Nógrád Megyei Hírlap, 1994. július (5. évfolyam, 153-178. szám)

1994-07-28 / 176. szám

1994. július 28., csütörtök

Bátonyterenye Es Környéke

5. oldal

Az a legfontosabb, hogy fehér legyen a liba mája

r r

OROSZ LASZLO KIÁLLÍTÁSÁT TERVEZIK AZ ADYBAN

Hazai környezetben a festőművész

BÁTONYTERENYE. Az Ady Endre Művelődési Központban augusztus 5-én, 17 órakor nyitják meg Orosz László festőművész kiállítását. A Budapesten élő művész 1928. április 24-én Maconka községben született, a település népviseletéről nevezetes. Szülőföldjéhez mély érzelmi szálak kötik. Első önálló kiállítását - 1963-ban - itt rendezte, s az évtizedek során még több ízben bemutatkozott. Legutóbbi kiállítása a hazai környezetben 1987-ben volt.

aki szívesen keresi a kapcsolatot a közönséggel. Ez a visszajelzés nélkülözhetetlen eleme festészetének. Számos csoportos kiállításon mutatták be műveit, például a Műcsarnokban, az Ernst Múzeumban. Ezeken kívül több mint 40 egyéni kiállítást mondhat magáénak.

íme néhány helység, ahol kiállított: Stockholm, Budapest, Kecskemét, Fonyód, Vác,

Salgótarján,

Nagybátony,

Kisterenye, Do- rogháza. Idén júniusban a várpalotai művelődési központban láthatták az életművet reprezentáló negyvenhét alkotását.

Több templomban festett al secco (száraz felületen) falképeket saját tervei alapján.

Erőssége a portréfestés, a figurák és a kompozíciók megalkotása. A szép táj

szerelmese.

sek, élményt adóak balatoni tájképei. A tájat a helyszínen szereti megfesteni.

Orosz László az igazat festi, nem csak egyszerűen a valót, s nagy bensőségességet érez az emberi világ iránt. Soha nem volt elzárkózó művész. Tudását, gondolatait mindig megosztotta másokkal. Ma is büszke arra, hogy huszonhárom éven keresztül vezette a Május I Ruhagyár munkás képzőművészeti körét. Társadalmi megbízatást is vállal. Tagja a Művészetbarátok Egyesülete elnökségének és a Független Magyar Szalonnak.

Nagybátonyi kiállításának megtekintését ajánlani tudjuk a művészetet kedvelőknek.

(s-1.)

A visszajáró művész

Orosz László rajztehetségét az elemi iskolában Alaxay Béla tanító fedezte fel. Az ő, valamint idős Szabó István szobrászművész indíttatására választotta a művészi pályát. Az iparművészeti iskolába 1944-46 között járt, majd nemsokára beiratkozott a Képzőművészeti Főiskolára. Itt 1949-54 között tanult Doma- novszky Endre és Bernáth Aurél növendékeként.

Első figyelmet keltő sikerét még főiskolás korában aratta. Egyik festménye 1951-ben szerepelt a Nemzeti Szalonban. Az alkotókat tömön tő Művészeti Alapnak 1956 óta a tagja.

Orosz László olyan művész,

Ezek közül különösen kedve- Lovrani utca. Ez is a helyszínen készült

szakmunkás-bizonyítványt kaptak

Ötvenöt vadász és vadtenyésztő sikeres vizsgája

A hirdetéseket böngészve került kapcsolatba Bélteki Lász- lóné mátranováki asszony a májlibatöméssel. Jelenleg a negyedik turnus libával foglalkozik.-A lehetőséget, hogy Szé- csényből lehet hozni libákat, és ezzel lehet keresni az újságban olvastam. Még a télen jött az első turnus, és az nem is sikerült valami jól, de a következők már egyre jobbak lettek. Ötven darabot hozunk el, tíz hetes korukban. Ez általában pénteki napon történik, és vasárnap kell először megtömni. A fokozatosságra kell törekedni. Első nap csak háromszor, majd négyszer, ötször, az utolsó öt napban már napi nyolcszor tömök. Hajnal négy órakor van az első, és éjfélkor az utolsó. Az a szerencsém, hogy a fiam sokat besegít.

