Nógrád Megyei Hírlap, 1994. augusztus (5. évfolyam, 179-204. szám)

1994-08-13-14 / 190. szám

8. oldal Hétvégi Magazin • Elet - Képek 1994. augusztus 13-14., szombat - vasárnap Merre utaztak szívesen a nógrádiak? Nehéz a megye gazdasági helyzete, de az utazás területén már némi élénkülés tapasztalható. Irodáink idén eddig valamivel több embert utaztattak bel- és külföldön egyaránt, mint a ko­rábbi évek hasonló időszakában. Összegezve mondhatjuk el, hogy sokakat érdekelnek a szlovákiai túrák, a tengerparti nyaralások, és mintegy öt tucatnyi azoknak a száma, akik úgynevezett exkluzív (például Brazília) utakra vállalkoznak. Az IBUSZ Utazási Irodák Kft. salgótarjáni irodája a fő­szezonban két csoportot is el tudott indítani Rómába, az olasz fővárosba. A 80 részt­vevő az örök városon kívül megtekinthette a Vatikánt, út­közben pedig Ravennát és Fi­renzét is. Nem bevásárló turisták Egy autóbusznyi utas járt a francia Riviérán, Cannes és Antibes környékén. Ugyan­csak negyvenen utaztak - re­pülővel - Mallorca szigetére. Körülbelül hatvanan, elsősor­ban egyénileg eljutva nyaral­tak a spanyol tengerparton, megbarátkozva Lloret de Mar­ral, Barcelonával. Azt tapasz­talják, hogy ezt az üti célt egyre többen kedvelik meg. A korábban rendkívül nép­szerű Isztriai-félszigetet a sze­zon közepén kezdték felfe­dezni, miután mind jobban be­bizonyosodott, hogy bizton­ságban érezhetik magukat a külföldiek. A görögországi csoport vasárnap érkezik visz- sza, szeptember elején Korfu szigetére indul egy másik. Növekvő érdeklődés mutat­kozik az exkluzív utak iránt. Igaz, az észak-afrikai Tunézia már kezd megszokottá válni - harmincán jártak itt -, de Bra­zíliába is eljutottak ketten. Kökény Józsefné ügyintéző hangsúlyozta: utasaik kifeje­zetten az üdülés, a pihenés, a kulturális érdeklődés kielégí­tése céljából utaznak, s egy­más között népszerűsítik a le­hetőségeket, mivel elégedettek az iroda szolgáltatásaival. Szlovákia mint mentőöv Az Express salgótarjáni irodájának vezetője, Varga György a kiutazó forgalom di­namikus növekedéséről tájé­koztatott. Ez elsősorban az egyéni turizmus fellendülésé­nek köszönhető, mert a csopor­tos utazás háttérbe szorult. Nagyon fontos még, hogy há­rom éve, megérezvén a hazai piac beszűkülését, Szlovákia irányába nyitottak. Északi szomszédunkhoz 35 úti céllal utaztatnak, behálózva az egész országot. Tavaly 13 milliós volt ez a forgalmuk, idén pedig már eddig i meghaladták a 18 milliót. Évente körülbelül 5-5500 személy fordul meg a Tátrában és másutt. Az Express utasai is szíve­sen mennek a tengerpartra, de ugyanúgy, mint más irodák, ők is azt tapasztalják, hogy a ha­gyományos úti célok iránt ­Görögország, dalmát tenger­part - lanyhult az érdeklődés, míg a spanyol és olasz iránt nőtt. Utaztattak Mallorcára, Tunéziába, sőt az USÁ-ba, Kanadába is. Portugáliát elő­ször hirdették, s huszonegyen választották e szép országot. Terveik szerint az idén min­tegy 3800 személyt utaztatnak külföldre, ennek kétharmadát Szlovákiába. Síutak megbízás alapján is A Nógrád Tourist szervezé­sében eddig 1800-an utaztak, fele arányban külföldre. Több utazási irodával állnak kapcso­latban, nekik is szerveznek