Nógrád Megyei Hírlap, 1994. július (5. évfolyam, 153-178. szám)
1994-07-09-10 / 160. szám
8. oldal Hétvégi Magazin • Elet - Képek 1994. július 9-10., szombat - vasárnap NEGYVENNEGYEDIK ÉVE ÜNNEPELJÜK A VASUTASNAPOT / Értelmetlen lenne eltemetni a vasutat-Ezt sem álmodtam volna néhány évvel ezelőtt - mondja Kovács Pál balassagyarmati nyugdíjas, amikor csomagokkal a kezében megáll a vasútállomás peronján. - Tudja, én már sok furcsa dolgot megértem az életem során, de azt mégsem gondoltam volna, hogy egy óramű pontosságú szervezetet úgy szétzilálnak majd, mint ahogyan a MÁV-val tették. Mi itt, Balassagyarmat környékén már „keresztet vetettünk” a vasútra. Szabad az út a MÁV előtt Szusszanásnyi idő után folytatja: - Pedig már a nagyapám is ezen szállított, és magam is gyakran utaztam vele. Legénykoromban még udvarolni is. Meghatározó volt a vonat ezen a környéken. Ezért is örültünk, amikor néhány éve olvastuk a Nógrád Megyei Hírlapban, hogy mégis új vonalak indulnak. Látja, most is Pestről jövök. Átszállás nélkül. Buszon nem tudtam volna ennyi holmival utazni. Hiányzott a fejlesztés-Ennyire ,/elemás” valóban a MÁV jelenlegi helyzete? — kérdezem Kasuba Lászlót, a MÁV balassagyarmati állomásfőnökét.- Sajnos igen. A vasút és a vasutasság az elmúlt fél évszázad alatt rendkívül nehéz időket élt át. A történelem és az aktu- álpolitika nem kímélt bennünket sem. Pedig a vasúti közlekedés valóban meghatározó tényező. Önmaga ugyan állami finanszírozásra szorul, de a gazdasági élet negyedik szférája, hogy szabatosan mondjam. Nélkülünk az ipar, a mezőgazdaság és a kereskedelem nem létezhet. Mindhárom eredményességének része a mi munkánk is. Csak éppen a folyamatos fejlesztés hiányzott gyakran. Általában keveset gondoltak ránk az utóbbi évtizedekben, s néha bár ne tették volna. Mert például az „önfinanszírozó vasút” koncepciója - elnézést a kifejezésért — fából vaska- rika-jellegű elképzelés volt. S még hosszan sorolhatnám a hasonló „korszakalkotó” elgondolásokat. Ezeken túl kell tennünk magunkat. A következő évekkel és feladatokkal kell foglalkoznunk. Úgy tűnik, a leendő kormány megnyilvánulásai óvatos optimizmusra adnak okot. Remélem, hogy átgondolt, reális gazdaságpolitikával, az utóbbi néhány év új, nyitott szemléletű üzletvezetési elveinek folytatásával és nagyon pontos, fegyelmezett szakszolgálati munkával, takarékossággal elindulhatunk felfelé. A Parlamentben szólaltattuk meg Lotz Károlyt, a közlekedési tárca várományosát: Lesz lehetőség a fellendítésre-A vasút igen nehéz pénzügyi helyzetben van. Most véglegesítettük azt a kormányprogramot, amelynek megvalósítása során ezen a helyzeten változtatni lehet. Mindnyájan ragaszkodtunk ahhoz, hogy új irányt vegyen a MÁV. Természetesen ez még önmagában kevés. Feltehetően szervezeti és más változásokra szükség lesz, de egy - a Világban ajánlásaival összhangban kidolgozott - program megvalósításával van lehetőség a vasút fellendítésére. Ebben partnereink az érintett szakemberek és a szakszervezetek képviselői is. Az elmúlt napon éppen velük ültünk le áttekinteni a helyzetet. Amennyiben terveink megvalósulnak, kimondhatjuk, hogy a MÁV nem csak volt és van, hanem azt is, hogy lesz. Lehetséges, hogy kemény intézkedések következményeit is el kell viselnünk, de számos környező országbeli példa azt mutatja, szükség van a kötöttpályás közlekedésre, s annak dolgozóira.