Ezek a libák, májlibák - tudtam meg Béltekinétől, - a májuknak kell meghíznia. A libára ráhízott súlyt is főzetik a töméssel foglalatoskodóknak.- Az ötven darab libára számol a szövetkezet kilenc mázsa kukoricát, de ezt nem kell előre kifizetni, hanem a ráhízott súlyból szokták levonni, ha esetleg nem futná ki rá, akkor a májpénzből vonják le a kukorica árát.

A ráhízott súlynak száz forint kilója. Az első osztályú májért ezerkétszáz forint, a másodosztályúért kilencszáz, és a harmad osztályúért pedig csak ötszáz forintot adnak.- Nekünk nem a lúd hízása az elsődleges cél, hanem, hogy szép fehér, illetve sárga legyen a mája. Ne legyen benne vércsík, mert az akkor már csak harmad osztályúnak felel meg.- Hozzá kell szokni, bele kell jönni. Egy párszor előfordult, hogy kiszakadt a liba begye. A szűk nyakúakkal is óvatosan kell bánni. Tömőgépet használok és tíz libát tudok tömni egyszerre.

Huszonegy napig vannak a libák az asszony portáján. Tizenhét napot tömik őket, és szemmel láthatólag híznak is, reng a hájuk, lelóg a hátsó részük. Állítólag azoknak a lu- daknak van nagy májuk, amelyiknek lelóg a hátsó részük,

mert a máj lenyomja a beleket.- Némelyik úgy elhízik, hogy alig tud menni. Volt olyan libánk, amelyik csaknem tíz kilósra meghízott.- Az bizonyos, hogy egy embert teljes mértékben lefoglal. Főleg az éjszakai tömések a fárasztóak, de mostanában már az órát sem kell felhúzni, ébredek időben magamtól. A fiamra lehet számítani, amikor délutá- nos, ő szokta vállalni az utolsó tömést. Ő szokta mondani, hogy a zsák be van kötve és nem látunk bele, hogy mi van a májjal.

À gazdaasszony karján jól láthatók a libacsípés nyomai.- Tömés közben csipkodnak össze. Mindig van köztük egy-kettő, amelyik csipkod. Ebben a nagy melegben nagyon idegesek a libák. Ezért szoktam hozzájuk beszélni, akkor szinte megnyugszanak. Sőt, már a vége felé el is várják, hogy szóljak hozzájuk. Olyan bájosan tudnak nézni, hogy néha még sajnálom is őket. A végére a libák maguk közt még a sorrendet is kialakítják, szépen besorakoznak egymás után.- Amikor elviszik a libákat, ki kell a helyüket takarítani, a harminc centiméteres almot kihordani és frisset, tisztát bevinni, majd a falakat lemeszelni, fertőtleníteni. Sajnos, a nyugdíj annyira kevés, hogy kénytelen vagyok pótolni. Az lenne a jó, ha sok első osztályú máj lenne, mert akkor érné meg igazán a fáradtságot, a sok munkát. (i. a.)

A Zagy va völgye Vadász Társaság vadászháza adott helyet a hivatásos vadász s vadtenyésztő tanfolyam záróvizsgájának. Dr. Tóth Szabolcs, a megyei földművelésügyi hivatal tanácsosa tájékoztatott a kétnapos eseményről.-A vizsgázók hivatásos vadász és vadtenyésztő tanfolyam vizsgáján vettek részt. Ez egy szakmunkás képesítést adó tanfolyam volt. Két tanfolyam indult, az egyiket hét végeken tartották, és két éve kezdték a hallgatók. A másik egyéves időtartam alatt, nappali tagozaton zajlott, és ezúttal futott ösz- sze a két szál. Egyben tartottuk meg a záróvizsgát.-Hány fő végzett eredményesen?- Ötvenötén végeztek és eredményes vizsgázott mindenki. 3,5 átlageredményt értek el.- Milyen vizsgakérdésekre kellett felelniük?- Különböző szaktárgyakból: állattenyésztés, általános állattan, vadászati állattan, ki- nológia (kutyatan), fegyverismeret. Különböző gyakorlati vizsgát tettek vadles és -sózó építésből. Szóval minden fontos dologból, ami ehhez a szakmához kapcsolódik.