utakat. így közel 300 utas járt külföldön - Szert Sándorné hi­vatalvezető elmondása szerint. Utaztattak - a többi között - Párizsba és a Loire-völgyébe, Tunéziába, Krétára, Spanyol- országba, Olaszországba. Jövőre ők szervezik vala­mennyi volt és jelenlegi me­gyei idegenforgalmi hivatal­nak a szlovákiai síutakat. (su) Képeslapok az örök városból N aponta milliók tapossák Róma ősrégi utcáit, hangulatos tereit. A világ minden tájáról - Nógrád- ból is - érkezett turisták tízezrei próbálják órák alatt felfedezni a legendás műemlékeket, miközben az ott élőknek egy élet is kevés a város megismeréséhez. Róma, Romolus és Remus városa mindig más és más arcát mutatja. A fényképező embernek még nehezebb a feladata. Bármerre fordul gépével, úgy érzi, mindent meg kellene örökítenie: a kismoto­rokon száguldozó bennszülötteket, a zsúfolt kávéházi teraszokat, a jel­legzetes külsejű embereket, csa­vargókat és a történelmi atmoszfé­rát árasztó építményeket. De ez túl sok egyszerre. Marad csupán né­hány emlékkép, amely azért re­mélhetőleg megsejtet valamit az ősi város hangulatából. Fotók: Gyurián Tibor A olasz főváros földrajzi középpontjá­ban áll a II. Viktor Emánuel-emlékmú' Lüktet az élet a gladiátorok viadalairól híres-hírhedt Colosseum környékén A pompás szökőkutak, ha csak pillanatokra is, jótékony enyhet adnak a tengersok turistának A bámulatosan ügyes utcai képzőművészeknek szíve sen ülnek modellt a messzi földről idelátogatók A huszonhárom híd egyike, amely impozáns látványt nyújtva ível át a legendás Tevere folyón Kivilágítva különösen szép a zeneművekből is ismert Angyalvár, az egykori börtön nevezetes épülete Áruló vagy reálpolitikus? Világos, 1849. augusztus 13. A magyar nemzet tragikus gyász­napjai közé tartozik. Mint Mo­hács vagy Buda elfoglalása. Ma is elszorul a szív, ha az aradi ti­zenhárom tábornokra meg a többi kivégzett hazafira gondo­lunk. Legyőztek bennünket. De Ferenc József Ausztriája nem tudott volna fölénk kerekedni, ha nem kap - saját szégyénére is - külső támogatást. Az orosz cár, a korabeli status quo másik Cerberusa készséggel sietett (más téren mellesleg ellenlá­basa) megsegítésére. Döntő volt a túlerő. Épp ész­szel nem lehetett mást csinálni, mint ami történt azon a szo­morú napon. Görgey Artúr a magyar seregek főparancsno­kaként - szakmailag magasan képzett katona - világosan látta ezt. Minden fontosabb tisztség- viselő (el)menekült, maga Kos­suth is. A további harc csak visszafordíthatatlanul kivérez- tette volna a nemzetet. Napjainkig vitatkoznak Gör­gey tettéről: áruló volt, vagy reálpolitikus? Az ész az utób­bira, a szív az előbbire voksol. Mert Világosnál a magyar sza­badság reményei foszlottak szét, és a szabadság vágya az emberek lelkének legmélyén fészkelt. A többség szerint Görgey mégiscsak áruló, (ok) SZÁZNEGYVENÖT ÉVE TÖRTÉNT VILÁGOSON Görgey a fegyverletételről (Az alábbi részletek Görgey Ar­túr Életem és működésem című emlékiratából valók.) Kíséretem megállt; én egye­dül közeledtem a magános lo­vashoz, üdvözöltem és megne­veztem magamat, mert föltéte­leztem, hogy magával gróf Rü­diger lovassági tábornokkal, az orosz hadtestparancsnokkal ál­lok szemtől szemben. így