Nógrád Megyei Hírlap, 1994. augusztus (5. évfolyam, 179-204. szám)
1994-08-13-14 / 190. szám
8. oldal Hétvégi Magazin • Elet - Képek 1994. augusztus 13-14., szombat - vasárnap Merre utaztak szívesen a nógrádiak? Nehéz a megye gazdasági helyzete, de az utazás területén már némi élénkülés tapasztalható. Irodáink idén eddig valamivel több embert utaztattak bel- és külföldön egyaránt, mint a korábbi évek hasonló időszakában. Összegezve mondhatjuk el, hogy sokakat érdekelnek a szlovákiai túrák, a tengerparti nyaralások, és mintegy öt tucatnyi azoknak a száma, akik úgynevezett exkluzív (például Brazília) utakra vállalkoznak. Az IBUSZ Utazási Irodák Kft. salgótarjáni irodája a főszezonban két csoportot is el tudott indítani Rómába, az olasz fővárosba. A 80 résztvevő az örök városon kívül megtekinthette a Vatikánt, útközben pedig Ravennát és Firenzét is. Nem bevásárló turisták Egy autóbusznyi utas járt a francia Riviérán, Cannes és Antibes környékén. Ugyancsak negyvenen utaztak - repülővel - Mallorca szigetére. Körülbelül hatvanan, elsősorban egyénileg eljutva nyaraltak a spanyol tengerparton, megbarátkozva Lloret de Marral, Barcelonával. Azt tapasztalják, hogy ezt az üti célt egyre többen kedvelik meg. A korábban rendkívül népszerű Isztriai-félszigetet a szezon közepén kezdték felfedezni, miután mind jobban bebizonyosodott, hogy biztonságban érezhetik magukat a külföldiek. A görögországi csoport vasárnap érkezik visz- sza, szeptember elején Korfu szigetére indul egy másik. Növekvő érdeklődés mutatkozik az exkluzív utak iránt. Igaz, az észak-afrikai Tunézia már kezd megszokottá válni - harmincán jártak itt -, de Brazíliába is eljutottak ketten. Kökény Józsefné ügyintéző hangsúlyozta: utasaik kifejezetten az üdülés, a pihenés, a kulturális érdeklődés kielégítése céljából utaznak, s egymás között népszerűsítik a lehetőségeket, mivel elégedettek az iroda szolgáltatásaival. Szlovákia mint mentőöv Az Express salgótarjáni irodájának vezetője, Varga György a kiutazó forgalom dinamikus növekedéséről tájékoztatott. Ez elsősorban az egyéni turizmus fellendülésének köszönhető, mert a csoportos utazás háttérbe szorult. Nagyon fontos még, hogy három éve, megérezvén a hazai piac beszűkülését, Szlovákia irányába nyitottak. Északi szomszédunkhoz 35 úti céllal utaztatnak, behálózva az egész országot. Tavaly 13 milliós volt ez a forgalmuk, idén pedig már eddig i meghaladták a 18 milliót. Évente körülbelül 5-5500 személy fordul meg a Tátrában és másutt. Az Express utasai is szívesen mennek a tengerpartra, de ugyanúgy, mint más irodák, ők is azt tapasztalják, hogy a hagyományos úti célok iránt Görögország, dalmát tengerpart - lanyhult az érdeklődés, míg a spanyol és olasz iránt nőtt. Utaztattak Mallorcára, Tunéziába, sőt az USÁ-ba, Kanadába is. Portugáliát először hirdették, s huszonegyen választották e szép országot. Terveik szerint az idén mintegy 3800 személyt utaztatnak külföldre, ennek kétharmadát Szlovákiába. Síutak megbízás alapján is A Nógrád Tourist szervezésében eddig 1800-an utaztak, fele arányban külföldre. Több utazási irodával állnak kapcsolatban, nekik is szerveznek utakat. így közel 300 utas járt külföldön - Szert Sándorné hivatalvezető elmondása szerint. Utaztattak - a többi között - Párizsba és a Loire-völgyébe, Tunéziába, Krétára, Spanyol- országba, Olaszországba. Jövőre ők szervezik valamennyi volt és jelenlegi megyei idegenforgalmi hivatalnak a szlovákiai síutakat. (su) Képeslapok az örök városból N aponta milliók tapossák Róma ősrégi utcáit, hangulatos tereit. A világ minden tájáról - Nógrád- ból is - érkezett turisták tízezrei próbálják órák alatt felfedezni a legendás műemlékeket, miközben az ott élőknek egy élet is kevés a város megismeréséhez. Róma, Romolus és Remus városa mindig más és más arcát mutatja. A fényképező embernek még nehezebb a feladata. Bármerre fordul gépével, úgy érzi, mindent meg kellene örökítenie: a kismotorokon száguldozó bennszülötteket, a zsúfolt kávéházi teraszokat, a jellegzetes külsejű embereket, csavargókat és a történelmi atmoszférát árasztó építményeket. De ez túl sok egyszerre. Marad csupán néhány emlékkép, amely azért remélhetőleg megsejtet valamit az ősi város hangulatából. Fotók: Gyurián Tibor A olasz főváros földrajzi középpontjában áll a II. Viktor Emánuel-emlékmú' Lüktet az élet a gladiátorok viadalairól híres-hírhedt Colosseum környékén A pompás szökőkutak, ha csak pillanatokra is, jótékony enyhet adnak a tengersok turistának A bámulatosan ügyes utcai képzőművészeknek szíve sen ülnek modellt a messzi földről idelátogatók A huszonhárom híd egyike, amely impozáns látványt nyújtva ível át a legendás Tevere folyón Kivilágítva különösen