Ezenkívül természetesen még felelniük kellett munkavédelemből és állategészségtani kérdésekből, tehát ez egy komplett, komoly szakmai fel- készültséget számonkérő vizsga volt.- Valamennyi vizsgázó Nógrád megyei volt?- A döntő többségük igen, de maturáltak a csongrádi mező- gazdasági szakmunkásképző és technikumból is, akik itt tették le a záróvizsgájukat.- A tanfolyam szerintem

elég magas színvonalú volt. A fentiekben említett 3,5-ös átlag — úgy vélem - nagyon jó minősítés. A hivatásos vadász és vadtenyésztő jó és szép szakma, és akik ezen a területen eredményesen tudnak dolgozni, azok szerencsés emberek. Ez egyébként egy nagyon ígéretes foglalkozás annak, aki a szakmában megmarad, de az sem vizsgázott haszontalanul, aki máshová kerül - mondjuk egy biztonsági szolgálathoz- mert ez a tanfolyam a fegyveres szolgálatra alkalmassá teszi a bizonyítvánnyal rendelkezőket.- Jövőre terveznek-e hasonló tanfolyamot indítani?- Az IPOSZ Oktatási Betéti Társaság gondozásában ment ez a tanfolyam. Ha érdeklődők lesznek, tehát, ha egy egész tanfolyam létszáma kiállíthatón lesz, akkor ismét lehet majd indítani.

Bátonyterenye és környéke

RÖVIDEN

Nádújfalu. A művelődési ház tetőszerkezetét, a tönkrement palát műanyag tetőfedőre cserélik ki. A beruházás két millió 200 ezer forintot tesz ki.

Bátonyterenye. Jelenleg 681-en részesülnek a munkanélküliek jövedelem- pótló támogatásában a városban. Ötven százalékát az önkormányzat finanszírozza, s rászorultsági alapon döntenek annak mértékéről.

Homokterenye. Befejeződött az általános iskola felújítása, és jelenleg az óvodában dolgoznak. Festés, parkettcsiszolás és -lakkozás van még hátra.

Mátraterenye. A községben 15-en végeznek közhasznú munkát. Útkarbantartással, csapadékvízelvezetéssel, ároktisztítással, intézmények nyári karbantartásával és a tornaterem segédmunkálataival foglalkoznak.

Bátonyterenye. Mezőgazdasági célú támogatásra kapnak lehetőséget a gazdálkodók a területfejlesztési alapból. Erre azok a magán, illetve jogi személyek és jogi személyiséggel nem rendelkező gazdálkodók, szervezetek pályázhatnak, akik külterületi szántó, kert, gyümölcs, szőlő és legelő művelésű területen gazdálkodnak. A támogatásban azok a földhasználók részesülhetnek, akik a földterületeken ténylegesen gazdálkodnak. A támogatás csak 5000 négyzetméterre vagy az ezt meghaladó nagyságú földmennyiségre vehető igénybe. Adatlap a hónap végéig a polgármesteri hivatalban kapható.

Az oldalt szerkesztette:

Vendel Lajos Pénteki lapszámunkban:

Szécsény és környéke

Bélteki Lászlóné libát töm

Az emberfia hiába kiabál, de a kutyától nagyon fél a birka

Praveczki Pál idős ember, 83 éves és Homokterenyén lakik. Még tavaly is foglalkozott juhászkodással, bizony már 75 éve gondozza a juhokat.

