a tanácselnök, az apparátus hatásköre. A jegyzői funkció viszont nagyobb kihívás, nagyobb felelősség, mert most a jegyzőnek önállóan kell döntenie.- Nagyon sokat változott az indulástól a jegyzők feladatköre.-Egy sor új dolog bejött, amit a jegyzőnek kell ellátnia. Az első országos jegyzőkonferencián megkérdezték, felké- szültek-e a jegyzők a feladat ellátására. Én azt mondtam, a A béri jegyző' szerint nem teremtették meg a személyi és tárgyi feltételeket jegyzők felkészültek, de a gond ott van, hogy amikor mi esküt tettünk, akkor még közel 20 feladat nem volt jegyzői hatáskör. Azóta odautalták, de nem teremtették meg a megvalósítás személyi és tárgyi feltételeit. Még tovább terheltük az apparátust, már gond van a szabadságok kiadásával. Aztán elterjedt, hogy felemelik az útlevélilletéket. Tessék elképzelni, a 600 lelkes faluban több mint 250 útlevelet kellett kicserélni. Ha hozzáveszem, hogy minimum 20-25 perc kell az egyeztetéshez, két-három útlevélkérő laptól több nem fér a borítékba, ezt mind tértivevényesen kellett feladni. Ami még nehezítette a munkánkat: a hatásköröket leadták, de a sajtó mindig előbb tájékoztatta a lakosságot, mint ahogy mi megkaptuk a rendelkezést. Nagyon érdekes volt, amikor megjelent '92. január elsejével az útlevélről szóló híradás. Bejön hozzám január első napjaiban egy aranyos néni, azt mondja, jegyző úr, bemondta a televízió, hogy maga adja az útlevelet. Ezt az adást én láttam, nem tudtam mit mondani. Január 9-én megérkezett a körlevél, hogy a rendelkezés január elsejével életbe lép, de a kihirdetése még nem történt meg. Húszadika körül jelent meg a Közlönyben, hogy mi ebben a jegyző feladata.- így már visszafelé is érthető, hogy miért alakította meg az első magyarországi jegyzőklubot. Mikor történt?- 1991 áprilisában, azzal a céllal, hogy segítsük egymást a törvényességi munkában. A Pásztó környéki települések 23 jegyzője a tagja, de rendszeres vendégünk Terény jegyzője is. Még egyetlen felkért előadó sem utasította vissza a meghívásunkat.- Amikor önök jegyzők lettek, akkor nem azért vállalták a feladatot, amit ma végeznek. Már régóta hallom jegyzőktől, alig várják, hogy leteljen a ciklus. Ha ez a feltételrendszer nem változik, akkor ön szerint tolonganak-e majd a jegyzők az idei önkormányzati választásokon?- Nem hiszem. Amikor jegyzőként kezdtem dolgozni, örültem, mert egy sor olyan adminisztrációtól szabadultunk meg, ami biztos hogy fölösleges volt. De két év múlva visz- szacsempészték az egészet, sőt még meg is toldották egy sor feladattal. Olyan statisztikai jelentéseket kell leadnunk, amelyek korábban soha nem voltak.- Mit gondol, ezeket elolvassa valaki?-Járási hivatali osztályvezető koromból mondok erre példát. Elrendelték, hogy 1975-ig visszamenőleg fel kell dolgozni valamennyi termelő- szövetkezet vezetői garnitúrájának minden nacionáléját. Két héten keresztül éjjel-nappal dolgoztunk. Bevittem a megyére a három nagy paksamé- tát. Néhány hét múlva valamiért vissza kellett mennem, úgy porosodott az anyag az asztalon, ahogy odatettük. Félő, hogy a ma bekért rengeteg statisztikát sem nézik át. D. I. A falu, ahol él a kitüntetett polgármester Hullámzó politikai hangulatok Nézegetem a Szonda Ipsos júliusi közvélemény-kutatási eredményeit. A májusi parlamenti választások óta a közvélemény-kutató intézetek jelzéseit illik