^ Meggyőződésem, hogy a MÁV a jelentőségének megfelelő helyét kapja meg az ország életében. A vasutasság dolgozni akar Rigó Zoltán, a MÁV Budapesti Üzletigazgatóságának vezetője mondja:-Örömmel üdvözlöm a miniszterjelölt úr terveit. Várakozással tekintünk a következő évek elé. Ugyanakkor viszont - és nem frázis - mindent megteszünk, hogy megvalósítsuk ezeket az elképzeléseket. Magam és munkatársaim nevében nyugodt lelkiismerettel kijelenthetem, hogy ránk számíthat. Tudjuk, hogy nem lesz könnyű a következő néhány év, de a vasutasság olyan, hogy egyértelmű rendelkezés esetén képes - és akar is! - fegyelmezett, pontos munkát végezni. A vasutasnap jó alkalom arra, hogy visszatekintsünk az előző időszakra, de most mindennél fontosabb a jövő. A miénk, MÁV-dolgozóké, s ami még ennél is lényegesebb, az egész országé. G. Szűcs László II. Rákóczi Ferenc vezérlő fejedelem Nógrád megyei emlékhelyei A héten volt a 290-ik évfodulója annak, hogy II. Rákóczi Ferencet Erdély fejedelmévé választották. Történelmünk egyik legnépszerűbb alakja megyénkben is többször megfordult: a híres szécsényi országgyűlés és az általa vezetett szabadság- harc utolsó csatája is szűkebb pátriánkban zajlott le. Szécsényben csata is volt 1705-ben Szécsényben tartották meg a Rákóczi-szabad- ságharc első országgyűlését. A rendek a kedvezőtlen katonai helyzet miatt nem a hagyományos Rákos mezejét, hanem inkább a biztonságosabb nógrádi települést választották erre a célra. A Borjúpást réten egyébként 25 vármegye, 36 főrend és 6 püspök gyűlt össze - körülbelül ezer ember. Ismereteink szerint a fiatal fejedelmet a ferences kolostor második emeletén lévő, gótikus stílusú szobában szállásolták el. Ez a helyiség ma Rá- kóczi-emlékszobaként várja a látogatókat, és magán viseli történelmünk utóbbi évszázadainak nyomát. A Mekka felé eső, keleti falon egy imafülkét festettek fel az itt tanyázó törökök - az elmosódott ecsetvonások a mai napig láthatók. (Egykor az itteni török helyőrség bégje is itt lakott.) A csúcsíves, gótikus boltozat zárókövén tavaly egy ré- ges-régi fecskefészket találtak a felújítást végző ferences no- víciusok. Nem derült ki, hogy mikor készült a kis sárépítmény, de valószínűleg évszázadokkal korábban jutott az épület belsejébe a mindössze arasznyi széles, kitört ablakon át a fecskepár. A madárkák elméletileg akár az itt időző Rákóczit is láthatták ... Négy esztendővel később, 1709-ben csata színhelye is volt Szécsény határa. A császári csapatokkal megütköző kuruc seregek súlyos vereséget szenvedtek, csakúgy mint a másik történelmi emlékhelyünk, Romhány szomszédságában. Itt zajlott ugyanis a Rákóczi-szabadságharc utolsó nagy hadművelete. 1710. január 22-én a kuruc hadak isA romhányi emlékmű mét alul maradtak a császári csapatokkal szemben, s elveszett a remény - mint már annyiszor előtte és azóta - a független Magyarország fel- támasztására. A török mogyorófa legendája Romhány közelében áll egy hatalmas, idős török mogyorófa. A magassága 20 méter körüli, törzsének kerülete pedig 2,5 méter - a természetvédelmi oltalom alatt álló fa korát a szakirodalomban 300 esztendőre becsülik. A legenda szerint II. Rákóczi Ferenc sátra a török mogyorófa alatt állott a történelemkönyvekben „romhányi csata” néven emlegetett ütközet alatt, s a fejedelem innen irányította a hadműveleteket. Egy másik legenda szerint Rákóczit rodostói száműzetésében felkereste egyik itthoni híve. A hagyomány szerint általa küldte a facsemetét azzal a megbízással, hogy ültesse el utolsó magyarországi csatájának szomorú emlékű színhelyén. A legendák közül egyik sem bizonyított, de az elképzelhetőnek tűnik, hogy Rákóczi valahonnan Kétbodony közeléből, a Bodonyi-hegyről irányította a csatát. Áz ütközet ugyanis nem korlátozódott Romhányra és környékére, hanem a Lókos patak völgyében, Szátokon át egészen Ér- sekvadkertig zajlottak a hadműveletek. A nevezett hegyről (vagy inkább dombról) ugyanis jól belátható az egész térség, és szükség esetén könnyen védhető is az ellenség támadásaitól. Romhány-Kétbodony között Található egy másik, egészen kicsi domb, inkább csak afféle halom is a Lókos völgyében, Romhány és Kétbodony között, és a környékbeliek szerint elképzelhető, hogy esetleg itt állott a fejedelem sátra. (Az előbbi változat azért sokkal valószínűbb.) Kétbodony temetőjében a csata után kuruc