A cseléd csak koldus volt- Nekem az életem nem volt jó soha, mert az apám is elég gazember volt, csak verekedni tudott. Gyermekkorom óta juhászkodással foglalkoztam, hétéves gyerek voltam, amikor már 10 birka rám volt bízva. Aztán az urasághoz kerültem. Zsoldos Béla nagyságos úr Budapesten volt képviselő. A cseléd nála csak koldus volt. A juhásznak adott 24 kilogramm búzát, én tanyán laktam és tartottam disznót, így valahogy kihúztam, de volt olyan kocsis, hogy négy gyereket nevelt, és nem kapott semmi pluszt. A

felesége, amikor kinn dolgoztunk, főtt vagy sült krumplit vitt neki ebédre - emlékszik ma is jól Praveczki Pali bácsi. - Másra bizony nem tellett. Az uraságot egyáltalán nem érdekelte, hogy öt vagy hat gyereke volt valakinek, senki nem kapott azért többet.

Praveczki Pál elbeszéléséből kiderült, hogy később, amikor megnősült, Kazáron vásárolt házat, és ott juhászkodott harminc éven át a kazári téeszben. A legtöbb birka, ami rá volt bízva, ötszáz darab volt. Az öreg úr elbeszéléséből kiderült, hogy kutya nélkül bizony képtelenség lett volna kordában tartani a nyájat.- Ej! Az emberfia hiába kiabál, de a kutyától a birka nagyon fél és az összetereli őket. Volt kedvenc kutyám is, ami nagyon a szívemhez nőtt. Az

olyan okos volt, hogy amikor a kisbárány elaludt, meglátta, odaszaladt, és a nyakánál fogva megrángatta, hogy fölébredjen. Akkor az megugrott, én utána kiáltottam, hogy fogd meg! Akkor az utána eredt és vissza terelte a többi közé. Nagyon okos hajtókutyák voltak.

Szép élet a juhászoké- Jól mondják azt, hogy szép élet a juhászélet! Szép bizony, pláne nyáron! Lehet gombát, szamócát gyűjteni a jó levegőn. De télen nagyon sok a dolog. Etetni és amikor ellik a juh és kisbárányok vannak, akkor van tennivaló.- Előfordult az is, hogy nem szerette az anyja és nekem kellett felnevelnem, és cumisüvegből itatni vele a tejet. Van vele annyi dolog, hogy a báPraveczki Pál

nyásznak nincs annyi dolga!- Még tavaly is dolgozott Dorogon, 82 évesen. Szeretne még most is menni, de már nem bírja erővel.- Dorogon három hónapig dolgoztam, de nagyon lerobbantam, és el kellett jönnöm. A birkákat kellett legeltetni, de sok volt közte a sánta, nagyon el voltak hanyagolva. A sántákat körmöltem, és ez nem valami könnyű munka. Még fiatalembernek elmegy, de az öregnek már nehéz. Meg kell fogni a birkát és a körmét kell farigcsálni, de az nem olyan egyszerű, mert a birka közben ugrál, rugdos. Ezt büdös sántaságnak hívják a juhászok, de tényleg büdös is. Ha ezt nem kezelik rendesen, akkor a jószágnak elrohad a lába. ha a sántaság bejön, akkor aztán dolgozhat a juhász! Nekem a

tapasztalataim szerint a legjobb orvosság az volt rá, ha kékkövet ecetben fölforraltam, ezzel bekentem és egy-kettő jobban lett.

Az öreg addig kell, amíg ad

Bizony szomorúan mondja Praveczki Pál, hogy szerinte az élete ott romlott el, amikor a házassága nem sikerült és eladta a házát.-Az öregek otthonába kellett jönnöm, és nem a saját asztalomnál ehetem meg az ebédet. Sajnos, azt tapasztalom, hogy az öreg csak addig kell, amíg adni tud. Mikor már nem ad, akkor már nem is kell. Jó itt az öregek között, de néha unalmas is. Úgy szórakoztatom magam, hogy visszaemlékszem a régi szép juhászéveimre.

— m -