szép a zeneművekből is ismert Angyalvár, az egykori börtön nevezetes épülete Áruló vagy reálpolitikus? Világos, 1849. augusztus 13. A magyar nemzet tragikus gyásznapjai közé tartozik. Mint Mohács vagy Buda elfoglalása. Ma is elszorul a szív, ha az aradi tizenhárom tábornokra meg a többi kivégzett hazafira gondolunk. Legyőztek bennünket. De Ferenc József Ausztriája nem tudott volna fölénk kerekedni, ha nem kap - saját szégyénére is - külső támogatást. Az orosz cár, a korabeli status quo másik Cerberusa készséggel sietett (más téren mellesleg ellenlábasa) megsegítésére. Döntő volt a túlerő. Épp észszel nem lehetett mást csinálni, mint ami történt azon a szomorú napon. Görgey Artúr a magyar seregek főparancsnokaként - szakmailag magasan képzett katona - világosan látta ezt. Minden fontosabb tisztség- viselő (el)menekült, maga Kossuth is. A további harc csak visszafordíthatatlanul kivérez- tette volna a nemzetet. Napjainkig vitatkoznak Görgey tettéről: áruló volt, vagy reálpolitikus? Az ész az utóbbira, a szív az előbbire voksol. Mert Világosnál a magyar szabadság reményei foszlottak szét, és a szabadság vágya az emberek lelkének legmélyén fészkelt. A többség szerint Görgey mégiscsak áruló, (ok) SZÁZNEGYVENÖT ÉVE TÖRTÉNT VILÁGOSON Görgey a fegyverletételről (Az alábbi részletek Görgey Artúr Életem és működésem című emlékiratából valók.) Kíséretem megállt; én egyedül közeledtem a magános lovashoz, üdvözöltem és megneveztem magamat, mert föltételeztem, hogy magával gróf Rüdiger lovassági tábornokkal, az orosz hadtestparancsnokkal állok szemtől szemben. így is volt. Gróf Rüdiger nemes indulattól lehetett eltelve, és helyzetem nyomasztó súlyán, ameny- nyire lehet, könnyíteni akart; mert legelső hozzám intézett szavai arról biztosítottak, hogy ő őszintén átérzi és teljesen méltányolja azokat az indokokat, melyek minket arra bírtak, hogy önként lemondjunk a harc folytatásáról, és szavai megerősítésére kezet nyújtott. Kíséretem soraiból önkéntelen kiáltás hangzott fel arról az örvendetes meglepetésről árulkodva, mellyel a győztes részéről a le- győzöttel, az ő szerencsétlen vezérükkel szembeni tisztelet megnyilatkozását szemlélték. Átadtam gróf Rüdiger lovassági tábornoknak a hadsereg kívánságait magában foglaló jegyzéket, a kormánynak és az országgyűlésnek a hadsereghez önként csatlakozó tagjainak névsorával együtt, akik megkértek, legalább azt az enge- delmet eszközöljem ki számukra, hogy egyelőre, amíg sorsuk el nem dől, a hadifogság napjaiban is a hadsereggel maradhassak. pártfogolja főnökénél. Mindezért én gróf Rüdiger lovassági tábornoknak sorstársaim nevében is köszönetét mondtam. Azzal a kérdésemmel, mincs-e a parancsnokságom alatt álló hadsereg felállítását illetően valamilyen külön kívánsága, s azzal a válaszával, hogy fegyverletételünk alakiságait teljesen tetszésemre bízza. A magyar hadsereg eleje ezalatt lassan közeledett a Malom-csatornához. A keskeny híd könnyen fennakadásra és zavarra vezethetett. Hogy ennek elejét vegyem, azonnal visszatértem kísérőimmel a csatorna hídjához, és úgy intézkedtem az egymás után érkező csapatoknak a Malom-csatorna és Szőllős közti térségen, arccal a Zarándnál álló orosz hadzöm felé tömegidomban, két harcélben való felvonulását, hogy mire ez bevégződött, az első harcéit a ÜL, s a VII. hadtest, a második harcéit pedig az I. hadtest képezte; a két harcéi közti területen sorakoztak ütegeink; a hadseregvonat szekerei pedig a másik harcéi mögött. A felhőtlen ég boltjáról letűző nyári nap semmi szellő által nem enyhített rekkenö hősége rendkívül késleltette a csapatok menetét. Aztán meg nem is volt többé nekik miért sietni. Mire a magyar hadsereg utolsó osztagai átvonultak a csatorna hídján, a nap már leáldozóban volt. Görgey Artúr, a magyar főparancsnok, aki a fegyver- letétel mellett döntött A világosi megadást tragikusan élte meg a nemzet A derék férfiaknak ezt a szerény óhajtását aligha lehetett volna megtagadni; gróf Rüdiger lovassági tábornok ezenfelül nekik is, mint mindenkinek, aki a megadáshoz csatlakozott, biztosította a nála lévő ingó vagyona háborítatlan birtoklását;-a tábornokoknak és a tisztikarnak pedig meghagyta a kardját. A többi kérelemre nézve, melyeknek teljesítése meghaladta a hatáskörét, megígérte, hogy minden erejével 1849. augusztus 13-án az esti szürkületben egy orosz hadtest parancsnoka, gróf Rüdiger lovassági tábornok tartott szemlét a parancsnokságom alatt álló magyar csapatok felett. De a huszár talpon állt a lova fejénél, kardja a nyeregkápára volt akasztva; a gyalogság fegyvere gúlában; az ágyúk mind szorosan egymás mellett védtelenül; és védtelenül hevertek a zászlók is a fegyvertelen hadsorok előtt...