vitézeket is elhantoltak, és erre bizonyítékok is rendelkezésünkre állnak. A sírásással foglalkozó idős helybeliek elmondása szerint nem egyszer fordított ki az ásó kardokat, sarkantyúkat, ruhagombokat, egyéb maradványokat. A népnyelv a mai napig kuruc temetőnek nevezi ezt a helyet. A tervek szerint a jövőben egy kegyeleti parkot is kialakítanak ezen a környéken, mely a falu idegenforgalmában is jelentős szerepet játszhat. A kuruc kori leletek jelentős része a lakosság tulajdonában a mai napig megvan. Az ön- kormányzat azt tervezi, hogy a közeljövőben emlékszobát is berendez. Itt összegyűjtik a még fellelhető tárgyi emlékeket, és lehetővé teszik, hogy a nagyközönség is megtekintse azokat. Faragó Zoltán Lassan elfogyunk, mint a gyertyaszál? Az ENSZ július 11-ét népesedési világnappá nyílvánította. Ezzel fel kívánta hívni - elsősorban - a harmadik világ figyelmét a túlnépesedés veszélyeire. Földünk jó néhány pontján sokkal többen születnek, mint amennyi embert az adott földrajzi terület kulturáltan képes eltartani. Éhínség pusztít - nyomában tengernyi kór, gyógyíthatatlan betegség, a lassú és biztos halál. Nálunk nem a túlnépesedés jelenti jelenünkre és fejlődésünkre nézve a fő veszélyt. Sajnálatosan éppen az ellenkezője. Erről beszélgettünk dr. Balogh Miklóssal, a Központi Statisztikai Hivatal Nógrád Megyei Igazgatóságának vezetőjével. Többen halunk meg, mint születünk-A nemzethalál víziója rendszeresen visszatérő gondolat a magyar értelmiség bizonyos köreiben. Ámbár ha vészharangot nem is kell kongatnunk, okunk azért jócskán van az aggodalomra. A Nógrád megyei adatok hogyan támasztják alá a borúlátást?-Amikor a népmozgalmi adatokról beszélünk, akkor nézzük a születéseket, halálozásokat, az elvándorlást, a házasságkötéseket és válásokat. A természetes szaporodás egyenlege határozza meg hosszú távon egy terület népességének az alakulását. Nógrád megyére most már régebbtől az a jellemző, hogy többen halnak meg, mint amennyien születnek. Körülbelül 3500-3600 körüli évente a halálozások száma, míg az élve születéseké 2400-2500. Már önmagában az, hogy természetes csökkenés tapasztalható évek óta, kedvezőtlen.- Mivel magyarázható ez?- Elsősorban a népesség összetételéből következik: elöregedett. Ugyanakkor a megyére nézve nagyon szomorú, hogy évek óta megvan a vándorlási vesztesége is. Többen mennek el, mint ahányan jönnek. Ez a veszteség évente 5-700 között ingadozik. A kettő következménye, hogy Nógrád megyének a lakónépessége 221 ezer főre csökkent. Csak érzékeltetésképpen: kigyűjtöttük évtizedenként az adatokat. 1980 és 1989 között mindössze 12 településen nőtt - a 121-ből - a lakosság száma. A tendencia nagyon kedvezőtlen. A hetvenes években még 27 ilyen települést találtunk.- Ahogyan számítom, évente mintegy 1600-1700 embert veszíBalogh Miklós megyei igazgató tünk. Egy karancsaljányi lakosságot. Hogyan lehetne megállítani ezt a folyamatot, megállítható-e egyáltalán?- Rövid távon nincs remény megállítani. Két tényezőt lehet a megállításnál, vagy annak lehetőségénél figyelembe venni: az egyik, hogy a demográfiai folyamatok - a lakosság életkori összetétele - adnak-e esélyt arra, hogy ez a tendencia változzon. Ebből a szempontból a hetvenes évek demográfiai hulláma kedvező. Akik 1975-76 körül születtek, most kerülnek szülőképes korba, s ez a házasodó, szülni fogó korosztály nagyobb létszámú, mint a korábbi. Az első gyerek mindenképpen megszületik, annál még nincsenek gazdasági megfontolások. Azt viszont már meggondolják majd a szülők, hogy megszülessen-e a második, esetleg a harmadik. Döntésük attól függ - és ez a második tényező -, hogy milyenek lesznek a gazdasági-társadalmi körülmények, megteremtik-e annak lehetőségét, hogy megszülessenek a további gyerekek. Ebben a tekintetben Nógrád megye hátránnyal indul, mert a gazdasági folyamatok itt sokkal kedvezőtlenebbek, mint az ország más megyéiben. Nagyobb a létbizonytalanság, magasabb a munkanélkülieknek a száma, nagyon lecsökkent a lakásépítés, tehát mindazok az életkörülmények romlottak, amelyek az átgondolt, nagyobb család alapításának a feltételét jelentik. S azt majd az idő dönti el, hogy a vezetők tudnak-e olyan döntéseket hozni, amelyek elősegítik a gazdasági-társadalmi folyamatok kedvező változását. Következésképpen a népesség kedvező alakulását. Megyénk jó ugródeszka- Mennyire lehetünk mi, nógrádiak derűlátóak jövőnk tekintetében?