eredménynek elfogadni. Addig meghatározó politikai körökben az volt a divat, hogy ezeket a felméréseket szőröstől-bőröstől elutasították. Május 8-a és 29-e után mégsem tartható a hírhedt álláspont: a választók politikai hangulatait nem a közvélemény-kutatás tükrözi. Megint más dolog, hogy az új helyzetben ki veszi és ki nem veszi figyelembe a közvélemény jelzéseit. Mert mégiscsak eltelt két hónap a választások óta, tehát a politikai jártok szereplését a megváltozott felállásban is tudják értékelni a választók. A mostani felmérés szerint a megkérdezettek csaknem háromnegyede most is elmenne szavazni. Sanda a SzondaIpsos? Talán ez a legfontosabb, hiszen a legtöbb ember továbbra sem fordított hátat a politikának. Állampolgáraink 73 százaléka elfogadja és kihasználja a demokratikus állásfoglalás legfontosabb lehetőségét. Ez a tény önmagában is örömteli. Kinek okoz örömet a választói aktivitás ilyen látványos megnyilvánulása? Az állampolgároknak aligha, hiszen véleményük kimondásától még nem javul meg a helyzetük. A lakossági értékítélet címzettjei, a politikai pártok annál inkább örülhetnek vagy nem örülhetnek a szaporodó népi állásfoglalásoknak. Vajon hogyan dolgozzák fel a közvélemény-kutatás adatait a pártok? Ki veszi tudomásul a vélemények változását, és ki dugja homokba a fejét? A júliusi tények azt mutatják, hogy az egyik politikai erő tartósan nem zavartatja magát a választóktól. A Magyar Demokrata Fórum május 8-án a listás szavazatok 12 százalékát kapta. Most a Szonda Ipsos kérdésére 6 százalék választaná az MDF-et. Két hónap alatt felére csökkent a lehetséges MDF-szavazók száma és aránya. Felmerül a kérdés: ez egy újabb zuhanórepülés kezdete? A párt most ellenzékben van, tehát egyre inkább ebből a pozícióból ítélik meg a választók. Közben az új kormány is követett el hibákat, mégis a legnagyobb parlamenti ellenzéki párt tekintélye csökken. Mikortól hajlandó elgondolkodni az MDF vezetése és parlamenti frakciója ezeken a tényeken? Vagy továbbra is kivárásra játszik az MDF; számolgatja a kormány botlásait? Talán a szeptemberi országos gyűlésük ad valamilyen új programot. Kivárásuknak nem látható az értelme, mert az idő(húzás) nem az MDF-nek dolgozik. Hasonló helyzetben van a többi parlamenti ellenzéki párt. Népszerűségük ugyan a májusihoz képest nem csökkent érdemben, de a változatlan mutatók nagyon szerény támogatottságot jeleznek. Az FKgP 7, illetve a Fidesz és a KDNP 6-6 százaléka szintén a bukás küszöbét jelenti. A választók valószínűleg azt érzékelik, hogy a májusi vereség ellenére ezeknek az erőknek a politikája nem változik érdemben. Továbbra is népszerűek A vereség utáni gyors talp- raállás és megújulás első nagy lehetőségét mindegyik parlamenti ellenzéki párt eljátszotta. Novemberig pedig rövid az idő, egyre kevesebb alkalom adódik a közhangulat megfordítására. Az őszi önkormányzati választásokra így egy újabb ellenzéki vereség körvonalazódik. Talán mindegyik ellenzéki párt a népszerűtlenséget hozó kormányzati intézkedések társadalmi elutasítására várakozik: könnyen lehetséges ilyen szándék. Politikai fellépésük és új programjuk hiányában azonban nem kaphatnak önkormányzati szavazatokat. Ha az embereknek egyik program sem tetszik, akkor nem szavaznak senkire, nem mennek el az urnákhoz. A nyári politikai hangulatfelmérés még nem a közömbö- södés