is volt. Gróf Rüdiger nemes indulattól lehe­tett eltelve, és helyzetem nyomasztó sú­lyán, ameny- nyire lehet, könnyíteni akart; mert legelső hoz­zám intézett szavai arról biztosítottak, hogy ő őszin­tén átérzi és teljesen méltá­nyolja azokat az indokokat, melyek minket arra bírtak, hogy önként lemondjunk a harc folytatásáról, és szavai meg­erősítésére kezet nyújtott. Kísé­retem soraiból önkéntelen kiál­tás hangzott fel arról az örven­detes meglepetésről árulkodva, mellyel a győztes részéről a le- győzöttel, az ő szerencsétlen vezérükkel szembeni tisztelet megnyilatkozását szemlélték. Átadtam gróf Rüdiger lovas­sági tábornoknak a hadsereg kívánságait magában foglaló jegyzéket, a kormánynak és az országgyűlésnek a hadsereghez önként csatlakozó tagjainak névsorával együtt, akik meg­kértek, legalább azt az enge- delmet eszközöljem ki szá­mukra, hogy egyelőre, amíg sorsuk el nem dől, a hadifogság napjaiban is a hadsereggel ma­radhassak. pártfogolja főnökénél. Mindezért én gróf Rüdiger lovassági tábornoknak sorstár­saim nevében is köszönetét mondtam. Azzal a kérdésemmel, mincs-e a parancsnokságom alatt álló hadsereg felállítását il­letően valamilyen külön kíván­sága, s azzal a válaszával, hogy fegyverletéte­lünk alakiságait teljesen tetszé­semre bízza. A magyar hadsereg eleje ezalatt lassan közeledett a Ma­lom-csatorná­hoz. A keskeny híd könnyen fennakadásra és zavarra vezethe­tett. Hogy ennek elejét vegyem, azonnal vissza­tértem kísérő­immel a csa­torna hídjához, és úgy intézked­tem az egymás után érkező csa­patoknak a Ma­lom-csatorna és Szőllős közti térségen, arccal a Zarándnál álló orosz hadzöm felé tömegi­domban, két harcélben való felvonulását, hogy mire ez be­végződött, az első harcéit a ÜL, s a VII. hadtest, a második har­céit pedig az I. hadtest képezte; a két harcéi közti területen so­rakoztak ütegeink; a hadsereg­vonat szekerei pedig a másik harcéi mögött. A felhőtlen ég boltjáról le­tűző nyári nap semmi szellő ál­tal nem enyhített rekkenö hő­sége rendkívül késleltette a csapatok menetét. Aztán meg nem is volt többé nekik miért sietni. Mire a magyar hadsereg utolsó osztagai átvonultak a csatorna hídján, a nap már leál­dozóban volt. Görgey Artúr, a magyar főparancsnok, aki a fegyver- letétel mellett döntött A világosi megadást tragikusan élte meg a nemzet A derék férfiaknak ezt a sze­rény óhajtását aligha lehetett volna megtagadni; gróf Rüdi­ger lovassági tábornok ezenfe­lül nekik is, mint mindenkinek, aki a megadáshoz csatlakozott, biztosította a nála lévő ingó vagyona háborítatlan birtoklá­sát;-a tábornokoknak és a tisz­tikarnak pedig meghagyta a kardját. A többi kérelemre nézve, melyeknek teljesítése meghaladta a hatáskörét, meg­ígérte, hogy minden erejével 1849. augusztus 13-án az esti szürkületben egy orosz hadtest parancsnoka, gróf Rüdiger lo­vassági tábornok tartott szem­lét a parancsnokságom alatt álló magyar csapatok felett. De a huszár talpon állt a lova fejé­nél, kardja a nyeregkápára volt akasztva; a gyalogság fegyvere gúlában; az ágyúk mind szoro­san egymás mellett védtelenül; és védtelenül hevertek a zászlók is a fegyvertelen hadsorok előtt...

Next

/
Thumbnails
Contents