-Én arra számítok, hogy a megye lakossága tovább csökken, mert ha ne adj’Isten a születések száma valamennyire emelkedne, a vándorlási vesztesége a megyének akkor is jelentős marad. Hiszen aki itt tartósan nem talál állást, főleg a kvalifikált munkaerő, az megpróbál máshol elhelyezkedni. Nem szabad megfeledkezni a megye település-földrajzi adottságairól sem. Mi nagyon közel vagyunk a fővároshoz. Sokan Nógrád megyét kiindulópontnak tekintik. Megszerzik a gyakorlatot, a szakmai ismereteket, és amikor lehetőség nyílik, továbblépnek. Hozzávehetjük ehhez azt, hogy aki elmegy felsőfokú tanintézetbe - a megyében csak egy van -, az nem biztos, hogy visszajön. A megye kis településes szerkezetű, kevés értelmiségit tud eltartani. A műszaki értelmiség körében megkezdődik az elvándorlás, ez is nagyon elgondolkodtató. Hiányuk felveti a kérdést: ha nem lesz a megyében aki újat alkot, vállalkozik, mi lesz a kilábolás útja?-Statisztikai adataink elgondolkodtatóak a halálozásokról, a születéskor várható élettartamról is. Sokan kíváncsiak arra, milyen kort élhet meg egy most született Nógrád megyei polgár?-Erre csak országos adataink vannak. Egy magyar férfi várható élettartama 64 év, egy magyar nőé 73. Egyrészt nagy a rés a kettő között, másrészt ez az életkor a fejlődő országokra jellemző, nem a fejlettekre. Nem élünk egészségesen. Az Egyesült Államokban ugyanez az élettartam: 72, illetve 79 év. Egyre többen halnak meg szenvedélybetegségben, alkoholizmusban fiatalon. Több népmozgalmi elemző szerint nem is igazán az a fő baj Magyarországon, hogy alacsony a születésszám, hanem inkább az, hogy a várható élettartam alacsony, vagyis túl magas a halálozási arány. Stresszel szemben védtelenül-Egészségtelenül élünk, ez valamennyiünk napi tapasztalata. De ennek komoly, mély okai lehetnek. Ön milyenekre gondol?- Az okokat nehéz összegezni. Általában igaz, hogy nem vagyunk felkészülve, s felkészítve a stresszre. Most egész korosztályok esnek ki megszokott életükből, biztonságukból. Korábban elérhető - ha nem is könnyen célokat fogalmazhattak meg maguknak az emberek, tudtak tervezni. Említésképpen: az állás elvesztése, a magas lakásrezsi, melyet nem tud az egyén befolyásolni, természetesen idézi elő a stresszhelyzeteket. A gazdasági rendszerváltásnak erre a következményére még nem készült fel - nem is készülhetett - az egyes ember. Ez szerintem még inkább fogja éreztetni hatását az elkövetkezendő években, mert ez nem rövid távú hatás. Csak kérdezem: ha nem építünk több lakást, hogy akarunk több gyereket; ha ilyen a lét- biztonság, hogyan kívánjuk el a harmadik-negyedik gyereket? No de ezek csak együtt, és nagyon sok lépésben oldhatók meg.- Köszönöm az őszinte beszélgetést, talán hozzásegít bennünket ahhoz, hogy tisztábban lássuk önmagunkat, valóságosabban ítéljük meg a várható jövőt. (sulyok) Megyei népmozgalmi adatok Megyénk lakossága 1993-ban 221 ezer fő volt. Nógrád a legkisebb lélekszámú megye. Élve 2520 csecsemő született, s 3650 ember halt meg. Köztük 40 újszülött nem élte meg az egyéves kort. A természetes csökkenés 1040 személy. Házasságot 1160-an kötöttek, a válást 390 esetben mondták ki. Ezekkel az adatokkal a megyék középmezőnyében helyezkedünk el. Egy esetben állunk a képzeletbeli dobogón, a halálozások gyakorisága tekintetében másodikok vagyunk.