erősödését mutatja. A két kormánypárt egy júliusi választáson megkapta volna a szavazatok jó 70 százalékát. Kettőjük egymás közötti népszerűségi aránya változatlan: az MSZP 45, az SZDSZ 26 százalékon áll. Ez azt jelenti, hogy az SZDSZ egyedül is eléri az ellenzéki pártok együttes 25 százalékos támogatottságát. Vagyis, a „liberális alternatíva” tartósan őrzi versenyképességét a konzervatív irányzattal. Egész Közép-Európában példátlan ez a képlet. A felmérés szerint az SZDSZ a diplomások, értelmiségiek (vagyis a társadalom képzettebb felső rétegei) között a legnépszerűbb párt. Igazán az elgondolkodtató, hogy ehhez a liberális elitpolitikához számottartó társadalmi támogatást adnak a vállalkozó középrétegek. A legfiatalabb korosztályok többsége szintén az SZDSZ irányvonalához közeledik. Pillanatnyilag a fiatalabb generáció zöme liberális politikai érzelmű, míg a legidősebbek rokonszenve a szocialisták és a konzervatívok között oszlik meg. Kemény figyelmeztetés a kozervatív pártok számára: szimpatizánsaik abszolút többsége idős ember, nyugdíjas. Az MSZP támogatási köre növekszik és megoszlása egyenletesebbé válik. Szavazói többsége középkorú, de a nyugdíjasok is közelednek a párthoz. Képzettség, foglalkozás szerint is a középső társadalmi rétegek pártja a mostani MSZP. A szakmunkások, érettségizettek zöme elfogadja a szociáldemokrata értékeket, mert ezektől várja saját társadalmi helyzete védelmét. Tegyük hozzá ehhez, hogy történelmi okok folytán nagyon sok gazdasági vezető és értelmiségi maradt meg a szocialistáknál. Próbált volna máshova menni, amikor a többi pártok vezetői és tagjai harcosan „kommunistáztak” ! A tények tisztelete Az MSZP nagy belső ellentmondása (szavazói szociáldemokrata érdekeltségűek - a párt gazdaságpolitikája pedig szükségszerűen „liberális”) egyelőre nem jelent megosztó erőt. Ha ez az egységesség még néhány hónapig megmarad, akkor az MSZP az egész politikai életben többséghez jut. Akkor értelemszerűen megnyeri az önkormányzati választásokat. Szocialista többségű lesz a parlament, a szakszervezeti érdek- védelem és a helyi önkormányzati hatalom. Ezek a hasábok nem arra valók, hogy pártok mellett vagy ellen agitáljak. Itt a tényeket illik számba venni. S a választói álláspontok a politikában tényeknek számítanak. Az egyes politikai pártok országos és helyi vezetőinek illene belőlük következtetéseket levonniuk. Eddig ezek a konzekvenciák egyik oldalon, a mostani ellenzéki erők oldalán nem jelennek meg a nyilvánosság előtt. A nyilvánosság tehát azt veheti számba, hogy a konzervatív politikai erők vagy nem akarják, vagy nem tudják hiteles és megújult politikával befolyásolni a választók többségét. Addig pedig tökéletesen fölösleges diktatúravíziókkal riogatni a társadalmat. Egyfelől a többség nem érzékeli az önkényuralmi törekvéseket, másfelől nem tapasztalja a konzervatívok jobb demokratikus ajánlatait. Júliusban az egész ország Szabó Iván és Pető Iván, Boross Péter és Horn Gyula tv-vitáit „élvezhette” végig. A nyilvánosság adott volt - az emberek a látottak és a tények alapján foglaltak állást. Állásfoglalásuk mostani végeredményét a Szonda Ipsos felmérése mutatja. Illene végre minden érdekelt politikusnak halálosan komolyan venni az emberek véleményét. Mert különben nem fogják tudni befolyásolni az akaratukat, a választásukat. Bilecz Endre
